A helyszín a régi vadnyugat. Egy galád goromba  genyó gonosztevő gazember Texas haramiája. *WANTED* áll a plakáton és alatta nem kevés $ a jutalom. De vajon kinek van bátorsága szembeszállni egy ilyen alakkal? Lókötő, bankrabló vagy útonálló egyre megy. Vérdíj a fején, zsandár a sarkában. Mára sztereotíppá vált ez a kép a popkultúrában, hála Hollywoodnak és az ilyen-olyan westerneknek. Lelki szemünkkel látjuk a szombrérós, bajszos-borostás, koszos arcú férfit, akit a hősünk, legyen az egy sheriff vagy 7 mesterlővés, üldöz, és persze *spoiler alert!* a végén el is kap. Híres western hősökből és anti-hősökből megannyit ismerünk. Billy, a kölyök, Wyatt Earp, Jesse James, Seth Bullock, Davy Crockett, Annie Oakley, Buffalo Bill, Geronimo vagy Vad Bill Hickok. Mind létező személy, és mára legendák. Mi is lehetünk egyszer legendák?

Erre a kérdésre sanos ez a játék nem adja meg a választ. Célja nem is ez, hanem a könnyed szórakoztatás. A Bandido 2016-ban jelent meg. 1-4 személyig játszható piciny kártyajáték, ami a kiadó Helvetiq-re jellemző is. Nem a méret a lényeg. Martin Nedergaard Andersen játékában nem a banditák vagyunk, és nem is igazán a sheriffek. De az fix, hogy a jó oldalon állunk.

A doboz tényleg pont akkora, hogy a kártyák és egy kis szabályzat beleférjen. Példát vehetne róluk sok gyártó, akik gigászi méretű dobozokban adják a minimális mennyiségű portékájukat. Mindig a chipses zacsi jut eszembe ezekről. Itt a 6.5x11x3 cm-es kiadásban nem árulnak zsákba macskát. Az instrukciók mellé kapunk 70 darab alagútkártyát és 1 szuperkártyát. Utóbbi dupla oldalú, van a könnyebb és a nehezebb oldala. A dobozon pedig ott mosolyog maga Bandido.

Akkor hát, mi is a feladatunk? Bandido börtönben ül. Ráadásul a föld alatt. Ám nem ül tétlenül, alagutakat kezdett ásni, hogy elmeneküljön. A mi feladatunk nem más, mint ebben meggátolni, mégpedig úgy, hogy alagút darabokat illesztünk folytatólagosan (kezdve a börtönnel), egészen addig, amíg le nem zárhatjuk egy zsákutcával, vagy esetleg körbe nem érnek. A lényeg, hogy ne maradjon lyuk lyukasan. A játék kooperatív, nincs versengés. Még csak pontos sincsenek. Vagy győzelem, vagy nem.

A játék nehézsége a dupla oldalú szuper kártyával állítható. Az egyik oldalán 5 a másikon 6 kijáratot ásott a bandita. Megkeverjük az alagút kártyákat, és mindenki kap 3-mat. A legfiatalabb játékos kezdi a sort - szóló játék esetén mi magunk -, aki akció gyanánt lerakhat egy kártyát. Fontos, hogy tökéletesen kell passzolnia, mert nem lehetnek olyan alagút részek, amik a semmibe futnak, hisz' ott kimenekül a gazfickó. Miután a kezdő személy kijátszott egy kártyát, húz egy másikat és jöhet a következő játékos - szóló játék esetén mi magunk. Oda kell figyelni, mert ha rosszul taktikázunk kislisszol Bandido és akkor vesztett a csapat - szóló játék esetén mi magunk.

A Bandido egy aranyos kis játék. A 6 éves korhatár stimmelős, teljesen beleillik egy családi délutánba, ahol egymást túlkiabálja mindenki, hogy hova kell alagutat rakni - szóló játék esetén is. Vérmérséklet függő. Nem is tudom, hogy beszélhetünk-e grafikáról igazán. Tegyük hozzá, hogy ez a minimalista ábrázolás ennél a kiadónál megszokott. Szombréró sajnos nincs, csak sunyi mosoly. 10, max 15 perc, nem egy időigényes valami. Leülünk, játszunk párat, pont jó. Ahogy grafikáról, úgy bonyolultságról sem beszélhetünk. Arra kell csak figyelni, ha kicsit elharapózik a játék, és nem zárjuk le a rab útját hamar, akkor azért beteríthet egy fél konyhaasztalt simán. Szóval megeshet, hogy helyigényessé válik, de csak picit.  

Legyen mindig kéznél, hátha kedvünk szottyan egyet Bandido-zni. Vagy tegyük be a táskánkba, mert fix, hogy elfér és bárhol játszható, mert Bandido szökik, és el kell kapni! Vamos!

Típus: Kártya
Játékosok száma: 1-4
Ajánlott kor: 6+
Játékidő: 10-15 perc
Grafika: 1/5
Komplexitás: 1/5
Újrajátszhatóság: 3/5

Összesen: 3/5

Játszottál már ezzel a játékkal? Mik a tapasztalataid? Írd le kommentben! Ha nem, akkor próbáld ki, és utána írd le, hogy tetszett!

Nem is gondolnánk, hogy a szigeten ragadt hajótörött története milyen régi. Daniel Defoe 1719-ben jelentette meg regényét a pórul járt férfiról. Robinson 1651-től fogva hajózza a tengereket - szegény szülei más pályát szántak fiuknak. 1659-ben az Orinoco folyó torkolatától nem messze hajótörést szenved. A helyet nagyon találóan a Reménytelenség szigetének kereszteli. Itt éveket tölt egy kutyulával és cicákkal, amikoris kannibálokra lesz figyelmes, akik visszatérő látogatók a szigeten. Odajárnak, hogy elfogyasszák foglyaikat. Robinson megmenti egyiküket, akit a megmentése napjára keresztel. Majd boldogan élnek. Szinte. A hajótörött karakter visszatérő vendég otthonainkban. Tom Hanks-re és kedvenc röplabdájára mindenki emlékszik, még ha nem is látta a filmet. A történet nem idegen, de az erőfeszítések, amiket a szereplők tesznek csak távolról ismerősek.

Így volt ez egészen eddig. Ignacy Trzewcziek játéka, a Robinson Crusoe: Adventures on the Cursed Island (2nd edition) 2012-ben jelent meg és célja megismertetni a játékosokat a nehézségekkel, amik egy számkivetettet érnek, hogy saját "bőrén" tapasztalja meg mindenki, hogy csak összefogva lehet átvészelni a viszontagságokat. Amikből bőven kijut. Ezt a dobozt is jól megpakolták. Fel sem sorolom tételesen, de kapunk játékosjelzőket (20 db), leírást, jelölők fából (107 db) tokeneket (89 db), sziget jelölő lapkákat (11 db), 4 scenarió lap, egyedi dobókockákat (12 db) és kártyákat (218 nagyobb és 55 kisebb). Plusz Pénteket és egy kutyulát kártya formában.

A második kiadás jelő - noha igaz -, ebben az esetben inkább kozmetikai frissítést takar. A tokenek újak (a kaja sokkal kaja-szerűbb), a játékosjelölő tábla végre rendes tábla, a leírás a duplájára duzzadt (uhhhh...), de van végre összesítő a körökről, amit magunk előtt tarthatunk (nem kell a netről nyomtatni). Plusz egy új scenariót is kapunk (bár az sem új, a neten szintén fent volt már régebb óta). Ha valakinek megvan az első kiadás, akkor ne rohanjon megvenni az újat - hacsak nem megrögzött gyűjtő. Akinek meg ez az első, legalább már a feljavított verziót élvezheti ki.

Egyedül is, de akár négyen is nekiláthatunk. De mind egy szigetre vetett karaktert alakítunk a játékban - 4 karakterből választhatunk, mindnek van lány és fiú verziója, amúgy ugyanazt tudják. Célunk túlélni és az adott küldetés speciális elvárásait is teljesíteni, a megadott idő alatt. Scenarióból 7 darab van, mind más, és eléggé el is rugaszkodik az alap sztoritól Nekem speciel a King Kong szigetes scenarió - ahol a hatalmas majom a filmes stábunk tagjait elragadja (a főszereplőnőt is, ugyebár) - tetszett a legjobban. Nyilván érdemes az alapküldetéssel kezdeni, mert az a "legkönnyebb". Ott csak egy hatalmas máglyát kell raknunk mire a közelünkbe ér majd a hajó. Nem kell hozzá más csak fa és tűz.

Ha csak ennyi volna. Mire lehet szüksége egy hajótöröttnek? Menedékre! Különben elveri az eső. Ahhoz kell fa. De kell a tetőhöz is. Meg a máglyához. És kell étel. De a szigetet is fel kell fedezni. Kellenek új források. Viszont ekkor vadállatokba is belebotlunk, akikkel meg kell küzdeni. A fegyver szintünket ugye nem felejtettük el közben fejleszteni? Naná, hogy limitált a termelés. Be kell osztani. De mehetünk gyűjtögetni is. És milyen jó lenne, ha lenne kötelünk? Vagy tudnánk az ételet valahogy tartósítani, és nem romlana meg minden nap végén.

Ezek csak szösszenetek a játékosokra váró megpróbáltatásokból. Nem véletelenül vastag az a leírás. A hajótörés minden árnyalata benne van. Nem is teszek most kísérletet a részletes leírásra. Nagy vonalakban: minden kör egy nap, ami azzal kezdődik, hogy egy újabb veszélyforrás - kártya formában - elénk kerül. Annak azonnali hatását meg kell oldani. A hatás, kb mindig negatív. Utána megnézzük hogy áll a csapat morálja. Ha jól, akkor kapunk eltökéltésgünk jeleként tokeneket, amiket beválthatunk majd a barkácsolás, vadászat, felfedezés vagy főzőcskézésnél (ez a 4 karakter fajta). Ha rosszul áll a morál, akkor bukjuk a tokeneket. Ha nincs token, akkor sérülünk. Eztán termelés jön. 1 darab/fajta onnan, ahol táborunk van (ha nem bővítettük, de azt csak később tudjuk majd). Vagyis 1 fa és egy kaja (jó esetben). Utána meg kell tervezzük az aznapi teendőinket. Mire mennyi erőforrást és munkaerőt adunk. Ha két karakter megy, akkor azonnali a siker. Ha csak egy, akkor a szerencsére bízzuk magunkat, ami kocka dobálás. Három darab per próba. A kockadobás lehet siker, vagy sérülés, vagy egy kártya, ami többnyire nem jó. Jó hír, hogy minden kockának van üres oldala. Csak jól kell dobni és kész. Ezután végrehajtjuk a napi dolgokat, remélve a sikert és hogy nem sérülünk. Persze a bátrabbak nekiállhatnak állatkákkal csatázni prém és étel reményében. A sérülés szinte garantált. Rendezgethetjük a tábort is, ami a morálnak jó tesz, illetve pihenhetünk, ami gyógyít. Péntek extra munkaerő, a kutyus csak félig.

És ekkor jön a külön jó rész! Az időjárás. 3 dobókocka. Eső, hó, kerítésrongálódás, sérülés, miegymás. Na persze, ha a táborunk jól fel van építve, akkor nem lesz hiba.  Szerencsére a scenariók eltérnek abban is, hogy mikor hány és melyik kockával kell dobni. Na de, ha mind a 3 kocka játszik, akkor aztán juhé van! A kör végén pedig jöhet az étel elfogyasztása, már ha jut mindenkinek, illetve a pihenés. Ha nincs menedékhely, akkor sérülés. És kezdődhet az új nap.

Gondolom feltűnt, hogy a sérülés szó igen gyakorta jelent meg. Nem véletlenül. A karakterek életereje hosszúnak tűnik, mármint sok szívecskéből áll, viszont azt tudni kell, hogy ha valamit nem tudunk teljesíteni, akkor sérüléssel fizetünk meg érte. Fogyassz el egy ételt. Nincs? Akkor két sérülés. Nincs menedék? Sérülés! Jött egy aligátor? 3 sérülés! Ésatöbbi... Együttműködés kimaxolva. Csak úgy lehet.

Egy dologban viszont csúsztatás van. 1 játékossal a lehetetlenel határos nyeri. Bár a leírás elmondja miben különbözik a szóló variáns, de gyakorlatilag kettő helyett kell dolgozni. Ammmeg nem lehet... Kár. Viszont kettő, de főleg három vagy négy fővel már kiválóan megy a dolog. A grafika nem égetverő, de stílusos. Megérteni és átlátni nem könnyű. De ha megvan, utána már, mint a karika csapás megy a dolog. Szerencsére magyarul is megjelent a játék. A több küldetés pedig kellő változatosságot kölcsönöz. Mondjuk hosszúak a partik, úgyhogy rá kell szánni az időt. Valóban nagy a bukta veszélye, de mégis megéri, mert kiváló játék. Talán nem leszünk Bear Grylls-ek a végére, és nem tanulunk meg ásót csinálni, de ad egy érzést arról, mennyire nehéz is egy lakatlan sziget lakójának lenni, főleg, ha még lakása sincs. Mindenképpen tessék nekifutni!

Típus: Tábla
Játékosok száma: 1-4
Ajánlott kor: 14+
Játékidő: 60-120 perc
Grafika: 3/5
Komplexitás: 5/5
Újrajátszhatóság: 4/5

Összessen: 4/5

Játszottál már ezzel a játékkal? Mik a tapasztalataid? Írd le kommentben! Ha nem, akkor próbáld ki, és utána írd le hogy tetszett!

Őseink hamar rájöttek arra, hogy együtt könnyebb. Közelebb lakni egymáshoz nagyon praktikus, nincs utazás, nem kell várni, hogy kiérjen a szaki, közös szabályok szerint élhetünk és barátaink is sűrűbben átjöhetnek társasozni. A településeket geográfiailag fontos helyeken alapították, például utak találkozásánál, folyók mellett vagy, ahova úgy gondolták tuti nem jönnek majd azok a fránya szelfibotos turisták. Olyannyira nem új a városiasodás ötlete, hogy i.e. 3000-4000-ben már megjelentek komplexebb városlakó civilizációk. Akkoriban Egyiptom, Mezopotámia, India és Kína területein. Legalábbis az ásatások erre utalnak. Azóta újabb és újabb városok jelentek meg, mások a földdel lettek egyenlőek és sóval lett a helyük behintve. Hány város van jelenleg a világon? Ez egy nehéz kérdés, de ha csak a guglit kérdezzük, akkor majd' 100000 várost jelölhetünk meg úticélnak.  A jelentős városokat 150000 lakos fölött számítjuk, amiből több, mint 4400 van a világon és a legnagyobb városok lakossága a 20-30 millió lakost is meghaladja, pl. Tokió, Mumbai, Delhi, Mexikó város vagy New York. A fejlődés megállíthatatlan.

A Tasty Minstrel Games (TMG) 2014-ben adta ki a Chih-Fan Chen által készített játékot, a Flip City-t. Forgatós Város lenne talán a magyar neve? A játék 1-4 főig játszható és kártya. Egész pontosan egy pakli-építős-város-építős játék, vagyis városrészeket és épületeket szerzünk be, amikkel az alaplapjainkat bővítjük. Építjük a városunkat. A doboz 1 darab leírást és 86 darab kártyát tartalmaz. Kibontva egyből feltűnik az első érdekesség, miszerint a kártyák két oldalasak, azaz mindkét oldal részt vehet a játékban.

A célunk 8 győzelmi pontot gyűjteni - kijátszva őket egy körben -, vagy 18 kártyát lepakolni. Utóbbi ritkábban fordul elő, de benne van a pakliban *kacsint*. Miután a leírtaknak megfelelően kioszottuk a lapokat, és rendelkezésre bocsátottuk a húzópaklikat kezdődhet a vásárlás. A lehetőségeink: Lakóövezet, Iroda, Kórház, Gyár, Park és ABC - plusz mindegyiknek ugyebár van egy másik oldala, amin hasonló épületek vannak, csak értékesebbek.

Minden kártyának van pénz értéke (2, 3, 4, 5 vagy 7), ezt kell kifizetni, hogy megvehessük. A Lakóövezetek és az Apartmanok ingyenesek és azokat a játék elején kapjuk az osztással. A játék során egymás után pakoljuk le a lapokat amíg jól esik, hiszen a lapokon pénzérték is látható (1 vagy 2), ami a lapot kijátszva rendelkezésünkre áll. Minél több lapot teszünk le, annál több a költőpénz. Elkölthetjük új lapra, ami a dobópaklinkban landol. Vaaaaagy felhasználhatjuk arra, hogy a dobópaklinkban lévő valamelyik lapot megfordítsuk. Életbe lép a dupla oldal jelentősége. Például a Park alap oldalán 2 győzelni pont van, amíg a másik oldalon már 3 plusz egy extra akció. Szóval megéri forgatni. Sőt, ha elé sok pont-pénzünk van egy körben, akár megvehetünk egy új épületet úgy, hogy azon melegében át is fordítjuk, azaz a vételárat és a forgatás árát is kicsengetjük.

Rakjuk a lapokat és gyűjtjük a tőkét, és bármikor megállhatunk. De miért állnánk meg? Mert vannak bizonyos lapokon :( jelek. És, ha összegyűjtünk 3 szomorú smiley arcot egy kör alatt a kártyáinkon, akkor a körünk eddigi erőfeszítései sztornírozódnak, és mehetnek a lapjaink a levesbe. Szóval nagyon kell vigyázni, hogy kijátsszuk-e a következő lapot. "Na, jóóóóól van, de honnan tudjam mi a következő lap?" Hááát, a lapok két oldalúak, ergo mindig látjuk a húzópaklink felső lapját, ami a következőt, így mérlegelhetünk (kivétel a Lakóövezet, mert azt azonnal ki kell játszani, és isa van rajta :( jelecske). A kártyák alján továbbá egyéb akciók is láthatóak, amik vagy azonnal életbe lépnek, vagy ha átfordítjuk a kártyát, vagy amikor kijátsszuk a lapot. Ezek hatása változó, lehet áldásos vagy kellemetlen. Van, amelyik eldobat bizonyos lapot, de lehet olyan is, ami a körön belül húzható szomorú smiley (innentől SzS) jeleket bővíti úgy, hogy a harmadik még nem automatikus kör-bukta. Dió héjjban így néz ki a város és pakli építés a Flip City-ben. Az apró flikk-flakkokat tessék kiszaszerolni, úgy mókásabb.

Érdekesség, hogy a leírás az Iroda lapokat mint kiegészítő emlegeti, de szerintem simán egyből lehet őket használni. Mivel a lapok dupla oldalúak, a keverésnél nagyon-nagyon-nagyon kell figyelni, hogy ne szórjuk szét őket, mert a játék felénél újra rájönni, hogy melyik lap melyik oldala volt játékban... mondhatni lehetetlen. Ez mindenképp egy érdekesség, ahogy az is, hogy kukucskálhatjuk a következő lapunkat. És minde mellett a SzS-k miatt a játéknak van egy "ki mennyire bátor" aspektusa is. Push the luck. Ha kijátszom a kövi lapot, utána jön a SzS, amit le kell rakjak, és az már a limiten van, akkor bukó a kör. Vérmérséklet függő. A játék egyedül is játszható teljesen jól. A legjobb szerintem ketten - bár lehet akár négyen is -, mert a partik második fele már nem annyira pörgős, hisz a paklijaink már combosabbak, egy-egy játékos sokat elbíbelődhet a lapjaival, a többiek addig meg malmoznak. A játékidő 30 perce teljesen okés. Mondjuk két partinál többet egy ültében az ember nem nagyon játszik le, de az pont elég is. A csomag kicsiny, kompakt. A grafika nem túl megkapó. Nekem a 90-es évek Simcity-je jutott eszembe róla. Mintha paint-tel csinálták volna. Belefér. Abban nem vagyok biztos, hogy egy 8 éves gyerkőc ezzel akarna játszani, de egy tini már simán kitaktikázhatja a fölnőtteket. A játék nyelve angol, de nem egy tudományos szöveg. A szabályok könnyen elsajátíthatóak és egyszerűek. A második parti már mehet vérre. A doboz felhívja a figyelmünket arra, hogy megtévesztően egyszerű játék. Egyet kell értsek. Egyszerű, de, de, de, ott a taktikázás, meg ott bátorság-próba dolog is. Bevallom alábecsültem mikor először megláttam. Rám cáfolt. A mérete és könnyedsége miatt simán vihető egy kirándulásra, ahol a nap végén lenyomunk pár partit. Városra fel!

Típus: Kártya
Játékosok száma: 1-4
Ajánlott kor: 8+
Játékidő: 30-50 perc
Grafika: 2/5
Komplexitás: 1/5
Újrajátszhatóság: 4/5

 Összessen: 4/5

Játszottál már ezzel a játékkal? Mik a tapasztalataid? Írd le kommentben! Ha nem, akkor próbáld ki, és utána írd le hogy tetszett!

Az emberiséget ősidők órta foglalkoztatja a bolygó elpusztításának gondolata. Régen ezt Isteni akaratnak tudták be, gondoljunk csak Noéra, akinek az összes állatfajt kellett megmentenie egy 137 méter hosszú és 22 méter széles hajóval. Armageddon, apokalipszis vagy ítélet napja, hívjuk ahogy akarjuk, de a Föld elpusztítása egy örök hot topic. Filmek, könyvek satöbbi. Újra és újra előkerül a téma. Noch dazu a modern korra a lehetőségek spektruma is bővült: megjelentek az UFÓk, akik vagy "csak" leigáznak minket vagy totál kiirtanak (ha nem lesznek vizesek), vagy jön egy hatalmas aszteroida, ami becsapódik, ha Bruce Willis nem csinál valamit gyorsan, vagy a vulkánok és egyéb időjárási változások rombolnak ész nélkül, ne adj' isten kitör a zombi apokalipszis és ott vannak persze a vírusok, amik elburjánzva kiírtják az emberi fajt. Nyugodjunk meg, túlélők mindig maradnak. Csak nem tudni előre, hogy kik. Kivéve, ha Chuck Norris nem áll mindezek elé egy szigorú tekintettel, és minden fenyegetés hanyat-homlok menekül. Dr Fondor, Dr Genya, Megatron és James Bond mindegyik ellenlábasa, meg a popkultúra összes főfőgonosztevője megirigyelné, ahogy ez a játék módszeresen darál le minden várost és az emberiséget, en gros.

A Pandemic (Járvány) sorozat az iménti lehetőségek közül a vírusokat választotta, mint egyébként egy kb. reális lehetőséget. A vírusok megjelennek, szaporodnak, elöntik a bolygó főbb városait és eltörölnek minket a Föld színéről. A játékot Matt Leacock neve fémjelzi - aki a korábban megismert Tiltott Szigetet is alkotta -, így a mechanika keltette deja vu nem meglepő.

A doboz tartalmának felsorolása: 1  leírás (nem egy hosszú olvasmány viszont sok-sok példával segít), 1 tábla (a Földünk képmása), 7 színes mipli, 6 kutató állomás, 96 apró színes kocka, amik a 4 fajta vírust jelölik majd, 6 jelző token, 118 kártya (karakterek, városok, kitörések, különleges események, fertőzések és segítség a körök felépítéséhez, de leginkább városok). A több maroknyi kis kockára tessék vigyázni, mert kulcs szerepük van a játékban, így ha el kótya-vetyélünk párat magunkkal szúrunk ki.

A kérdés, hogy megvan-e bennünk az, ami ahhoz kell, hogy megmentsük az emberiséget? Csapatunk egy mindenre elszánt szakértő brigád, és csak rajtunk múlik mennyire tudjuk kihasználni lehetőségeinket. Az idő fogy, mint a húzópakli és a járnyányjelölő kis kockák. A járvány pedig jön, és a helyzet fokozódik. Ha a társasjátékoknak van Kobayashi Maru-ja, akkor az a Pandemic.

Hogy is néz ki nagyjából a játék? A játékosok választanak egy-egy karaktert, akik mind másban tudósok. Utazásban, karanténokban, orvoslásokban, stb. Közben két pakliba rendezzük a kártyákat. Mindkettő városneveket tartalmaz, viszont más a funkciójuk. Az egyik a Fertőzés pakli. Ha innen húzunk, mily' meglepő, meg kell fertőzzük a kihúzott városokat. A másik a Játékos pakli, aminek a lapjai  a játékosok kezeiben landolnak. Az operációnk központja Atlanta, innen indulunk. Az előkészületek során megfertőzünk 9 várost - hármat épp hogy, hármat jobban, hármat pedig dulván. Majd a Fertőzés pakli mellé tesszük ezeket a lapokat. Illetve előkészítjük a Játékos húzópaklit, ami szintén városokat tartalmaz, ami ahhoz kell, hogy a játék során majd utazhassunk, gyógyíthassunk és fertőzés mentesíthessünk. Sajnos ebbe a pakliba kell Járvány kitörés kártyákat is bele keverni - itt mindenki eldöntheti mennyire tökös, de kezdésnek javasolt a minimális szint, ami 4 darab. Azt, hogy hol tartunk a fertőzésben egy jelzővel tartjuk nyilván a táblán, ahogy külön figyeljük a járvány kitörések számosságát is. Talán mondani sem kell, ahogy ezek a jelölők elindulnak halálos útjukon, úgy közeledik számunkra a borzasztó vég. A játék során az egyes körökben a következő dolgok történnek: játékos akciók, játékos kártya húzás, fertőzés. Mi 4 különböző akciót hajthatunk végre, melyek a következők lehetnek: utazás (több variációban), kutató állomás létesítése, tudás megosztás (városkártya átadása) és ellenszer felfedezés. Érdemes a szélrózsa minden irányában kirajzani, hogy maximalizáljuk a hatékonyságot. Ha túl vagyunk az akcióinkon, jöhet a kártyázás. A játékos pakli kártyáit gyűjtögetve próbálunk minél több ugyanolyan színű városlaphoz jutni (4 vírus, 4 szín), mert ha megvan 5 azonos színű lap, akkor megvan egy ellenszer. Neeheheeem, nem a fertőzés megfékezése. Csak 1 ellenszer, ami jó kezdés azért. Nyilván ezért érdemes csere-berélni a lapokat, hogy mihamarabb meglegyen az 5x4.

És ezután jön a fertőzés. Ez vitathatatlanul a legjobb része a játéknak. Húzunk - a fertőzés szintjének megfelelő számú lapot, de minimum kettőt - és megfertőzünk új városokat. Egy városban, egy fajta nyavajából csak 3 jelölő kocka lehet. Szóval, mi történik, ha jön egy negyedik? Vírus kitörés!!! Ami az összes érintő szomszédos várost is megfertőzi. Hja, ott is valamelyikből már van 3 jelölő? Láncreakció!!! És tovább, és újra. Egy ilyen kitörés + láncreakció kb simán véget vethet a játéknak. Ha belegondolunk, talán logikus is...

Mikor van bukta? Ha elfogy a játékos pakli. Vagy ha elfogynak a jelölők. Vagy ha végig megy a Kitörés jelző a kis halálfejig. És mikor győzünk? Ha megvan mind a 4 ellenszer. Nem 12, nem 2, hanem mind! Lehet érzékelni az arányokat.

Ennél talán nem is kell most jobban belemenni a részletekbe, jobb, ha mindenki magának fedezi fel a csínyját és a bínyját. A grafika minimalistának mondható. Kb. egy térkép és csá. A 8 éves korhatárt kicsit kevésnek érzem, de ezt is ki-ki maga döntse el mennyire érett ehhez. Noha a játék 2-4 játékosra van kitalálva, de ketten győzedelmeskedni? Nehézkes. Jobb, ha legalább hárman vagyunk. Pompásan lehet taktikázni, stratégiázni és kell is. Itt a Rambok nem fognak győzni, csak együtt sikerülHET. Az is tök jó, és egyben para is, hogy a Fertőzés pakli eldobott kártyái, vagyis a megfertőzött városok minduntalan visszakerülnek a húzópaklijuk tetejére. Tehát az újabb fertőzés valószínűsége 1. Ami szépen begyűrűzik, ha nem sietünk. Nagyon jól ki van találva a mechanikája. Izgalom, okoskodás, gyógyítás, utazás, fertőzés benne van minden, ami egy klafa órányi játékhoz kell. Nagyon jó játék, csak ajánlani tudom.

A játékról 2008-as megjelenése óta megannyi bőrt húztak le. Hogy mást ne említsünk tavaly is megjelent egy Róma Bukása néven. Lassan már csak a "Pandemic" szó, és a burjánzó jelölő kockák lesznek, ami összeköti a játékokat, mert a vírusokon már rég túl vannak a készítők. De hát, addig kell ütni a vasat, amíg tudjuk, hogy meddig. És ők ütik. Tessék ezzel a játékkal  kezdeni a sort. Lássuk mi kell még? Türelem. És kitartás. Nem szabad feladni. Elvégre a bolygónkról van szó! Hajrá!

Típus: Stratégia
Játékosok száma: 2-4
Ajánlott kor: 8+
Játékidő: 45 perc
Grafika: 2/5
Komplexitás: 3/5
Újrajátszhatóság: 4/5

Összesen: 4/5

Játszottál már ezzel a játékkal? Mik a tapasztalataid? Írd le kommentben! Ha nem, akkor próbáld ki, és utána írd le hogy tetszett!

Bear Grylls, Indiana Jones, Neil Armstrong, Rick O'Connel, Marco Polo, Edmund Hillary és még sorolhatnánk a történelem valós és fiktív kalandorainak neveit. Mi pedig irigyeljük őket, hisz olyan helyeken jártak, ahova mi talán sosem jutunk el, számunkra fantasztikus kalandokba keveredtek, ezer ismeretlen veszély várta őket, ők pedig helyt álltak. Hegyek, vadon, szigetek, tengerek, barlangok, ősi templomok, a piramisok belseje vagy maga a Hold. Ősi ereklyék, műtárgyak, ismeretlen területek és sosem látott állatok. Mindannyiunkban van egy kalandor, csak nem mindenki jut el oda, hogy elő is kerüljön ez a vakmerő hős.

Matt Leacock játéka egy díjnyertes alkotás. A Gamewright jelentette meg A Tiltott Sziget játékot, amiben mi lehetünk a végre a hősök. Akik csak közös erővel, összefogással érhetik el céljaikat. Kooperatív játék, 2-4 fővel játszható, és nagyon is szükség van az együttműködésre, ugyanis a sziget folyamatosan süllyed és ha nem sietünk megfulladunk.

De mit is keresünk egy pusztulásra ítélt szigeten? Kincseket! Az Ősök kincseit: a Föld Szívét, a Szél Szobrát, a Tűz Kristályát és az Óceán Kelyhét. Mindet egy-egy szép műanyag szobrocska szimbolizálja. Ha megvan mind a 4, akkor irány a helikopter és győzött a csapat. A doboz tartalmazza a 24 darab szigetlapkát, melyeket meghatározott alakzatban kell lerakjunk, kapunk 58 kártyát (28 kincs kártya, 24 áradás kártya és 6 karakter kártya), 6 bábut, 1 vízmércét, 1 vízállás jelzőt és természetesen a leírást.

Megkezdődhet a versenyfutás az idővel, és a vízzel. A játékosok a rendelkezésre álló karakterek közül választhatnak, ami azért fontos, mert mindegyiknek más a képessége, amivel hozzájárul a sikerhez. Lehetünk például a búvárral - őt nem zavarja annyira, ha elsüllyed alóla egy sziget darab, vagy pilóta, esetleg navigátor, stb. Vadakat terelő juhász sajna nem lehetünk itt.

A játék körökre van osztva, a körökben pedig ezen események történnek ebben a sorrendben: játékos akciók, kártya húzás a Kincs pakliból, kártya húzás az Áradás pakliból. És jöhet az új kör. Maximum 3 akciót végezhetünk el: kincs megszerzése, mozgás egy szomszédos szigetlapkára (srévizavé nem ér), szárítás - egy szomszédos vizes, de még el nem süllyedt lapka visszafordítása, és kincs átadása egy társnak. Utóbbi miért is fontos? Ahhoz hogy megszerezzünk egy kincset rendelkeznünk kell az adott kincset ábrázoló 4 kártyával és a kincset tartalmazó szigetlapkán kell állni (2 ilyen van minden kincshez, így ha egy el is süllyed még mindig ott a másik). Tehát jól megfontolt üzleti érdekünk, hogy csapattársunkkal megosszuk lapjainkat. Mivel csevegni lehet, akár nyitott lapokkal is játszhatunk. Az akciók bármely kombinációban alkalmazhatók. Minden körben miután kimászkáltuk magunkat, szárítottunk vagy csereberéltünk jöhet a lapok húzása. 2 lapot a Kincs pakliból. Így hozzájutunk újabb kincskártyákhoz a kollekciónkban, esetleg különleges lapokhoz, mint egy homokzsák vagy a helikopter. Ahogy írtam fentebb a menekülés egyetlen módja pont Da Vinci álmának modern kori megvalósulása. Így egy helikopter kártya a játék végére feltétlenül kell, hogy a birtokunkban legyen. Get to da choppa!!! Ami szerencse, hogy ezek a különleges kártyák kijátszásai nem számítanak akciónak. Eldobjuk a homokzsákot soron kívül amikor jól esik, és hopp, egy mező újra száraz. És hogyan süllyed a sziget? Pompás kérdés! A pakliba kell belekeverünk 3 emelkedő vízszint kártyát is. Amit ha kihúzunk, minő meglepetés, emelkedik a vízszint - amit a jelölőn is regisztrálunk. Ami a trükk, hogy az elárasztott területek kártyamegfelelői a húzópaklijuk (Áradás pakli) tetejére kerülnek, tehát nagy eséllyel tovább süllyednek amikor a következő lépésként abból húzunk. Sziget részek víz alá kerülnek, vagy elsüllyednek. És megint mi jövünk, és rohangászunk tovább, ls mentjük, ami menthető. Nagy vonalakban így néz ki a kalandunk.

A játék nehézsége variálható az által, hogy a Vízállás jelzőn már egy magasabb szintet állítunk be kezdésnél. Ha jelölőn a vízszint a tetőfokára hág, veszettünk, ahogy akkor is ha nincs meg minden kincs, vagy elsüllyedünk Cousteau kapitány után és már nem tudunk kiúszni egy szomszédos lapkára. És ha nincs helikopter kártyánk a végén akkor jobb, ha fel is adjuk. Továbbá vigyázó szemeinket a leszállópálya szigetlapra is irányítsuk, hisz ha az elvész, nem lesz honnan felröppenni a gépmadárral.

A közepesen kicsi méretű doboz impozáns megjelenésű, fém, ami extra értéket feltételez már a kézbevételkor. A szabályok egyszerűek, könnyen elsajátíthatóak. Vizuálisan is egy megkapó darab, a grafika és a kincsek is szépek. És most egy kis személyeskedés: A játékot többek ajánlására próbáltuk ki, mondhatnám volt hátszele és hype-ja. És... és... nem... valahogy nem ültünk seggre tőle. Igen, okés játék, de nem volt utána az a "hú, na még egyet nyomjunk, meg majd utána még kettőt" érzés. Talán, ha magasabb nehézségi szinten? Nem tudom. Illetve többen mondták kacsingatva, hogy ki kell fundálni a jó stratégiát, előre jelezve, hogy ott fogunk kotlani órákig mire rájövünk. Hát, nem volt atomfizika rájönni. Tudom, tudom néha meg az a baj, hogy egy játék szinte lehetetlen nehéz, de az sem jó, ha átesünk a ló másik oldalára. Persze kinek a pap, kinek a papír. Hozzá kell tenni, hogy ez egy trilógia első darabja, hisz a következő játékban, a Tiltott Sivatagban épp a sokat emlegetett helikopter a kiindulási pont. Összességében jó kis játék, jó benne az együttműködés és az egyszerűség. Jó a szemnek is. Jó játék. Egynek jó.

Tessék elővenni a bakancsokat, a kalapot a parafadugókkal, amik a karimán lógnak, az kariás ostort, az 50+ faktoros naptejet, a hátizsákot, amin több kopott, cuki plüsskabala fityeg, meg a békatalpat és uccu, ki-ki vesse bele magát a kalandokba! De ha mindez nincs, akkor itt A Tiltott Sziget.

Típus: stratégia
Játékosok száma: 2-4
Ajánlott kor: 10+
Játékidő: 30 perc
Grafika: 5/5
Komplexitás: 2/5
Újrajátszhatóság: 3/5

Összessen: 3/5

Játszottál már ezzel a játékkal? Mik a tapasztalataid? Írd le kommentben! Ha nem, akkor próbáld ki, és utána írd le, hogy tetszett!

Mielőtt az Alienekről egy szót is szólnánk meg kell álljunk. A sav-vérű, sziszegő, fekete, nyáladzó, szinte elpusztíthatatlan űrlény seholsem lenne, ha szülő atyja az 1960-as évek végén nem kezdi el publikálni rajzait, festményeit. Hans Rüdi Giger (1940-2014), svájci származású festőművész, akit az airbrush technikával festett műveiről ismerhetünk. Ha meglátunk egyet, tudjuk, hogy ő készítette, roppant jellemző a vizuális világ, amit alkotott, melyeken az emberi alakok egyfajta biomechanikus lények. Munkái a mára méltán híres Alien franchise alapjait képezik. Persze itt-ott át lettek alakítva, de az alapkoncepció nem változott. Legyen az a dupla szájú szörny, a kéz formájú arctámadó vagy a hatalmas távcsöve mögött (?) elhunyt space jockey. A történelem csodálatos véletlene, hogy Ridley Scott pont ilyenfajta furcsa lényeket keresett új filmjéhez. És rátalált, sőt rá is csapott Gigerre. Persze átvitt értelemben, és 1979-ben a sci-fi horror műfaj egyik alapkövét rakta le. Alien. A nyolcadik utas, a Halál. A magyar címen lehetne vitatkozni, de inkább csodáljuk a művet és az utána született alkotásokat. Mennyi mindent inspirált Giger teremtménye és vizuális világa! Filmek, könyvek, játékok és képregények. Sorolhatnánk.

És miért is ne? Született egy Alien tematikájú pakli építéses kártyajáték. Amikor az Upper Deck kiadta a Legendary sorozat akkori új tagját, az Alien-t, a "motor", ami a játékot viszi előre, már kiforrott volt hála korábbi játékoknak. A kezdeti nünükék már nem zavartak be, sőt fejlesztések is történetek. Stop! De mi is a "pakli építés"? Nos, többnyire ahhoz vagyunk szokva, hogy ha kártyázunk, akkor a kártyáinktól mihamarabb megszabaduljunk heveny taktikázás közepette. Legyen az Uno, snapszer, ultimo, zsír ésatöbbi. A pakli építés pont ellene megy ennek a rendszernek - kicsit lentebb konkrét példával illusztrálom azoknak, akiknek új ez a műfaj. Röviden: kapunk kézbe egy alap - gyengusz - paklit, kevés lapból, és azt kezdjük bővíteni "vásárlással" a játék során. Ha minden jól megy a játék végére egy dundi kis pakli áll majd rendelkezésünkre, a kezdetinél sokkal erősebb lapokkal megtömve.

Ez a játék a 4 alap Alien filmen megy végig, 4 különálló küldetés során. Mi döntjük el melyiket játszuk, nem kötelező sorban. Ha valaki még nem látta, tessék megnézni őket (az első kettőt feltétlenül, a harmadikat csak, ha nincs jobb dolgunk, a negyediket meg inkább ne. Társasozzunk helyette). A hosszúkás doboz rejt egy kiteríthető "playmat"-et (playmat, nem playmate!), ami gyakorlatilag egy bazi nagy egérpad, és a játék helyszínéül szolgál majd. No meg kapunk kártyákat. Sokat. Nagyon sokat. Vannak köztük választható karakterek, akiknek a bőrébe bújhatunk (ők nem a film szereplői, azok máshoz kellenek *kacsint*), alap katonákat, specialistákat, karakter kártyákat (na, ők a film szereplői, például Hicks, Hudson, Lambert és még jópáran), feladatokat, helyszínkártyákat, sebesüléseket, esemény kártyákat és Alieneket, akik az arctámadótól, a chestburster-en át a királynőig mindenfélék. Az egész díszes társaság ott van. 600 darab kártya. Nem kevés.

Az egyes játékok célja ugyan változó, de a túlélés az mindig alap követelmény a győzelemhez. Végtére is Alienekről van szó! Nehezen mentjük meg a Nostromot, ha elfogyasztott minket egy gigeri űrlényke. Ha ránézünk a játékfelületre, mármint a playmat-re, az már sokat elárul arról, hogy hogyan is zajlanak a dolgok, hiszen egy fiktív komplexumot ábrázol. Ezt jelöli egy helyszínkártya (pl. az LV-426), itt találjuk mik a feladataink, mik a veszélyek/hatásaik, itt a főhadiszállás, az HQ (ahonnan a vásároljuk karaktereinket), barakkok (további segítség vásárlási lehetőség gyanánt), kisebb bel- és, kültéri helyszínek, ahol az idegenek közlekednek, a csatatér és persze a "hive", a kaptár, ahonnan az Alienek sunnyognak felénk.

Nézzük azért át ezt a pakli építés dolgot (aki már ismeri, az ugrojon a következő bekezdésre). Szóval, van pár alap kártyánk amit kezdéskor kapunk. Ezek két dologra lehetnek jók: harc vagy vásárlás. Itt a harc a karmolás jel, a vásárlás a csillag. Ahány karmolás jel, annyi támadóerő és ahány csillag, annyi pénz. Az HQ-ban vannak a karakterkártyák (mind más képességgel, és mind ügyesebb, mint a mi alap kártyáink), amiket megvehetünk, ha van elég csillagunk, azaz növelhetjük a paklinkat. A kör végén noha eldobjuk a használt lapokat, ám azok mindig újra keveredve kiosztásra kerülnek nekünk, így a már erősebb kártyákat is kijátszhatjuk majd. A mi saját kis paklikánk. Például: egy alap karakterkártya (specialista) 1 csillaggal járul hozzá a tőkénkhez egy körben. Ebből van a kezünkben - más lapok mellett - mondjuk 3. Az összesen 3 pénz. Egy hirtelen jött ötlettől vezérelve úgy döntünk veszünk a 3 csillagért egy másik kártyát (ami ennyibe vagy kevesebbe kerül), amin már nem 1, hanem mondjuk 3 csillag van alapból. Így, ha újra a kezünkbe kerül, akkor máris jobban jártunk vele. De ha úgy látjuk jobbnak vehetünk olyan karaktert, aki a támadóerőnket növeli majd. Plusz a jobb fajta kártyákon van szöveges rész is, ami tovább segíti áldásos tevékenységünket az Alienek irtásában. Fontos tudni, hogy mint minden építkezés, ez a folyamat sem gyors, de egy kis kitartással, mire eljön az ideje, kellően ütőképes kis paklink lesz. A harc hasonlóan működik. Egyik rosszakarónknak van mondjuk 3 ereje (HP-ja), nekünk, meg 3 közkatonánk, darabja 1-et sebez. Vagyis megöljük a nem kívánt idegent. De ha már van birtokunkban egy olyan kártya, ami alapból hármat sebez, nos, az jelentékenyen gyorsítja a probléma megoldását.

Ami nekem a legjobban tesztet, az a "motor", ami hajtja körről körre a játékot. Ugyanis ezek a galád idegenek minden egyes körben beljebb merészkednek a komplexumba (5 helységen át), hogy eljussanak a csatatérre, ahol nekünk esnek. A feladat tehát ennek megakadályozása is. Szerencsére már út közben is kinyírhatjuk őket. Ami külön jó, és izgalmassá teszi a játékot, hogy a felénk közeledő kártyák hátlappal felfelé haladnak útjukon. Valódi meglepi, amikor felfedjük őket. Néha "csak" egy tojás, de lehet maga a királynő is. Ki tudja, ugye? Apropó tojások! Itt a játék egy nagyon érdekes lehetőséget tartogat. Azt ugye megtanultuk, hogy nagydarab, nyálkás, pulzáló tojások fölé nem hajolunk. De mi van, ha azok kinyílnak és ránk ugrik egy arctámadó? Akkor jöhet a pánik és csapot-papot hagyva próbálunk végezni vele, különben ránk ragad, és belénk rakja az Alien utókor következő reménysugarát. Ha ez megtörténik... nos... És nem! Itt a csavar! Annak rendje és módja szerint kapunk egy chestburster kártyát a paklinkba, amit ha kihúzunk, akkor látványosan kirobban belőlünk az idegen, de nem halunk meg kötelezően. Tudni illik, ha többen játsztunk, akkor mi ezután beállunk az idegenek közé. Hoppáré! Leadjuk földi javainkat (kártyáinkat), húzunk egy Alien karaktert magunknak, és elkezdjük terrorizálni asztaltársaságunkat. És meg kell mondjam, naggggyon hatékonyak az idegenek ebben. Persze illetlenség lenne erre bazírozni, de ha már így hozta a sor, hát ne hozzunk szégyent Alien őseinkre, én azt mondom. For the Queen! Olyanok apróságok a játékban, mint a sebződés, különböző kellemetlen események és társaik már nem is meglepőek ezután. Mert hogy azok is vannak bőven.

Ez csak egy rövidke ízelítő az egészből, ennél sokkal árnyaltabb és bővebb a játék. Erre már a vaskos leírás is utal. De ha egyszer ráérzünk, akkor nincs megállás. Az is tök jó, hogy egyedül is játszható (nem kell kamu másik karaktert babrálni), viszont ekkor nem válunk Alien katonává, ha úgy alakul. Nincs kit terrorizálni ugyebár. A játék nyelve angol, még ez sem jött ki magyarul sajnos. A leírás itt-ott kicsit nehézkes olvasmány, és a végén sem áll minden össze azonnal. Ám azért van az Internet, hogy jól utánanézzünk és a megfelelő forumokat böngészve nemcsak megtaláljuk a megoldást, hanem meg is nyugszunk, hogy nem mi vagyunk dinnyék, és kérdésünk tök jogos.

Nagyon jó kis kooperatív játék, és minél többen játsszák annál izgalmasabb. Megéri az fél-, egy óra partinként. Mire mind a 4 küldetést sikeresen megcsináljuk már profik leszünk. Az elsővel érdemes kezdeni, mert az a legkönnyebb. A 17 éves korhatár inkább azért van, mert a képregényszerű illusztráció néhol eléggé gore. Az Alienek már önmagukban sem rokokó szépség ideálok, de a vér is folyik rendesen. Pompásan átjön a hangulat. Ahogy az idegenek közelednek, mi meg nyomkodjuk a képzeletbeli pánik gombot. Spékeljük meg az adott film soundtrack-jével háttér zenének, nagyot dobhat a feelingen. Nem csak rajongóknak ajánlott! Nincs más hátra, mint hogy kibiztosítsuk az M41A pulse puskánkat, ellenőrizzük, hogy az M240-es lángszóró tankja tele van, az UA571-C őrszem ágyúk be vannak élesítve, és hogy nincs mögöttünk valami gyanús árny.

"My mommy always said there were no monsters - no real ones - but there are." - Newt 

 Típus: Kártya
Játékosok száma: 1-5
Ajánlott kor: 17+
Játékidő: 30-60 perc
Grafika: 4/5
Komplexitás: 4/5
Újrajátszhatóság: 4/5

 Összessen: 4/5

Játszottál már ezzel a játékkal? Mik a tapasztalataid? Írd le kommentben! Ha nem, akkor próbáld ki, és utána írd le, hogy tetszett!

Tōkaidō (東海道) a Kyotot Edoval összekötő út neve. A "Keleti tengeri út", mely az öt legfontosabb útvonalak egyike volt az Edo korszakban (1603-1868), Japánban. Honshu szigetének keleti partjai mellett halad végig, ahogy a neve is mutatja. Az út 514 km hosszú volt, melyet az emberek gyalog vagy szekereken tettek meg. Az eredeti Tokaidon 53 állomás helyezkedett el a két jelentős város között. Természetesen az út nem csak a közlekedés és szállítás szempontjából volt jelentős, hanem a művészeteket is inspirálta.

Köztük a Funforge-ot is, akik kiadták az utazást egy játék formájában. A játék 2-5 főig játszható és a végére egy virtuális kirándulást tettünk az ősi úton, annak stációinál meg-megállva. Gyönyörű, letisztult grafika hófehér alapon, ahogy egy Japán tematikájú játéknál várjuk. Minimalista, de ami fontos az rajta van.

Kapunk egy játék táblát, ami - ahogy az út is - hosszú és vékony. 5 játékos miplit, ugyanennyi utazás jelölőt és színes tokent. 50 pénz jelölőt. Esetünkben lukas garast. 10 utazó lapkát, 12 meleg forrás kártyát, 60 panoráma kártyát, 25 étel kártyát, 24 szuvenír kártyát, 14 találkozás kártyát és 7 Achievment kártyát. Ahogy a felsorolásból is kiderül itt minden az utazásról szól. Ha modern szemmel nézzük, akkor a turizmusról. Költünk pénzt, találkozunk karakterekkel és meglátogatunk különböző helyszíneket. A célunk, hogy célba érve a legtöbb pontot gyűjtsük az utazók közül. Megspékelve a végén külön pontokkal az elért egyéb teljesítményekért. Kocka nem is kell a haladáshoz. Mindig a legutolsó mezőn álló játékos következik, addig amíg meg nem előzi az épp előtte haladót. Nem kell sietni, ha közben még megáll, megvárjuk. Az út során mi döntjük el hol állunk meg, hogy ebből különféle előnyökre tegyünk szert. Adakozhatunk a templomoknak, vehetünk fürdőt egy forrásból, panoráma képet készíthetünk (3, 4 vagy 5 darabosat) és megannyi mást látogathatunk meg. Egyedül a fogadókban kötelező megállni - enni mégiscsak kell - és ott be kell várni a brigádot. Aztán uccu neki újra. Nem is érdemes belemenni ennél több részletbe, a leírásban minden tudomány benne van.

Talán ki is derült mostanra, hogy ez nem egy adrenalin bomba játék. Lassú és csendes. Valahol ebben is van a bibi. Mondhatni egyáltalán nem stimulálja a játékost, hacsak a vizuális érzékünket nem a grafika miatt. A kihívás mértéke is mértékletesnek mondható. Az ember elvan, lépeget, eszik, nézelődik, találkozik, stb. aztán véget ér a játék. Győztünk? Mindegy is talán.

Ez egy szép tisztelgés az ősi Tokaido előtt. Nem hinném, hogy világbajnokságot rendeznének belőle. Bááááár... hm... Ám a megfelelő körülmények között, hangulatban, szép háttérzenével, egy nyugodt estén simán el lehet lépegetni a célba egy oda-visszavágón. Ketten nem annyira jó, mert egy "bot" játékost is üzemeltetnünk kell, amivel ugyan kibabrálhatunk a másik játékossal, de inkább csak ballaszt. Akkor inkább játsszuk hárman vagy többen. Japán-mániákusoknak kötelező, a törpiek meg próbálják ki és meglátják, mint a szamurájt a 25-ös kilométerkőnél.

Típus: Tábla
Játékosok száma: 2-5
Ajánlott kor: 8+
Játékidő: 45 perc
Grafika: 5/5
Komplexitás: 2/5
Újrajátszhatóság: 3/5

 Összessen: 4/5

Játszottál már ezzel a játékkal? Mik a tapasztalataid? Írd le kommentben! Ha nem, akkor próbáld ki, és utána írd le, hogy tetszett!

A Nagy Öregek egyik központi alakja Cthulhu, aki 1928-ban látta meg a napvilágot HP Lovecraft írásában. Lovecraft szerint az emberi száj, nyelv és hangszálak nem alkalmasak a név tökéletes kiejtésére. Hlúl-lú. Talán így. Egy űrlény nevénél ez nem meglepő. Cthulhu alakja nincs egyedül, hisz hajdanán a Nagy Öregek uralták a Földet. Dagon, Yog-Sothgoth, és társaik. Akik egyszer elbuktak, más dimenziókba távoztak és tetszhalott állapotban várják, hogy visszatérhessenek. Cthulhu nem egy pozitív istenség, aki a Csendes-óceán mélyén egy elveszett városban, R'lyeh, esett csapdába. Egy polip, egy sárkány és egy ember torz keveréke. Csápok nyúlnak a fejéből, teste pikkelyes, a hátán pedig szárnyak találhatók. Nem egy üdítő jelenség.

A Fantasy Flight Games a Chtulhu mítoszt újra és újra meglovagolja. A Mansions of Madness második kiadása egy kooperatív játék, 1-5 játékosig, ami a már megszokott világba vezeti a horror és nyomozás rajongóit. 1920-as évek vége, Innsmouth. Ez a csendes kis város csak látszólag nyugodt. A mélyben ősi erők gyűjtik erőiket, hogy újfent a világra szabadítsák a gonosz istenségeket és azok mindenre elszánt csatlósait. Rajtunk áll, hogy megállítsuk a rituálékat, hogy legyőzzük az evilágra szabadult gonoszt. A győzelmi feltétel nem kérdéses mi lehet.

Aki már játszott a FFG más Arkham játékával, annak ez a verzió már ismerős lesz. A szisztéma nagyon hasonló, a körök lebontása, a karakterek, a helyszínek, a szörnyek és a kétséges végkifejlet. Ami újdonság, az az App vezérelte játék. Letöltünk egy ingyenes alkalmazást, és az végigvezet minket a különböző scenariókon. A játék bazi nagy doboza tartalmazza a helyszíneket (szobákat, utcákat, helyiségeket) lapkák formájában, amiket a játék folyamán összebiggyesztünk, ahogy a történet kerekedik. Műanyag figurákat (nyomozók és szörnyek), illetve egy rakat tokent, ami a nyomokat, egyéb szereplőket, tüzet, csapóajtókat, stb szimbolizálnak. Combos méretű doboz, na.

Az alapjáték 4 különböző ingyen lejátszható esetet tartalmaz, melyek nehézségei foka és hosszúsága eltér. A kezdő, bemutató játék kb 60-90 perces, míg a leghosszabb akár 6 (!) órán át is tarthat. Az applikáció hangulatos, kellően borzongató háttérzenét játszik, a leírások egyszerűek, könnyen követhető az esemény. Az App minden esetben elmagyarázza hogyan építsük fel a helyszínt amin ténykedünk, és tetteinket az Appban regisztráljuk. A játék körökre van osztva, mindegyikben 2 fázissal. A nyomozási fázis és a mítosz fázis. Rendelkezésünkre áll 2 darab akció, ami lehet mászkálás, vizsgálódás, interakció a külvilággal, harc, kitérés vagy eszközök használata. A mítosz fázisban pedig egyre sűrűbben látogatnak meg minket kellemetlen lények a kultistáktól a bazi nagy szörnyekig. A történet kézzelfogható, hisz az összerakott helyszínen zajlik. Az események véletlenszerűséget kockák segítik, ami lehet siker, félsiker vagy pech. Ezekkel tesztelhetjük tudásunk, erőnket vagy harcolhatunk.

A játék során a karaktereink fizikai és mentális egészségét tesszük kockára. Viszont, ha egy szereplő életereje vagy józan esze elfogy nem esik ki, hanem sérült lesz, ami a mozgását lassítja vagy megőrül, amivel különböző csúnyaságokat kell tegyen a többi játékos ellen és nehezíti a győzelmet. Sajnos ebből a két állapotból már nincs visszaút.

Azon játékok, melyeket egy App segít, egyre nagyobb teret hódítanak. Ez a jövő zenéje nagyon helyesen. Az App helyettünk vezeti a pontokat, generálja az eseményeket. Nekünk csak követni kell őket, és játszani. "Csak". A játék minden alkalommal máshogy építi fel a színhelyeket, és sok mindent variál. Plusz a kockadobásaink is külön szerencse faktort képeznek. A játék menete könnyen elsajátítható, ha az alapok megvannak és az ember megfelelően beszél angolul. Sajnos ezt a játékot sem adták ki még magyarul. Az Arkham Horror-ral összehasonlítva lényegesen könnyebb játszani. A scenariók változatosak időtartamuk és komplexitásuk tekintetében.

Jöhet a fekete leves? Annyira szeretném azt mondani, hogy mindenki rohanjon és vegye meg a játékot. De nem. A játék nem olcsó. Kb 30000 Forintos áron meglehetősen karcos. Az egyes scenariók hosszúsága az adott, mert aki egy ilyen játékba belefog, az nem fél óra üresjáratot akar kitölteni, hanem órákig bele akar merülni. Az App sokat segít, mégis úgy éreztük végig, hogy duplán dolgozunk. A fele időt az vitte el, hogy rendezgettük a pályát. Viszont az App is csak félmunkát végez, mert nem követi nyomon a mi lépéseinket. Jó is, nem is. 19 scenariót ajánl fel az App, amiből válogathatunk. De csak 4, ami ezzel a dobozzal játszható. Sok közülük DLC, azaz kb 2000 Forintért letölthető, még többhöz pedig szükséges további dobozok birtoklása. Nem véletlen, hogy annyi kiegészítőt adtak, és adnak ki hozzá. Jöhet az ár probléma. 10000-től 20000-ig terjed az egyes kiegészítők ára. El lehet kezdeni számolni, hogy ahhoz, hogy mindent végigjátszunk mennyi pénzt kell kiköhögni. Bevallom én ettől már tartózkodtam. *köh köh lehúzás szag köh*

A játék variációi is végesek. Bár minden eset máshogy épül fel, ez csak a külcsínyt érinti, azaz, hogy egy bizonyos helyiség most itt van, vagy amott. A vég mindig ugyanaz - nyerünk vagy nem. És itt a következő bajom. Szeretem, ha egy játékban van sikerélmény. Tudom tudom tudom, hogy a FFG Arkham játékai meglehetősen nehezek, de az azért ez már nekem is túlzás volt. Példa (igyekszek nem spoilerezni): megjelenik egy szörny. App kérdi: van-e a közelben nyomozó? Nincs. Akkor megint halad a szörny. És most van valaki ott? Nincs? Akkor megy tovább. Mivel limitált a pálya nyilván belebotlik valakibe. Akire aztán ráül addig, amíg nem végzünk vele. A tempó pedig számomra túl gyors. Nincs idő mindent rendesen végignézni, összegyűjteni a bizonyítékokat, infókat. Hopp! Az App azt mondja eddig tartott a vizsgálódás és elszabadul a pokol. Volt olyan scenarió, aminek a vége kísértetiesen emlékeztetett a régi Commandos játék utolsó pályájára, ahol csak jöttek és jöttek és jöttek az ellenségek (öregebbek tudják miről van szó). De ne már! Ennél jobbat is kitalálhattak volna.  Bosszantó. Mellékesen megjegyzem, hogy a "bizonyíték" gyűjtés is harmatos. Kapunk egy kis kártyát, amin az áll: "Perdöntő bizonyíték". És semmi további olyan szöveg, amivel ezt a kártyát használhatnánk. Kár. Kipróbáltuk úgy is, hogy 4 nyomozóval végigcsinálni egy esetet. A változás annyi volt, hogy a szörnyek nehezebben haltak, de érdemben nem lehetett végig menni a nyomokon így sem. Nem örültünk.

Summa summarum: a játék alapvetően jó, egyszerűen elsajátítható és egyszer, max kétszer minden eset végigtolható. De nagy beruházás, kevés sikerélmény és nem elég varia. Ha lehet inkább kölcsönözzük ki előbb egy tesztre és csak utána döntsünk. Persze rajongóknak kötelező. Hlúl-lú!

Típus: Tábla, Kaland
Játékosok száma: 1-5
Ajánlott kor: 14+
Játékidő: 60-360 perc
Grafika: 5/5
Komplexitás:3/5
Újrajátszhatóság: 2/5

Összessen: 2/5

Korunk egyik kedvelt szórakozása, hogy az emberek elmenekülve a mindennapi mókuskerék monotonitásától bezárkóznak csoportosan egy szobába, majd megpróbálnak kijutni. Szabadulószoba. A csapatépítés egyik kiváló formája, hisz kijutni csak közös erővel lehet, ha mindenki hozzátesz valamit. Nyomok keresése, kódok feltörése, ajtók kinyitása vagy kulcsok megtalálása. A szobák tematikája végtelen és minden igényt kielégít. De amiben mind megegyezik, az az együttműködés szükségessége.

Az Exit társasjáték ezt a hullámot lovagolja meg egy apró dobozzal. Inka és Marcus Brand nevéhez fűződik a házi szabadulás ezen fajtájának kifejlesztése. A koncepció egyszerű: mindig adott egy hely, ahova a játékosok virtuálisan beragadnak és együtt kell kijutni. Minden doboz egy beszorulást ad. A nehézség változik a kezdőtől az expertig. Érdemes is a könnyebbekkel kezdeni, hogy ráhangolódjunk. A játék igyekszik leszoktatni az játékosokat arról, hogy nekiessenek az olvasásnak és bontogatásnak, mielőtt megértenék a játékot. Rá is írták mindenre hogy ne olvassuk el az adott holmit, amíg arra utasítást nem kapunk. Amúgy is önspojler lenne.

A Titkos Labor játékban - minő meglepetés - egy titkos laborban ragadunk, egy tudományos kísérlet alanyaiként. Pedig egyáltalán nem volt gyanús a felhívás, de egyre inkább látható, hogy nem stimmel valami. Majd jön a fejfájás, zavarodottság, az ájulás majd egy ébredés. Ám ekkor már semmi sincs rendben. Ott egy kis jegyzetfüzet mellettünk, egy tárcsa és a labor. Nincs mese, ki kell jutni!

A doboz tartalmaz 3 fajta kártyát: Feladvány, Megoldás és Tipp. Van egy általános leírás füzet, ami a játék menetét taglalja. Adnak mindig egy scenario specifikus könyvecskét, amiben maga a helyzet van tele azzal, amit látunk és adalékok a feladványokhoz. Extra papír darabokat, amik majd jók lesznek, csak ki tudja mikor és mire? Továbbá ott egy tárcsa tele szimbólumokkal. Ha egy-egy megoldáshoz eljutunk, akkor a megfelelő szimbólumokat beállítjuk a tárcsán - mint Bobó a távcsövén a Hoppot -, amivel kapunk egy számot, ami egy megoldás kártyához vezet. Eztán ki is derül, hogy jól okoskodtunk-e. Ha igen, jöhet az új feladvány, ha nem, akkor vissza a kályhához. A Tipp kártyákat akkor kell bevetni, ha totál elakadtunk. 2 tipp és 1 megoldás per feladvány a tippkártyák tartalma.

Az ennél a játéknál is tök jó, hogy egyedül is neki lehet fogni. Annyi a nehézség így, hogy csak egy fej áll rendelkezésünkre. A játék 1-4 főig javasolja a szabadulást. Fontos, hogy mérjük az időt. Egyrészt ad egy extra nyomást, másrészt a végén megtudjuk, hogyan teljesítettünk és annak megfelelően kapunk csillagokat. Persze a jól végzett munka maga a szabadság. A leírás szorgalmazza, hogy toll, papír és olló is legyen a kezünk ügyében. Hasznosak. Ezzel el is érkeztünk a játék egy fontos részéhez, miszerint csak egyszer végigjátszós. Hát hogyne, hisz emlékezünk majd a megoldásokra, főleg, a bosszantóan nehezekre. Illetve alkalmanként szét is kell nyirbálni a füzetet vagy összefirkálni. Számomra ez szörnyű barbarizmus volt. Kár azért a szép kis füzetért. Így kölcsönadni sem tudjuk, és évek múlva nem vehetjük elő. Megoldás, ha van rá lehetőség egy nyomtató/fénymásoló házi ketyere. Az adott oldalt replikáljuk és megmentjük a füzetet. Én az első Exit játék könyvét szétvágtam, és azóta bánom. Ezt leszámítva egy nagyon jól kigondolt kis játék ez, és ha az ember elkapja a fonalat csak úgy onthatja a megoldásokat. Ideális családi és munkahelyi csapatépítésre is.

Típus: Puzzle
Játékosok száma: 1-4
Ajánlott kor: 12+
Játékidő: 45-120 perc
Grafika: 4/5
Komplexitás: 2/5
Újrajátszhatóság: 1/5

Összessen: 3/5

Játszottál már ezzel a játékkal? Mik a tapasztalataid? Írd le kommentben! Ha nem, akkor próbáld ki, és utána írd le, hogy tetszett!

A macska (Felis catus) az emberiség társaságában él amióta világ a világ. Na jó, kicsit később csatlakoztak hozzánk az első példányok, úgy 10000 éve. Előtte még fasírtban voltunk kardfogú őseikkel, de aztán mindkét fél rájött, hogy jobb a barátság. Az emberek befogadták a rágcsáló pusztítókat, a macskák pedig összébb mentek kezelhető méretűre, és befészkelték magukat az ölünkbe. Színük, szőrük, attitűdük és mértük fajtánként eltér. Egyes emberek szerint a macskák, mint megfigyelők vannak jelen, esetleg UFOk és látják a szellemeket is. Ezek azonban csak találgatások. Egy biztos: dorombolnak.

A macskákat mindenki szereti, mert szőrösek, cukik, dorombolnak és ha nem a mieink, nem teszik tönkre a bútorainkat. Viszont ezek a macskák nem, ezek ROBBANNAK! Hacsak nem hatástalanítjuk őket megfelelőképp.

Az Exploding Kittens bombaként robbant be a játékpiacra. Kickstarter-ként indult, azaz a potenciális vásárlók előfinanszírozták. Jelen esetben több, mint 200000 magánember spendírozta meg. A Kickstarterek történetének legtámogatottabb játéka lett. Az eszement eszmei szülők - Elan Lee, Matthew Inman és Shane Small - kiadtak egy kompakt kis dobozt, tele kártyákkal. Már a doboz kinyitása is egy meglepetés, mondhatni egy igazi Fiesta. *kacsint*

Ha az Unó és a Ki nevet a végén játékoknak lenne egy szerelemgyereke, akkor a Robbanó Cicák lenne az. A kártyajátékok Fort Royal-ja. A szabályok oly' annyira egyszerűek, hogy a leírásukra nem is pazaroltak fákat a gyártók, csupán egy összehajtott lap adja meg a kellő információt, hogy mire jó a 122 kártya, amit kaptunk.

A kártyák segítségével kibabrálhatunk egymással különféle képpen (pl. húzatunk több lapot a másikkal, lopunk lapot, megkeverjük a paklit, belekukucskálunk a felső lapokba, stb), ugyanis a pakli Robbanó cicákat tartalmaz. Egyel kevesebbet, mint ahányan játsszták a partit. Ezeket kell elkerülni, mert aki felhúz egyet, az BUMM. Azaz kiesik. Szerencsére van lehetőség kijátszani egy hatástalanító kártyát, már ha van nálunk. Szóval lerakunk lapot (ha akarunk) és húzunk, és bízunk, hogy nem robban. Ha nem robban, utána újra húzunk, de egyelőre csak a szánkkal. Aztán a következő játékos is eképp jár el.

A cél, hogy utolsók maradjunk, mert csak egy maradhat. Az eszköztár bőséges, és csak a játékosok takitkázása és bátorsága szab határt. A pakli legalsó lapját húzni például egy jó taktika, ott biztos nincs Robbanó cica. Vagy mégis? Az egyik kedvenc lap a "Nope", ami egyszerűen sztrornirozza egy másik játékos kívánságát, és bárki, aki rendelkezik ilyen lappal kijátszhatja, ha úri kedve úgy tartja. De egy másik játékos ezután még egy Nope-ot rátehet, és akkor már "Yep". Vagyis dafke. Vagy még egy Nope. Huh... lehet taktikázni. Ha valaki sok szívatós lapot kap, jogosan élhet a feltételezéssel, hogy pikkje van rá a társaságnak, vagy bejön a csajoknak. Ki tudja?

Az Exploding Kittens egy ízig-vérig partyjáték. Már 7 éves kortól lehet játszani, bár én még várnék picit. Szerencsére kiadták magyarul is, így a nyelv sem okozhat problémát. A grafika? Hát az egyedi. Egyszerű és kicsit groteszk, mint a képeken is látszik. Viszont fölöttébb szellemes. Számomra külön szimpatikus, hogy a gyártók nem erőltetik a hivatalos nyelvezetű komplikált leírásokat. Sőt inkább azt mondják, hogy nem kell itt olvasgatni, hanem le kell ülni, és játszani. Így van. Az ajánlott játékosszám 2-10 fő. A 10-et nem tudom megerősíteni, de még 6 fővel is pompásan működik. Nevetés, húházás, taktikázás és még több nevetés. Talán így jellemezném. Ha valaki beszerzi, onnantól a házibulik kötelező részévé válik. Ha a Jóska nem is jön el, de a Robbanó cicák ott legyen!

Típus: Kártya
Játékosok száma: 2-10
Ajánlott kor: 7+
Játékidő: 20 perc
Grafika:4/5
Komplexitás: 2/5
Újrajátszhatóság: 5/5

 Összessen: 4/5

Játszottál már ezzel a játékkal? Mik a tapasztalataid? Írd le kommentben! Ha nem, akkor próbáld ki, és utána írd le, hogy tetszett!