Howard Phillips Lovecraft vagy ahogy mindenki ismeri: HP Lovecraft. Az 1890-1937 élt amerikai horror író, akinek a művei a mai napig óriási hatással vannak a popkultúrára, az irodalomra, festészetre, filmekre, játékokra és  zenére egyaránt. Metallica: The call of Cthulhu hogy csak egyet említsek. Az 1926-os novella az egész Cthulhu mítosz alapvető része.

"The oldest and strongest emotion of mankind is fear, and the oldest and strongest kind of fear is fear of the unknown."
     –H.P. Lovecraft

Ezzel a gyönyörű felütéssel kezdve jelentette meg a Fantasy Flight Games az Arkham Horror kártyajátékot, ami a Lovecraft-i világba repíti a játékosokat. Szörnyek, nyomozás, izgalom, elhagyatott építmények, misztikus erdők, mocsarak, ősi rituálék, káosz és még sorolhatnánk mi minden vár az 1920-as évek végén játszódó történetekben a kalandorokra.

LCG, Living Card Game. Azaz a játékot újrajátszva mindig más és más úton fogunk eljutni az adott történet végéhez. Ami szintén több fajta lehet kezdve a "minden frankó volt, meghalt a főgonosz, kiszabadult a csapat, hurrától" egészen odáig, hogy "volt olyan karakter, aki meghalt, másik pedig eszét vesztette, a harmadik meg még mindig egy szörnnyel néz farkasszemet valamelyik teremben." Persze ez azért a legeslegrosszabb eshetőség és nem fordul elő, de a pakliban bent van a rend kedvéért. A játék során gyűjtünk tárgyakat, viszünk magunkkal segítőket, fegyvereket, eszközöket és XP pontokat szerzünk, ami majd jól jöhet, mert a móka az első játék után nem kell, hogy véget érjen. És akinek megtetszik az Arkham Horror, annak nem is fog.

A játék kooperatív, ahol segíteni egymást ajánlottan kötelező. Elég a játék ellenségeivel hadakozni, nem hogy még egymással is küzdjünk. Egységben az erő. A közepes dobozt rendesen telepakloták. Van benne 239 kártya (5 nyomozó, 5 minikárya a nyomozókról, 110 scenario kártya, 119 játékoskártya), 149 token (szerencsére nem kell mind egyszerre egy játékhoz), 1 játékleírás, 1 szabályok és hivatkozások gyűjtemény és 1 kezdő küldetésfüzet. A játékleírásban az alapokat magyarázzák el, hogyan kell elhelyezni mindent, hogyan mennek a körök, ki mit tehet, mit nem, mikor mi történik, mi nem, milyen lapok vannak és azok mire jók, mire nem, stb. Míg a szabályok és hivatkozások könyve ABC sorrendben az előkerülő kifejezéseket és azok hatását írja le.

Miről szól a kezdő szett? A címe: Night of the Zealot. 1928. szeptember 18-at írunk. Nyomozók vagyunk és a csendes kis Arkham városkában ténykedünk. Amikoris egy ősi gonosz jelenik, és spoiler lenne, ha itt tovább részletezném. Elég az hozzá, hogy a megszokott életünk fenekestül felfordul miután elhagyjuk az első helyszínt, egy házikó könyvtárát. Apropó nyomozók! Minden nyomozó másban erős, és a kategóriájának megfelelő felszerelést vihet magával. Érdemes olyan nyomozókat választani az elején, akik nagyjából komplementerei egymásnak. Két klafa nyomfejtővel nehezen lehet megküzdeni a felbukkanó szekta tagokkal, ahogy két "terminátor" nehezen találja majd meg a nyomokat. Ehhez a kiskönyv pompás segítséget nyújt az elején, és később a játékosok már maguktól tudnak majd variálni. A felszereléspakli, amiből húzunk és gazdálkodunk vastag, de amit valóban kijátszunk az annyi, amennyi tényleg elférne egy emberen. Hiába akarunk kijátszani 10 pisztolyt, 4 totemet, 2 maszkot és 7 enciklopédiát, hisz 2 kéz, 1 nyak, 1 fej, stb adatott meg egy-egy játékosnak. A kijátszás amúgy is erőforrásba kerül, és mivel az szűkösen áll rendelkezésre nagyon meg kell gondolni, mi az ami tényleg kell, ha beüt a ménkű.

Na jó, na jó, de mi a cél? Erre 2 kártya adja meg a választ: az agenda és az act kártyák. Az egyik az aktuális helyzetet és az elvégzendő feladatot írja, a másik azt, hogy mi fog történni, ha nem sikerül időben a produkció. A két kártya egymás mellé helyezve egy könyvet ad ki. Ötletes. Nyomokat keresünk, amik az adott helyszíneken vannak "elrejtve", amiket megszerezve továbbléphetünk. Eközben minden körben egyre több és több kellemetlenség jelenik meg, amiket le kell győzni, mert szörnyen lassítják a munkát és roppant zavaróak. Szóval a cél: megtalálni a nyomokat, lapozni a következő feladatra, legyőzni (de legalább elkerülni) a gonoszokat. Az utolsó oldal az egyik kártyán a megnyugtató megoldáshoz vezet, ami a kiskönyvben van leírva. A másik kártya utolsó darabja egy nem túl kedvező véghez irányít. Az alapján, ahogy teljesítünk kell kiválasszuk melyik történet vég a miénk.

Egy dolgot még meg kell említeni. A Káosz zsák. Igen, az az átok Káosz zsák. A játékban nincs kockadobálás. A karaktereknek van X képessége, Y mennyiségben. Ezekkel áll neki egy feladatnak, ahol Z mennyiség kell a megoldáshoz. De ez így túl egyszerű lenne. Ezt meg kell próbálni módosítani (nem opció)! Fogunk egy kis nem átlátszó zsákot, zacsit és beleszórjuk a leírtaknak megfelelő mennyiségű tokent. És húzunk, amikor kell, a kihúzott token pedig befolyásolja az eredményt. Az értékek módosulhatnak a +1, 0, -1 vagy akar -6 értékkel, és ott van az pár csodálatos speciális token. A hatásukat nem kell ecsetelni, ha annyit mondok, hogy van, amin halálfej van, a másikon Cthulhu csápjai.

A játék körökre van osztva. Minden körben négy fázis van. Ezek sorrendben: 1) a Mítosz fázis, ilyenkor húzni kell egy kártyát és jöhet egy kellemetlenség. 2) Vizsgálódás (Investigation), amikor rajtunk a sor, hogy nyomozzunk, harcoljunk, nyalogassuk sebeinket, közlekedjünk, stb. Ezen fázishoz találunk kártyákat, amik mint bevásárlólisták sorolják, hogy miket tehetünk. 3) Ellenség fázis. Támadnak a Lovecraft-i szörnyek (ha jelen vannak). 4) Pótolunk egy erőforrást és egy kártyát (Upkeep). Ezzel véget ér a kör, és kezdődik újra az első fázissal, hogy magunkra szabadítsunk újabb csudákat.

A játék komplex és hely- és időigényes. Csak nagy kitartással rendelkező kezdőknek ajánlott vagy olyanoknak, akik már benne vannak a hasonló mechanikájú játékokban. Hozzá kell tegyek annyit, hogy mi ezzel a játékkal csocsós kezdőként találkoztunk először. Se kép, se hang arról, hogy egy ilyen  kártyajáték, ami nem az Uno, snapszer vagy ulti, hogyan is működik. Hogy minden szónak a káryán külön fontossága van, kiszaszerolni, hogy melyik mit jelent, vagy hogyan alkalmazzuk nem volt egyszerű menet. Ez mint kiderült nem volt egy bölcs választás, hisz a komplexitásának bemutatásához nemhogy egy blog bejegyzés nem elég, de az alkotók is 2 vastag, apróval szedett könyvben tanítják a játék csínyját és bínyját. Túlzás nélkül mondhatom, hogy több órát szenteltünk neki, olvastuk a leírásokat, plusz a neten amit lehet és videókat bámultunk a youtube-on. Hosszú. Órák. De megérte! Azt kell mondjam megérte. Ez lett az egyik kedvenc.

Külön jó, hogy akár egyedül is lehet játszani. A grafika szép, jól el lett találva. Viszont! A játék nyelve angol. Így a kézzel-lábbal beszélők bele se kezdjenek, mert nem konyhanyelven fogalmaztak az alkotók. És nem úgy tűnik, hogy bármelyik magyar kiadó venné a bátorságot, hogy kiadja magyarul egyelőre. Megjelenése óta megannyi kiegészítőt és folytatást adtak ki. Vannak önállóan játszható kártyacsomagok és vannak olyanok, amik egy történet részei, így kell hozzájuk egy adott kiegészítő. Az alapcsomag viszont az összesben használható. A megszerzett tapasztalati pontok (XP) és kapott tárgyak vagy kísérők vihetők tovább. Sőt néhány kiegészítőbe bele is kell pakolni lapokat az alap szettből. A játék erőssége variálható, ami az említett Káosz zsák tartalmára vonatkozik. Bár a játék az "easy" szót használja, mint a legkönnyebb, de én azt mondanám, hogy a nehéztől a "na jó ezt azért már nem" nehézségig fokozható. Mindenki kalandvágyára van bízva, de javasolt tényleg könnyűn kezdeni. Titokban tudunk azért könnyíteni és pakolni kedvező tokeneket is a zsákba, ha kicsit csalni akarunk. De csak akkor, ha senki nem látja.

Nincs más hátra, mint hogy csomagoljuk be a nagyítónkat, zseblámpánkat, golyóálló mellényt, .45-ös pisztolyt, enciklopédiát, varázsamulettet, Leo de Lucát és irány a Massachusetts-beli festői Arkham!

Típus: Kártya
Játékosok száma: 1-4
Ajánlott kor: 14+
Játékidő: 1-2 óra
Grafika: 5/5
Komplexitás: 5/5
Újrajátszhatóság: 5/5

 Összessen: 5/5

Játszottál már ezzel a játékkal? Mik a tapasztalataid? Írd le kommentben! Ha nem, akkor próbáld ki, és utána írd le, hogy tetszett!

1914. július 28-án kitört az első világháború. Gavrilo Prinzip, a titkos Fekete Kéz szervezet tagja, halálos sebet ejtett Ferenc Ferdinánd trónörökösön. Ez valójában már csak a közvetlen kiváltó ok volt, ami miatt az Osztrák-Magyar Monarchia hadat üzent Szerbiának. És ezzel kezdetét vette az 1918. november 11-ig tartó, addig soha nem látott méretű háború.

A CMON - CoolMiniOrNot - jelentette meg a játékot "The Grizzled" néven. Magyarul a "Remény Hadművelet" nevet kapta. Nem is tévedhetne nagyobbat, aki úgy gondolja, hogy ez a játék a lövöldözésről, tankokról, területek elfoglalásáról szól egy bazi nagy kiterített atlaszon, mindenféle miniatűrökkel. Semmi ilyesmi. A játék a lövészárkok katonáiról, és azok lelkéről szól. Arról, hogy hogyan élik túl a háborút, az egyes küldetéseket együtt, csapatként, barátokként. Mind haza akar térni, amikor véget ér a Nagy Háború.

A játék kooperatív és 2-5 fővel játszható. Mint ahogy a bevezetésből kiderül, ez nem egy " a combunkat csapkodva röhögünk" fajta játék. A játékosok választanak egy-egy francia katonát a 6 bajtárs karakter közül (akik mind létező személyek voltak) és elindulnak, hogy túléljék a háborút. Mivel a játék az együttműködésről szól, ha győznek, mind győznek. Ha nem, akkor mind odavesznek.  Az egyes körök az egyes küldetéseket jelképezik, amin a katonák részt vesznek és lapokat játszanak ki. A küldetések alatt "Megpróbáltatásokat" kell kiállniuk a játékosoknak, amiket egy pakli 59 kártyája jelképez. A lapokból két húzópaklit képezünk: 25 lap lesz a Megpróbáltatás és 34 a Morál pakli. A Megpróbáltatások az, amiből a körök elején húznak a játékosok, a Morál pedig "újratölti" az iménti paklit. Így mind két pakli fogy, kérdés melyik fogy el előbb? A Megpróbáltatások alatt egy békegalamb kártya lapul, szimbolizálva a háború végét, a Morál alatt pedig egy hősi katonai emlékmű. Ha valamelyikről elfogy a húzópakli, a játék véget ér.

A csapatot minden körben az egyik bajtárs vezeti. A legőszebb játékos lesz az első. A vezető a második körtől fogva meghatározza hány lapot húznak a Megpróbáltatás pakliból. Ez a kockázatvállalás mértéke (az első küldetés mindig 3 lappal indul). Ha túl sokat választ, akkor nem biztos, hogy ki tudják játszani mindet, és a kör végén megmaradt lapok nehezítik a következő kört. Ha túl keveset, akkor nem biztos, hogy időben elfogynak a lapok a békegalamb fölül. A küldetés vezetője jelző mindig a következő játékosra száll át a küldetés végeztével.

Egy küldetés során 6 különböző fenyegetés vár a katonákra: éjszaka, hó, eső, lövedékek, gázmaszk és síp. A küldetés során a játékosok egy-egy lapot játszanak ki a "senki földjére", melyeken a fenyegetésekből egy vagy akár az összes ikon jelen lehet. Ha ezek közül a fenyegetések közül egy kör alatt 3 kijátszásra kerül, akkor az adott küldetés sikertelen. Szerencsére a sikertelen küldetés nem jár kieséssel. Nem kötelező kijátszani kártyát, bárki dönthet úgy is, hogy visszavonul. Ezért nem jár büntetés, sőt, inkább érdemes visszavonulni, minthogy a küldetés sikerét veszélyeztesse valaki. A többiek folytatják a kört amíg mindenki vissza nem vonul, vagy mégis sikertelen nem lesz a küldetés, mert megjelenik 3 fenyegetés. A megpróbáltatások viszont nem csak a fent említett 6 fenyegetést tartalmazzák. Lehet köztük csapda, trauma, fóbia és sérülés is.

Szerencsére nem csak veszély és fenyegetés van jelen. A játékosok tarthatnak lelkesítő beszédeket, amivel egy-egy kártyától megszabadíthatják a társakat. Használhatják a szerencse ikonjaikat a karaktereken. És minden kör végén támogathatnak egy bajtársat, hogy az megszabaduljon traumáitól vagy sérüléseitől.

A Remény Hadművelet egy igazán nemes játék egyszerű mechanikával. A játékosoknak valóban csapatként, bajtársakként kell együttműködniük, hogy győzzenek. Érdemes sokat kommunikálni, persze a megengedett mértékig (kivétel, aki a "Néma" kártyát játszotta ki. Ilyen is van.). 2 játékossal úgy játszható, ha egy "bot" játékost is beteszünk harmadiknak, amivel kicsit nehézkes az együttműködés. De 3 vagy annál több fővel már ideális. A grafika is megkapó, ami Tignous munkáját dicséri, aki sajnos a Charlie Hebdo terrortámadás áldozata lett. A kártyákat egymás mellé rakva egy folytonos harcmezőt kapunk. A játék gyors, egy-egy partit tényleg végig lehet játszani hamar. Bosszantó persze, ha nem sikerül győzni. Már csak azért is újra! A komoly hangvétel miatt nem valószínű, hogy a bulik favoritja válik belőle. Elegáns, szép játék, méltó megemlékezés a Nagy Háború hőseire.

Típus: Kártyajáték
Játékosok száma: 2-5
Ajánlott kor: 14+
Játékidő: 30 perc
Grafika: 5/5
Komplexitás: 3/5
Újrajátszhatóság: 4/5

Összesen: 4/5

Játszottál már ezzel a játékkal? Mik a tapasztalataid? Írd le kommentben! Ha nem, akkor próbáld ki, és utána írd le, hogy tetszett!

Tegye mindenki a szívére a kezét, hát ki ne szállna síkra azért, hogy megmentsen egy csodás finomságot? Ki ne akarna megmenteni palacsintákat, fánkokat, mákos gubát, madártejet, gofrit vagy csokitortát? Na ugye. Esetünkben fánkot. Liszt, élesztő, tojássárga, vaj, só és tej. Ennyi kell a boldogsághoz, amit olajban kisütünk és megszórunk finomságokkal, legyen az porcukor, fahéj vagy épp cukormáz. Lehet szalagos, töltött, sima, kicsi gombóc vagy karika. Ez a XIX, sz, óta ismert édesség - ami vélhetően Angliából származik -, mára világuralomra tett szert, és a nemzetek a saját szájízük szerint alakították. Minden esetben édes, bűnös csemegévé.

Ken Gruhl és Quentin Weir játéka Cukormázházára kalauzol el minket. Ez a fánkok fővárosa. (Tessék meglátogatni, érdemes!) Van viszont egy nem is kicsi probléma. A várost ellepték a falánk szörnyek, akiknek mi másra is fájna a foguk, mint a fánkokra. A játékosoknak nem kisebb a feladatunk, mint megmenteni az összes fánkot a szörnyektől. Közben persze egymással is versenyezve, hogy ki ment meg többet. Nagy a baj! Lássuk mit tehetünk!

Adott hozzá két dobókocka, 1 haspók korong és 55 szörnykártya. Minden kártyán egy-egy szörny van. Viszont nincs két egyforma! A szörnyek különböznek szemeik és végtagjaik számában. Lehet olyan szörny is aki rendelkezik 5 darabbal mindenből, de olyan is, akinek egy sincs. Ő biztos nem fog kerékpárral elmenekülni... Az egyik kockán számok vannak (0-5), a másikon szemek, karok és lábak, mindről 2-2 piktogram.

Az a játékos kezd aki legutóbb evett fánkot. Már ezért is érdemes a napi egy vagy több fánkfogyasztás. Nem tudhatjuk mikor játszunk egy jó Fánkfaló Fenevadakat. Haspókot leteszünk az asztalra, és felcsapunk köré 10 kártyát, és jöhet a mehet. A játékosok minden körben dobnak a két kockával. Az eredmény alapján keresnek olyan szörnyet, amely a dobott tulajdonságokkal rendelkezik (pl. 2 szem vagy 5 láb, stb), majd mindnenki lecsap egy ilyen kártyára az asztalon felfordítottak közül, és elveszi. Akinek nem jut, az hoppon marad a körben. Majd jöhet a következő játékos. Fontos megjegyezni, hogy minden szörnykártya aljára rajzoltak fánkokat (1, 2 vagy 3), ezért mielőtt megragadjuk az első szörnyet érdemes megnézni nincs-e olyan, amelyik ugyanezekkel az attribútumokkal bír, de több fánkot tudunk vele megmenteni.

Az a játékos nyer, akinél a legtöbb fánk van a szörnykártyákon, hisz' ő mentette meg a legtöbbet. Ha a kockadobással olyat dobnánk, amely nincs lent, úgy rá kell csapni egy jó nagyot Haspókra jelzés értékűleg. Aki így tesz, kap egy extra kártyát, majd felcsapunk még 10 szörnyet. De ha valaki hibásan csap, azaz van még az adott szörnyből, az leteszi az utolsó kártyáját. Oda kell figyelni, kérem. A játék akkor ér véget, ha már nem tudunk újabb 10 szörnyet felcsapcsni. És jöhet a jól megérdemelt számolás.

Partyjáték. És nem csak gyerekeknek. Kicsi, kompakt, zsebben elfér. A tároló már maga egy szörny, aminek zip-zár szájába kell belerakni a kártyákat és kockákat. Külön jár egy piros pont a cuki szörnyekért és a kreativitásért, na meg azért, mert a szörnyek mind rendőrségi "mugshot'-on vannak ábrázolva. Pörgés, csapkodás, lemaradás, 10 új lap felcsapás és kockadobás. Minél többen játsszák, annál mókásabb. Ketten nem az igazi. Amúgy egy könnyed, klafa játék bárkinek. Érdemes előtte beszerezni pár fánkot, mert játék közben jön meg az étvágy. Sőt, én mindjárt megyek is és veszek párat, hátha játszunk egy Fánkfaló Fenevadakat.

Típus: Kártya
Játékosok száma: 2-6
Ajánlott kor: 6+
Játékidő: 10 perc
Grafika: 5/5
Komplexitás: 1/5
Újrajátszhatóság: 4/5

Összesen: 4/5

Játszottál már ezzel a játékkal? Mik a tapasztalataid? Írd le kommentben! Ha nem, akkor próbáld ki, és utána írd le, hogy tetszett!

Santorini, eredeti nevén Thira. Az Égei-tengeren található, a Kükládok szigetcsoport része, és vulkanikus kőzet alkotja. Ez a kb. 96km2 nagyságú sziget 200 km-re fekszik Athéntól. Egy valaha kitört vulkán miatt a sziget közepe gyakorlatilag hiányzik. Van viszont borászat, és igazi turista paradicsom. Az alig 13e fő lakosság meglehetősen sűrűn építkezve használta ki a rendelkezésre álló maradék területet, még a sziklaszirteken is épületek állnak.

Ez szolgáltat alapot Gordon Hamilton játékához: a sűrűn lakott területek, az egymás tőszomszédságába épített házak. Mind gyönyörű fehér és kék, néha apró kupolával a tetején. A játék koncepciója nem új, viszont egyszerű a mechanizmusa. A célunk úgy építkezni, hogy mi jussunk fel a figuránkkal a harmadik szintre először. Természetesen ezt kívánják megakadályozni ellenlábasaink, ahogy mi meg őket gátoljuk a rendelkezésre álló módszereinkkel. A doboz mérete meglehetős, mert van benne 72 apró épületelem (első-, második-, harmadik emelet és kupola), 3x2 jó munkásember, 30 istenkártya és egy összeépíthető sziget (talapzat, földterület). Na meg a többnyelvű leírás.

A körökben mindenki 2 dolgot kell tegyen: lépni és építeni. Se többet se kevesebbet. Mindenki 2-2 miplit irányít az 5x5-ös játékterületen (egy lány és egy fiú munkaerő), de csak az egyik figurával követheti el az akcióit az adott körben. Lépni bármely szomszédos mezőre lehet a szélrózsa minden irányában, sőt maximum egy emeletet felfele és bármennyit lefele is ugorhatunk (nem lesz baleset belőle, ha leugrunk a másodikról). Építeni bármelyik mellettünk lévő területre lehet magasságtól függetlenül. Magunk alá nem építhetünk. De például egy kupolát simán rádobhatunk arra a házra, amire az ellenfelünk rá készül lépni. Vagy csak egy újabb szintet, amire már nem ugorhat egyből fel. Ésatöbbi. Egyet lép, egyet épít. Egy épület 4 részből áll, az utolsó a szép, kék kupola, de arra már nem lehet rálépni, ezért a harmadik szint a célállomás. Megeshet, hogy betelik a sziget, bár az igen ritka. Mivel a pálya kicsi, és két figurát irányítunk  - ha valamit nagyon el nem gombáztunk -, akkor ripsz-ropsz ott tudunk teremni az ellenfélnél, hogy bezavarjunk. Az is jó taktika lehet mondjuk, ha bezárjuk a másik játékost, így csak egy figurával operálhat. Lehet bőszen taktikázni.

A jó doktor alapjátéka ajánlottan feldobható a 30 istenkártya használatával. A játékosok véletlenszerűen választanak egyet-egyet és az adott istenség extra tudását is bevethetik a köreik alatt. Gyakorlatilag a görög mitológia minden szereplője jelen van a választékban, talán csak pár olyan van itt, akiről nem csinált még filmet a Disney. Ezekkel a képességekkel tudunk gyorsabban építeni, vagy bontani, ha úgy adódik lökdösni az ellent, gátolni a felmászásban, stb. Van varia, csak győzzük mindet kipróbálni. Az istenkártyák az alap 2 akció lehetőségeinek limitált tárházát bővítik.

A Santorini 3 játékossal is működik, de optimálisabb, ha csak 2 fő vetekszik. Ki kell próbálni így is, úgy is. A grafika igazi cukiskodó. Minden istenség egy pajkos kisgyerekre hasonlít, néha azért ősz hajjal vagy szakállal. Na jó, Káosz creepy. Limus pedig inkább egy drogoktól összeaszott, karikás szemű stalker-re hasonlít, aki mindjárt aprót kér. De ezt elnézzük. Még Zeuszt is sikerült úgy ábrázolni, hogy megbocsájtjuk neki azt a megannyi kilengését, amiből gyakorlatilag a mitológia felét összehozta. Az ajánlott kor 8 év, de mivel nem igényel sem lexikális tudást, sem geodéziai -, arhitektúrális -, vagy építőipari előismereteket akár a fiatalabbak is megpróbálhatják belakni a piciny szigetet. A variációk a kártyákkal fokozhatók egy szintig. Érdemes az elején nélkülük elkezdeni, és utána rákapcsolni. Mérete miatt nem portábilis, pedig aki Santorinire utazik stílusosan vihetne magával egyet, hogy a parti fövenyen vagy egy tavernában Santorinizzen egy jót.

Típus: Absztrakt, stratégia
Játékosok száma: 2-3
Ajánlott kor: 8+
Játékidő: 20 perc
Design: 5/5
Komplexitás: 2/5
Újrajátszhatóság: 4/5

Összesen: 4/5

Játszottál már ezzel a játékkal? Mik a tapasztalataid? Írd le kommentben! Ha nem, akkor próbáld ki, és utána írd le, hogy tetszett!

"Réges-régen, egy messzi-messzi galaxisban..."

És szinte mindenki lelki fülében megszólalnak a rézfúvósok, összecsapnak a cintányérok és felcsendül John Williams ikonikus főcímzenéje, miközben a bevezető szöveg méltóságteljesen végigúszik a szemünk előtt az űr végtelenjébe, ahogy elmeséli mi is történt a lázadókkal amióta a Halálcsillagot felrobbantották.

George Lucas = Star Wars. Bár az 1980-as Birodalom visszavágot egykori tanára, Irwin Kershner rendezte mégis az ő neve jelent egyet a csilliárdokat hozó franchise-zal. A rajongók kedvenc Star Wars filmjei között a Birodalom általában az első helyet foglalja el, max holtversenyben második. Az idézet: "Luke, én vagyok az apád!" a mindennapokban is előfordul, mint popkultúrális utalás - pedig szegény Darth Vader nem is ezt mondta. Plusz Yoda, Boba Fett, Lando (aki nem rendszer), aszteroidák, carbonit tömb, árulás, románc és persze a lépegetők a hósiklók ellen. Igazán epic.

A másik szereplőnk most a Lego. Mióta Ole Kirk Christiansen 1932-ban megalapította cégét, hogy betörjön a fa gyerekjáték iparba, a dánok megannyi hullámvölgyön mentek át és mára a világ egyik piacvezető műanyag árusai lettek. A Lego 1999 óta gyárt Star Wars tematikájú játékokat is, és mitagadás egy apró Darth Vader figura naaaagyon cuki. Tehát a recept egyszerű: végy két top brand-et, mixeld őket össze és kész a sikerkoktél.

A 2010-es évek elején sok Lego társasjáték jelent meg több-kevesebb sikert aratva. Az egyik a Battle of Hoth. A filmbeli ikonikus csata lejátszásának lehetőségét biztosítja 2-4 játékos számára már 8 éves kortól. Ezt nem kell komolyan venni, igazi fan kismókusok már fiatalabb korban is elkezdhetik. Egyik oldalon a felkelők hósiklókkal, ágyúkkal, taun-taunokkal és híres szereplőkkel, a másikon a minden hájjal megkent Darth Vader nagyúr és serege: lépegetők, lépegetők, lépegetők, gyalogosok, ágyú és szintén híres szereplők állnak. A doboz tartalmaz 305 Lego darabot, amiből kijön 1 gumírozott Lego kocka, 32 mikrofigura, az említett armadák és maga a terep. Az instrukciós könyvecske csak azért vastagabb picinyt, mint egy ketté hajtott A4-es lap, mert nyolc nyelven is leírták a szabályokat. Ami ha el is vész letölthető a Lego honlapjáról is.

A feladat: elfoglalni a másik bázisát (átérni a túloldalra) vagy az összes ellenséges egységet és utánpótlást megsemmisíteni. A szabályok: a saját körben minden játékos 2 akciót hajthat végre. A választék: lépni és lőni. Azt hogy ezekkel a játékos hogyan, milyen sorrendben, mely egységekkel él, mindenki maga dönti el. A lépés az a szomszédos mezőt jelenti, azaz egy lépés az egy mező előre, hátra vagy oldalra, ha nem blokkolja másik figura (nem ér átugrani). Ahol hiányzik a pálya, ott kerülni kell. Bár átugrani nem lehet a lukakat a pályán, de átlőni igen. Az egyes karakterek és harci egységek különböző távolságba és irányba tüzelhetnek. Az AT-AT lépegetők és hósiklók már messzebbről is megtisztelhetik az ellenfelet, míg a taun-taunok és AT-ST lépegetők srévizavé tudnak csak lőni. Az ágyúk lőtávolsága kettő. A gyalogosok pediglen csak arra tüzelhetnek, ami már a közvetlen közelükben van. A lövöldözést egy 6 oldalú Lego kocka biztosítja, ami lehet fehér, piros vagy piros speciális ikonnal. Ha fehér, akkor nem talált, ha piros, akkor de és ha a speciális ikont is sikerül kidobni, akkor Luke, Darth Vader, Han, Chewie, Veers tábornok vagy a kakukktojás szereplő Boba Fett különleges képességét is aktiváljuk. Ez például a Sith nagyúr és kisfia esetében az, hogy a megtámadott egység instant porrá lesz, hála az Erőnek. Érdemes előbb pár játékot játszani a különleges erők használata nélkül. A Birodalom kezd!

Amitől a játék igazán változatos lesz, az a terep, a Hoth bolygó. A leírás tartalmaz pár ötletet arra, hogyan rendezzük el a két bázist, de a legjobb az, ha gyermekeink és mi magunk variáljuk össze a scenariókat, adhatunk hozzá és vehetünk el darabokat. Elvégre Lego.

Ez egy kiváló játék gyerekeknek, így ne várjunk tőle X-wing miniatures szintű izgalmakat. De felnőtt fejjel is érdemes kipróbálni, hogy igazán komolyan véve mi lenne a csata kimenetele. Már sajnos nem gyártják, így csak használtan lehet hozzájutni. Rövid játékideje és variálhatósága miatt pörgős és változatos. 3 vagy 4 játékossal kicsit talán döcögősebb, mert csapatokra kell oszlani. Ideálisabb a két fő. A figurák aranyosak csak vigyázni kell nehogy belelépjünk, mert az nagyon aucs. A hósiklók vontatókábelének használatának lehetőségének hiánya a játékban fájó, de kárpótol a sok ici-pici Snowtrooper. Boba Fett jelenléte a mai napig kérdőjel számomra, de nyilván az ő neve is egy plusz marketing tényező, vagy van valahol egy hiányzó jelenet, ami kimaradt az eredetiből, amin megjelenik a Lázadók bázisán. A kockadobásnál ne használjuk az Erőt, az is csalásnak minősül.

Típus: Táblajáték miniatűrökkel
Játékosok száma: 2-4
Ajánlott kor: 8+
Játékidő: 10-20 perc
Design: 5/5
Komplexitás: 1/5
Újrajátszhatóság: 5/5

Összesen: 4/5

Játszottál már ezzel a játékkal? Mik a tapasztalataid? Írd le kommentben! Ha nem, akkor próbáld ki, és utána írd le, hogy tetszett!

Az alábbi képen épp Marcella Macska vert kenterbe.

Az emberiség ősi vágya volt a repülés, gondoljunk csak Ikaros történetére. A levegő meghódítása után következett a Világűr. 1961-ben ez is sikerült, elindult az űrverseny és folytatódott a bolygók meghódításával. A XXV. században megkezdődött a Mars terraformálása, lakhatóvá tétele a földi emberek számára. A hőmérséklet legalább +8 C legyen, a oxigén szint legalább 14% és 9 óceán nyaldossa a bolygó vörös felszínét. Csak ennyi? Erre a nem kicsi, de mégsem lehetetlen feladatra vállalkoznak a játékosok Jacob Fryxelius játékában.

Egy táblajáték táblával, 233 kártya, óceán -, város -, és erdő jelölő lapka. Na és persze 400 különböző színű és méretű kockácska, ami a jövő pénzét (Megacredit) és a szűkösen rendelkezésre álló erőforrásokat (acél és titán) szimbolizálja. A játékosok egy-egy óriás vállalat bőrébe bújnak - mindegyik más tulajdonsággal és hasznos képességgel rendelkezik -, hogy egymással versenyezve generációkon át élhetővé varázsolják a Vörös Bolygót. Álljunk csak meg! Generációkon át? Igen, itt egy kör az egy generáció, hiszen ez egy nagyon hosszú folyamat. Ha egy generáció kb 25 év és egy teljes játék kb 15 generáció alatt zajlik le, azaz érik el a játékosok a minimum szintet ahhoz, hogy lakható legyen a Mars, akkor ez testvérek között is 375 év. Huh. Időigényes dolog ez a terraformálás... Ahogy maga a játék is. Senki ne üljön le úgy, hogy "csak játszom egyet gyorsan". Ez a "gyors" akár 2 óra is lehet, még egyedül is. Apropó! Nagyon szimpatikus, amikor egy játékban megvan a lehetőség arra, hogy akár egyedül is leülhessünk társasozni (paradox?), mert nem mindig sikerül összetrombitálni 2-3 barátot és a család sem mindig ugrik, amikor eszünk be jut. A szóló játék szabályai ugyanazok, mint a több játékososnak, annyi lényeges különbséggel, hogy a rendelkezésre álló idő, azaz generációk száma véges. 15, punktum. Bele kell húzni!

Engine-building game. A játékosok termelési "motort" alakítanak ki (kezdetben minimális produktivitással), mely minden körben pénzzel, palántákkal, energiával, stb látja el őket. Ezeket (is) kell fejleszteni, hiszen minél jobban termel a motor, annál hamarabb éri el a célt a cég. Ezt a játék során úgy ügyeskedik ki a pionírok, hogy minden generációban választanak kettő akciót, amit végrehajtanak. Lehet ez egy-egy lap kijátszása, amivel a saját termelésüket növelik/csökkentik, másik cégek orra alá történő bors törés, netán erdőt vagy óceánt kívánnak telepíteni (ha van rá forrás) és még egyéb más közül is választhatnak. Lényeg hogy 2 akció, aztán a következő játékos jön 2 akcióval, aztán a következő és így tovább, majd amikor a kezdő játékoson a sor ő újra játszhat 2 akciót(!). Ez körözés addig tart, amíg mindenki nem passzol (nem tud több akciót kijátszani), és - Ta damm - véget ér egy generáció. Ezután jöhet a jól megérdemelt termelés, beindul a motor (pénz, paripa, fegyver - na az nem), laposztás/vásárlás, és kezdődik újra a verkli. Az nyer, aki a legtöbb pontot gyűjti, amikorra a bolygó terraformálódott. Az apró nyalánkságokba, mint terraformálási ráta, díjak és mérföldkövek, most ne menjünk bele, de tudni kell, hogy egy győzelem több lábon kell álljon. Nagy a konkurencia harc és a nemzetközi helyzet is fokozódik.

.

A szabályfüzet vastagsága elrettentő lehet, de nem bonyi! Egyáltalán nem. Plusz segítségünkre vannak kártyák, amiken mindenki puskázhatja a körmenetrendet, lehelyezési szabályokat vagy a pontozást. Ha egy dolgot mondanék, ami nem az "igazi", az a kártyák illusztrációi. Hol ilyen stílusú rajz, hol olyan. Ez persze mit sem von le a játék értékéből. Ne is soroljuk fel milyen díjakat nyert. A hype mögötte teljesen jogos. Persze a gyártók meg is lovagolják ezt a sikert, hiszen a megjelenése óta sorra jönnek ki a kiegészítők. Prelude, Hellas & Elysium, Colonies, Venus. És biztos, hogy nem áll meg itt a lista. A belemerülés lehetősége mélységes. Noha ez újabb lehúzott bürkének tűnik, mégis mindegyik hozzáad az alapjátékhoz és igenis érdemes őket beszerezni.

Tessék nekiállni a terraformálásnak, mert a majd' 400 év nagyon hosszú idő. Érdemes elkezdeni, mert újra és újra és újrajátszós játék, akár egyedül, akár többedmagunkkal.

Típus: Táblajáték
Játékosok száma: 1-4
Ajánlott kor: 12+
Játékidő: 120+ perc
Grafika: 4/5
Komplexitás: 3/5
Újrajátszhatóság: 5/5

Összesen: 4.5/5

Játszottál már ezzel a játékkal? Mik a tapasztalataid? Írd le kommentben! Ha nem, akkor próbáld ki, és utána írd le, hogy tetszett!

A játék a régi főváros, Kyoto gésa negyedébe kalauzol el mindenkit, ahol 7 gésa kegyeiért versengenek a játékosok. A gésákat a játékosok ajándékokkal elhalmozva próbálják meg elcsábítani minden körben.

A gésákat (芸者) ne tessék kérem összekeverni holmi luvnyákkal. Ezek a japán nők az ősi hagyományoknak megfelelően énekükkel, táncukkal és műveltségükkel tették magukat vonzóbbá. Felemelkedésük a XVIII. sz.végétől datálható, bár más megnevezéssel, más formában már az V. sz. óta jelen voltak a szigetországban. Virágzásuk a XX. sz. közepére véget ért.

Kota Nakayama játéka egyszerűséget, letisztultságot tükröz. A 7 gésát ábrázoló lapka mellett mindösszesen 21 kártya, 4-4 akciólapka és 7 token található. Kompakt kis doboz. A grafika gyönyörű, nemcsak az ősi japán kultúra kedvelőinek fog tetszeni. Megjegyzendő, hogy a gésáknak kitaláltak neveket és egyéniségeket is. Ezeket a világhálón meg lehet találni, érdemes utánajárni.

Ez egy klasszikusan "egyszerű, de nagyszerű" játék. A szabályok elsajátítása 10-15 percnél nem igényel többet.  A játékosok minden körben egy-egy akciót játszhatnak ki, amiből összesen 4 áll mindenki rendelkezésre, majd miután kijátszották, megjelölik az akciólapkán, így azt már nem lehet újra felhasználni. Minden gésának más a gyengéje, mással lehet elcsábítani - teával, legyezővel, papírusszal stb. Ahogy elfogynak a kártyák, és az ajándékok ki lettek osztva jöhet az értékelés. Majd a folytatás és a vissza-vissza-visszavágó.

És itt kezdődik az igazán izgalmas része a játéknak. A taktikázás. Picit talán a kő-papír-ollóban tapasztalható "megpróbálok előbbre gondolkodni, mint az ellenfelem" érzés jöhet elő. Hogyan járjuk egymás eszén túl, úgy hogy a végén vagy mi csábítsuk el a legtöbb hölgyet, vagy gyűjtsük a legtöbb pontot. Ez kb. a 3. próbajáték után el is kezdődik. Amikor már nem csak rakosgatjuk a lapokat, hanem "Ácsi ácsi! Hogy is lesz ez jó?"

A játékról csak szuperlatívuszokban lehet beszélni, nem csoda, hogy megjelenése óta a top játékok között említik. Nem egy partyjáték, csak 2 fő játszhatja. Kezdő játékosoknak is tökéletes. Pompás útijáték, mert kis helyigényű és gyors. A hangulat ajánlottan fokozható koto zenével, sakéval és hangulatvilágítással, esetleg egy menő kimonóval.

Típus: Kártyajáték
Játékosok száma: 2
Ajánlott kor: 10+
Játékidő: 10-15 perc
Grafika:5/5
Komplexitás: 2/5
Újrajátszhatóság: 5/5

Összesen: 5/5

Játszottál már ezzel a játékkal? Mik a tapasztalataid? Írd le kommentben! Ha nem, akkor próbáld ki, és utána írd le, hogy tetszett!

Üdvözlet!

A meeples (miplik) azok a kis figurák, amiket a játékosok mozgatnak a játék során, ami az őket, és a haladásukat szimbolizálja.

Jelen Blog a társasjátékok népes -,és egyre bővülő - világába szertné elkalauzolni az Olvasókat. Lesznek egyszerű és nagyszerű-, komplex -, "nem az igazi" -, vicces -, és lelkületükben szép játékok egyaránt.

Ez nem is igazán a hardcore, gamer, geek játékosoknak szól feltétlenül, hisz' ők már komoly háttértudással, rutinnal és ismeretekkel rendelkeznek - bár ők is találhatnak érdekes, esetleg új információkat, lehetnek jó meglátásaik -, hanem a szárnyaikat még csak próbálgató felfedezőknek, akik most fognak belemerülni ezen hobbi sokszínű és érdekes világába.

Engem teljesen beszippantott a társasozás. Az utóbbi években megannyi játékkal ismerkedtem meg, ami mind-mind magával ragadott a maga módján. Ezen felbuzdulva szeretném megosztani tapasztalataimat az Olvasókkal, akiknek ez is segíthet eldönteni mely játékot próbálják ki, kérjék kölcsön, sőt vegyék is meg. Mik azok, amiket érdemes elkezdeni akár nulla tapasztalat mellett is; mik, amikhez sok-sok óra tanulás és gyakorlás kell; mik azok a játékok, amik felnőttek az őket körül vevő hype-hoz vagy éppen türelemre tanítanak, mert nehéz győzni.

A társasjáték nem csak egy verseny, egy 'ki nyer ma" dolog. Nem csak az a kérdés ki gyűjt többet, hamarabb, ki lesz erősebb és darálja le a többieket. Ez egy kiváló társasági érintkezés, közös program, tapasztalás, egymás megismerése, nevetés és izgalom, egy csipet bosszankodással. De milyen kihívás az, ahol nincs benne a pakliban a vereség? Így nincs is más hátra, mint:

Jó olvasást, szórakozást és játékot kívánok mindenkinek és szörf zenét!

- xoxoxkapitány