Elveszett városok. Hogy lehet egy várost elveszíteni, kérem? Már az sem oké, ha egy érmét elhagyunk valahol, nemhogy egy több ezer fős várost?! Pedig városok a történelem során el-elvesztek. Számtalan példa van rá. Lehet azért, mert elpusztították, ahogy a spanyolok az Inkák városait. De ott van Trója is. Vagyis, hogy nincs ott. Annyit tudunk, hogy Törökországban kellene lennie. Megesik, hogy természeti csapás áldozata lesz egy település. Ki ne hallott volna Pompeiről? És az is előfordul, hogy cakkli-pakli eltűnik a város, ahogy Atlantisszal történt. És hova lett Camelot? Arthúr király elkótyavetyélte volna? Nem tudni. Az utókorra vár a nemes feladat, hogy mesék, történelmi emlékek, legendák és ásatások segítségével a nyomukra bukkanjon. Ez hol sikerül, hol nem.

A Lost Cities éppen ezen feladat elé állít minket. Expedíciókat szervezni elveszett(nek hitt) városokba és megtalálni őket. A Kosmos játéka nagyon nem mai csirke, 1999-es. Reiner Knizia matematikus és játék kitaláló munkájának gyümölcse. Szigorúan csakis 2 fő játszhatja. Szerencsére újra kapható, igaz csak angol nyelven.

A dobozzal kapunk egy játék leírást, 1 kis táblát és 60 darab kártyát (45 az expedíciókat jelöli, 15 pedig az extra befektetőket). Kis doboz, nagy tartalom. Az 5 különböző színű helyszín  felfedezésére tehetünk kísérletet: tengermélyi város, város a Piramisoknál, a Himaláján, dzsungelben és egy vulkán mélyén. Nincsenek nevesítve, a képzeletünkre van bízva.

Tehát a célunk, hogy az egyes helyekre expedíciókat szervezzünk és profitáljunk is belőlük. "Minden utazás az első lépéssel kezdődik." Ez a bölcselet nem is lehetne igazabb ebben a játékban. Ugyanis az expedícióink kártyái 2-től 10-ig vannak számozva, és azokat kell egyesével kijátszani minden körben növekvő sorrendben. Viszont egy ilyen kiruccanás pénzbe kerül. Így minden megindított felfedező út már eleve kiadással kezdődik, -20 pont minden expedíció darabja. Szóval még el sem indultunk, de már veszteségesek vagyunk. Akkor hogy tehetjük nyereségessé az utat? Minden kártya annyi pontot ad, amennyi rá van írva. Tehát a 2-es kártya 2-t, a 3-as 3-at és így tovább. Ergo jól megfontolt üzleti érdekünk az egyes utakhoz a lehető legtöbb kártyát kijátszani. Ez nem könnyű, hiszen a lapok jól megkeverve kerülnek kiosztásra (8 darab fejenként), így lehet, hogy az egyik lap, amire nagyon várunk rég az ellenfél kezében van. Megesik, hogy a sor foghíjjas, ami nem baj, amíg növekvő a sor. Visszafele nem lehet menni. Hogy is nézne ki, ha visszafordulnánk? Megindíthatjuk akár mind az 5 expedíciót is, csak az még drágább, hisz ekkor 5x(-20) ponttal megyünk neki a játéknak. Taktikázni kell.

Minden játékosnak a köre alatt 2 teendője van. 1) Le kell raknia egy kártyát a kezéből. Kijátszhatja, megindítva ezzel egy expedíciót, vagy folytatva egy már megkezdettet, VAGY eldobhat egy lapot, amit a tábla közepén kialakított helyre rak. A lapok a megfelelő színű expedícióra kerülnek a táblán. 2) Lapot kell húzni (érdekes, hogy a kör végén van). Húzhatunk a közös pakliból, VAGY az egyik expedícióra eldobott fölső lapot is felvehetjük (kivéve amit az adott körben dobtunk). Az a lap, ami az ellenfélnek nem kellett, nekünk nagyon is jól jöhet. Ezért is kell figyelni mit dobálunk el. Extra dolog a "finanszírozás", amit egy kézfogás jelez a lapokon. Mondjuk találtunk szponzorokat. Nem kötelező kijátszani őket, de ha belevágunk, akkor ezek a lapok csak az elsők lehetnek az egyes expedíciókban. Utána már bármelyik lap jöhet, de közben nem rakhatjuk le, még ha van is nálunk. Ezáltal növeljük a felfedezőutak értékét. A lerakott "kézfogás" lapok mennyiségétől függően az út értéke 2x, 3x vagy 4x-es értéken zár majd. Akár (+) akár (-) lesz a vége. Befektetni jó, de vigyázni kell, mert lehet nagy nyeremény és nagy lehet a bukta is. A játék akkor ér véget, ha elfogy a húzópakli. Előfordul, hogy több lapot akarunk kijátszani, mint amennyi a húzópakliban van. Ekkor a játék végét azzal tudjuk prolongálni, ha a táblára eldobott lapokat szedjük vissza, hiszen az is ér. Bónuszként 20 pont jár mindig amikor egy expedíció eléri a 8-dik kijátszott lapot egy játékosnál. Amikor vége a játéknak, jöhet a matek.

Kiváló játék. Csak szuperlatívuszok felelnek meg. Két személynek tökéletes. Utaztatható, mert - még a tábla ellenére is - kis helyet foglal el. Egy oda-visszavágó mindig belefér. Nagyon jó a taktikázás, ahogy spekulálunk a lapokra - hátha felhúzzuk, holott már a másiknál van, eldobjam, ne dobjam, stb. Ha van olyan étel, ami "eteti magát", akkor ez a játék "játszatja magát". Bónusz pont a kártyák grafikájáért. Ha az egyes expedíciók kártyáit egymás mellé rendezzük sorrendben, akkor magát az út képét kapjuk meg, ahogy eljutunk a célhoz.

Magyarul még nem láttam, így az angol nyelvvel kicsit meg kell küzdeni, de megéri, mert a matek az magyarul is matek, ahogy a taktikázás is Univerzális. Nagyon ajánlott, már-már kötelező. 

Típus: Kártya
Játékosok száma: 2
Ajánlott kor: 10+
Játékidő: 30 perc
Grafika: 5/5
Komplexitás: 2/5
Újrajátszhatóság: 5/5

Összesen: 5/5

Játszottál már ezzel a játékkal? Mik a tapasztalataid? Írd le kommentben! Ha nem, akkor próbáld ki, és utána írd le, hogy tetszett!