Arborétum. Látogatása iskolás osztálykirándulások kötelező eleme a múzeumok mellett. Idősebb fejjel már önként és dalolva megy az ember a múzeumok mellett. Fák és cserjék, zöld és madarak. Előzékenyen kiírják a növények fajtáját latinul is, így kapunk extra tudást is a botanikus kertekben, amit laikusként simán el is felejtünk 5 perc múlva. Látjuk a Chamaedorea Metallicát és jót mosolygunk, ahogy felidézzük a Nothing Else Matters refrénjét. Ha a tanulás része nem is jön mindig össze, a kikapcsolódás teljesen sikerülhet. Jól eső érzéssel tölthet el, hogy veszélyeztetett és ritka fajok között szippantunk mélyet a levegőből. Minden ország a maga éghajlati viszonyainak megfelelő növényeket mutatja be a számukra kialakított területeken, ráadásul a rendszertani sorrendet is követik. Így bizonyos rokon fajok egymás közelében találhatóak. Persze a csoportosítás a kertészek és botanikusok szája íze szerint változhat, attól függően mit szeretnének tanítani és bemutatni vele. De akárhogy is van, amire mindig számíthatunk az a béke, nyugalom, harapható levegő és gyönyörű növények illata és látványa.

Az Arboretum jelenlegi formájában 2015-ben jelent meg. Korábban sötétzöld dobozban lehetett kapni, amik mára gyüjtői darabok, és szinte hozzáférhetetlenek. Dan Cassar a tervező és a Renegade Games Studios a kiadó. 

A vásárlásért a jutalunk 80 darab kártya (10 fajta fa szor 8 lap fánkként), 1 darab leírás és 1 darab pontozótömb (bazi sok oldallal, nem kell félni, hogy elfogy).

Az élénk cseresznyevirág, az illatos som és a tekintélyes tölgy mind-mind helyet kapnak ezen a békés helyen. Ám a harmonikus légkör mögött egy igazi versengésre ösztönző játék rejtezik. A játékban egy sétautat építünk saját arborétumunkban, ahol egyszerre kell ügyesen gyűjtögetnünk a varázslatosan szép fákat, lehelyezni okosan és taktikusan, miközben ügyelnünk kell arra is, hogy a játék végére mit tartunk meg a kezünkben.

A kérdés kié lesz a legjobb, azaz legtöbb pontot érő argométum? Mókás, hogy a szabályok alapjában véve szuper egyszerűek. A kutya a számolásban van elásva - nem az artomélumban! Kezdjünk hozzá a kertészkedéshez! A feladat és célunk minél több sétaútvonalat építeni, minél több fa fajta felhasználásával.

10 fajta fa áll rendelkezésünkre. Minden fa-sorozat meg van számozva és 1-től 8-ig terjednek a számok. A képek az adott fáról mindig ugyanazok. A kártyák sarkaiban kis ikonok is segítenek a megkülönböztetésben. Az előkészületnél attól függően, hogy hányan játszunk kiválasztjuk a gyűjteni szándékolt fákat a 80 lapból. 4 játékosnál az összes jön, 3-nál kihagyunk 2 fajt, 2 főnél 4-et. Tisztességesen megkeverjük a paklit, és osztunk mindekinek 7-7 lapot. A maradék lesz a húzópakli az asztal közepén.

Az a játékos kezd, aki legutóbb locsolt meg virágot. Miután kiderült, hogy senki nem emlékszik mikor öntözött utóljára, más módon döntjük el a kezdőjátékos személyét. Minden játékos köre kottára ugyanúgy zajlik: 2 lapot húzni, 1 lapot kijátszani, 1 lapot eldobni. A dobásnál képpel felfelé tesszük le a lapot, mert húzni lehet: a húzópakliból, a saját dobópaklinkból és mások dobópaklijából is - innen-onnan, kombinálva is akár! Az óramutató járásával egyezően haladunk a húzás/kijátszás/dobás trióval.

Mindenki a maga pecsenyéjét sütögeti, nem piszkáljuk mások andorégumát! Amikor kijátszunk egy lapot, azt magunk elé rakjuk, ez lesz az artomélun első fája. Fontos, hogy a lapokat egymáshoz képest csak jobbra/balra/fel/le tehetjük, nincs srévizavé. Min ügyeskedjünk? Úgy rakosgatni az adott fa fajtákat, hogy azok kártyára írt számai emelkedő sorrendben kerüljenek elénk. A sorozatnak nem kell folyamatosnak lennie ÉS lehet köztük más fajta fa is. A lényeg, hogy az adott fa fajta legalacsonyabb és legmagasabb sorszámú tagját össze tudjuk kötni egy láthatatlan, megszakítatlan vonallal, és mégcsak nem is kell egyenesnek lennie a vonalnak. Csak jussunk el a legalacsonyabb számú fától a legmagasabbig. Ezek valójában a sétaútvonalak. Erre a leporello szabálylapka pompás példákat mutat, ami mind-mind segít. Ne felejtsük, hogy több útvonalat össze lehet hozni, így ne álljunk meg az elsőnél, bátran multitaskoljunk az andromédumban!

Az utcsó ember, akinél elfogyott a húzópakli még kijátssza a 2 lapot (1-et lerak, 1-et eldob), és ezzel vége a játéknak. Jöhet a pontozás. Ekkorra mindenkinek már van ilyen-olyan sétaútja a fákból, és még mindig 7 lap a kezében. A pontozólapka előkerül, hogy végigmenjünk a fák listáján. Az első fa fajta a Kéklucfenyő. Az első kérdés, hogy kinek hány ilyen falap maradt a kezében? Annak a játékosnak a sétaútját számítjuk be, akinél a legtöbb pont van az adott fából - összeadjuk a kártyák értékét. Trükk jön! Ha valakinél ott a 8-as, de egy másik botanikusnál az 1-es, akkor a 8-as 0-át ér! Szorrrrrri. Tehát, ha megvan kié a legtöbb pont kiszámoljuk az adott fa sétaút-értékét. 1 pont a sétaút minden fája után. +1 extra pont minden kártya utána az úton, ha CSAK az adott fából áll. +1 extra pont, ha 1-essel kezdődik, és +2 extra pont, ha 8-ra végződik a sorozat.  Megjegyzendő, hogy simán lehet olyané a legmagasabb fapont a kezében lévő kártyákon, akinek nincs ilyen faútja lepakolva. Az 0 pontot ér, de legalább más sem kap. Kis gonoszkodási lehetőség. Egy fát nem csak egy útban lehet számolni. Tehát, ha végig számoltuk az összes fát és utat, kapunk egy győztest. Juhú! Gratula neki! Övé a legjobb artomélum! Fa-sza!

Hát így néz ki a játék. Tényleg nem bonyi - 2-t húzni valahonnan, 1-et letenni, 1-et eldobni. Kész-passz. A taktikázás, okoskodás a lényeg, mert kellene maradjon is a kezünkben jó és magas lap, hogy érjen valamit a sétautunk, de azért minél több fajtát építsünk az antolémumban. Ha lehet az 1-es és 8-as is ott legyen, csak akkor szívás, ha mégis másé ér többet. Bele lehet jönni és pár nekifutás után rááll az ember agya - hacsak nem fafejű az illető. A leírás rövid, de velős. Szerencsére magyarul kapható, így nem kell gúgltrenszlétet használni. Illatos som. A kártyák alján ott a fák neve. Lehet tanulgatni és majd felismerni. És a fák! A grafika! Óh, na, az megette a rendszert. Gyönyörűek! Igaz más grafikai elem nem igen van. Azaz nincs. De ez kárpótol. KlaFa a pontozólaptömb, praktikus. Mondjuk, ha visszük a játékot, de épp nincs nálunk, sem áll meg az élet. A doboz pont akkora, amekkora kell. Se nem kicsi, se nem nagy, épp a lapoknak való vagy. Legyünk azonban annyira őszinték, hogy lássuk be, varia nincs benne sok, max, hogy hányan játszunk. Viszont mobil és hordozható a pakk. Kismókusok is simán játszhatják, mert olvasni nem kell tudni. A játék előirányzott ideje a játékosszámmal változhat, de max egy órát fogjuk tolni a fá-zást.

Egy békés, nyugodt játék. Nincs hőbörgés, pörgés és más zavaró fasság. Beizzítjuk a természet hangjai jucsúb videót és egy jót játszhatunk is zen békében. Mondjuk artolémumba ne vigyük magunkkal, mert ott vannak az eredeti fák és inkább gyönyörködjünk azokban. De a városokban elővehetjük az Arborétumot és játszhatunk a fák alatt.

Favilla, fakanál, Fa Nándor - Boncz Géza

Típus: Kártya
Játékosok száma: 2-4
Ajánlott kor: 8+ év
Játékidő: 30 perc
Grafika: 5/5
Komplexitás: 1/5
Újrajátszhatóság: 2/5

Összesen: 3/5

Játszottál már ezzel a játékkal? Mik a tapasztalataid? Írd le kommentben! Ha nem, akkor próbáld ki, és utána írd le, hogy tetszett!