A 80-as évek végével a rajzfilmek egy újabb generációja indult útnak nyugaton. Megváltozott a hangvétel és a tartalom is. Addig mentek a lári-fári játék és (tényleg) mese tartalmú rajzfilmek, amik jó értelemben voltak butuskák. Hupikék törpök vagy a Hanna-Barbera mesék és a lista hosszú. Még az akciómeséket sem lehetett komolyan venni. Oké, gyerek fejjel elvarázsoltak, de évekkel később, már felnőtt szemmel visszanézni őket láthatóan tényleg bugyuták. A transzformerszek épp annyira, mint a dzsíájdzsók. Aztán jött a Simpsons sorozat, ami 1989 óta folyamatosan új és új epizódokkal jelentkezik, amivel kiérdemelte a "legrégebben futó rajzfilm sorozat" címet. Ott már a korai szárnypróbálgatásoknál látszott, hogy másról lesz szó, mint a korábbi rózsaszínű gyerek tartalom. Talán nem is gyerekrajzfilm? Egy diszfunkcionális család mindennapi vekengéseit mutatja be. Ez egyébként egy jó recept lett, mert azóta más rajzfilmek is követték a sémát. Példul a Family Guy vagy az American Dad sorozatok. Majd megérkezett Beavis és Butthead. Na, ők már nagyon eltértek a normától. Gyerekeknek nem is ajánlott. Két minősíthetetlenül debil tini fiú kalandjai. Vagy inkább társadalom kritika ez is? Bizony. És a South Park? Ugye? De dulván. Az, hogy azok a személyek, cégek és társadalmi rétegek, akiket pellengérre állítanak folyamatosan mennyire veszik magukra a kritikát más kérdés. Abban mindenképp megegyeznek, hogy a főszereplők közül pár szinte szellemileg fogyatékos egyénként vannak ábrázolva. Ám mindez csak álca. Ahogy a 60-as, 70-es évek magyar slágereiben, itt is a sorok között kell keresni az üzeneteket. Az egyik újabb a sorban a Rick és Morty című sorozat. 2013 óta van műsoron az Adult Swim csatornán. Kicsit olyan, mint a "Vissza a jövőbe" főszereplő párosa. Őrült tudós és tini segítője. Csak itt egy alkesz, zseni feltaláló nagypapa és töketlen unokája a két sztár. És hogy mennyire sikeres tudós az őrült Rick? Egy példa: párhuzamos dimenziók közötti utazás. Amelyek között bizony van olyan is, ahol Ricket istenként tisztelik. Mindeközben nihilista szemléletét terjeszti böfögésekkel fűszerezve. Morty meg fut utána. Természetesen ennél több szerepe van, de mindent leírni és kielemezni oldalakba tellene. Közben az évadok alatt mindketten szép karakterfejlődésen mentek át. Érdekesség: mindkét főszereplő hangja ugyanaz a Justin Roiland, aki a sorozat egyik szülőatyja. A másik atya Dan Harmon. Még egy érdekesség: minden epizód legeslegvégén, miután lemegy a stáblista, látunk egy gyurmafigurát, aki otthon van és TV-t néz, többnyire másodmagával. Na, az kérem, maga Dan Harmon, és ha egymás mögé tesszük a jeleneteket, akkor végigkövethetjük az életét a válásától egészen az új párkapcsolatáig. Mivel a sorozat nagy siker - tessék megnézni, mert tényleg ajánlott -, nem csoda, hogy társasjáték is született belőle (nem is egy). Ez speciel most azt az epizódot veszi alapul, ahol a családot ellepi egy csomó agymosó idegen, alakváltó parazita, akik azt próbálják elhitetni mindenkivel, hogy ők mindig is a család részei voltak. Tehát valaki hazudik. De vajon ki?

A játék 2016-ban jelent meg. A kiadó a Cryptozoic Entertainment, a szellemi atya pedig Matt Hyra volt.

A doboz kicsi és tele van kártyákkal. Kapunk 60 darab akciókártyát, 24 darab maxi méretű karakterkártyát, 30 darab azonosságkártyát, 1 darab kezdőjátékos jelölőt és 1 darab szabálykönyvet.

Mit is ír a bevezető? "A Rick and Morty EmRickMások kártyajáték a sorozat azonos című epizódja alapján készült. Ha nem láttad még, semmi para. Átsegítünk rajta. De azért egyszer tényleg meg kellene nézned. De komolyan - ne legyél már ilyen Jerry! Ebben az epizódban Rick bezárta a családot a házukba. Hogy miért? Mert a család kibővült. Paraziták szivárogtak be, magukat családtagoknak, közeli barátoknak álcázva, és mindenki fejébe kedves emlékeket ültettek önmagukról, hogy valódinak higgyék őket. És ennél már csak jobb lesz! Rá kell jönnötök, hogy ezek közül az új, agyament karakterek közül kik az igaziak és kik a paraziták, akiket meg kell semmisíteni. Megvan benned, ami a világ megmentéséhez kell?"

A cél megtisztítani a családot az idegen parazitáktól. Ezt a megfelelő kártyák, megfelelő időben történő kijátszásával lehet elérni. Lássuk hogyan!

A játéknak van "normál" és "haladó" módja is. Most a normált nézzük meg, a másikat ki lehet szaszerolni a leírásból.

Az előkészületek során jóóóóóóóóóóól megkeverjük a 24 azonosságkártyát (18 parazita, 6 valódi), a karakter- és akciókártyákkal egyetemben. Lesz 3 paklink, amiket a játéktér szélein deponálunk lefordítva és majd húzunk belőlük. Vegyünk elő annyi azonosság kártyát, ahány játékos van szor 2. Ezeket lefordítva, teljes titokban tegyük le az asztal közepére, kb. 3 sorba. Mindegyikre kerüljön egy karakterkártya, de ezek képpel felfelé. Tehát látjuk ki a karakter, de nem tudjuk parazita-e. Minden játékos kapjon 3 akciókártyát. Az a játékos kezd, aki legutóbb végzett bármilyen parazitával. Ha nincs ilyen, akkor esetleg az érmefeldobás segít. És jöhet a mehet!

A játék körökre van osztva. A kezdőjátékos személye körbe vándorol. Az adott kör elején mindenki kiválaszt egy-egy lapot titokban és az asztalra teszi képpel lefordítva. Ezután egyből húzni is kell egy új akciókártyát, hogy meglegyen a 3 a kézben. A kezdőjátékos felfordítja a kártyáját és végrehajtja az akciót rajta. Eztán a kövi játékos és így tovább. Ha minden kártya akciója lement a kártyák egy dobópakliba kerülnek és a kezdőtől balra lévő kolléga lesz az új kezdő. Most belép egy új karakter a játékba, azaz húzunk egy azonosság-, és egy karakterkártyát, amit lehelyezünk a sorba a többi mellé. A család megint többen van. Ha elfogytak a karakterkártyák, akkor az utcsó kör jön.

Fontos: az akció- és karakterkártyáknak van színe is (piros, kék és zöld), ami azt jelenti, hogy egy adott színű akciókártyát csak arra a színű karakterre vethetünk be. Ha olyan színű kártyát játszunk ki, amely szín nincs lent a karakterek között, akkor nem történik semmi. 

A játék során bizony lövöldözésre is sor fog kerülni. Valahogy csak meg kell semmisíteni a parazitákat. Sajna megesik, hogy egy karaktert lő le valaki. Ekkor meg kell nézni annak az azonosságkártyáját, hogy parazita volt-e. Ha az, akkor juhé van. Ha nem akkor upszi. 4-szer lehet hibázni, azaz, ha 4 valódi karakter meghal, vége a játéknak. Hiba esetén a ludasnak el kell dobni egy random kártyát a kezéből és új karaktert is raknunk kell az asztalra.

Kooperációra van lehetőség a játék során. Noha a lapjainkat nem mutogathatjuk, sem azokat az azonosságkártyákat, amikbe belekukucskáltunk, deeeee azért van mód burkoltan, vagy nyíltan segíteni a többieket, mondjuk úgy, hogy rákérdezünk, hogy "isti-bizti azt a karaktert akarod agyonlőni"? Ez vékony jég, mert segíteni csak jó dolog, de nem szabad átesni a ló másik oldalára sem, ahol egy valaki játszik mindenki helyett. 

Aztán megint jön a lövöldözés és kukucskálás, amíg van karakterkártya. Éééééééééééééééés ennyi!

Az EmRickMások játék láthatóan nem egy észveszejtően bonyolult valami. A mechanika egyszerű: a 3 lapunkból gazdálkodva próbálunk megnézni lapokat, megkeverni lapokat vagy lelőni karaktereket. Ha jól figyeltünk, akkor az összes parazitát kiirthatjuk a családban. A képi megjelenés klafa, mert egy az egyben a rajzfilmből van, ahogy a karakterek is. Persze, akinek már a rajzfilm sem tetszett, az most sem fog ujjongani. Én jókat röhögtem a szereplők nevein mondjuk - na meg az epizódban játszott szerepükön -, mint például Fotográf Raptor, aki egy raptor és  fotózik, vagy Ámis Kiborg, aki... nos, egy ámis, aki kiborg, vagy a Csöves Báb, aki a Szezám utcában szereplő Oscar eltúlzott mása. Ami viszont nem igazán tetszett, az az akciók limitáltsága. A választható akciók jelentős többsége valójában vagy az, hogy "nézz meg pár karaktert és keverd meg őket", vagy "lőj le egy karaktert". Sok varia nincs benne, így hamar unalmassá is vált. Ez a társas a "Here's the red, where's the red? - Hungarian lucky game" nevű népi játékot veszi alapul (még ha nem is tudatosan). A feladatunk meglesni a lapokat és figyelni az útjukat. Ergo, ha mozognak nem kéne, hogy rosszat végezzünk ki. Az meg, hogy kooperatív... háááát... maga a leírás sem rendelkezik erről igazán pontosan. Ez a "azért segíts, de azért ne túl sokat" jó tanács nem igazán megfogható. Ezért is mondtam, hogy ez "vékony jég". A 30 perces játékidő szerintem kicsit fölé van lőve, kevesebb is elég hozzá. A 15-ös korhatár meg azért necces, mert hát, csak lelövöldözünk élőlényeket. Ha így veszem a játék egy nagy ittapirosos mészárlás. Annyi varia azért van benne, hogy "haladó" szinten is játszhatunk, ami röviden annyi, hogy egymásra is gyanakodni kell, mert kapunk karaktereket. A leírásra nem lehet panasz, szájbarágós és humoros. A doboz tényleg kicsi, simán hurcolászható, de kipakolva azért foglal némi helyet. Magyarul kapható, így a fordítással nem kell vesződni.

A Rick and Morty: EmRickMások (Elmeroggyant emlékek) játék inkább azoknak való, akik nagy-nagy-nagy rajongói a sorozatnak és emellett tuti van játékfigurájuk is meg plüssük is meg Rickes párnájuk is meg minden, ami megvehető. De sajna játékélményben nem egy nagy durranás. Partijátéknak lett gondolom szánva, csak valahogy ennél jobbak is vannak a halpiacon. Max kétszer játszós, aztán polcra vele.

"Wabba Lubba Dub Dub!"

                                             - Rick Sanchez

Játékosok száma: 2-5
Ajánlott kor: 15+ év
Játékidő: 30 perc
Grafika:  4/5
Komplexitás: 1/5
Újrajátszhatóság: 2/5
Helyigény: közepes
Nyelv: magyar

Összesen: 62%

Játszottál már ezzel a játékkal? Mik a tapasztalataid? Írd le kommentben! Ha nem, akkor próbáld ki, és utána írd le, hogy tetszett!

Macska Marcella sem érti, mit kezdjen vele.