50 blog bejegyzés! Juhé! Félszáz! Fél jubileum! Fél üveg pezsgő! Fél komolyan! Teljes gőzzel!

Köszönet mindenkinek, aki eddig olvasta a blogot! Csak így tovább! És remélem még többen fogják, ha lehet többen, mint fél százan. Inkább több százan.

Ez a fél jubileumi bejegyzés rendhagyó lesz. Belekukucskálunk a jövőbe, ám egy játék leírás is belefér azért. Kezdjünk is bele!

A jövő. Az ismeretlen. Minden lehető módszert latba vetve próbálja folyamatosan kitalálni az emberiség, hogy mit is hoz a holnap vagy akár a távoli jövő. Jóslás kártyával, varázsgömbbel, csirke csontokkal, tenyérből vagy érme feldobással (persze ezen tudományág jó pénzért segít). Mellékes, hogy a lottószámokat valahogy sosem sikerül eltalálni így, de ez ne gátoljon senkit, hogy nevet változtatva Jóska legyen. 

A történelem során párszor már sikerült tisztességesen mellé lőni okos, és kevésbé okos embereknek  amikor jövendőmondásra adták a fejüket. Most ne menjünk bele, hogy Nostredamus tényleg látta-e önkívületi állapotban Hitlert vagy azt is csak belemagyarázzák. Ki-ki döntse el. Viszont íme néhány klafa kis jóslat, ami hogy-hogynem mégsem vált valóra. Többnyire szerencsére.

A Brit Tudományos okosok a XIX. század végén kijelentették, hogy semmi nem repülhet, ami nehezebb a levegőnél. A Wright fivérek csókoltatták őket.

A Michigan Savings Bank igazgatója 1903-ban megmondta, hogy a lovakat nem váltja le semmi, és az automobil csak flancolás marad. Henry Ford nem értett ezzel egyet, inkább hitelt vett fett fel tőlük, aztán rájuk cáfolt.

1920-ban a New York Times úgy vélte, hogy semmilyen rakéta nem lesz képes elhagyni az atmoszférát. Majdnem igazuk lett. De aztán mégsem.

A nukleáris porszívó a jövő. Az 1960-as évek közepére teljesen elterjednek - vélte Alex Lewyt, porszívó gyártó. Ebben az esetben talán örülhetünk, hogy tévedett. Nem biztos, hogy jó lenne plutóniummal töltögetni otthon a háztartási gépet.

Egy 1977-es jóslat szerintem senki nem akar majd számítógépet otthonra. A Digital Equipment Corporation vezetője nem is tévedhetett volna nagyobbat.  Így járt.

Az internet, mint döbbenetes szupernóva fog 1996-ra összeomlani - mondta ezt 1995-ben Robert Metcalfe, aki amúgy az Ethernet kábelt találta fel. Határeset.

Tévedtek, megesik. De nem tanulva az ő hibájukból megpróbálok én is jósolni. Én a társasjátékokra fókuszálok viszont, hisz az vág témába. Lássuk is:

Digitalizálódás. Itt vannak a tabletek, okostelefonok és társaik. Sok-sok táblajáték megfelelője már letölthető. A Friday, Tokaido vagy a Carcassone. Oké, fizetősek, de a kézzel fogható játék árának töredékéért. Lecserélik az igazi játékokat? Nem hinném. Ahogy az e-könyvek sem állították le a nyomdákat. De praktikusak és terjednek, ahogy az app-ok is.

3D nyomtatás. Praktikus és igazán vad ötleteket is meg lehet valósítani. Gondoljunk csak a Warhammer 40K karaktereire, vagy a Csillagok Háborújára. Hát mennyivel könnyebb így?

A Keyforge. Illetve nem is maga a játék, hanem a kiegészítő kártyák. A Fantasy Flight Games minden egyes csomagba különböző kombinációban tette a lapokat, azaz senkinek nem lesz két egyforma szettje. Várhatóan más gyártóknak is megtetszik majd a random tartalom ötlete. Meglátjuk.

Én még az LCG-ket is ide sorolnám. Living Card Games, vagyis a játék mindig más kimenetellel zárul. Ez már nem újdonság, inkább úgy mondanám, hogy elterjedhetne jobban.

App vezérelt játékok. Az app-okról már volt szó, de ez ennyiben különbözik, hogy a társasjáték és az app hibridje. Igen, már ilyen is van, pl. Mansions of Madness. Ismét az elterjedést prognosztizálnám, és szurkolok is neki.

Nagyjából ez lenne dióhéjban. Aztán ki tudja? Térjünk rá vissza 10 év múlva! Addig is jöjjön egy játék ajánló.

A Piros Pacsi, más néven a Piros Pecsenye. Ősi, minimalista és nem igényel nagy beruházást. Kell hozzá 2 ember, lehetőleg 2-2 kézzel. Jól szembe kell állni egymással, majd egymás szemébe nézni. És indul a mandula.

A feladat rőtvörösre paskolni a másik kézfejét - ettől piros pecsenye ugye a neve. A sebességünkre és ügyességünkre hagyatkozva győzedelmeskedhetünk. You snooze, you lose! 

Beállunk egymással szembe, aztán eldöntjük ki kezd. A kezdő játékos a tenyerét felfele tartja, a másik játékos pedig ráhelyezi finoman az ő kezét. A kezdő játékos megpróbál villám gyorsasággal rácsapni az ellen kézfejére, aki ugyanekkor megpróbálja elrántani végtagjait. Ha legalább az egyik csapás talál újra csaphat a játékos. Ám ha lassúnak bizonyul, és hibázik, akkor csere van. Jöhet az édes bosszú. Majd újra és újra. A játék akkor ér véget, ha valaki feladja. Bizonyos helyeken pontra játszanak, ami ugyan nem tilos, csak uncsi.

A játékidő relatív, de inkább rövidebb, mint nem. Grafika nincs külön, az élet produkálja. Ha szerencsénk van, akkor impozáns az ellenfelünk, így esztétikai élményt nyújthat. Persze ez be is zavarhat, ha elbambulunk. Fontos! Az csapni akaró játékos vállait kell nézni és a szemét, sosem a tenyerét. Aki lefele bámul, az végignézheti, ahogy pecsenyepiros lesz a pacsija. Korhatár nincs, de azért csak óvatosan a kismókusokkal. Doboz nem jár a játékoz, mégis abszolúte mobil, bárhova magunkkal vihető és bárhol játszható. 

"Csapjunk bele!" - mondom én

Típus: Kézi
Játékosok száma: 2
Ajánlott kor: 6+ év
Játékidő: 2-10 perc
Grafika: 5/5
Komplexitás: 1/5
Újrajátszhatóság: 5/5

Összesen: 5/5

Játszottál már ezzel a játékkal? Mik a tapasztalataid? Írd le kommentben! Ha nem, akkor próbáld ki, és utána írd le, hogy tetszett!