Politikai korrektség. Napjaink egyik joker szava, lassan kéz a kézben masírozik az SJW-val (social justice warrior). Aj-jaj-jaj! Nagyon kényes téma és nagyon megosztó. Van, aki elegánsan átlép rajta, mondván: "na és?" és van aki fennakad, hogy "hóhóó naaa naaa! Ácsiiii! Ejnyeee!". Előre szólok, akik az utóbbi kategóriába tartoznak nyugodtan kattintsanak más blogbejegyzésre, mert - ahogy a játék neve sejteti - ez nem egy píszí valami. Píszí? A píszí itt nem a személyi számítógép rövidítésben használandó. PC, azaz political correctness, vagyis politikai korrektség. Ha utánanézünk kiderül, hogy egyáltalán nem újkeletű a dolog. A kifejezést már 1793-ban használták a messzi Amerikában, bár az még nem teljesen a mai értelmében jelent meg. A XX. század második felére indult be jobban a használata. De mit is jelent, ha valami politikailag korrekt, vagy méginkább: ha nem korrekt? Nem korrekt megsérteni valakit etnikai hovatartozása, vallási nézetei, politikai beállítottsága, szexualitása vagy gyakorlatilag bármi miatt. Tehát, bármi lehet nem píszí, ha úgy nézzük. Nem szép dolog a takarítót takarítónak hívni, inkább nevezzük higiéniai managernek. A kukás pedig hulladéklogisztikai referens. És így tovább. Ezáltal kivesszük az élét a szónak és nem lesz pejoratív. Természetes, hogy nem szép és nem is szabad megbántani másokat, főleg nem szánt szándékkal. De valahol az sem oké, ha átesünk a ló másik oldalára és a nyakkendőt visszaminősítjük nyaktekerészeti mellfekvencnek, nehogy megbántódjon a kis lelke. Nehéz ez. Ki-ki döntse el. Itt még egyszer jöjjön a figyelmeztetés: aki über píszí lelkületű, az tényleg inkább ari koalákról és cukker pávapókokról szóló cikkeket és videókat nézzen. Én szóltam.
A Cards against humanity (Az emberiség elleni kártyák) 2011-ben jelent meg. Kitalálói listája nem rövid: Josh Dillon, Daniel Dranove, Eli Halpern, Ben Hantoot, David Munk, David Pinsof, Max Temkin, Eliot Weinstein. A kiadója pedig ugyanezen brigád. Még ennyi gonosz embert! Ejnye! Na meg azok, akik Kickstarteren támogatták, hogy megjelenjen ez a jól megpakolt doboz.
A koromfekete doboz tartalma egyszerű: kártyák. Sok-sok kártya. Sőt még több. Szám szeirnt 550 darab. Ebből 460 darab fehér és 90 darab fekete színben pompázik. Plusz kapunk 1 darab kis szabálykönyvecskét.
"Egy partijáték szörnyűséges embereknek."
És nem vicceltek. A játék célja humorosnak lenni, mások kárára. Legyen az Kanye West vagy a télapó. Mondatokat kell alkotni, és totál szubjektíven eldönteni melyik a legviccesebb. Nézzük, hogy is zajlik ez!
Előkészületek: 550 kártya bazi sok. Nem kérdés. De keverni valamennyire muszáj lesz. A feketéket külön vesszük és jóóóóól megkeverjük. A fehéreket is, vagy legalábbis amennyit egyszerre sikerül. Úgysem kell mind.
A feketéket letesszük az asztalra, a fehérekből meg húzunk 10-et minden játékosnak. Az a játékos kezd, aki leg-nem-régebben-kakilt. Biza. Itt már egy kicsit bele is gázolunk egymás intim szférájába. Ha esetleg valaki nem óhajtja megosztani ezt a törpiekkel, akkor őt küldjük el további söröket és feleseket vételezni a játék idejére.
Ha megvan a kezdő játékos, őt kinevezzük erre a körre a Kártya Cárnak (a megtisztelő titulos körbe jár majd), és megkapja az első fekete lapot, amit felolvas hangosan, hogy mindenki jól hallja. Majd az asztalra teszi. Ő ebben a körben nem játszik, ő lesz a (gyevi) bíró. A felolvasott mondatból egy vagy két részlet hiányzik. Ezt kell kiegészíteni a kollegáknak a saját kártyáikból egyet vagy kettőt felhasználva. Tehát választanak egy-egy, két-két lapot, ami szerintük a legkevésbbé píszí, vagy a leginkább vicces és lefordítva az asztalra teszik őket. A bíró teljes titokban megkeveri a lapokat, hogy ne emlékezzen rá ki melyiket rakta. Eztán felolvassa őket egyesével, beillesztve a hiányos mondatba. Röhögés jön. Ha ez is megvan, akkor kiválasztja szörnyen szubjektíven, hogy szerinte melyik a legjobb. Akiét választotta, az megkapja a fekete lapot, ami 1 pontot ér majd a végén. Eztán annyi kártyát húz mindenki, hogy újra 10-10 legyen a kezekben.
Jöhet a kövi játékos, aki a bíró lesz. Felolvassa a feketét, a többiek raknak. Szubjektívkodás, a nyertes megkapja a fekete lapot, és így tovább. Addig játszhatunk, amíg nem nem unjuk, lap van bőven. A győztes a legtöbb fekete kártyát birtokló humor herold.Gyakorlatilag ez minden, amit tudni érdemes a játék elkezdéshez. Így hát:
Ééééééés kész!
A Cards against humaity legkevésbbé sem píszí. Ezt nem lehet szépíteni. Csak az játszon a kártyákkal, aki ilyet szere-he-he-he-he-het. Viszont vicces. Jégtörő partijátéknak titulálják, bár én lehet nem ezzel indítanék vadidegenekkel egy buliban. Inkább maradjunk a megbízható barátoknál. A játék során szerencséről nem igazán beszélhetünk. Pont annyira szubjektív, mint inkorrekt. Ez nem is igazán verseny. Akkor győzünk, ha jól éreztük magunkat. A grafikára nem lehet panasz. Mert bizony nincs. Zéró. Nuku. Nyente. Nix. Sebaj. Nem kell félni, mert a több, mint 500 lap végigzongorázására legalább kettő vagy három buli kell. Persze egy idő után ismétlődni fognak. Aki teheti, az le is töltheti a lapokat a netről és print and play módon játszhat vele. A leírás néhány klafa házi szabályt is ajánl. Érdemes őket kipróbálni. Mi a "Rando Carrisian" játékos csatasorba állítását választottuk (remélem mások is értékelik a Star Wars szóviccet), aholis egy extra, random fehér lap kerül minden körben a játékosok lapjai mellé, amit szintén választhat majd véletlenszerűen a bíró. Itt megjegyzendő, hogy a random lap több esetben jobban passzolt az adott mondatba, mint a játékosok lapjai. Mágia? Plusz lehet olyan is, hogy a játék egy haikuval ér véget. Esetünkben nem kell a japán verselés szabályait betartani, elég, ha 3 lapot kiválasztunk, amiket egymás után elolvasva totálisan nem píszí, de annál viccesebb "verset" kapunk. A bírálás a szokásos módon történik. Kiegészítésekből nincs hiány, és akinek az alapjáték nem eléggé bántó, az beruházhat pár új pakliba (pl. Fű pakli - igen, "olyan" fű), amivel emelheti (vagy éppen csökkentheti) a színvonalat. 4 játékosnál kevesebben hozzá se kezdjünk. Mondjuk a 30 fő kissé túlzó, de 7-8 emberrel is simán jó még. 17 év az ajálnott kor. Hááááát... inkább 18+ vagy inkább kötném értettséghez és nem korhoz. A játékidő csak rajtunk múlik. 30 perc? Akár. 45? Simán belefér. 1 óra? Akár több is! Amíg meg nem unjuk. Sajna csak angol nyelven kapható, de a neten mindenféle kalózfordításokat találhatunk, példul magyart is. Meg kell említeni, hogy a kiadó honlapján sok-sok-sok információra lelhet a kiváncsi olvasó, megfelelően nem píszí fogalmazásban. Például a gyakran ismétlődő kérdések az a "Ti hülye kérdéseitek" néven fut. Kedves. Mégis odaillő. A doboz minimlista, semmi más nincs benne, csak a kártyák. A játék helyigénye csak annyi, amennyi ahhoz kell, hogy lepakoljuk a lapjainkat. Nem sok. Vehető, vihető.
A Cards against humaity egy vicces, groteszk játék, ami minden még-nem-túl-ferde lelkületű játékost elszórakoztat. A többieknek még mindig ott vannak a koalák, mert nem erőszak a disznótor.
"Politikailag korrektnek lenni azt jelenti, hogy mindig elnézést kell kérni." - Charles Osgood
Típus: kártya, parti
Játékosok száma: 4-30
Ajánlott kor: 14 év
Játékidő: 30 perc
Grafika: 1/5
Komplexitás: 1/5
Újrajátszhatóság: 3/5
Összesen: 4/5
Játszottál már ezzel a játékkal? Mik a tapasztalataid? Írd le kommentben! Ha nem, akkor próbáld ki, és utána írd le, hogy tetszett!
Macsak Marcella píszí. Nem játszott most.
