2099AD. A világ túl van a nukleáris holokauszton és a túlélők hatalmas városokba települtek. Mega-City One. Csak, hogy legyen viszonyítás a méretéhez: az egybefüggő város Floridától Kanada északi részéig terjed és az észak-amerikai kontinens keleti partján terül el. 800 millió ember lakja. A városon kívül a nukleáris hulladék világa húzódik, így elhagyni a várost nem tanácsos. Ekkora népesség mellett a bűnözés is megemelkedett, olyan mértékben, hogy az igazságszolgáltatásnak nincs ideje az egyedi esetekkel külön foglalkozni, bíróságra és tárgyalásokra vinni a gyanúsítottakat. Ezért megalakították a Bírákat. Minden Bíró egyben ítélőszék, bíró és végrehajtó is, akik a helyszínen meghozzák az ítéleteket és végre is hajtják. Ha kell a halálbüntetést is. Joseph Dredd is tagja a Bíráknak, akik jellegzetes sisakot hordanak, mely nélkül őt sosem láthatjuk (a Stallone-féle filmes adaptáció többek közt ezért is volt mellélövés). Magánál tartja "Lawgiver" nevű fegyverét, mely 6 féle lőszert tud kilőni, és csak a gazdája használhatja - más kezében felrobban a sikertelen DNS azonosítás után. Mega-Ctiy One utcáit járja Dredd Bíró, aki John Wagner és Carlos Ezquerra karaktere, és 1977-ben látott napvilágot az IPC Media kiadásában. Fogták Piszkos Harry-t és betették egy disztópiába a XXI. században. A képregény világból 1995-ben ment át a nagy vászonra, a korábban említett Stallone feldolgozásban. De azt inkább ne erőltessük. Ellenben a 2012-ben megjelent Dredd c. filmet annál inkább. A Karl Urban által megformált Dredd Bíró sajnos eléggé a csendes sikert aratott, így félő, hogy nem él meg folytatást. Kár, pedig gore jellege ellenére jó kis film.

A Judge Dredd: The Cursed Earth 2019-ben jelent meg, az Osprey Games jóvoltából és Peer Sylvester jegyzi. Még friss és ropogós. 

A dobozban találunk 3 Bíró karakterkártyát, 3 Elítélt karakterkártyát, 60 akció kártyát, 13 helyszínkártyát, 1 vezetőbíró jelölőt, 1 napszak (pirkadat/alkonyat) jelölőt, 40 életjelölő tokent, 20 radioaktívitást jelölő tokent, 16 élelmiszertokent, 16 lőszertokent, 1 Bíró miplit, 1 Elítélt miplit és 1 szabálykönyvet. Fontos megjegyezni, hogy a kártyák maxi méretűek és a miplik cukik.

Évekig ő volt a törvény Mega-City One-ban, de most ideje, hogy Dredd Bíró Amerika többi részén is igazságot szolgáltasson. Ideje, hogy elmenjen az Elátkozott Földre. Max Normal, egy vírushordozó ember, aki hetekkel ezelőtt megszökött és az Elátkozott Földön bujkál. Ha az Elítéltek találják meg előbb beláthatatlan következményei lesznek. Így 3 Bírát küldenek utána: Dredd-et, Andersont és Giant-et. Ezzel elindul a hajsza Max Normal után.

A feladat tehát előbb végig rohanni a helyszíneken és megtalálni Max Normalt, mint az ellenség. A játék kooperatív, annyi érdekességgel, hogy a 3 Bíró egyikét sem irányítjuk direkt módon. Amikor akár negatív, akár pozitív hatás éri a karaktereket, eldönthetjük melyikőjük részesüljön belőle. Megeshet, hogy fel kell áldoznunk egy-egy karaktert, de jó hír, hogy akár 1 Bíróval is meg lehet nyerni. Csak, hát fáj az ember szíve értük, na.

A játék során az előbb említett hatásokat kell beosztani, orvosolni vagy elszenvedni. Ezek a hatások lehetnek pozitívak, amikor kapunk dolgokat, példul ételt, lőszert, életerőt, használhatjuk a karakterünk különleges képességeit vagy, ami még jobb: haladhatunk. Lehetnek negatívok, amikor bukunk dolgokat: ételt, lőszert, életerőt, a különleges képességeinket áldozat árán használhatjuk, vagy, ami még rosszabb: halad az ellenség. A 3-dik kategória az egyéb akciók, amikkel kártyákat cserélhetünk ki egymással vagy kihagyhatunk lapokat vagy eldobhatjuk őket vagy meghal egy karakter. Japppp... biza. A hatások az akciólapokon jelentkeznek. 3 különböző színnel jelölt dolog történhet a kártyákon. A sárga, aminek meg KELL történnie. Nincs apelláta. A piros, amikor választhatunk. Általában 2 hatás van elénk terjesztve, és eldöntjük melyiket kérjük, de az egyiket meg kell csinálni. Még mindig nincs apelláta. A kék pedig opcionális, azaz kihagyható. Van apelláta.

Kezdjünk is neki az előkészületeknek 2 játékossal számolva eképpen: A 3 Bírát magunk elé helyezzük, hogy mindenki lássa őket és hozzájuk férjen. Minden Bíró kap 5 élet tokent és közösen kapnak 4 lőszer-, és 3 ételtokent. A napszak jelző pirkadatra állítjuk, ekkor indulunk neki, ez az első nyomozási fázis (a második fázis alkonyatkor lesz természetesen). Kiválasztjuk melyikünk lesz a Vezetőbíró, és ő meg is kapja a jelölőt. Ez arra jó, ha vita van, övé az utolsó szó. Dictum factum. A helyszínkártyákat a Max Normal lap kivételével jól keverjük meg. Az első játékban még csocsós kezdőként vegyünk ki 3 lapot könnyítésül. Keverés után az utcsó két lapot vegyük el és Max kártyájával jól keverjük meg. Eztán ez a 3 lap a pakli aljára kerül. Fel is csapunk nyomban 3 lapot, amiket egymás mellé sorban az asztalra teszünk, jobb oldalra pedig a húzópaklit. A Bíró miplit a paklitól legmesszebbi helyszínre rakjuk, az Elítélteket pedig az átellenes oldalra, azaz a pakli mellé. Ennyi előnnyel indulnak. Jöhetnek az akció kártyák. Mindenki kap 6-6 lapot. Kész? Mehet? Oké.

Pirkadat van. Megnézzük a helyszínkártyánkat van-e rajta valami, amit végre kell hajtani. Ha igen, megcsináljuk, ha nem akkor jöhet az első játékos. Ő ki is választ 2 lapot a kezéből és lerakja őket. Fontos! A lapok alján számozás van. Pirkadatkor a lapokat növekvő számsorrendben kell elhelyezni. Eztán jön a másik játékos, szintén 2 lapot helyez le, és hama-hama sorrendbe is rakja a számok szerint őket. Majd egy 3-dik lap is lekerül mindenkitől. Így összesen 6 darab lap lesz szépen sorban. És jöhet a java! A lapokon látható hatásokat sorban módszeresen végrehajtjuk, megy az adok-kapok. Ha megvan mind a 6 lap eldobjuk őket és átváltjuk a jelzőt alkonyatra. Ne felejtsünk el egy ételt eldobni (rajta van a tokenen)! Alkonyatkor ki-ki a maradék 3 lapját játssza ki. Viszont ilyenkor nem kell növekvő számsorrendbe rakni a lapokat, hanem az első lerakott lap után annak jobb oldalára kerül a többi lap. Majd ismét végrehajtjuk a hatásokat. A haladásról annyit, hogy amikor bárki halad, és már nincs előtte helyszínkártya felcsapunk egy új lapot. Amikor pedig elhagyjuk az utolsót a sorban, azt a lapot eldobjuk. Ha mindennel megvagyunk jöhet a pirkadat. Ne felejtsük el, hogy ilyenkor az ellenség egyet halad és vesztünk egy ételt! Kijelöljük a következő Vezetőbírót, mindenki kap 6-6 lapot és indul újra a kör. Ez ismétlődik egészen addig, amíg vagy mi vagy az ellen oda nem ér Max Normal lapjára.

Így nem is tűnik bonyinak, igaz? Mert nem is az. Oké, egy pár apró flikk-flakkot kihagytam a szabály ismertetéskor, de azok nem kardinális dolgok. Azokat majd tessék kiszaszerolni. Ahogy az egy játékos üzemmódot is, mert úgy is lehet nyomni. Ha nem bonyolult, akkor milyen? Bazi nehéz! Ha egy gyengébb osztást fogunk ki, ahol az ellen halad, mint a gőzmozdony mi meg stagnálunk, mint a Forint, akkor hamar kikapunk. Tény: a hatások túlnyomó többsége egészségre káros. Például, ha annyi radioaktív tokenje van egy karakternek, mint életereje, akkor kampec van. Elfogyott a kaja? Mínusz egy életerő! Nincs lőszer? Mínusz élet! És így tovább. 

Amúgy a játék nem titkolja, hogy a The Lost Expedition koppintása. Kicsi ez-az megváltozott, de lényegében ugyanaz a játék. A köntös más. Bevallom én ennek örülök is. Dredd király. A doboz, mint egy könyv úgy nyílik és sok benne a kihasználatlan űr. A tokeneknek klafa kis doboza van, ami mint a nagyi 100-as gyufás doboza, amivel a sütőt gyújtotta be, csak kék. A prognosztizált játékidő valid (kivéve, ha hamar beadjuk a kulcsokat). A grafikáért külön pont jár. Igazi Dredd képregényes. A kártyák hatásait mikor érvényesítjük tök jó úgy előadni, mintha a sztori lenne. Példul "Anderson meditál tehát...." vagy "Találtunk egy elhagyatott bunkert ezért..." A szabálykönyvben pedig van egy kis 2 oldalas képregény is, ami ráhangol. Magyarul még nem jelent meg, így angolosok előre. Túl sok varia sajna nincs a játékban, max a nehézséget és a játékosok számát szabályozhatjuk. Illetve íme egy személyes élmény, ami a játékot és a játékélményt ugyan direkt módon nem érinti, de kikívánkozik. A megrendeléstől számított kiszállítás végtelenül lassú volt - több, mint egy hónap. És elsőre nem is sikerült a gyártócégnek. Kellett őket noszogatni, hogy "Hol van már ez a kis doboz? Már gyalog elhoztam volna Angliából." De ettől függetlenül:

A Judge Dredd: The Cursed Earth egy nagyon jó kis játék. Elsőre senki ne adja fel, ha nem sikerül. Másodikra se. Harmadikra se. Negye... oké. Próbálkozni kell. Egyedül is teljesen jó, de többen jobb. Kell hozzá kicsit kombinálni, okoskodni és kell mázli is. Ki kell próbálni!

I AM THE LAW! - Judge Joseph Dredd

Típus: Kártya
Játékosok száma: 1-4
Ajánlott kor: 14+ év
Játékidő: 30-50 perc
Grafika: 5/5
Komplexitás: 2/5
Újrajátszhatóság: 3/5

Összesen: 4/5

Játszottál már ezzel a játékkal? Mik a tapasztalataid? Írd le kommentben! Ha nem, akkor próbáld ki, és utána írd le, hogy tetszett!

1610-ben Galileo Galilei távcsővel tanulmányozta azt a fényes csíkot az égen, amit Tejútként ismertek és felfedezte, hogy rengeteg halvány csillagból áll. 1755-ben egy tanulmányában Immanuel Kant helyesen feltételezte, hogy a galaxis egy forgó test lehet, amelyet rengeteg csillag alkot, és ezeket a csillagokat valamiféle vonzóerő tartja össze (a Naprendszerben tapasztalthoz hasonló, csak ennél sokkal erősebb). Az ezáltal létrejött csillagokból álló lemez egy csíkként látszik, ha mi is benne vagyunk. A galaxisok égitestek: csillagok, csillagközi gázok, por és a láthatatlan sötét anyag nagy kiterjedésű, gravitációsan kötött rendszerei. Egy tipikus galaxisban tízmillió és ezermilliárd (10^7 – 10^12) közötti számú csillag található, és mind azonos középpont körül kering.A legtöbb galaxis átmérője több ezertől több százezer fényévig terjed, és a galaxisok között több millió fényév távolság a jellemző. A galaxis szó a görög γάλα (gala) származéka, amelynek jelentése tej. A monda szerint Zeusz a csecsemő Héraklészt az alvó Héra mellére tette, hogy isteni tejet szopva halhatatlanná váljon. Héra közben felébredt és rájött, hogy egy ismeretlen csecsemőt szoptat. Hirtelen eltolta magától a gyermeket s ekkor szétfröccsent a teje, amiből a Tejút lett. A Tejútrendszer görög neve (Γαλαξίας) is erre vezethető vissza.

Scott Almes 2015-ös játéka a Tiny Epic Galaxies, magyarul Tiny Epic: Végtelen Galaxisok néven jelent meg. A Tiny Epic sorozat nem új és a Galaxisok teljesen belefér.

Mit is kapunk a pénzünkért? 5 galaxistáblát, 1 vezérlőtáblát, 40 bolygókártyát, 12 titkos küldetéskártyát, 7 akciókockát, 20 űrhajót, 5 birodalomjelzőt, 5 energiajelölőt, 5 civilizációjelölőt és egy szabálykönyvet.

Valahol, a végtelen világűr közepén túlnépesedett csillagrendszered népe abban reménykedik, hogy távoli bolygók meghódításával új otthonokra lelhet. A játék során a csillagközi hódítás céljából fejleszted a csillagflottád, növeled a befolyásod és bolygókat gyarmatosítasz. Azonban nem a te birodalmad az egyetlen, akinek a terjeszkedés a fő célja. Más csillagrendszerekből érkező riválisok ugyanolyan gyorsan fejlődnek, mint te, és még a teljes világegyetem sem elég a nagyratörő tervek megvalósításához. A flottádat ügyesen manőverezve az univerzum vezetője lehetsz, a többiek pedig kénytelenek lesznek beérni az értéktelen űrtörmelékkel.

Kolonizálni és 21 győzelmi pontot gyűjteni. Ennyi a cél. Mindenki választ egy galaxistáblát. Ezek tök egyformák tartalmilag csak színben térnek el. Magunkhoz vesszük a színben passzoló űrhajókat, birodalom-, energia- és civilizációjelölőket. 2 darab űrhajó kerül a tábla közepére, 2 pedig az űrhajósávra. Négyzet jelöli a helyüket. A civilizációjelölő az 1-es, az energiajelölő pedig 2-es szintről indul. Lerakjuk a birodalom jelzőt az egyes helyre, ami a birodalmunk mindenkori szintjét mutatja. A vezérlőtábla középre kerül, hogy mindenki hozzáférjen. Minden játékos kap 2-2 titkos küldetéskártyát, amit a galaxistáblája alá rak képpel lefelé, miután megkukucskálta. Felcsapunk 4 bolygót és az asztalra helyezzük őket. A kockák is startra készen várnak az asztalon és indul a mandula.

A körök menete eképp alakul: Fogunk annyi kockát, amennyit a galaxistáblánk jelöl épp (ahogy haladunk majd egyre több kockával dobálhatunk), és dobunk. A 6 oldalú kockák eredménye lehet: űrhajó mozgatása, amivel új bolygóra repülhetünk. Mehetünk orbitális pályára, vagy leszállhatunk. Utóbbi esetben a kolonizáció folyamatára vállalkozunk, előbbivel az energia-, vagy civilizáció szintünket tudjuk növelni.Lehet továbbá energia-, vagy civilizációnövelés. Az orbitális pályán keringő hajók is besegítenek ilyenkor. A gyarmatosításhoz vagy diplomácia vagy gazdaság dobás szükséges. Ekkor a bolygóra leszállt űrhajónk mozog a cél felé. A 6-dik lehetőség egy gyarmatosított bolygó használata. Kezdetben az alapgalaxisunkat használhatjuk, de ahogy több és több bolygónk lesz úgy bővül a lehetőségek tárháza is. A kolonizált bolygókat a galaxistáblánk alápakoljuk sorban, így mind szem előtt marad. Szóval dobtunk a kockákkal, és kiválasztjuk az első akciót. A választott kockát rárakjuk a vezérlőtáblára, ahol szépen sorban gyűjtjük őket. Majd a kövi és a kövi kockát is aktiváljuk. Ha van 2 olyan kockánk, amit nem akarunk használni, akkor a vezérlőtáblán azok segítségével átalakíthatjuk egy 3-dik kocka eredményét. Ha csak egy kockával vagyunk elégedetlenek, és van elég erőforrásunk, akkor 1 energiát elköltve újradobhatunk egy kockát. Ha sok energiánk van, akkor többet. Amennyi jól esik, amíg van energia. Ha valamelyik másik játékos olyan akciót hajt végre, ami szimpatikus nekünk is, akkor egy civilizáció érték elköltésével "követhetjük" az akciót, azaz kopírozzuk. Ha a kockadobással és azok aktiválásával végeztünk jöhet a következő kolonizáló. És így tovább, amíg 21 pontot el nem ér valaki. A titkos küldetéseket tessék figyelembe venni. Extra értékkel bírnak. Tehát: dobunk a kockákkal és aktiváljuk őket.

A Tiny Epic: Végtelen galaxisok csalóka. A doboz tényleg kicsi, tiny. De a tartalom annál nagyobb. Simán megtanulható és játszható. Külön klafa, hogy egyedül is lehet játszani. Ez esetben egy "bot" galaxist irányítunk és helyette dobálunk. A galaxistáblák hátoldala különböző nehézségű AI-t jelképez. És mit tagadás nem is olyan könnyű legyűrni. A szabálykönyv ezt is szépen leírja hogyan. A magyar nyelven kiadott játék egyetlen furisága az a fordítás néha. Példul maga cím. Az a tény, hogy a játék apró, de mégis hatalmas valahogy nem jön át. Végtelen galaxisok. Hol van ott a végtelen? A másik a szóló játékban az ellenfél. Eredetileg Rogue magyarul már Zsarnok galaxis. Hm... hát... De ez legyen a legkevesebb! A grafika az itt tényleg semmilyen. Minimalista a legjobb szó rá, de illik is hozzá. A tartozékok minőségére alapvetően nem lehet panasz, valószínű, hogy nekem volt csak pechem azzal, hogy az egyik kockán a festés csúnyácska lett. A játékidő nyilván változó, de tényleg nem több mint egy óra, még ha el is húzódik.

Aki szereti a kocka dobásokat termelésre váltós játékokat, annak nagyon is ajánlott. Kicsi de kiadós. És akkor sem kell a polcon sóvárogni utána, ha csak egyedül vagyunk, mert a szóló mód nagyon jól ki van találva. Hozható és vihető.

"Space, the final frontier." - Start trek

Típus: Kártya/kocka
Játékosok száma: 1-5
Ajánlott kor: 14+ év
Játékidő: 30-60 perc
Grafika: 3/5
Komplexitás:2/5
Újrajátszhatóság: 4/5

Összesen: 4/5

Játszottál már ezzel a játékkal? Mik a tapasztalataid? Írd le kommentben! Ha nem, akkor próbáld ki, és utána írd le, hogy tetszett!

A régi vadnyugat. Romantikus és veszélyes. Billy, a kölyök, Wyatt Earp, Buffalo Bill, John Henry "Doc" Holliday, Seth Bullock, Annie Oakley, Jesse James, Butch Cassidy, The Sundance Kid, Geronimo, Wild Bill Hickok, hogy csak párat említsünk a híresebb személyekből. Plusz ott vannak még a fiktív karakterek is Winnetoutól a Nagy-Kicsi Ritáig. A XIX. század Amerikája, amikor beindult az aranyláz és a telepesek szisztematikusan vették el az indiánok földjeit és ölték őket halomra. Cowboyok, akik gyakorlatilag marha pásztorok, aranyásók a meggazdagodás reményében, banditák szintén hasonló megfontolással, csak más metodikával és a sheriffek, akik az előbbiek nyomában loholtak és próbáltak rendet tartani a rájuk bízott városokban a helyetteseikkel. Szegény sheriffeket néha le is lőtték a banditák, ahogy azt a dalban is megéneklik később. Hála a filmeknek, ha a vadnyugatra gondolunk, akkor egy Clint Eastwood/Bronson-szerű figura jut az eszünkbe, ahogy hunyorog egy leszámolás előtt Ennio Morricone zenéjére. Esetleg Bud Spencer és Terence Hill oszt pofonokat. Még Doc Brown is oda ment el az időgéppel, hogy beteljesítse régi álmát.

A Bang! A párbaj a klasszikus Bang! játék spin-off-ja. Viszont itt csak két játékos néz egymással farkasszemet. Emiliano Sciarra játéka 2015-ben jelent meg, jó 13 évvel az eredeti után az Abacusspiele gondozásában.

A dobozban találunk 80 játékkártyát (40 a törvény embereinek és 40 a banditáknak), 24 szereplőkártyát (12 jó és 12 gonosz figura), 5 darab összefoglaló player aid kártyát, 2 aktív-passzív szereplő jelölőt, 20 darab töltény tokent és 1 szabálykövet.

A törvény emberei végre szemtől szembe találkozhatnak a törvényen kívüliekkel. Eljött a végső leszámolás ideje, itt bizony rövid időn belül komoly tűzpárbajokra kerül sor - tele meglepetésekkel! Csak szereplőid körültekintő pozicionálásával és tulajdonságaik legjobb kihasználásával reménykedhetsz a győzelemben - ami akkor jön el, ha az összes ellenfeled fűbe harapott!

Tehát a cél egyértelmű. Attól függően, hogy milyen hosszan akarunk játszani random húzunk magunknak karaktereket. Kezdésnek elég 4-4, aztán meglátjuk. A 4 karakterből kettőt elteszünk tartalékosnak, 2 pedig beáll a játékba. Az egyiket kinevezzük aktív karakternek, és a jelölőt elé helyezzük. A másik passzív lesz, vegyük úgy, hogy az aktív mögé beállt. Így őt csak kivételes esetben lehet támadni. A 40-40 játékkártyát megkeverjük és lerakjuk a kezünk ügyébe, hogy ki-ki a sajátjából pótolja majd a lapokat. Osztunk 5 lapot a banditákat foglalkoztató játékosnak és 4-et a rend szigorú őrének, ők ugyanis mindig hendikepből indulnak. Ilyen ez a vadnyugat. Lerakunk annyi töltény tokent, amennyi életereje az adott karakternek van - ezt a lapokon látjuk. Fontos, hogy sosem lehet több lap a kezünkben, mint amennyi életereje az aktív karakternek van. Amennyiben valamelyik karakter életpontja elfogy kikerül a játékból, és egy tartalékos kerül a helyére (ha még van).

A törvény embere kezd. A körök 3 részből állnak: 1. laphúzás, 2. kártyák kijátszása és 3. lapok eldobása, ha többlet van. 2 lapot húzunk minden körben. A lapok keretei 3 színűek lehetnek:piros, kék és barna. A piros a Bang! lap. Gyakorlatilag ez a lövöldözés, amit egy kis lövés szimbólum jelöl a lapon. Ebből a fajta kártyából minden körben csak egyet játszhatunk ki (hacsak egy lap máshogy nem rendelkezik). A barna az akciókártya. Ezekből bármennyit kijátszhatunk a körünkben. A kék pedig a felszerelés kártya. Utóbbit vagy a passzív karakterünkre vagy az ellenfél aktív karakterére játszhatunk ki. Ha a sajátunknak adjuk, akkor a karakter kártya mellé sorakoztatjuk őket. Nincs limit belőlük. Az aktív játékos jelölőt is körönként egyszer átmozgathatjuk, ha úgy taktikázunk. Ha befejeztük a lapok kijátszását eldobjuk a többletet, ha van. És jöhet az ellen. Még érdemes tudni, hogy vannak lapok, amik hatása folyamatosan él, illetve van lap, amivel kitérhetünk a támadás elől (kovbojkalap ikon jelzi). Van olyan lap, ami minden karaktert érint - még a sajátunkra is negatív hatással van. De hát, ahol fát vágnak, ott hullik a forgács. Persze, ha van nálunk "Nem talált" lap, akkor nincs miért aggódni vagy ha beugrunk egy hordó mögé és így megmentjük az irhánkat. A karakterek mind külön egyéni képességekkel is rendelkeznek, amik nagyon hasznosak a csatában. Tessék odafigyelni rájuk!

Így néz ki nagyjából ez a játék. Igazi párbaj feeling. Adok-kapok. A szerencsén is sok múlik, de azért taktikázni is kell, hogy melyik lapot mikor játsszuk ki. A szabálykönyv, ahogy a játék is  magyarul van, jól elmagyarázza a dolgokat, és mivel  nem  atomfizika, könnyen elsajátítható. A könyvecske utolsó oldalai az egyes lapokat külön-külön elemzi, hogy melyik mit tud. Praktikus. Ahogy a  player aid kártyáknak is nagyon örültem, jól jönnek. A grafika nem egy "aztafúúú", de amúgy rendben van. Nem túl helyigényes, így simán játszható szinte bárhol. Aranyos, hogy a karakterek nevei nem valós nevek, csak "áthallásosak". Kicsit, mint a kínai portéka, ahol a cipő Hike márkájú. A játékra szánt 30 perc kb reális, plusz/mínusz pár perc, kivéve, ha az összes karaktert csatarendbe állítjuk. Akkor szánjunk rá bőven időt. Mivel olvasgatni kell a kártyákat a 8+ életkor is kb okés. 

Összességében egy jó kis játék, ami adja a lövöldözés hangulatát. Az indiánok és a gatling ágyú klafa kis adalék, ahogy a "kis késit" is, ami nem Bang! kártya, de sebez. A csörgőkígyó pedig igazi orosz rulett. Vajon kit mar meg? Szóval, ha nem vagyunk elegen egy klasszikus Bang! játékhoz, akkor a Bang! A párbaj teljesen jól bevethető. Noch dazu méretéből adódóan portábilis. Annak aki gyerekkorában kovboj akart lenni, itt a lehetőség!

"Ez a város túl kicsi kettőnknek, Rosco" - sokszor idézett ismeretlen párbajhős.

Típus: Kártya
Játékosok száma: 2
Ajánlott kor: 8+ év
Játékidő: 30 perc
Grafika: 3/5
Komplexitás:2/5
Újrajátszhatóság: 4/5

Összesen: 4/5

Játszottál már ezzel a játékkal? Mik a tapasztalataid? Írd le kommentben! Ha nem, akkor próbáld ki, és utána írd le, hogy tetszett!

A különleges egységek múltja messzebbre nyúlik vissza mint azt gondolnánk. A szabotázsok, rajtaütések és hasonló akciók már időszámításunk kezdete előtt jóval megjelentek a hadászatban. A kínai Jiang Ziya már beszél különlegesen kiképzett katonákról a Hat Titkos Tanítás c. könyvében. A római és bizánci korban is említést tesznek titkos egységekről, ie. 250 körül, akik apró, álcázott hajókon kommandó akciókat hajtottak végre. A japán ninjákról meg ne is beszéljünk. A napóleoni háborúkban ugyanígy jelen voltak a különleges egységek, feladataik megfigyelés, kémkedés, lövészkedés vagy robbantás. Persze a XX. század során érték el a mai formájukat a különleges egységek, hála a világháborúknak, a hideg háborúnak és a terrorizmusnak. Különlegesen képzett katonák átlagemberek számára szinte lehetetlen feladatokat látnak el.

Az Operators 2018-ban jelent meg Csepi Balázs ötletéből a Cogitate Games gondozásában. A játék 2-10 főig játszható, és vérre megy! - na jó nem szó szerint.

A közepes méretű dobozban találunk 1 szabálykönyvet, 30 db műanyagkockát (3 színben), 2 db húzózsákot, 140 db lapkát, 27 db küldetéskártyát és 10 db karakterkártyát (2 oldalasak). Huh, nem kevés.

A Operatorsban egy harci alakulat egyik katonáját irányítjuk. társainkkal együtt az a feladatunk, hogy az ellenséges operátorokat kiiktassuk az ütközet során. Ha az ellenség összes életpontja nullára csökken, győztünk.

Tehát a cél adott: irányítjuk a katonánkat és öljük az ellent szisztematikusan. Mindenki választ egy-egy karaktert (két játékos esetén 2-t fejenként, mert 1-gyel kissé uncsi lenne). A karakterkártyára ráhelyezi mindenki a felszerelés tokeneket, szám szerint 6-ot. 1-1 kockát pakol az életerő, a páncél és pénz-szint jelzésére (piros, kék és sárga színben). Úgy kell lerakni a katonákat, hogy mindenkivel szemben legyen egy ellenfél, mert azzal kell majd a körökben megmérkőzni. Kiválasztjuk ki lesz a kék és ki a piros játékos, fogjuk a megfelelő színű zsákot és megtöltjük az alapkészlet tokenekkel, 15 db zsákonként. Ennyi nagyjából a set-up, innen jöhet a harc!

A játék elején eldöntjük melyik csapat lesz a támadó fél. Aztán húzunk a zsákból - vakon, random - mindig 3 tokent. Az ellenfél is így tesz. Aztán kiértékeljük őket. Az eredmény lehet: támadás - ekkor az ellenfél sérül vagy pénz, ezzel némileg gyarapodik a pénzünk, vagy pajzs, amivel nő a páncélzatunk. A sérülések (a kést leszámítva) a pajzsunkat rontják először, míg az el nem fogy. Aztán az egészségünk károsodik minden találattól. Míg az életerőnk el nem fogy. A támadó fél eldönti hányszor akar húzni, egyszer vagy kétszer vagy míg el nem fogy a zsák tartalma. Amikor viszont úgy dönt, hogy ácsi van, akkor a tokenek visszakerülnek a zsákba és elkölthetjük a pénzünket a karakterkártyán található tokenekre, melyek jobb sebzést vagy pénzt ígérnek. Ha befejeztük a vásárlást átadjuk a zsákot a társunknak, aki a vele szemben állóval kezd csatába. (Közben az ellen is átadja a zsákot és vásárol, ha akar.) Ez addig megy, amíg az egyik csapat elfogy. És az győz, aki előbb.

Az Operators egy zsák-építő játék, azaz minden körben egyre több tokenből, felszereléstárgyból tudunk húzni. A 10 karakter szó-szó változatos, egyiknek egyik képessége jobb, másiknak másik. Az, hogy dupla oldalúak ad némi variát, mert lehet extra képességeket aktiválni, ha már veterán harcosok vagyunk. Túszmentési küldetés és behatolás egy ojjektumba is játszható. Ezek szintén színesítik a játékot, tessék kiszaszerolni, hogyan mennek. A külcsín rendben van, a katonák keménynek vannak rajzolva, a játék alkatrészei jó minőségűek. A zsákok bazi nagyok, de inkább nagyobb legyen, mint kisebb ugyebár. Ha valaki nagyon nem talál társat egyedül is leülhet játszani, mert a véletlen adja a játék több, mint felét, csak oda kell figyelni melyik játékosnál tartunk épp. Ehhez segít mondjuk a csapatjelölő token. Az, hogy 10 ember tényleg leüljön egyszerre, kissé túlzó, de tök jó, hogy van rá mód. A játékidőt jó nagy intervallumra lőtték be a készítők, szerintem reálisan 30 perc elég - kivéve, ha tényleg 10-en játsszuk. A szabálykönyv több nyelven ismerteti a játékmenetet, és egyfajta katonai kiképzési jegyzetként ölt formát - az alapkiképzéssel kezd és a hard-core, elit dolgokat a végére tartogatja. Egy player aid kártyának örültem volna, ami summázza a támadás/sérülés pontokat, mert folyton a kiskönyvet kellett lapozgatni, hogy most mi mennyit sebez, mennyit ad a páncélhoz, stb.

És jöhet az igazi "nade". Az alapgondolat, mint zsáképítés klafa. Örültem annak is, hogy egy kis hazaival találkoztam. Mint régi CS játékos külön tetszett a témaválasztás. A megvalósítás valahogy mégsem az igazi. Talán, ha nem katonák ölnék egymás, hanem lenne valami olyan ellen, amit tényleg egy különleges egység darál le. De így, hogy spec ops vs sepc ops... háááát.... nem tudom... Végig azon gondolkodtam, hogy egy verekedős játék, amolyan Mortal Szombat, vagy StreetFighter289 jobban illene hozzá. Pénz helyett XP gyűjtés, lövés helyett ütés amit upgrade-elhetünk mondjuk Haduoken-re. Vagy ilyesmi. Megjegyzem a gránát jelentősége a mai napig homályos nekem. Az oké, hogy sebez, de miért akarná bárki eldobni az egyik lapkáját, amikor nincs negatív hatású lapka? Szóval, na...

Az Operators jó játék, jó ötlettel, ami mégis hagy egyfajta kívánni valót maga után. De persze, kinek a pap. Tessék kipróbálni és véleményt alkotni.

"Lock and load!" - CS:GO

Típus: Zsáképítő
Játékosok száma: 2-10
Ajánlott kor: 14+ év
Játékidő: 20-90 perc
Grafika: 4/5
Komplexitás:2/5
Újrajátszhatóság: 3/5

Összesen: 3/5

Játszottál már ezzel a játékkal? Mik a tapasztalataid? Írd le kommentben! Ha nem, akkor próbáld ki, és utána írd le, hogy tetszett!

Fogunk egy adag folklórt, hiedelmeket, gyerekcipőben grasszáló tudományt meg paranoiát és kész is a Zombi mítosz. A halottak újraéledése, élesztése (ld. Frankenstein) majd elszabadulása illetve agyak dézsmálása örökzöld. A modern korra hozzájön még egy adag biológiai hadviselés para biztos, ami biztos. Jöjjön hát 5 érdekesség!

1) A Gilgames eposz már fenyegetett a halottak felélesztésével és az élők felfalásával. Nem tegnap találták ki tehát a témát. 

2) A brutális rabszolgamunka metaforája a Zombi mítosz. A Haiti szigetén zajlott rabszolgaság hozta a "Zombi rabszolgaság" kifejezést, ahol a voodoo papoknak köszönhetően nem volt menekvés. Brrr!

3) A Haiti folklór emellett úgy tartotta, hogy az egyetlen megoldás, ha a Zombi rabszolgát sóval szórják meg, vagy még jobb, ha az óceánba viszik. Ekkor magához tér és szabad lesz. A mai Zombiknál ez az óceánba lemerülés már fel sem merül.

4) Maga a szó amúgy Nyugat-Afrikából ered. "Zumbi" Kikongóban "fétist" jelent, Kimbunduban pedig "istent". Mindenhol jelen van, szerencsére átalakult. Már csak Zombi-istenek hiányoznak.

5) Korábban az orvostudomány "apró" hiányosságai miatt gyakran élve temettek el embereket, akik például kómában voltak. Nem kicsit lepődhettek meg a sírrablók, amikor az el-nem-hunyt rájuk kacsintott. Naná, hogy zombi!

A Zombi Dice, azaz Zombi Kocka játék 2010-ben jelent meg a Steve Jackson Games gondozásában. Maga Steve Jackson tervezte, akit az idősebbek véletlenül se keverjenek össze azzal a Steve Jacksonnal, aki a Ian Livingston-nal a Kaland. Játék. Kockázat. könyveket jegyzi. Előbbi úr társasjáték tervező, már több mint 30 éve. A Munchkin sorozat a legismertebb játéka.

A csomagoláshoz kapunk 13 kockát, 1 szabálykönyvet és 1 zombis (műanyag)poharat. A szabálykönyvet könyvnek hívni olyan túlzás, mint a Trabantot családi autónak. Egy rövid papírka a leírás, aminek a fele már reklám, mert a szabályok kb 5 bekezdésben elférnek. Íme:

A játékban zombik vagyunk. Végre egy kis változatosság! A feladatunk minél több agyat elfogyasztani. 13 kocka áll ehhez rendelkezésünkre. Mind 6 oldalas. A kockákon van agy, lábnyom és "shotgun" lövésnyom ikon. Van zöld, sárga és piros kocka. A zöldeken 3 darab agy ikon, 2 lábnyom és 1 lövés, a sárgákon 2 darab mindenből, a piros pedig ellentettje a zöldnek. Az előkészületek: fogjuk meg a pohárkát, jóóóól rázzuk össze majd vegyük ki 3 random kockát. Ennyi.

A körében a játékos dob a 3 random módon kivett kockával. Ha agyat dob, azt balra félreteszi, ha lövést, azt jobbra. Ha lábnyomot dob, azt a kockát újra dobhatja, ha akarja. Szóval vagy megesszük az agyat és annyi pontot kapunk, ahány agyat ettünk, vagy ránk lőnek, vagy elmenekül az áldozat. A lábnyomos kockákat újra dobhatjuk, csak vegyünk még elő látatlanban annyi kockát, hogy újra 3 legyen a kezünkben, így az áldozat után "futhatunk". Dobás után bármikor megállhatunk, amíg nem vettünk ki új kockákat. Ha megállunk akkor az addig gyűjtött agyak pontszámát megjegyezzük, és jöhet a kövi játékos. Visszapakoljuk a kockákat a pohárba és kedvesen átadjuk, mondván "Braaaains". Ha megreszkírozzuk, hogy újra és újra dobunk megtehetjük, egészen addig, amíg 3 lövésnyomot nem dobunk összesen. Ekkor elszáll a körben gyűjtött minden pontunk, és átadjuk a poharat. Az győz, aki először 13 pontot gyűjt. Szóval: agy=pont, lábnyom=újradobás vagy lövésnyom=ránk lőttek, 3 darab után vége a körnek. Ennyi az összes szabály.

A Zombie Dice egy szerencsejáték. Magyarosan: Push your luck. Meddig feszítjük a húrt? Taktikázásról nem beszélhetünk, max annyi, ha valaki lassan, mondjuk kettesével gyűjti a pontokat akár nyerhet is. Ám lehet hogy közben valaki simán összedobál 10 agyat egy szuszra. Sose lehessen tudni, ugyebár. Bátraké az agy. Az összes grafika a pohárkán vicsorgó 2 zombi képe, ami ugyanaz gyakorlatilag (copy-paste). Iron Maiden-féle Zombi, mi kell még? Parti játék akár 99 főig, csak legyen türelmünk mindenkit végigvárni. És vigasztaljuk meg szegény 100-dik társunkat, aki nem fért be a játékba. Lehet akár a hétköznapokban egy "filler" játék - azaz, ha nincs jobb dolgunk, akkor gyorsan kidobálunk pár oda-visszavágót, vagyis kitöltjük az időnket. A korhatárt nyugodtan kezelhetjük rugalmasan. A pohárkával simán utaztatható, helyigénye minimálisnak mondható. Meg mernék esküdni, hogy amikor a pohárba n kotorászunk a kockák között, olyan hangja van, mint a Zombiknak. A játéknak komplexitása alapvetően nincs. Ennek hiányát nem érezni. Néha jó kikapcsolni és csak úgy dobálni és agyakat falni. Olcsó és klafa. Hajrá!

"Braaaaaaaaaaaaaaaains!" - Ősi Zombi bölcsesség.

Típus: Kocka, parti
Játékosok száma: 2-99
Ajánlott kor: 12+ év
Játékidő: 10-20 perc
Grafika: 3/5
Komplexitás:1/5
Újrajátszhatóság: 3/5

Összesen: 4/5

Játszottál már ezzel a játékkal? Mik a tapasztalataid? Írd le kommentben! Ha nem, akkor próbáld ki, és utána írd le, hogy tetszett!

A Warhammer 40000 egy jelenség. 1987-ben jelent meg először táblajáték formában ez a futurisztikus-fantasy játék, amiről azóta megannyi bőrt lehúztak. A 41-dik évezredben játszódik, ahol mindenféle seregek ütköznek meg egymással és idegen lényekkel. Dúl a háború ebben a gótikus világban. A technológiának hála az emberi élettartam már rég túllépte a 100 évet, sőt ennek többszöröse is lehet. A háború legnépszerűbb tagjai az Űrgárdisták - Space Marines -, akik genetikailag módosított elit szuperkatonák és keresztes lovagként védik a Birodalmat. Ennek a disztópiának a teljes leírásához ez a bejegyzés nem lenne elég. Tessék utánaolvasni akár a wikipédián, mert nagyon átfogó, részletes és aprólékosan kidolgozott univerzumról van szó.

A Space Hulk:A Halál Angyalai játék nem mai darab. 2010-ben adta ki Corey Konieczka játékát a Fantasy Flight Games. Játszható egyedül is, de akár 6 cimborával is leülhetünk hentelni. Mert, hogy ez egy lövöldözős, kooperatív játék a javából.

A doboz tartalmaz 1szabálykönyvet, 128 kártyát, 12 támogatásjelző toket, 6 osztagjelző tokent és 1 csatakockát.

Az osztagunkat a Kárhozat Bűne roncsra vezénylik. A helyet teljesen megfertőzték és ellepték a Génorzók. Feladat: behatolás és megsemmisítés. A küldetés sikerének esélye: 44%. Várható veszteségek:86%.

A cél tehát világos. Annyit tennék még hozzá, hogy TÚLÉLNI! Az előkészületek során kiválasztjuk a számukra kedves Űrgárdistákat - játékosok számának megfelelőt. 6 osztag van, osztagonként 2-2 Űrgárdistával. Ha egyedül játszunk, akkor 3 osztagot irányítunk, ha ketten, akkor 2-2 osztagot, és így tovább. A csata során gyakorlatilag végig kell érni a roncs egyes részein, amiket egy-egy Helyszínkártya jelképez. Megkeverjük a katonáinkat és egymás alá, csatasorba rendezzük őket. A csapat első fele balra, a második fele jobbra néz (a lapok dupla oldalasak). Majd melléjük rakunk pár Tereptárgyat, ahogy a Helyszínkártya instruálja. Ezek folyosók, ajtók, konzolok, sarkok és egyéb olyan helyek lehetnek, ahonnan ránk fognak szabadulni a Génorzók. A Génorzók pakliját megkeverjük és kiszedünk annyi lapot, amennyit a Helyszínkártya jelez a jobb és bal alsó sarokban - a radarokon. Majd felhúzunk egy Eseménykártyát, és az azon jelzett mennyiségű génorzót magunkra szabadítjuk. A Génorzók a Tereptárgyak mellett lesnek ránk jobb és bal oldalon egyaránt. A maradék Eseménykártyát a kezünk ügyébe rakjuk. Kb ennyi a setup. Jöhet az akció!

A játék menete: Minden kör 4 részből áll. Az Űrgárdisták akcióinak kiválasztása, a kiválasztott akció végrehajtása, a Génorzók támadása és az Eseményfázis. Minden osztag 3 akcióból választhat, ami lehet Támadás, Mozgás/Aktiválás és Támogatás. A Támadás során a kockával kell dobni. Ha olyat dobunk, amin koponya látható, egy Génorzó elpusztul a rajból. Ha mozgást választjuk, akkor az alakzatban egyet lejjebb vagy feljebb léphetünk, vagyis helyet cserél valakivel a katonánk, illetve akár meg is fordulhat plusz Tereptárgyakat is aktiválhat (például ajtót vagy konzolt). Ha támogatunk, akkor egy tokent adhatunk valamelyik társnak, aki a token fejében újra dobhat egyszer, de csak akkor, ha az első dobás kedvezőtlen eredményű. Az osztagokban mindkét katona végrehajthatja a kiválasztott akciót. A katonák akciókártyáin szereplő szöveget is végrehajthatjuk. Eztán jönnek a Génorzók. Egyesével dobunk minden rajnak, és ha a dobott szám annyi vagy kevesebb, mint ahány Génorzó támad, az Űrgárdista meghal. Punktum. Miután az összes Génorzó raj támadott húzunk egy Eseménykártyát, végrehajtjuk a ráírt szöveget, majd újabb Génorzókat hozunk játékba a kártyán szereplő helyeken, plusz mozgatjuk is őket aszerint, amit a kártya ír. Amikor elfogy a két Génorzó pakli bármelyike az osztag továbbhalad a következő terembe. Újra jön egy kis setup és folytatódik a csata. Fontos, hogy azt az akciót nem választhatjuk az osztaguknak, amit legutóbb játszottuk. Így  például kétszer nem tudunk támadni egymás után. Ergo taktikázunk, hogy túléljük a végéig, sőt, hogy nyerjünk.

Miközben játszottam a játékot azon morfondíroztam, hogy be kellene vezetnem egy új mértékegységet a blogban, mégpedig a "Nyerhetőséget". A Space Hulk: A Halál Angyalai bazira nehéz!!! Egyedül csak az fusson neki, aki kitartó és kellően mázlista. Igaz, hogy minél többen játszunk, annál több a Génorzó is, de az csak jobban eloszlik a társak között. Bevallom én a Warhammer 40K univerzumát egyáltalán nem ismertem, és a játék csak a felszít mutatja , de ez nagyon tetszik. Kicsit furcsa, hogy a katonák "testvérek" és "könyvtárosok", nyilván az univerzum része. A játék legkorrektebb része a csatakocka. 6 oldal, 3 jó és 3 nem jó kimenet minden dobásnál. Mégis olyan érzésem volt, hogy kivan "súlyozva" vagy én nem tudom, mert ennyi rossz dobásom játékban még nem volt. A Génozók két pofára falták a csapatot, akik persze, mikor kellett volna nem dobtak koponyát. A két fős osztagok egyik tagja mindig speciális képességekkel van megáldva. Rá kell vigyázni jobban és rá érdemes építeni az akciókat. Mondanom sem kell, hogy úgy hullottak, mint a legyek. Az esemény kártyák leginkább csak elszabadítják még jobban a poklot, ritka benne a pozitív kimenetű lap. Húzni meg kell ugyebár. Az elején felvázolt esélyek legkevésbé sem túlzóak. Nyerhetőség: alig. És mégis! Tetszik, na.

A leírás bazira nehézkes olvasmány. Kétszer is végig kell nyálazni, mire összeáll a kép. Még szerencse, hogy magyarul van. Ami viszont nagyon klafa, hogy a könyvecske első 2 oldala a történetet vezeti be, kicsit filmes feeling-gel. Mondjuk ez a játék akár Alien-ekkel is tökre elképzelhető lenne. A grafika tipikus Warhammer 40K, a Génorzók undik. Ha sikerül átrágni magunkat a szabályokon már könnyen megy. Ha pechünk van az előre jelzett idő töredéke alatt véget is érhet egy parti. A doboz kicsi és jól ki van használva a hely benne, nem pazaroltak. Amikor osztagot választunk vigyázzunk, hogy ne nőljön a szívünkhöz egyik Űrgárdista sem, érthető okokból. A Helységkártyákban van varia, és az Eseménykártyák is sokan vannak, ami jót tesz az újrajátszhatóságnak.

Összességében egy jó játék. Jó nehéz. De aki gyenge, ne menjen Űrgárdistának.

Típus: Kártya
Játékosok száma: 1-6
Ajánlott kor: 13+ év
Játékidő: 30-60 perc
Grafika: 4/5
Komplexitás:2/5
Újrajátszhatóság: 3/5

Összesen: 4/5

Játszottál már ezzel a játékkal? Mik a tapasztalataid? Írd le kommentben! Ha nem, akkor próbáld ki, és utána írd le, hogy tetszett!

Rémálmok. Szerencsére a kalapos, megégett férfi karmos kesztyűben a legritkább esetben kerget minket, de a hétköznapi rossz, kellemetlen álmok az agyból így is erős érzelmi reakciókat váltanak ki, mint például félelem, izgalom, szomorúság vagy szorongás. Érdekes, hogy egy egyszerű rossz álomtól csupán kellemetlen érzéseink vannak, amíg egy rémálomtól fel is ébredünk, hisz akkora a hatása. Az álmokat, azok kiváltó okait és hatásait a mai napig kutatják. Miért álmodjuk, amit? Ennek több oka lehet. Külső hatás, mint például egy trauma, egy közeli rokon halála, netán krónikus megbetegedés, vagy 1000+1 más ok. Aki istenesen bele akar merülni a témába, annak a szakirodalom megannyi könyvvel tud segíteni, nem beszélve az álomfejtős könyvekről, melyekből megpróbálhatjuk kibogarászni tudattalanunk legmélyebb titkait. Persze az is lehet, hogy lefekvés előtt teleettük magunkat és ettől jár össze-vissza az  agyunk. Akárhogy is, a téma izgalmas és az ágyban - na meg az agyban - hever.

A Z-Man games kiadásában jelent meg az Onirim nevű játék eredetileg 2010-ben. Mi most a második kiadást vesszük górcső alá, ami 2014-ben látott napvilágot. Az első szembetűnő különbség, hogy a játék már a dobozon jelzi, hogy Shadi Torbey szerzeménye 7 kiegészítőt is tartalmaz. Az kicsi dobozhoz kapunk: 2 szabálykönyvet, 169 kártyát és 1 lidérc miplit. A játékot egyedül vagy ketten lehet játszani. Most az 1 játékosos módot nézzük meg.

Egy Álomvándor bőrébe bújtunk, aki elveszett egy titokzatos álomlabirintusban. Fel kell fedeznünk álomajtókat mielőtt véget ér az álom különben örökre foglyul esünk. Az álmok kamráiban kell kóborolni abban a reményben, hogy lehetőségünk lesz különböző színű ajtókat a megfelelő kulcsokkal kinyitni. Mindeközben rémálmok lesnek ránk a sötétben arra várva, hogy előugorhassanak, és foglyul ejthessenek. Labirintusok, kulcsok, álmok, ajtók és rémálmok között kell nehéz döntéseket hozunk ahhoz, hogy kiszabaduljunk. Ennyi kell egy izgalmas kártyajátékhoz. 

A kártyák lehetnek helyszínek, kulcsok, ajtók és rémálmok. A cél az alapjátékban, hogy mind a 8 ajtót megtaláljuk. Előttünk lesz a labirintus (sorban a helyszín kártyák, ahogy lerakjuk majd őket), balra lesz a Limbó, ahova azokat a lapokat tesszük, amiket nem tarthatunk épp a kezünkben, de még nem is dobjuk el őket, és visszakerülnek majd a húzópakliba. Apropó húzópakli: azt tegyük a jobb kezünk ügyébe, és mellé dobálhatjuk is majd a játékból kikerült kártyákat. Az ajtókat a labirintus rész fölé pakolhatjuk majd egymás mellé. Kezdésnek fogjuk a 76 alap kártyát (ezeket segítségül külön is csomagolták), jól összekeverjük őket és 5-öt húzunk. Ennyinek kell lennie mindig a kezünkben fogott lapok számának. Ha kezdésből véletlenül ajtókat vagy rémálmokat húzunk tegyük őket a Limbóba és húzzunk új kártyákat helyettük. Ha megvan az 5 lap keverjük vissza a húzópakliba a Limbóban tárolt lapokat és indul a mandula.

A játék menete: kijátszunk egy lapot a kezünkből, vagy eldobunk egyet aztán húzunk, hogy 5 legyen. Ennyi. A helyszín kártyákon 3 ikon található: napocska, hold és a már emlegetett kulcs. Tehát lerakunk egy lapot a kezünkből, majd igyekszünk azonos színű lapot tenni utána, de úgy, hogy az ikon nem lehet az előzőleg játszott. Példul zöldből lerakjuk, hogy nap, hold, majd még egy nap. Vagy pirosból kulcs, hold és nap. És estébé és a többi variáció. Minden kijátszott lap után húzunk! Ha 3 azonos színű összejött, akkor végig lapozzuk a húzópaklit, és megkeressük az adott színű egyik ajtót és kitesszük a helyére. Megkeverjük a paklit - naná, hogy! - és jöhet a következő és így tovább, amíg mind a 8 ajtó elő nem kerül. Abban az esetben, ha ajtót húzunk, az a Limbóba kerül, kivéve, ha nálunk van egy, az ajtó színével megegyező színű kulcs. Ekkor a kulcsot eldobjuk, és már miénk is az ajtó. Juhú! De mi van akkor, ha rémálom kártya jön? Baj. Ugyanis ekkor döntenünk kell: vagy eldobjuk az összes lapot a kezünkből, vagy a húzópakli felső 5 lapját dobjuk el, vagy egy random kulcskártyát a kezünkből - ha van nálunk. Egyik sem ideális, de muszáj. Eztán a rémálom kikerül a játékból, és haladunk tovább a labirintusban. Megj.:A labirintus valójában egy hosszú sor kártya, nem kell túlkomplikálni. A játék kétféle képpen érhet véget: elfogy a húzópakli, ekkor elvesztünk a labirintusban, vagy megtaláljuk az összes ajtót és kijutunk.

Ez most tényleg csak az alapjáték volt és nagyon dióhéjban, amit már önmagában sem könnyű megnyerni. Újra és újra neki kell futni, de megéri. A 7 kiegészítő tovább fűszerezi az élményt - ezeket ki-ki szaszerolja ki magának *kacsint*. Nagyon jó kis extra mind a 7 játék és kombinálhatók is. Ezzel ki is derült, hogy egy nagyon-nagyon újrajátszható játék az Onirim. A grafika kellően elvont, de nem túlzó és nem gore. Könnyen elsajátítható a játékmenet. Nehézség lehet, hogy csak angol nyelven kapható, de szerencsére a kártyákon egy kanyi szó nincs így, ha valaki már szájhagyomány útján megérti nyelvtudás nélkül is tolhatja. A doboz pedig... Na az nagyon ott van! Már ahogy kinyílik látszik, hogy odatették magukat a készítők. A rémálom karakter (ami kívül is látható) köszön vissza egy jó kis egyedi megoldással - nem lövöm le a poént. Apró bibi még, hogy nehéz beszerezni kis hazánkban - én is csak használtan jutottam hozzá. 2 játékossal is lehet játszani, de szerintem szólóban az igazi. Az egyetlen negatívum talán annyi, hogy szörnyű mennyiségű kártyakeverésben lesz részünk. De ez semmiség igazából. Legalább gyakorolhatjuk vegas-i keverést. 

Jó szívvel ajánlott, portábilis, izgalmas, változatos, kihívásokkal tarkított, gondolkodós kis játék. Csak a téma a rémálom, a játék egyáltalán nem az.

"Egy, két, Freddy hozzád lép, 
Három, négy, mindig észnél légy, 
Öt, hat, a kereszt sem hat, 
Hét, nyolc ébren forgolódsz, 
Kilenc, tíz senkiben se bízz."

"Egy, kettő, Freddy érted jő,
Három, négy, az ajtót zárd be észnél légy, 
Öt, hat, a kereszt nem óvhat, 
Hét, nyolc, ébren forgolódsz, 
Kilenc, tíz, többé ne aludj el."

Típus: Kártya
Játékosok száma: 1-2
Ajánlott kor: 14+ év
Játékidő: 15 perc
Grafika: 4/5
Komplexitás:2/5
Újrajátszhatóság: 5/5

Összesen: 5/5

Játszottál már ezzel a játékkal? Mik a tapasztalataid? Írd le kommentben! Ha nem, akkor próbáld ki, és utána írd le, hogy tetszett!

"Az asszociáció latin eredetű  szó, jelentése társítás, amely során képzeteket, gondolatokat, ingereket, szavakat kapcsolunk egymással össze. Fontos szerepe van a megismerésben és a tanulásban. Az első ilyen típusú vizsgálat Francis Galton (1883) nevéhez köthető, aki saját magán alkalmazta a módszert: a szóasszociációs működéseket, illetve annak gyorsaságát vizsgálta. Később összefüggésbe hozták a tudattalan fogalmával is. Carl Gustav Jung a 20. század elején végzett kísérleteiben a válaszadásig eltelt időt vizsgálta, azt feltételezve, hogyha valaki a bemutatott szóra az átlagosnál lassabban reagál, akkor az a szó különleges jelentőséggel bír számára, és az elfojtás által a tudattalanban tartózkodik. A teszt lényege az volt, hogy a vizsgált személy száz ingerszót hallott, majd mindegyik elhangzása után a lehető leggyorsabban ki kell mondania az első szót, ami eszébe jut. Az ingerszavak mellé pontosan fel kell jegyezni azt is, hogy mi hangzott el, valamint mennyi idő elteltével. A tesztfelvétel végeztével megismétlik úgy, hogy a vizsgált személynek fel kell idéznie a megelőzően mondott válaszokat. Az eredmény lejegyzése ugyanúgy történik, mint az első esetben. Jung felfedezése az volt, hogy a szóasszociációs teszttel rá lehet bukkanni a vizsgált személy tudattalan komplexusaira. Amikor az ingerszó nem érint komplexust, a vizsgált személy hamar kimondja asszociációját, s ezt az ismétlés alkalmával fel tudja idézni. Ám abban az esetben, amikor az ingerszó a komplexust érinti, másképpen történik a válaszadás: meghosszabbodik a reakcióidő, a páciens hibásan mondja ki asszociációját, különös beszéd vagy testbeszéd kíséri a válaszadást."

A Piatnik cég eredetileg 1999-ben adta ki Los Rodrigez játékának Junior változatát, amit azóta többször újra megjelentettek. A szép sárga dobozhoz jár 55 kártya, 1 műanyag bomba, mely 2 db AAA elemmel üzemel és 1 szabálykönyv. Elemet nem kapunk.

Mondj gyorsan egy szót, ami kapcsolatos a kártyán szereplő képpel! Ez a játék célja, azaz a kicsik asszociációs készségének fejlesztése. Na meg persze nyerni.  Az előkészület nagyjából az elemek behelyezéséből és a kártyák megkeveréséből áll. Indul a mandula!

Miután felcsapjuk a legfelső lapot a pakliból, a képhez passzoló szót kell mondania hama-hama az első, legfiatalabb, játékosnak. Ha például egy városrészletet látunk, akkor a villamostól, a lakóházakon át, a kutyasétáltatóig bármi belefér. Lényeg, hogy gyorsak legyünk, mert ketyeg a bomba! Ugyanis abban a pillanatban, ahogy indul a kör bekapcsoljuk a bombát is, ami 10 és 60 másodperc között bármikor "robbanhat". Ha megvolt az első asszociáció átpasszoljuk a bombát a következő játékosnak, aki szintén asszociál egyet, majd tovább és tovább, aztán valamikor BUMM! Akinél felrobban megkapja a kártyát az asztalról. Eztán új kör indul. A játéknak akkor van vége, ha 13 kártyát elfogyasztunk a húzópakliból. Az nyer, akinél a legkevesebb lap van.

Igazi partijáték kicsiknek. A játék pörgős és a folyamatos ketyegés extra nyomást ad. És pont emiatt a 30 perces játékidő is csak irányszám. Ha kellő monomániával állunk neki, akár órákon át is nyomhatjuk. Ekkor csak a türelem szab határt. A grafika kedves, pont gyerekeknek való. A szabályok is könnyen elsajátíthatók. A bomba kicsit agresszíven ketyeg, úgyhogy egy kis megijedésre számíthatunk az elején a fiatalabbak részéről. Para bomba! Minimális variát is ajánl a szabálykönyv - pl. ABC szerint mondjunk szavakat. A játéknak van felnőtt változata is, meg diznis is, meg sok más is. Mindenki megtalálhatja, ami a szívének kedves.Összességében jó kis móka.

Végre fel lehet venni a "Tűzszerész vagyok, ha futni lát tartson lépést!" feliratú pólónkat.

Típus: Kártya, reakció
Játékosok száma: 2-12
Ajánlott kor: 5-10 év
Játékidő: 30 perc
Grafika: 2/5
Komplexitás:1/5
Újrajátszhatóság: 3/5

Összesen: 3/5

Játszottál már ezzel a játékkal? Mik a tapasztalataid? Írd le kommentben! Ha nem, akkor próbáld ki, és utána írd le, hogy tetszett!

Az egyszarú, azaz unikornis egy mitológiai állat. A közhiedelemmel ellentétben nem csak egy felszarvazott ló, ugyanis, bár ló feje és teste van, a lábai őzike lábak, a farka pedig oroszlán. Nem tudni honnan származnak pontosan, vagy Afrikából vagy Indiából. Ami biztos, hogy már az ókorban feltűntek. A középkorra népszerűségük megnőtt. Gyakran pajzsok címerállataként fordultak elő, sőt a szüzesség jelképei is voltak. Skócia nemzeti állata, magyar vonatkozásban pedig megtalálható Eger címerében is. A hiedelmek szerint a szarvának pora bármely mérget képes hatástalanítani. Szegényeket emiatt sokat üldözték. Maga Leonardo da Vinci is írt arról, hogy egy szűz lány felhasználásával hogyan is kell unikornist fogni. Arról nem szól a fáma sikerült-e neki.

Ha a játék külső/belső megjelenése ismerős valakinek, akkor az nem véletlen. Elég annyit mondani, hogy Robbanó Cicák. 2017-ben jelent meg az Unstable Unicorns, azaz a Billegális Unikornisok - Besenyő családos fordításban. Ramy Badie kickstarter-es partyjátéka 2-8 főig játszható.

A mágnesesen zárt dobozból kinyerhetünk 135 kártyát és 1 szabálykönyvet. A fehér doboz jól megadja az alaphangot, amikor azt mondja: "Építs egyszarvú sereget. Áruld el a barátaidat. Az unikornisok az új barátaid." És nem viccelnek.

A célunk, hogy egy 7 unikornist számláló sereget építsünk fel gyorsabban, mint bárki. Előszöris minden játékos magához vesz 1-1 baba unikornist. A megmaradt baba unikornisokat külön egy ovipakliba rakjuk. A maradék kártyákat megkeverjük, és mindenki kap 5 lapot. A többi kártya képezi a húzópaklit, ami mellé dobópakli kerül, ahogy sorban el-eldobáljuk majd a lapjainkat. A játékos előtti terület az istállónk. Oda gyűjtjük a seregünket két sorba. Fentre mennek a mitikus csodalények, alájuk azok a lapok, amikkel felturbózzuk őket, vagy épp lehúzzuk a képességeiket. A játékot az kezdi, aki a legszínpompásabb ruhát viseli. Goth metálfej csapat esetén a döntés több időt igényelhet. A kártyáknak 7 fajtáját különböztetjük meg: Instant (bármikor kijátszható), Upgrade (tunningolás), Downgrade (anti-tunningolás), Magic (káosz okozására alkalmas), Magical Unicorn (külön képességű egyszarvú), Basic Unicorn (alapállatka), Baby Unicorn (baba). 4 dolog történik mindenki körében. Ezek sorrendben a következőek: 1) A kör eleje. Ez azért fontos, mert lehet olyan kártya lent, ami csak kör elején hat. 2) Húzás. Húzunk 1 lapot. 3) Akció fázis. Kijátszunk egy lapot a kezünkből, vagy a dobópakliból húzunk egyet. 4) Kör vége fázis. Ha több, mint 7 lap maradt a kezünkben, akkor megszabadulunk a feleslegtől. És ennyi a játék.

Szinte minden lapon más és más a szöveg és más és más a hatásuk. A játék során úgy játsszuk ki a lapokat, hogy a lehető legjobban kiszúrjunk játékostársainkkal. Erre bőven ad lehetőséget a játék.

Partyjáték, fogszívós sziszegés, nevetés, genyózás és unikornisok. 2-en is el lehet pötyögni vele, de még jobb, ha legalább 4-en vagyunk. A 14-es korhatár realatív oké. A grafika cuuuuuuuuukkiiiiiiiiiiiiiiiii! Dönörű unikooonisooooohok! Jóóóóóóóóój! A szabályok egyszerűek, a leírás sincs túlkomplikálva. Kisebb gond, hogy csak angol nyelven kapható, és sajna a konyhanyelv ide nem biztos, hogy elégséges. A játékidő 30+ perce reális. A mechanika a helyén van, gördülékeny a játékmenet. A 8 fő talán kicsit túlzásnak tűnik, de ki lehet úgy is próbálni. 2 lejátszott parti a minimum, de inkább 4.

Ha valaki játszott a robbanós-macskás játékkal, akkor a mérce magasabban van. Az unikornis azt talán nem üti meg - annál kicsit komplikáltabb is -, de mindentől függetlenül egy nagyon kis jó játék. Apró dobozban vihető a bulikba.

A játék egyesíti a két legkedveltebb dolgot: pusztítás és egyszarvúk. Mi kell még?

Típus: Kártya
Játékosok száma: 2-8 fő
Ajánlott kor: 14+
Játékidő: 30-45 perc
Grafika: 4/5
Komplexitás: 2/5
Újrajátszhatóság: 4/5

Összesen: 4/5

Játszottál már ezzel a játékkal? Mik a tapasztalataid? Írd le kommentben! Ha nem, akkor próbáld ki, és utána írd le, hogy tetszett!

A cseresznyevirág, azaz a szakura (桜) japán nemzeti jelképe és a japán identitás része is egyben. Ami Amerikának a fehér fejű réti sas az Japánnak a szakura. Ez a 8-10 méterre megnövő, széles koronájú díszcseresznyefa minden tavasszal látványosan virágba borul. Ekkor kezdetét veszi a hanami (花見, szó szerint „virágnézés”). Amint virágozni kezdenek a cseresznyefák szerte Japánban kezdődhet a gyönyörködés. Március elejétől május elejéig tart az ünnep. Ezt lehet nappal és éjjel egyaránt csinálni - utóbbi neve jozakura (夜桜, „cseresznyefák éjszaka”). A hanami évszázadokra nyúlik vissza. Mi még a Kárpát-medence közelében sem voltunk, amikor Japánban már dívott a gyönyörködés a virágzásban. A Nara-korszakban (710-784) kezdődött, és mint megannyi más ez is a kínai kultúrából átemelt szokás. A hagyomány napjainkban is tovább él, plusz hatalmas turista vonzerőt is képez.

Az A-Games 2017-ben adta ki Hegedűs Csaba 2-6 főig játszható kártyajátékát. A Sakura fehér, közepes méretű doboza a következő tárgyakat rejti:

52 szakura kártya (4 színben), 15 karakter kártya, 1 jin-jang kártya, 6 jin-jang token/korong, 40 pénz jelölő (30 darab 1 értékben és 10 darab 5 értékben) illetve egy szabálykönyv.

A játék célja a legkevesebb pontot, esetünkben suriken szimbólumot, gyűjteni 3 kör alatt. Az előkészületek hamar megvannak, mert csak kirakjuk középre a jin-jang táblát vízszintesen, fölé helyezünk 5 karakter kártyát egymás mellé (melléjük tehetjük a maradékot, mint húzópaklit), mindenki kap 5-5 pénzt és osztunk a játékos számnak megfelelő mennyiségű kártyát (játékosszám: 2/3/4/5/6, kártyák: 14/12/10/8/6). Utolsó lépésként a szakura kártyákból 2-t a jin-jang lapka mellé teszünk képpel felfelé. A megmaradt lapok már nem kerülnek elő az aktuális játékban. És lehet is kezdeni a surikenek-nem-gyűjtését.

Az kezd, aki legutóbb látott cseresznyefát virágozni. Minden játékos 2 kártyától kell, hogy megszabaduljon minden körben (nem 1, nem 3, nem stb). A szakura kártyák 1-től 13-ig vannak számozva és 4 színben vannak jelen. A jin-jang kártyán látható (+) és (-) jel a szélén. A (+) jel mellé nagyobb, a (-) jel mellé kisebb értékű lapot lehet csak lerakni és csak az adott színben. Tehát a (+) jel mellett mondjuk egy fekete 5-ösre csak 6, 7, 8, stb. fekete lap kerülhet. Ha 13-as lap van lent, akkor úgy vesszük, hogy körbe ér a számozás és jöhet rá 1-es, és  fordítva, ha úgy van. A számoknak nem kell sorban menniök egymás után, kivétel a 13/1-es esete. Példul 2-esre nem lehet 13-ast tenni a (-) sorban. Amennyiben nincs megfelelő kártyánk még letehetünk olyat, ami megegyezik a lent lévő kártya értékével, csak más a színe. Színt váltunk. A játék addig tart, amíg 2 lap nem marad mindenki kezében, ezeket már nem játsszuk ki. Mi történik, ha nem tudunk valamelyik lapra tenni? Megkapjuk az összes lapot az adott pakliból, és magunk előtt tároljuk őket. Azért leteszünk helyettük egy lapot, új sort indítva ezzel. Megszámoljuk hány érme jel van az így szerzett lapjainkon, ezeket a központi bank kifizeti nekünk. Viszont ezzel suriken jeleket is gyűjtöttünk. A pénzt arra használhatjuk, hogy a körünkben bármikor, de télleg bármikor vehetünk segítő karaktereket abból az 5-ből, amit felcsaptunk az elején. A húzópaklihoz legközelebbi 5 pénzbe kerül, a kövi 4-be és így tovább 1-ig. Minden karakter máshogy tud segíteni. Van aki a kártyáink értékét növeli/csökkenti, belekukucskálhatunk a paklikba és átrendezhetjük őket, vagy egyik társunk lapjaiban garázdálkodhatunk, színt válthatunk vagy pénzt kereshetünk, amiből újabb karaktereket vehetünk. Ezeket már a szabálykönyvből ki lehet okoskodni. 3 kört lejátszunk, leírjuk minden kör végén ki mennyi surikent gyűjtött és az nyer, aki a legvégén legkevesebbet regisztrál.

A játék nagyon kellemes és egyáltalán nem bonyolult. A 8 éves kor teljesen valid, még olvasni sem kell hozzá tudni, csak a számokat ismerni. Piktogramok segítenek a karakterek képességeiben, még ha nem is egyértelmű mind elsőre. De bele lehet jönni. A grafika csodálatos, letisztult és nagyon stílusos. A szakura kártyákon fák láthatók, átívelve mind a 4 évszakon. Külön klafa, hogy a lapok enyhén hosszúkásak, ami még "japánabb" feelinget kölcsönöz. A tokenek - lukas garasok - szintén rendben vannak. Az alkatrészek minősége miatt nem érheti szó a ház elejét. A játékidő meg, ahogy belejövünk rövidül.

Egy dolog, ami nem, és nem, az a doboz. Ehhez a tartalomhoz képest horror nagy. Bevallom kicsit csalódás volt, amikor még nem ismerve a játékot, kinyitottam a dobozt és megláttam a benne a "maroknyi" cuccot. Megint a csipszes zacskó esete. Kár.

A játékhoz kiegészítőket is be lehet szerezni, ami a pontszámok nyilvántartását segíti, extra karaktereket ad, egy pagodát, ami alá bebújhatnak a karakterek és még jobb jin-jang táblát. Ezekkel már fel lehet tölteni kicsit jobban a dobozt, bár árban majdnem annyiba kerülnek, mint maga az alapjáték. De, ha valaki gyűjtő, mit tehet kérdem én?

Öröm látni, hogy kis hazánkban is születnek ilyen jó játékok. A Sakura egy könnyen tanulható, jól kigondolt és kellemes időtöltés. A zenei lejátszólistánkon újra beizzíthatjuk a japán tradicionális 1 órás mixeket, rendeljünk szusit is és indulhat a játék, természetesen úgy, hogy közben Japánban gyönyörködünk az igazi cseresznyefa virágzásában.

Típus: Kártya
Játékosok száma: 2-6
Ajánlott kor: 8+
Játékidő: 20-60 perc
Grafika: 5/5
Komplexitás: 1/5
Újrajátszhatóság: 4/5

Összesen: 4/5

Játszottál már ezzel a játékkal? Mik a tapasztalataid? Írd le kommentben! Ha nem, akkor próbáld ki, és utána írd le, hogy tetszett!