Azon gondolkodtam, hogy az informatív intrót most töltsem meg New Yorkról szóló érdekességekkel? Vajon van még új a nap alatt? Legyen benne egy rakat random infó? Példul, hogy New Yorkban olyan sokan laknak, hogy Amerikában gyakorlatilag minden 38-dik ember new york-i? Vagy, hogy több, mint 800 nyelvet beszélnek ott, amivel a világ legsokszínűbb városa a nyelvek terén? Csak mert 10-ből 4 háztartásban más nyelvet is beszélnek az angolon kívül? Talán az, hogy a New York Közkönyvtárban több, mint 50 millió könyv található, amivel a 3-dik legnagyobb könyvtár a világon? Esetleg, hogy 1789-ben az USA első fővárosa volt? Netán, hogy 1895-ben NYC-ben nyílt meg Amerika első pizzériája? Vagy hogy több kínai él New Yorkban, mint bármely Ázsián kívüli városban a világon? Legyen az, hogy a Times Square eredeti neve Longacre Square volt, de a New York Times újság miatt átnevezték 1904-ben? Az, hogy ENSZ központot 1952-ben alapították a városban? Netántán, hogy az New York City Szövetségi Bankban kb. 90 milliárd dollárnyi arany van, úgy 80 láb (kb. 24 méter) mélyen a föld alatt? Vagy más random tények felsorolásával töltsem meg az intrót? Háááát... még nem döntöttem el... Addig is jöjjön a játék bemutatója! Itt a képen New York látható az 50-es években madártávlatból.

A Ticket to Ride: New York 2018-ban jelent meg és az eredeti játék spin-offja. Alan R. Moon továbbra is a kitaláló, a kiadó pedig a Days of Wonder.

Lássuk mit rejt a közepes doboz! 60 darab műanyag taxi (15 darab mind a 4 színből), tartalék taxik, 44 darab járműkártya (8 darab joker taxi és 6-6 kártya kék, zöld, fekete, rózsaszín, piros és nari színekben), 18 darab célkártya, 1 darab pontozótömb, 1 darab mini ceruza, 1 darab játéktábla és 1 darab leporelló szabálykönyv.

Így köszönt minket a játék: Fedezd fel New York leghíresebb látnivalóit a Central Parktól az Empire State Buildingig, a Times Square-től Brooklynig!

Más Ticket to Ride játékokkal ellentétben itt most nem a hatalmas gazdasági fejlődés, az iparosodás, a vasparipa terjeszkedése és térhódítása a cél. Hanem látni New Yorkot. Az a túrista út, amit mi magunk választunk ki úgy, hogy több pontot érjen mint a törpieké, miközben érintjük Chinatownt, a Central Parkot vagy a Wall Street-et.

Az előkészületek során terítsük ki a játéktáblát, mindenki válasszon egy színt és vegye magához az adot színű taxikat. A játéktábla gyakorlatilag egy Nyűjork térkép, tele ismerősen csengő helyekkel. A mini járműkártyák pakliját jóóóóóóól keverjük meg és osszunk mindekinek 2 lapot. A maradék lesz a húzópakli, amit a tábla mellett tárolhatunk kartávolságban. A húzópakli első 5 lapját csapjuk is fel azon melegében és tegyük őket a tábla mellé, mondjuk egymás alá sorban. Fontos: bármikor 3 taxi látható ott egyszerre, akkor mind az 5 lap megy a dobópakliba és új 5 lap kerül a helyükre. A célkártyák is a megkeveredés sorsára kell jussanak, illetve mindenki kapjon 2-t. Ezekből megkukkantás után 1-1 lapot tart meg mindenki, a maradék megy a pakli aljára. A kártyáinkkal ajánlatos titkolózni, ha nem muszáj ne reklámozzuk őket. Eztán indulhat a mandula!

Tehát az összegyűjtött pontjainkat akarjuk maximlizálni. Hogyan juthatunk pontokhoz? 3 módon. 1) két szomszédos megálló összekötésével a térképen, 2) a célkártyán található két megálló összekötésével és 3) turistalátványosságok érintésével, útvonalba szövésével.

Maradva a 3-mas számok bűvöletében nézzük meg milyen akciókból választhat egy játékos a köre alatt vagylagos alapon. 1) járműkártya húzása, 2) útvonal építése vagy 3) célkártya húzása.

1) Járműkártya húzása: a felfordított 5 kártya közül felhúzhatunk 2 darabot. Vagy 2 darabot a húzópakliból. Vagy 1-et innen, 1-et onnan. Annyi, hogy ha joker-taxit húzunk a felfordított lapok közül elsőnek, nem húzhatunk 2-dik lapot, illetve nem húzhatunk taxit 2-dik lap gyanánt. Ha a húzópakliból jutunk taxihoz, az más kérdés. Azt nem kell közhírré tenni, húzhatunk 2-dik lapot. A felhúzott felfordított lapokat kéretik pótolni a húzópakliból. Ha elfogyna a húzópakli, akkor csak keverjük újra a dobópaklit és kész.

2) Útvonal megépítése: ha megnézzük látjuk, hogy város térképén a megállókat összekötő szaggatott vonalak színei megegyeznek a járműkártyákon látható trolik, buszok és metrók színeivel. Ha van a kezünkben annyi darab kártya, amennyi az adott színű vonal a térképen 2 állomás között, akkor a kártyákat bemutatva lerakhatunk a taxijainkból annyit, ahány vonalból áll összekötni a 2 állomást. A felhasznált lapokat eldobjuk. Ha a vonal színe szürke, akkor bármilyen színű kártya megteszi, de fontos, hogy egy szürke vonalon csak 1 színű lapokat használhatunk, nem lehet mixelni a színeket. A járműkártyákon a tarka-bakra színű taxik jokerként funkcionálnak. Ha nincs elég valamilyen színű lapunk pótolhatjuk a hiányt jokerrel. Sőt! Csak jokerek felhasználásával is össze lehet kötni 2 állomást. Mondanom sem kell, ha nincs elég X színű lapunk, akkor nem építhetünk. Egy körben csak 2 állomást lehet összekötni. Amennyiben ketten játszunk, úgy az állomások közti esetleges dupla vonalakból csak 1-et használhatunk. Több játékosnál mind kettőt tele lehet taxizni.

3) Célkártya húzása: a célkártyán 2 állomás van mindig feltüntetve, amiket össze kell érintenünk a taxikkal, mert ezért jár a pont. Ha már úgy vagyunk, hogy megvalósítottuk a célt, vagy új célt akarunk magunk elé tűzni, akkor húzhatunk 2 célkártyát, amiből 1-et megtarthatunk. A másik megy a pakli aljára. Arra kell csak ügyelni, hogy a meg nem valósult célok után pontlevonás jár. Nehogy nekem túlvállalljuk magunkat!

A játéknak akkor van vége, amikor bármelyik játékosnak 2 (vagy kevesebb) taxija van már csak. Eztán még egy kör lemegy, beleértve őt is. Aztán jöhet a végső nagy pontozás! Jegyezzük fel mindenkinek a pontozótömbbe a megépített útvonalait, vagyis az összekötött megállók után járó pontokat. Ehhez a tábla alsó sarkában látunk puskát, hány taxi hány pontot ér. Utána mindeki közszemlére teszi a célkártyáját vagy célkártyáit és meg kell nézni sikerült-e a terv. Ha igen jár a pont, ami a kártyán van. Ha nem, akkor mínusz. Végül pedig megkell számolni ki hány nevezetesség megállóját érintette (nagy 1-es jelzi őket). Összeadjuk és kész.

Jöhet a nagy summa és az nyer, aki a legtöbb pontot harácsolta össze. Éééééééééééééééés ennyi! Lehet kezdeni építeni és taxizni!

Egy korábbi bejegyzésben azt mondtam, hogy ha a Pandemic a kilós kenyér, akkor a Pandemic: Hot Zone a félkilós, szeletelt. Nos, ezzel az analógiával élve: ha az eredeti Ticket to Ride a kilós kenyér, akkor a  Ticket to Ride: New York a cipó. Teljesen jól formatervezett, kompakt, pirgi-pörgi kis játék ez, ami tudja, mindazt, amit a nagytesója, csak strealine-olva. Én bele is futottam simán abba a hibába, hogy elszámoltam a lehetőségeimet. "Ó, majd jól körbe érítem a várost és nagy pontot akasztok!" Hát nagyon nem, kérem. A fejenkénti 15 darab taxi bazi kevés egy nagy ívű manőverhez. A célokat összehozni okés, de semmi grandiózus nem fér már bele. Sőt, maximum 2 vagy 3 célt lehet megvalósítani. Szóval oda kell figyelni a készletekre és a részletekre. A mini kártyák nagyon cukik, ahogy a kis cerka és a pontozótömb is. Kedves és praktikus gesztus, mivel itt nem a tábla szélén jegyezzük a pontokat. És legyünk őszinték: olyan húdesok pontot nem is lehet összegereblyézni. Ami egyben azt is garantálja, hogy egy nagyon-nagyon-nagyon-nagyon gyors játék ez. A 10-15 percből a 10-hez közelebbi a valóság. És ez nagyon jó! Nem kell egy órát tervezni, szuszogni, szöszmötölni, csak lekapjuk a polcról és nyomunk egy-két gyors kört. Nyuszi. A grafikára semmi panasz nem lehet, illik a 60-as évek hangulatba. A dobozon szereplő sztereotíp ábrázolású figurákba simán belel lehet látni Clark Kentet (aki ráadásul nem is new york-i), egy időutazó Kyle Minogue-ot, korai Pam Griert és egy random T-boyt a Grease-ből, miközben a mögöttük érkező sárga taxi integetve és mosolyogva elüt mindjárt mindekit. De nem baj. Van jegyük, mutatják is lelkesen. Jegy a taxihoz? Hm... A mechanika és a szabályok annyira egyszerűek, hogy kábé 4 perc is sok elmagyarázni. Az eredeti játékkal szemben itt nem a nagy és jelentős városok/állomások összekötése a kerettörténet, hanem a turisztika. Járjuk be a Nagy Almát. Az valahogy csak nem világos miért mondja a szabálykönyv eleje, hogy: Bemutatjuk a híres eredetit! Ha a városra gondol, akkor tudtommal nincs másik ilyen New York. Ha játékra, akkor az ereteti meg 2004-ben jelent meg. Hangzatos, de zavaros marketing. Apropó: a doboz simán lehetett volna fele ekkora is. A tábla osszehajtva és minden cucc bőven elfért volna úgy is. Persze értem én az "értéknövelő méret" dolgot, de egyben pazarlásnak is érzem. Sőt, ha kisebb lenne még potábilisebb lenne. Varia igazándiból nincs benne. Ez is C64-es játék. Egy valamit tud, de azt nagyon.

Ticket to Ride: New York. Annak, aki szereti a pörgős játékokat. Aki szereti az egyszerű, de nagyszerű szabályokat. Aki most ismerkedik a társasozással. Aki szereti New Yorkot. Aki látens vasutas. Aki valódi turista. Aki taxis. Aki nem taxis. Mindenkinek!

"I want to wake up in a city that never sleeps"

- Frank Sinatra

Játékosok száma: 2-4
Ajánlott kor: 8+ év
Játékidő: 10-15 perc
Grafika: 4/5
Komplexitás: 1/5
Újrajátszhatóság: 1/5
Helyigény: kicsi
Nyelv: magyar

Összesen: 77%

Játszottál már ezzel a játékkal? Mik a tapasztalataid? Írd le kommentben! Ha nem, akkor próbáld ki, és utána írd le, hogy tetszett!

Marcella Macska nem bunyózott. Szegénynek kötőhártya gyulladása volt. De már jól van.