Mi mással kezdhetnénk a blogot a jubileumi kiadás után mint magával Cthulhuval? Hát persze! H.P. Lovecraft szüleménye, a mélyben alvó istenség, akinek a hívó szavát kell meghalljuk. Ph'nglui mglw'nafh Cthulhu R'lyeh wgah'nagl fhtagn. Cthulhu R'ley-ben, a házában alszik. H.P. Lovecraft ezzel lerakta a modern horror műfaj alapjait. Vannak művek, amik akaratlanul követik, és vannak, amik készakarva hasonlítanak. Legfrissebb mozi hírek szerint a Lovecraft-féle világnak a megfilmesített változata már készülőben van. Kíváncsian várjuk. De ha már szó volt a horrorról, mit is takar ez a műfaj? A horror szó a latinból ered. Jelentése rémület, iszonyat. Ez már önmagában beszédes. Ha utánajárunk sok érdekes dolgot találunk. Példul, hogy nem összekeverendő a katasztrófák szörnyűségeivel, legyen az természeti vagy háború. Az más tészta, még akkor is ha nem kevésbbé szörnyűségesek. Horrorisztikus történetek már rég óta léteznek. Írtak már ilyet az ókori görögök is. Halál, túlvilág, gonosz, démonok és mindenféle hiedelmek. Az idő előre haladtával sorra jöttek a további képzelt szörnyűségek megéneklései. Vámírok, gólemek, vérfarkasok, démonok, boszorkák, szellemek, csupakabrák vagy banshee-k. És még sokan mások. Annyi, hogy akkor még nem hívták horrornak. Maga a horror, mint műfaj egy nem túl régi találmány. A XVIII. sázadban jelent meg először hála az angol gótikus regényeknek, a német Schauer regényeknek és a francia noir-nak. Frankenstein (ez a doktor neve, nem a szörnyé), Drakula, a fej nélküli lovas, meg Edgar Allen Poe. A XX. század még jobban ontotta magából a horrort. Ott van mondjuk Stephen King, Hanibal Lechter, Hitchcock, Mesék a kriptából vagy Hasfelmetsző Jack XIX. századi, ködös történetének újra ás újra feldolgozásai. A lista hosszú. Ami érdekes, hogy a klasszikus vonalvezetéssel ellentétben a horroban hősünk noha győz, mégsincs mindig megnyugtató lezárás, nincs hepiend. Többnyire cliffhanger-rel (függőben maradt) zárul, azaz bár a jó az adott helyzetben győz, a gonosz mégis az utolsó képen újra ránk mosolyog. Gondoljunk csak a Rémálom az Elm utcában sorozatra, ahol Freddy újra és újra előkerül, hiába is az eseti triumfálás. Benéz a kamerába és bennünk marad a szorongó érzés. A horror nem a pusztítás és rombolás vonalán hozza a borzalmakat. A pszichénkre akar hatni, a lelkünket terrorizálja. Néha nem is kell fizikai eseménynek történnie ahhoz, hogy szorongjunk, hogy a cselekmény és a mögötte megbújó rémségek hassanak ránk. Tehát a művek nem is kötelezően a látványos cselekény miatt lesznek nyomasztóak és jók, hanem, mert a lelkünkre hatnak. Rosszul esnek, na. Brrrrr.
A Cthulhu: Rise of the Cults, azaz Cthulhu: a szekták felemelkedése 2017-ben jelent meg Kickstarteres kezdeményezésból. Kiagyalója Krzysztof Woliczki, a kiadója pedig a Redimp Games.
A doboz nem kicsi. Sőt! A közepesél nagyobb, vastagabb és nehezebb. De rendesen meg is van tömve. Lássuk mivel! 1 darab tábla (5 részből kell összerakni, mint egy puzzle-t), 4 darab takaró lap, rituálé jelölő (4 színben 5 darab), 4 színben 4 darab szekta jelölő koponyás token, 4 színben 8 darab befolyás jelölő ököl token, 8 darab épelméjűség jelölő agy token, 34 darab szektatag jelölő (piros), 34 darab szektatag jelölő (kék), 16 darab szektatag jelölő (zöld), 1 darab első játékos jelölő Cthulhu, 1 darab terv tábla, 166 darab szektakártya, 15 darab városkártya, 4 darab kezdeti felállításkártya, 8 darab feladatkártya (szóló játékhoz), 6 darab NPC kártya (szóló játékhoz), 4 darab terv jelölő 4 színben, 1 darab körjelölő, 16 darab nyomozó token, 10 darab elérhetetlenség jelölő, 5 toborzás dobókocka, 2 darab NPC kocka (szóló játékhoz) és 1 darab szabálykönyv. Uhh.... tömény, tömény...
A leírás azzal buzdít minket, hogy a játék során a Nagy Öregek szektáinak vezetői vagyunk, akik egymással küzdenek, hogy bizonyítsák rátermettségüket, és hogy az ő szektáik legyenek a legjobbak, akik megidézhetik az istenségeket. Emellett egy klafa történetet is leír, ami Henry Anderson, a Miskatonic Egyetem tanárának eltűnését is bemutatja. Tessék lelkesen olvasni az extra matériát!
Tehát mit is akarunk? Arkham 4 részre osztott városában szektavezetőként igyekszünk rituálékat végrehajtani a Nagy Öregek megidézéséhez, miközben a többi kultista vezető felett próbálunk győzedelmeskedni. A játék egyben pakliépítős és munkáslehelyezős is. Ezen mechanizmusokat érdemes picit ismerni hozzá.
Itt most meg kell álljunk. A blogban általában az adott játék úgy kerül bemutatásra, hogy az előkészületektől, a játékmenet szabályain át, a győzelmet jelentő kritériumokig kivesézzük a dolgokat. Na ezt itt most nem teszem meg. Legalábbis nem olyan mélységben, ahogy a szabálykönyv adja. Mert bazira vastag, és részletes, és ez már egy komplexebb játék. Vagyis szűrni kell. Ettől függetlenül, ahogy mindig, most is nézzük hogyan készüljünk elő!
A táblát rakjuk össze. Szép nagy karikát kapunk. Jelöljuk ki a kezdő játékost. Mindegy ki az, erre nincs szabály. Legyen, aki szimpatikus, vagy aki már kicsit jobban ért a játékhoz, hogy tudjunk tőle puskázni. A városkártyákat keverjük jóóóóóóól össze és rakjuk a tábla mellé. Kapjon mindeki a választott színéből 1 takaró lapot, 5 rituálé jelölőt, 4 szekta jelölőt, 8 befolyás jelölőt, 4 terv tokent és a 12 szektakártyát, amiket szintén megkeverünk, és magunk mellé teszünk. Ez lesz mindekinek a saját kis alappaklija. Minden kerületbe kártyákat kell telepíteni, amiket megvásárolva a játék során combosíthatjuk a paklinkat. Ehhez a kártyákat szedjük szét kis paklikra úgy, hogy csak egy fajta kép szerepeljen egy adott pakliban. Ezeket random helyezzük el a kerületekben. 2x2 pakli jut mindenhova. Véletlenszerűen válasszunk ki egy kezdeti felállítás kártyát, ami megadja, hogy milyen értékű épelméjűség jelölőket kell lehelyezni. A kultista tokeneket és dobókockákat rakjuk a kis kezeink ügyébe a tábla mellé valahova. Végül minden játékos rakjon le egy szektajelölő koponyát a megfelelő helyre a szívének kedves kerületbe. Csak nyugalom, a leírás segít a részletekben, hogy pontosan mi hova kerül.
Akkor hogy is megy a játék? 6 körből áll egy menet. Ezt a szürke körjelölővel indikáljuk a terv lapon. Minden kör 5 fázisból áll. 1) Város fázis, 2) Szekta fázis, 3) Tervezés fázis, 4) Akció fázis és 5) Rejtőzködés fázis. Fontos, hogy az első körben nincs 1) fázis és az utolsóban nincs 5) fázis. Bontsuk akkor ki ezeket! 1) Város fázis. Ugyebár van egy pakli városkártyánk. Ebből húzunk egy lapot, felolvassuk hangosan és aképp járunk el, ahogy a kártya utasít. Sima liba. 2) Szekta fázis. Ez két részből áll. Az első részben húzunk 6 lapot a saját paklinkból. A másodikban dobunk az 5 darab toborzás kockával. A kockák eredménye lehet piros, kék, zöld vagy semmi. Amilyen és amennyi színűt dobunk, annyi szektatag tokent kell magunkhoz venni. Szerencsére 2x van lehetőségünk javítani, vagyis újra dobni annyi kockával, amennyivel jól esik. A megszerzett korongokat (jelölőket) tegyük a takarófalunk mögé. Titkolózzunk! 3) Tervezési fázis. Mindenkinek van 4 darab fakorongja a saját színében. Az első játékos lerakja a táblán bármelyik általa szimpatikusnak ítélt kerületbe az elsőt. Utána a tőle balra ülő is így tesz, majd a következő és körbe addig, amíg el nem fogynak a korongok. Bátran tegyük a másik játékos korongjára a saját tervjelölő korongunkat. Ez azért is fontos, mert a legtetején lévő korong (terv) kezd. Ha ne adj' isten a kezdő játékos korongja nincs a stóc tetején, akkor ő malmozik, mert nem ő jön, hiába is kezdő. Ám ha az ő korongja van felül, akkor ő élvez előnyt, ő jön. 4) Akció fázis. A tervek kivitelezése. 4 fajta tervet lehet végrehajtani - ezekről később. 5) Rejtőzködési fázis. Ez gyakorlatilag az elpakolás, rendrakási fázis. Mindenki eldobja az összes lapját, és csak 5 szektatag jelölő tokent tarthat meg. Ezzel vége a körnek. Az első játékos jelölő megy a bal oldali következő kollegához. És indul a verkli újra.
Mik tehát a tervek? Ez a sava és a borsa a játéknak. 4 féle tervből lehet választani. 1) Növekedés. A feltétel, hogy már legyen vagy szekta jelölőnk vagy rituálénk folyamatban a kerületben. Ha ezek bármelyike adott, akkor vásárolhatunk akár 2 kártyát is a kerületből. Persze ki kell fizetni az árukat. Az ár a kártyára írt érték (kék tokennel vagy kék ikonos kártyával fizethető) + a nyomozók száma a kerületben. Fontos, hogy 2 ugyanolyan kártyát nem vehetünk meg egyszerre. Emelett lehetőségünk van a dobópaklink egyik lapját megsemmisíteni. De csak, ha úri kedvünk úgy tartja, vagy, ha fontosnak érezzük. 2) Előkészítési terv. Ezzel a szektáinkat és a rituálékat tudjuk az adott kerületben előkészíteni. Bárhogy is teszünk az első dolog, hogy egy nyomozót helyezünk a kerületbe. Utána eldöntjük, hogy szektát létesítünk, vagy rituálét nyomunk. A szekta előfeltétele, hogy még ne legyen ott. 5 pénzért (+ ahány nyomozó van jelen ott) lerakhatunk egy jelölő koponyát. Vagy lehet rituálé. Itt kell megjegyezzük, hogy 3 szintje van a rituáléknak. I, II vagy III, ami a max. Szóval, a rituálé elkezdésének előfeltétele, hogy legyen szektánk a kerületben. Ekkor annyi pénzért, ahanyas szintű a rituálé lerakhatjuk a jelölőt. Az árba természetesen megint belekalkuláljuk az ott jelenlévő nyomozók számát. 3) Befolyás terv. Ezzel átmozgathatjuk egyik rituálénkat másik kerületbe és növelhetjük a szintjét is ott. Vagy, ha mozgatni nem is akarunk, attól még húzhaztunk egy lapot a paklinkból vagy megsemmisíthetünk egyet a dobópaklinkból. Miért akarnánk megsemmisíteni lapot? Hát nem pakliépítés? Most már megsemmisítés? Nos, ez azért kell, mert bizonyos kártyák hatására olyan lapok kerülhetnek a paklinkba, amik hátráltatnak. Tehát hiába van 6 lap a kezünkben, egy vagy több közülük haszontalan. Na ezeket kellene kiselejtezni. A legkomplexebb terv, amibe belefoghatunk a 4) Uralkodás. Ez az, amivel az egyes kerületekből kipendíthetjük az ellenlábasokat és a befolyásunkat a kerületben növelhetjük. A feltétel, hogy már legyen rituálénk az adott kerületben. 2 része van a tervnek. 1) A konfrontáció. A játékostársak dönthetnek, hogy odamozgatják az egyik rituálé jelölőjüket a miénk mellé - már ha van még hely. Ha mindneki ott van, aki részt akar venni a csatában jöhet a bunyó! Aki bemondta a kofrontációt az kezd. Itt a piros ikonok számossága a fontos. Annyi olyan kártyát vesz elő, ahányat akar, amin piros ikonok vannak. Ezeket képpel lefelé tartja maga előtt, hogy a többiek is lássák a lapok számosságát. Plusz annyi (piros) token korongot markol fel, amennyi szerinte elég a győzelemhez. Ezeket a markában tartja, nem mutatva mennyi az annyi. A többiek is így tesznek, a seregek felállnak. Ha mindeki, aki részt vesz megvan, akkor összesítére kerül a piros ikonok száma. Amennyi a lapokon van, ahány piros token van és a jelen lévő rituálénk szintje adja ki az össztámadóerőnket. Akié a legnagyobb, a legtöbb az nyer. A vesztesek a részt vett rituálé jelölőt bebukják. Na most miért fontos, hogy ne mutassuk a lapokat és markunkat? Mert lehet, kérem, blöffölni. Biza. Megeshet, hogy senki nem akar velünk csatázni, vagy nincs is senki a kerületben. Ekkor egyből ugorjuk ezt a lépést. Ha a konfrontáción túl vagyunk, akkor jöhet a második rész: a terror. A győztes hajthatja végre csak. Megszámolja hány darab zöld ikon van a lapjain és/vagy hány ilyen tokenje van, és ha szám nagyobb, mint a kerület épelméjűség szintje + a nyomozók száma, akkor lerakhat egy befolyás jelölőt. Összesen 3 lehet egy kerületben, ezért fontos a terjeszkedés. Megeshet, hogy mind a 3 hely foglalt, ám ekkor van lehetőség arra, hogy lecseréljük valaki jelölőjét a sajátunkra. Nem lehet hátradőlni. Van még egy fajta terv, amit igénybe vehetünk. Az az úgy nevezett blöff. Vagyis az alap tervek közül egyet sem akarunk megvalósítani. Ilyenkor 2 tokent kaphatunk a közösből. Amelyik 2 szimpatikus nekünk pont azt. Ez azért jó, mert ezzel tudunk erősödni kicsit. A tervek kivitelezéséhez felhasznált tokeneket/lapokat el kell dobjuk - pl. a blöffnél ezért is fontos hány lappal vagánykodunk. A tokenek a központi tartalékba kerülnek, a lapjaink a dobópaklinkba. Érdekes, hogy az adot körben megszerzett lapokat egyből a kezünkbe vesszük, hogy a kör során fel is használjuk őket, ha van rá lehetőség.
A játék a 6-dik kör után ér véget. Ekkor gyors matekot kell nyomni. Ki nyert ma? Játék és Cthulhu 2 percben. 1 pont minden befolyás/ököl tokenért, 1 pont minden szekta jelölőért (de csak ha van hozzá legalább 1 rituálé a kerületben), a legtöbb rituálé jelölő (a szintjeik nem fontosak).
Éééééééééééééééééés ennyi! Ó bakker... Tudom, tudom, ez így sűrű volt, még így nagy vonalakban is, ráadásul ennél még van több olyan apró szabály, amit ki kell szaszerolni mielőtt nekifutunk.
A Cthulhu: Rise of the Cults egy nagyon-nagyon jó játék. Pont. Bonyi. Tény és való. De nem annyira! Át kell magát az embernek rágni a szabályokon nagy odafigyeléssel, viszont utána már gördülékeny. Persze, hogy bonyibb, hisz több mechanizmus is jelen van, ahogy fentebb is írtam. Maga a leírás is combos, igyekszik mindenre kitérni, és nem sikerül neki mindenhol. Volt olyan rész, amit többször át kellett nyálazni és a neten utána olvasni, hogy kiderüljön (pl. a vásárlás, amibe itt most bele se mentem részletesen). Kicsit olyan "sokat akar fogni, de keveset sikerül" érzése volt. A jó szándékú részletességben elveszett az egyszerű józan ész és magyarázás. Furcsa, hogy a leírásban található leltárból hiányoznak elemek, amik később előkerülnek. Ami tök jó, hogy extra sztori is van a könyvben, érdemes elolvasni. A grafika isteni. Nagyon jól kitalált és kidolgozott képi világa van a játéknak. aki ismeri a mítosz világát korábbról, annak lesznek ismerős elemek. Apropó: a piktogrammok sokat segítenek a játék során haladni. Ezeket, és az alkatrészeket nézve valamiért a Robinson Crusoe jutott eszembe. Mondjuk egy player-aid jó lett volna, de ez csak apróság. Időigényes. 2 órával simán számoljunk. Csak angolul kapható (egyelőre), és kell hozzá némi tudomány, a konyhanyelv nem elég. Helyigény? Na az van! Csak a tábla összerakva betakar egy átlagos étkezőasztalt. Plusz az apraja. Készüljünk fel rá! Így ne is számítsunk arra, hogy az orvosi rendelőben várakozás közben nyomjuk. Hacsak nem valami komoly vizsgálatra várunk, amire kb. fél évvel későbbre kaptunk időpontot. Meg kell említsem még a miniatűröket. Fantasztikus jól néznek ki, nagyon részletgazdagok. Ilyenkor sajnálom, hogy nem tudom szépen kifesteni őket, de aki ért hozzá, az mindenképp szánjon rá időt és energiát. Tuti megéri. A taktikzás rész - a tervezés és kivitelezés a körökben -, talán még nem fog jól menni az első játék során, de ahogy belejövünk egyre inkább beindul a spekuláció, a terv jelölők lepakolása, a rituálék és csaták beindítása. És mivel tényleg ez a csínyja és bínyja is a játéknak adjunk neki időt, hogy belejöjjünk. Kismókusoknak még annyira nem ajánlanám, de ezt ki-ki döntse el. Varia van benne, hisz attól függően, hogy hányan toljuk már más az élmény, illetve a kezdést meghatározó kártya is variálódik, plusz a lapok, amikből a paklinkat építhetjük is mindig más és más. Örültem, hogy van szóló üzemmód is.
Összességében egy nagyon jó játék a Cthulhu: Rise of the Cults. Talán kissé alulértékelt, ritka darab és ismeretlen kishazánkban, de aki hozzájut és szereti az ilyesmit, az tuti élvezni fogja. Irány a rituálé!
“The end is near. I hear a noise at the door, as of some immense slippery body lumbering against it. It shall not find me. God, that hand! The window! The window!” - H.P. Lovecraft
Játékosok száma: 1-4
Ajánlott kor: 14+ év
Játékidő: 90-120 perc
Grafika: 5/5
Komplexitás: 3/5
Újrajátszhatóság: 3/5
Helyigény: nagy
Nyelv: angol
Összesen: 89%
Játszottál már ezzel a játékkal? Mik a tapasztalataid? Írd le kommentben! Ha nem, akkor próbáld ki, és utána írd le, hogy tetszett!
Hát így néz ki egy konyhaasztalon szétterítve.
U.I.: A bejegyzés végi értékelést kicsit megvariáltam, remélve, hogy így beszédesebbek a számok.
