Ahogy korábban említettem a bevezetők most picit megváltozgatnak, és nem kötelezően a témához szervesen kapcsolódó intro kerül a bejegyzés elejére. Most sem lesz ez másképp. Olasz konyha? Recept? Egyszerűség? Finomság? Jöhet? Jöhet!

Kezdjük két isteni dologgal most. Az egyik a bazsalikom, amit az olaszok előszeretettel használnak a konyhában. Ez az eredetileg indiai növény mára bevette magát a háztartásokba világszerte. Fantasztikus ízén kívül még egy dolgot érdemes róla tudni, mégpedig, hogy, aki ügyes tudja vég nélkül sokszorosítani. Azaz egy levágott gallyacskából újabb és újabb és újabb bazsalikom cserlyéket növeszthetünk egy kis odafigyeléssel. Ami viszont engem roppant mód bosszant, az az, hogy bár simán kapható áruházakban, tőzegben tartják - azaz sz*rnak rá, csak vigye el valaki -, így tök nehéz a hazavitt növényt növeszteni. Sőt! Bevallom férfiasan, nekem még nem sikerült egyet sem megtartani. Kár. Kb. akkor járok a legjobban, ha leszüretelem a leveleket, elfogyasztjuk őket valami frankó kajában és kész. Lehet bennem a hiba, hisz' nem vagyok egy Bálint gazda típus. Minden javaslatot szívesen veszek ez ügyben. A másik jó dolog, az a burgonyafélék családjába tartozó, Közép-, és Dél-Amerikában őshonos paradicsom. Mátyás király evett-e paradicsomot? Van egy mondás: "A tudás az, hogy tudjuk, hogy a paradicsom gyümölcs. A bölcsesség, hogy tudjuk ne tegyük gyümölcs salátába." Persze hulla mindegy, hogy valóban gyümölcs-e vagy zöldség (örök vita tárgya). Finom és kész! Nos, a pomodoro már-már Itália nemzeti étele. A tésztáról annyit, hogy ha nincs othon, vagy nincs kedvünk, vagy nme szeretjük, mert valakire emlékeztet mondjuk a spaghetti, akkor bártan használjunk mást (capellini, tagliatelle, fusillini, penne, fettuccine, linguine vagy bármi ami szimpatikus). Az olasz tésztafajtáknak se vége se hossza. Talán csak Gombóc Artúr csokijai vennék fel velük a versenyt számosságban. Az igazán lelkesek otthon is nekiállhatnak tésztát gyártani. Tojás és liszt és  gyúrás. Ennyi. Sőt, ha friss a tészta akkor nem kell hosszú perceket sem várni arra, hogy megfőljön. Ezzel minden tudás a birtokunkban van a következő étek elkészítéséhez, aminél egyszerűbb fogást kevesebbet hord a hátán az öreg Föld!

Bazsalikomos-paradicsomos spaghetti. A neve azt hiszem sokat elárul. A hozzávalók hozzávetőlegesen ezek, hozzávetőlegesen 2 személyre:

30 dkg koktélparadicsom

3 gerezd fokhagyma

1 nagy marék bazsalikomlevél megmosva

25 g vaj

20 dkg spaghetti

Kevés parmezán sajt

Kezdjünk hát neki! Rakjunk fel a vizet forrni egy lábosban. Amikor már zubog mehet bele jó adag só és a spaghetti tészta. Közben forrósítsunk fel egy serpenyőt. A paradicsomokat vágjuk kettőbe, a fokhagymákat pucoljuk meg, szeleteljük fel rusztikusra, a bazsalikom pedig maradhat egyben is, de ha valakinek úgy jobb, aprítsa fel. Ahogy szimpatikus. Ahogy egyre melegszik a serpenyőnk csúsztassuk bele a vajat. Amint felolvadt mehet bele a fokhagyma. Adjunk egy kis színt neki, de ne várjuk meg amíg bebarnul. Mehetnek is rá a paradicsomfelek. Kavarjuk őket összébb és adjunk hozzá - az ekkorra már sós és tésztás - vízből kb. egy merőkanállal. Szépen módjával. Itt kell megjegyezni, hogy az olasz tészták szószainak alapjainál a pasta vize kulcs szerepet tölt be. Soha ne öntsük ki, mert kincset ér! Max a végén. Szóval, ha benne van a víz is kevergessük még picit. Szépen elkezd "szószosodni". Ez is módjával. Eztán mehet bele a bazsalikom áradat. Szintén kutyuljuk összébb őket. Kicsit hagyjuk őket összefőni, pár perc az egész műsor. Ha ügyesen időzítettünk, ekkorra a tésztánk is a kellő állagra puhult. Egy nagyobb konyhai csipesszel szedjük bele a tepsibe, pont rá a paradicsomos-bazsalikomos-fokhagymás szószra. És újfennt kavarjuk össze őket. Aki lelkes, tehet még rá kis vajat. Csillogóbb, krémesebb és finomabb lesz az egész. Már csak alig egy pár perc és az ízek összeérnek, minden tészta szálat beborít a finomság. Ha úgy ítéljük kell még bele egy kis víz, bátran locsoljunk rá egy keveset. Tűz lekapcs. Jöhet a tálalás! Miután tányérokra halmoztuk az ételt reszeljünk rá egy lehelletnyi sajtot és friss borsot. Éééééés kész! Tényleg. Ennyi. Fantasztikus ízeket kapunk tessék elhinni. Buon Appetito!

Jöhet a játék. Ám ezúttal kicsit csalok. Kicsit megúszósnak tűnik majd a dolog. Ugyanis a Sensei's Path, vagyis a Mester Útja egy kiegészítő, nem önálló játék. Az Onitama társas (2014) kiegészítője 2017-ben jött ki. Shimpei Sato agyszüleménye, és az Arcade Wonder jelentette meg.

Az apróbb dobozban kapunk 16 darab nagyalapú kártyát.

Mivel nincs leírás, a játék sem tüzel fel minket külön szózattal.

Az Onitamáról szóló bejegyzést itt lehet szemügyre venni. Így nem fogom most külön leírni minden csínyját és bínyját.

A 16 darab kártyán a következő állatkák jelennek meg: róka, eb, panda, medve, tengeri kígyó, vipera, egérke, patkányka, tanuki, iguana, coboly, vidra, teknőc, kirin, zsiráf és főnix.

A kirin egy mitológiai lény Kínából és Kelet-Ázsiából. Amolyan... patás-pikkelyes-agancsos-oroszlán-szerű izé. A tanuki meg egy fajta mosómedve.

Éééééés ennyi! Keverjük bele az eredeti pakliba a lapokat és jöhet a mehet.

Ez a dobozka semmi új szabályt nem hoz az egyébként tökéletesen letisztult játékmenetbe, "csak" új lépéseket, lehetőségeket. Ezzel kicsit fűszerezhetjük a játékot és nő az alap-varia mennyiség. Érdekes, hogy ha jól megnézzük, akkor a lapok, vagyis a lépések többsége egymásnak tükörképei. Példul az egér és a patkány, a kutya és a róka vagy a főnix és a teknős, és a többi. Ami a grafikát illeti a lapokon az állatok itt is bele vannak szőve az írásjelekbe, ahogy korábban. A klafa kis dobozt nyugodtan eltehetjük, ha van hely, vagy ki is dobhatjuk, mert amúgy nem lesz rá szükség, hisz' az eredeti játék dobozában pont van hely a lapoknak. Készültek rá. Ettől még cuki, hogy pont olyan szépen, oldalról nyitós, mágneses mint a nagy tesója. Persze épp emiatt kicsit combosabb is az ára ennek a szettnek. Legyünk őszinték: 16 darab lapot veszünk, nem egy komplett társast. Más játék összesen kerül ennyibe. Ezekhez a lapokhoz nem is kéne csicsa. De hát így lesz stílusos, meg aztán a gyártócégeknek is meg kell élnie valamiből. Ha bárhova visszük az eredeti játékot, ezeket a lapokat is visszük. Ez fix.

Az Onitama: Sensei's Path egy pompás kiegészítője egy amúgy is fantasztikus játéknak. Akinek az eredeti bejött, és újra meg újra előveszi a polcról az mindeképp szerezze be, mért totál megéri bővíteni! Ahogy a békának is a kútban.

井の中の蛙、大海を知らず - japán mondás.

Játékosok száma: 2
Ajánlott kor: 8+ év
Játékidő: 10-30 perc
Grafika: 5/5
Komplexitás: 2/5
Újrajátszhatóság: 4/5
Helyigény: közepes
Nyelv: nincs neki

Összesen: 90%

Játszottál már ezzel a játékkal? Mik a tapasztalataid? Írd le kommentben! Ha nem, akkor próbáld ki, és utána írd le, hogy tetszett!

Hova lett a doboz? Elvitte a cica! És hogy mit mond erről Macska Marcella? Miaú. Ezt mondja.