A hadászat, egymás elpusztítása, a csatározás, az öldöklés és a háborúskodás azóta a porondon van, amióta világ a világ. Legyen az ok vallási, területszerzési, meghódítási, visszahódítási vagy csak úgy, a vége mindig ugyanaz. Az idő előrehaladtával a technika is fejlődött. A parittya, a kardok és a mozsárágyúk már a múlté. A XX. században ugrásszerű fejlődésen ment végig a hadászati technika. A gombafelhő látványa mindenkinek a tudatába égett. Ám maga a torpedó korántsem modern találmány. A szó a zsibbasztóráják latin nevéből ered: torpede, azaz elkábítani. Először egy efféle szerkezet egy szír ember, bizonyos Hassan al-Rammah írásában jelent meg 1275-ben. Az elképzelés szerint egy rakétahajtású szerkezet a víz felszínén úszva haladt volna. De ennél nem igazán ment tovább a dolog egészen az 1800-as évekig. Torpedót - bár akkor még nem így hívták - a Turtle nevű britt tengeralattjárón alkalmaztak először élesben. A szerkezetet egy időzítő léptette volna életbe, de valami balul sült el, így az H.M.S. Eagle megúszta. Elúszott. Később egy Robert Fulton nevű úr nevezte el robbanó szerkezetét torpedónak, amit a Nautilus nevű tengeralattjáró segítségével mutatott be. Neki is pechje volt, mert sem az angol sem a francia kormány nem volt meggyőzve a demonstrációtól, így Fulton felhagyott a torpedózással 1805-ben. Az I. és II. Világháborúban már önműködő, önálló hajtású torpedókat használtak. Gondoljunk csak a német farkasfalkákra (U-Boot-ok), amik torpedók segítségével tizedelték a szövetségesek flottáját a szonár feltalálásáig. Na meg az Enigma feltöréséig. Hajthatja sűrített levegő, belsőfűtés, nedves hevítés, sűrített oxigén, gőz, huzalhajtás, lendkerék, villamosáram vagy modern gázturbina, a célja mindig ugyanaz: elsüllyeszteni az ellenséges hajókat.
A Torpedó. 2 katpitány, face-to-face, szemtől szembe, mano a mano. A játék, aminek az eredete az I. Világháborúra vezethető vissza. Minden bizonnyal a L'Attaque nevű francia játék az ükapja az angolul Battleship néven futó táblajátéknak. A Torpedó, aminek saját wikipédia oldala is van. Ezúttal a retró kiadás szerepel a képeken. Egyrész azért, mert a retró az kúl, másrészt, mert ez van birtokomban. És a retró kúl. Piatnikék nem pazaroltak tentát a kiadás évének feltüntetésére. Nem is fontos.
A méretes doboz tartalma a következő: 2 torpedó tábla, 16 hajó, 102 piros találatjelző, 240 fehér találatjelző. És a szabálykönyv? Nos, Piatnikék igazán "zölden" oldották meg a dolgot, mert a szabályokat a doboz hátuljára nyomtatták fehéren.
A dobozon ez áll: Mindkét kapitány megpróbálja az ellenfél hajóit a tengerfenékre süllyeszteni. Akinek ez előbb sikerül, az nyeri a játékot.
A cél nem is kérdéses tehát. Süllyeszteni és túlélni.
A flottánk tagjai: 1 db repülőgépanyahajó, ami 5 találat után süllyed el, 1 db romboló, ami 4 találot bír, 3 db torpedóhajó, ami mind 3 találatig szavatos és 3 db cirkáló, ami 2-2 találat után megy Cousteau kapitányhoz. Megjegyzendő, hogy az egyik torpedóhajó valójában egy tengeralattjáró. Készüljünk elő!
Vegyük magunk elé az egyik torpedó táblát. Nyissuk ki és fordítsuk úgy, hogy az ellentengernagyunk ne lássa. Eztán pakoljuk fel a flottánkat, de úgy, hogy a hajók sem vízszintesen, sem függőlegesen nem simulhatnak egymáshoz. Sőt ne is érjenek egymáshoz sehogy!
Döntsük el, hogy ki kezdi a játékot. Ránk van bízva mi alapján választunk. Ha ez megvan, akkor az első játékos mond egy betűt A és N között, és hozzá egy számot 1 és 12 között. Ez tehát a függőleges és vízszintes koordináták meghatározása. Példul a H7-est. Így céloz és lő. Az ellenfél pedig megnézi, van-e találat és ezt meg is osztja a lövöldözővel. Két esélyes a dolog: van vagy nincs. Találat esetén piros jelölőt dug a lövő játékos az adott koordinátára azon a táblarészen, ahol az ellen hajóit jelöli. A másikra ugyebár saját flottáját tette. Ez a szűz terület. Ugyanígy a megtámadott fél is bejelöli a találatot magán az adott hajón. Majd ismét a találó játékos jön, egészen addig, amíg nem hibázik. Ha viszont nincs találat, akkor fehér jelölőt használ mindenki a táblákon. Csak ne felejtődjön el hova lőttünk! És ez így megy felváltva addig, amíg az egyik flotta megsemmisül.
Fontos! Ha az adott hajó megkapta a kegyelemlövést, akkor be kell mondani, hogy "Talált, süllyedt". Ebből tudunk viszonyítani, meg a számolni a megmaradt hajóhadat.
Éééééés ennyi! Kész passz!
Ennyire egyszerű a tengeri csatározás egy asztal mellett. Semmi szabály nem maradt kiszaszerolatlanul. A doboz szerint 50% startégia és 50% szerencse a siker kulcsa. Nos, igen. Ha bemákolunk egy jó sorozatot, akkor a másik játékosnak esélye sem lesz puffogtatni. De ehhez iszonytatóan nagy mázli kell. Viszont, ha figyelünk a jelölőink pozíciójára és kicsit utánaszámolunk melyik hajó mekkora, és hol bújhat el, akkor azért ki lehet sakkozni. Grafika? Az a doboz, meg a 2 torpedó tábla. A dobozon egymást kukkolja két sztereotipikus kapitány-szerű figura. Az egyik távcsővel, a másik szeksztánssal. Ezt mondjuk, annyira nem értem hogyan, de sebaj! Ami nagyon klafa, az a műanyagdobozok belső dizájnja. Tudniillik a táblák mellett kis rekeszekben kell a jelölőket tartani, és ezek átellenes oldala radarra, meg hajókonzolra hasonlít. Plusz kívül is stílusos domborművek vannak rajtuk. Kár, hogy nem festették ki szépen belül. Illetve blama, hogy a jelölők abban a pillanatban hullanak szanaszét a dobozban, hogy akár már 1 fokkal megdöntjük azt bezárás után. Aztán lehet szortírozni a pár száz jelölőt. A hajók jól néznek ki, látványosabbá teszik a játékot, ahogy a jelölők is rendben vannak. A szabálykönyv elsumákolása semmiféle hiányérzetet nem keltett. A doboz tényleg meglehetős, de hát kell ennyi, hogy beférjen a két összecsukott tábla. Persze doboz nélkül is hurcolászhatjuk őket magunkkal, ha úgy tetszik. A leírás szerint nincs a játékban varia. DE! És itt jön a de. Ahány ház, annyi szokás. Van, aki úgy játszik, hogy találat esetén nem lőhet újra a játékos. Vagy a hajók sarka összeérhet. Meg ki tudja mennyi féle saját szabályt találtak már ki. Ha van kedvünk, akkor variáljunk. Nem tudom, hogy 5 évesen mennyire jó stratéga valaki, de el lehet hamar kezdeni ezek szerint. A megjelölt játékidő pedig valós. Persze lehet pörgetni is. A játék kismillió újra és újrakiadást megélt már. Van apró, kompakt, díszes nagy, tematikus, látványos, spártai. Ahány kiadó, annyi féle. Ha jól körülnézünk otthon még bele is botolhatunk egybe. Mert hát...
...hát ki ne ismerné és szeretné a torpedót?! Iskola? Emlékek? Ugye-ugye. Az igazi veteránok, még Dévényi Tibi bácsira is emlékeznek, aki a TV képernyőin népszerűsítette a játékot és a számítástechnikát betelefonálós torpedóval és ajándékutalványesővel.
Íme egy házilag elkészíthető variáns: négyzetrácsos lap, 10x10-es négyzet, 2 db fejenként. Egyik a miénk, másik az ellenfélé. A flotta: 1 db 5-ös hajó, 2 db 4-es, 3 db 3-mas és 4 db 2-es. Elfér és kellő izgalmat nyújt. Felváltva lövünk. És az nyer, aki előbb. Fontos! A játékot akár 5-en vagy 6-an is lehet játszani. Vagy még többen. Annyi csak, hogy több négyzetet kell rajzolni. Mindenkinek egyet ugyebár. És ezzel a játékidő is jócskán megugrik. Úgy emlékszem, hogy 5-en játszva egy jó óra volt. A rutinosak már tudják a neveket is, mint a nato kódot: Aa, mint Aladár, Bé, mint Béla, Cé, mint Cecil, Dé, mint Dénes, Ee, mint Elemér, Eff, mint Ferenc. Gé, mint Géza, Há, mint Hedvig, Ii, mint Ilona, Jé, mint János. De nem akarok ötleteket adni. Tessék odafigyelni az iskolában!
Tűűűűűűűűűűz! - A kapitány
Típus: Tábla, stratégia
Játékosok száma: 2
Ajánlott kor: 5+ év
Játékidő: 15-20 perc
Grafika: 3/5
Komplexitás: 1/5
Újrajátszhatóság: 1/5
Összesen: 3/5
Játszottál már ezzel a játékkal? Mik a tapasztalataid? Írd le kommentben! Ha nem, akkor próbáld ki, és utána írd le, hogy tetszett!
Kihívtam Macska Marcellát egy partira. Itt az látható, amint piros jelölőt bogarászik ki, mert betaláltam az anyahajójába. Az a bibi, hogy nem könnyű manccsal megfogni az apró jelölőket. Persze végül így is ő nyert.
