A visszatérő olvasók már tudják, hogy a bejegyzés elejére szokott kerülni egy informatív bevezető rész, ami itt-ott, szegről-végről, néha direkte, néha áttétesen kapcsolódik a bemutatott játékhoz. Na, ez most nem lesz. Amúgy is! Az adott játék háttér történetéről már többször volt szó, és úgyis mindenki ismeri. Így hát gondoltam kipróbálok valami újat, és összekötöm a kellemest a kellemessel. Na nem azért, mert ne lehetne ezer és még egy érdekességet írni az adott témában, hanemcsak "mert". Plusz, hátha megtetszik a kedves olvasónak és kipróbálja a játék mellett ezt is. Az természetes, hogy a társasjátékozás az egyik kellemes a kettő téma közül. Akkor mi is a másik? A főzés, a konyhaművészet, a gasztro varázslat, a bendőink megtöltése finomabbnál finomabb ételekkel. A Boldog Lazac játék elején már volt egy recept, ami passzolt is, hisz lazac étek volt és a játéknak is - ahogy a neve is mutatja - ezek a halacskák a főszereplői. Bár ők remélhetőleg nem végzik tepsiben. Egy szó, mint száz, gondoltam egy klafa recepttel indítom ezt a bejegyzést. És hogy mi is az?

A spaghetti carbonara. Egy ízig-vérig olasz, azon belül is római étel. Mint oly' sok esetben, az étel eredetét költői homály fedi. A nevéből többen arra következtetnek, hogy a szénégetők étele lehetett, vagyis azon favágóké, akik a faszenet gyártották. Carbonaro. Néhol a távoli amerikában egyenesen a "szénbányászok spaghettijének" is hívják. Az egyszerűság kedvéért mi maradjunk a biztosnál: római étel. Kellően elterjedt fogás. Megannyi olasz ételeket felszolgáló gyors vagy épp lassú étterem étlapján szerepel. Szalonna és tészta valami tejszínes szószban sajttal a tetején. Kb. mindenki evett már ilyet. "Jó kis olasz kaját ettünk!" - mondhatják. És nem is tévedhetnének nagyobbat. Az olasz konyha egyik szépsege az egyszerűség. Mindennel telepakolt kajákat ritkán csinálnak. Tarjás, magyaros pizza fixen nem lesz sehol talján földön. A tejszín pedig szinte elő sem kerül. Főleg nem a carbonaraban. Ne hagyjuk magunkat átverni! Az a fehér, tocsogós cuccos tészta, amit betermeltünk nem eredeti olasz kaja volt. EU-konform ízek, izék. Persze, ízlések és pofonok. Ám mielőtt nekifutunk a receptnek, pár apróság: a pancetta egy fajta szalonna, ami a sertés hasaalja szalonnájához hasonlít, annyi, hogy ezt fűszerezik és nem füstölik. A guanciale szintén szalonna, csak a malac pofájából. Szintén fűszeres. A bibi, hogy ezeket nehéz beszerezni, így helyettesíthetjük mondjuk kolozsvári szalonnával. Sajnos nem lesz ugyanolyan az ízélmény, de mit lehet tenni? Van, aki fokhagymát is tesz a carbonaraba. Én speciel kihagyom. Mi az, hogy "al dente"? Szó szerint azt jelenti, hogy "fogkemény". A tésztának azaz állapota, amikor már nem totál kemény, de nem is "nyúlós". Ha ketté törünk egy darabot főzés közben, akkor a közepén még látjuk, hogy van pici fehér, de már láthatóan főtt állagú. Ez opcionális. Összeségében nem egy bonyi fogás, de oda kell figyelni. Tehát a hozzávalók 2 főre:

15 dkg pancetta vagy guanciale

3 tojas

4 dkg pecorino vagy parmezán sajt

Kb. 20 dkg spaghetti tészta

Lássunk neki! Tegyünk fel vizet a tésztának. Nem, nem kell bele olaj. Nem fog összeragani a tészta. Amint forr mehet is bele bátran só és a spaghetti. Közben a szalonnánkat szabadítsuk meg a bőrétől akiskésünkkel, kockázzuk apróra és tegyük egy forró serpenyőbe. Ott szépen zsírt enged a maga csendességében - ha esetleg túl soknak találjuk a megjelent zsírt, távolítsunk el belőle. Tegyük a tojássárgákat egy kis edénybe a kutyuláshoz. Pici só, pici bors mehet bele. Reszeljük hozzá a sajtot, majd lelkesen keverjük össze az egészet. Ha jól időzítünk, a tészta akkorra lesz kész (al dente), mire a szalonna is megpirtyant (ne süssük túl azért). A tésztát szedjük a szalonnára és jól forgassuk össze vele. Ne a nagyi-féle leöntjük-leszűrjük módszert használjuk, hanem mondjuk egy hosszabb konyhai csipesszel bűvészkedjük át a tésztát. Fontos: a pasta vize kincset ér, ki ne öntsük még! Nyugodtan lekapcsolhatjuk a sütőlapokat. Már csak az eddig megtermelt hő fog kelleni. Most már mehet a tésztánkra a tojásos keverék. Ráborítjuk és így is összeforgatjuk az egészet. Azért kellett lekapcsolni a tüzet, hogy ne rántottás tésztát gyártsunk. Így lesz szép, krémes a szósz állaga. Ha úgy találjuk, hogy lehetne picit mééég krémesebb, akkor a tészta vizéből adjunk hozzá egy-két evőkanállal. Kever, kever, összeforgat, kever ééééés kész! Tálalható is az étek. Egy kis sajtot még reszelhetünk a tetejére, némi friss bors kíséretében. Buon appetito!

És most már jöhet a játék! A Gloom of Thrones egy 2019-es játék, amit Kyla McT tervezett és az Atlas Games adott ki.

A doboz tartalma egy rakat kártya, szám szerint 110 darab és 1 darab összehajtogatós szabályzat.

A leírás eképp tüzel fel minket: "Az égbolt lángol. A tea megfagyott. A Gloom of Thrones-ban a te feladatod, hogy elmeséld a Porcelán Trónért harcoló, legnyomorúságosabb család történetét."

Tehát, mi a feladatunk? Pokollá tenni a családtagjaink életét, miközben a játékostársak családtagjait boldoggá tesszük.

A Gloom játékról már volt szó: itt. Sok újdonság nincs. A lapok továbbra is átlátszóak. A családtagoknak továbbra is az önértékelését kell a béka tompora alá vinni, de legalábbis minusz értékbe nyomni. Ha van rá lehetőség, időelőtti halállal sújtani őket, amikor már kellően depisnek találtatnak. Lehetőség van, sőt ajánlott, egyfajta szorit is köríteni a lépések közé. A kártyák szövegét felolvasva hözzákölteni valamit. Megállapíthatjuk, hogy jelen társasban kottára ugyanaz a mechanika, a cél, a játékmenet, a győzelmi feltétel és szinte minden, mint névrokonaiban. Aki lelkes, az előbbi linken megtalálja a másik leírást egy másik kerettörténettel. A többieknek íme egy zanza a játékmenetről:

Előkészületek: válogasuk ki a 4 család kártyáit, családonként 5 főt. Illetve szedjük elő a Porcelán Trón lapot. A többi kártyát jóóóóóóól keverjük meg. Osszunk mindenkinek 5-5 lapot. A többi a húzópakli lesz, ami mellé majd dobálhatjuk a lapokat. A Porcelán Trónt tegyük szintén valahova középre, hogy mindeki elérje. A 2 segítségkártyát bocsássuk közkézre. Ezzel az előkészületi fázissal meg is volnánk.

A játékmenet: az a játékos kezd, akinek a legnyomorúságosabb volt a napja. Döntetlen esetén a játék tulajdonosa dönt az összes vekengést meghallgatva. Minden játékos 2 akciót hajthat végre a köre során. A következőkből válogathat: 1) Módosítókártya kijátszára saját vagy ellenfél családtagjára. Azaz rápakolja a lapot egy karakterre. Ezzel csökkenti/növeli az önértékelést, ami a lapokon látható. A piros a negatív, a fekete a pozitív érték. 2) Események kijátszása. Ezek a piros betűs kártyák minden játékosra vonatkoznak. Kijátszuk őket, és a rájuk írt szövegnek megfelelően járunk el. 3) Időelőtti halál kijátszása, vagyis egy karakter megölése. Itt fontos megjegyezni, hogy csak negatív önértékelési ponttal rendelkező kartaktert sújthatunk halálra, és ezt is csak mint első akció tehetjük. Ha a családtag holt, akkor már nem lehet rá kártyákat pakolni (csak kivételes esetben). 4) Eldobhatjuk az összes lapunkat. Húzhatunk újakat, mert ez a körünk végét jelenti. 5) Passzolhatunk. Mindig jogunkban áll semmit sem csinálni. Ha a körünk véget ért, akkor annyi lapot húzunk, amennyit enged a játék. Alap járaton 5 lap kell nálunk legyen, ez lehet több is, kevesebb is. Megesik, hogy egy lap ingyen akciót ad a 2 akciónkon felül. Éljünk vele bátran!

A kártyáinkon 3 fajta hatás érvényesülhet. A sima nyíl azt mondja, hogy a hatás azonnal bekövetkezik. Megcselekedjük, amit megkövetel. A körben nyíl egy olyan hatás, ami folyamatosan érvényben van (példul több lapot húzhatunk minden körben). A visszakanyarodó nyíl hatása reakció egy másik kijátszott lapra. Pl. egy eseményt meggátolhatunk.

Az aranyszabály: azok a kártyák van életben egy karakteren, amik látszanak. Amit eltakartunk azt vehetjük úgy, hogy nincs is. Punktum.

Ami újdonság, az a Porcelán Trónus lap. A kártyát az a játékos, és annak családtagja kapja, aki a megfelelő ikonnal rendelkező lapot lerakta. A trón alapból -30 pontot ér a végelszámolásnál. Illetve lehetőséget ad arra, hogy időelőtti halálkártyát tegyünk valakire a második lépésként is (amúgy ugye ezt nem lehet). Aztán, ha az adott ikon megjelenik valamelyik másik karakternél, akkor a trón "odavándorol". Igyekezzünk úgy intézni, hogy a végén nálunk legyen.

Akkor van vége a játéknak, amikor valakinek az összes karaktere meghal. Instant stop. Ilyenkor nekiállunk számolni a látható pontokat, és az nyer, akinek a legtöbb minusz pontja lesz. A véletlenül életben maradt csaladtagok nem érnek pontot. Éééééééés ennyi!

A Gloom of Thrones a már megszokott és megismert Gloom játékok mechanikájára épül. Groteszk. Nincs mese. Az a játék, ahol a saját karaktereink halálát akarjuk elérni nem lehet normális. Mégis van benne valami szórakoztató. Mondjuk a GoT-ban úgyis hullottak a szereplők, mint az őszi legyek. Ebben a Gloom verzióban nincs semmi új. Kiforrott, hamar megtanulható. Ami valahogy nem akaródzik itt se menni, aza történetmesélés. Viccesek a szövegek, meg minden, de inkább figyel mindenki a pecsenyéjének sütögetésére, minthogy George R.R. Martin legyen. A karaterek rajzai és a grafikák általában a megszokottak, viccesek. Az átlátszó lapok továbbra is egy érdekes megközelítést adnak a kártyázás élményéhez. És nehezen olvashatók. Sötét kiskocsmában bele se kezdjünk. Illetve, mint korábban, most is úgy csúsznak, mintha vazelines WD40 lenne rajtuk. A 2 darab player-aid - segítségkártyáknak - nagyon örültem, roppant parktikusak. Természetesen a Trónok Harca sorozat kedvelőinek akar kedvezni a játék, ők a fő célközönség. A nevek és kártyák szövegei a TV-ből megismerteknek egyfajta szóviccei - Josh Frost, Head Snark (aki tényleg csak egy fej), Gluten Snark, Shamey Bannister vagy a bézbólsapis rapper Lil Finger. A játék csak angolul kapható, így az említett szóviccek is csak az angolosoknak és fanatikusoknak jönnek át. Bevallom mellettem jó pár poén elment. Mondjuk a Porcelán Trón az tiszta sor volt. Egy klotyó. Varia igazán nincs a játékban, annyit tehetünk, hogy a családokat kicsit összekeverjük, ha kedvünk szottyan. Helyigénye minimálisnak mondható, alig több, mint egy ulti partié. Szerintem a 30 perc játékidő inkább reális, mint az egy óra. Mivel gyakorlatilag egy nagyobb pakli kártya az egész, simán bedobhatjuk a tatyóba és vihetjük, ahova szimpatikus. Kismókusok szerintem annyira nem élveznék, inkább egy szolid haveri partiban játszanám.

A Gloom of Thrones igazából nem ad hozzá a korábbi gloom játékokban megtapasztaltakhoz. Aki játszott bármelyikkel, annak ez is menni fog pikk-pakk. Persze ugyanannyira szórakoztató kis semmiség, mint a többi. Ezt inkább rajongóknak ajánlom.

"Winter is coming" - Game of Thrones

Játékosok száma: 2-4
Ajánlott kor: 14+ év
Játékidő: 30-60 perc
Grafika: 4/5
Komplexitás: 2/5
Újrajátszhatóság: 1/5
Helyigény: kicsi
Nyelv: angol

Összesen: 78%

Játszottál már ezzel a játékkal? Mik a tapasztalataid? Írd le kommentben! Ha nem, akkor próbáld ki, és utána írd le, hogy tetszett!

Macska Marcella nem boldog, mert nem sikerült Kelly C-t kinyírnia, ahogy tervezte. Megesik a legjobb macskákkal is az ilyen.