Bezártság, magány, reménytelenség, kiszolgáltatottság, félelem és mindenféle fóbiák. Csak egy pár érzelem azokból, amit maximum ellenségeinknek kívánunk, de azt is csak módjával. Na meg idegenek, űrlények, akik ránk lesnek. Ezt a témát már meg lehet lovagolni egy kis körítéssel. A magára maradt hős újra és újra előkerülő karakter a sci-fik világában is legyen az könyv, vagy képregény, vagy film, vagy akármi. A sablon szerint egy csipet-csapat jótét szamaritánust küldenek egy elhagyatott helyre megmenteni az ottaniakat, akikkel valami rejtélyes kórság, vagy idegenek, vagy akármi épp végez/végzett. Ám valami nagyon balul üt ki és antagonistánk a végére nagyjából egyedül marad. Variációk lehetnek, hogy marad még egy vagy két feláldozható cimbora, aki az esetleges folytatásban előkerül - már, ha túléli a kalandot -, szövetkezik egy idegen lénnyel vagy ritkább esetben a levegőben lógva marad a sztori vége, mert ki tudja, lehet, hogy hősünk már beállt az idegenek pusztító légiójába, csak ő és mi sem tudunk róla. A bolygó neve: Halál egy klasszikus példa erre, a nem túl sikeres Alien Vs Predator is, ott az eredeti Predator: A ragadozó, na meg a Dolog (The Thing) vagy akár az Event Horizon: A Halálhajó is belefér a kategóriába. A lista hosszú. Na meg persze a PC és konzol játékok! Hát hogyne! Nagyon hálás téma, nagyon sok bőrt le lehet húzni és nagyon hősök lehetünk, amikor nettó 10 fajta fegyverrel a vállunkon egyedül esünk neki a szinte lehetetlen küldetésnek a ki tudja hol a világűrben. Hát persze, hogy nyerünk. Vagy mégsem?

A Desolate 2018-ban jelent meg. A szülő atyja Jason Glover, aki egyben a grafikáért is felelős. Kiadója nincs a játéknak, ugyanis PnP, azaz Print and Play - Nyomtasd ki és játssz vele - fajta társas. 

Nyírbálásaink és ragacsolásaink jutalma egy csomó kártya. Szám szerint 36 darab maxi méretű lap. 12 konfliktuskártya, 15 kutatáskártya, 7 tárgy, 1 kártya az életerő-, 1 kártya pedig az oxigén és lőszermennyiség nyilvántartására. Kapunk még 1 darab 2 oldalas szabályt is. Saját készleteinkből még rendeljünk hozzá 2 darab fekete, és 3 darab fehér 6 oldalú kockát is. Persze, ha nincs fekete, akkor bármilyen pepita szín megfelel. A fekete csak kúlabb. Végül kell még 8 aprócska jelölő valami, mondjuk 1x1-es Lego vagy kavics a macskaalomból (na jó, onnan azért mégsem). Ezzel készen is állunk. A mire is?

Megszűnt minden kommunikáció a 04-es állomással a távoli X483-as számú Holdon. Egy mentőküldetés indult útnak, és te is az űrhajón utaztál, amikor elvesztettétek a gépmadár irányítását, majd az állomástól pár méterre becsapódtatok. Ahogy elült a füst rájöttél, hogy te vagy az egyedüli túlélő.

Az állomás felé indulsz, abban a reményben, hogy segítséget találsz, ám helyette csak a horror fogad odabent. Egyedül vagy. El kell menekülnöd. Túl kell élned... 

A feladat tehát adott: elkerülni vagy legyőzni az idegeneket, ezáltal túlélni plusz megtalálni 5 energia cellát, ami meg- és elhajtja a menekülő kapszulánkat a bolygóról. Annyira egyedül vagyunk az állomáson, hogy a játék is szóló, így minden körben csak magunkra várhatunk és magunkra számíthatunk. Csata vagy kutatás? Lássuk hogyan megy ez!

Rakjuk az oxigén/lőszer- és az életerő jelölő kártyáinkat magunk elé. Ha minden okés, akkor egy félholdat adnak ki, ha összeilleszthetjük őket. Illesszük is őket össze! Keverjük meg istenesen a 3 kártyatípus pakliját: a konfliktust, felfedezést és tárgyakat. Képpel lefele tegyük le őket. A tárgyakból húzzunk 3 random lapot. Kukucskáljuk meg őket. Ezek hasznos eszközök, amiket a játék során egyszer, vagy többször használhatunk. Példul lehet extra lőszer, vagy terepszínű álca is. A 3 lap megvizsgálása és kellő mérlegelés után válasszunk kettőt. Az extra lap visszamegy a pakliba és pápát intünk nekik, mert többet nem kerül elő a játékban. A 2 tárgyat tegyünk praktikusan az élet/O2/lőszer jelölő lapduó alá, szem elé. Ha nem húztunk olyan tárgyat, ami a módosítja a kezdeti értékeinket, akkor kapunk max. életerőt (14), max. O2-t (4) és max. lőszert (7). Ezeket az értékeket a házi jelölőinkkel mutassuk. Ha a kockák is kéznél vannak, akkor ennyi is volt az előkészület. 

Minden kör ugyanazzal az akcióval kezdődik: húzunk 2 lapot a kutatáskártyákból. Az egyiket forítsuk meg, a másik rejtve marad. Mi döntünk melyiket forgatjuk fel és melyik marad lefordítva. Ekkor megint döntenünk kell: 1) a megfordított kártyát megoldjuk legyen az bármi. 2) eldobjuk a megfordított lapot, és a másik kártyát oldjuk meg lesz, ami lesz. Bárhogy is, a kutatásunk eredménye 2 dolog lehet. Lehet egy helyiségben egy doboz, amiben utánpótlás lapul: oxigén, lőszer, medpack vagy az egyik energia cella, amit annyira keresünk. És lehet egy kellemetlen idegen lény, aki az életünkre tör. Ha a dobozt választjuk, azokon mindig vagy egy "S", vagy egy "L" betű van. Azaz "kicsi" vagy "nagy" a doboz. A következő kutatáskártyát felhúzzuk és már a levegőben 180 fokot fordítunk rajta. A megfordított lap ezzel fejjel lefelé lesz, és ott találunk 2 tárgyat. Ha kicsi a csomag, akkor az egyiket választhatjuk, ha nagy, akkor mindkettőt megkapjuk per default.  Fontos, hogy az értékeink nem léphetnek túl a maximumon, így hiába harácsolunk 20 lőszert, ha már tele a tár. Üríteni kell előbb.

Ám ha az alient választjuk, akkor harcolni kell. Ez úgy zajlik, hogy a konfliktus pakli első lapját felcsapjuk. Az idegen lapján már látunk egy dobókocka értéket, illetve a felcsapott lapon is van már egy szám A két értéket megkeressük a 2 fekete kockán és rátesszük a lapra. A kockák alatt egy apró számocska van. Ez az idegen első támadásának értéke. Ezt simán benyeljük, nincs mese (Andersen halott). Levonjuk a HP-nkból és támadunk. Az alien 2 kockájának összege az életereje. Nálunk 1 kocka = 1 lőszer. El kell döntenünk hány lőszert használunk fel. Nyilván, ha az idegen egy turbó és mondjuk 12 az életereje, akkor megéri akár 3 kockát/lőszert is feláldozni. Dobunk hát annyi kockával, amennyiben bízunk. Nézzük mi van, ha pechünk van, és a dobásunk eredménye egyértelműen kevesebb, mint az idegen HP-ja! Amennyit dobtunk, azt levonjuk, és átállítjuk a kockákat az új értékre. Támad megint a galád! Felhúzzuk a következő konfliktuskártyát és szintén adunk rá egy 180 fokos fordulatot. A lap alján egy szám látható. Ennyit vesz le tőlünk a támadónk. Mi jövünk megint. Dobunk annyi kockával, amennyit elégnek érzünk és vonjuk a lőszereket is, amíg meg nem murdel az ellenünk. Ám amikor a dobott érték annyi, vagy több, mint az idegen életereje, akkor instant nyekk van neki. Eldobjuk a harcban használt kártyákat, miután meggyőződünk arról, hogy kicsi avagy nagy dobozt kapunk jutalmul az idegenért. Felhúzzuk a kövi kutatáslapot, 180-at küldünk rá és magunkévá tesszük a jutalmat. Ha bármikor az egyik energiacellát találjuk meg, akkor egy jelölőt teszünk az életes lapunkra, mutatván, hogy már csak 4 darab van hátra. 

Mi van, ha elfogy a kutatás húzópakli? Mínusz 2 egység oxigén. Mivel összesen van 4, így csínnyán kell bánni vele. Fontos, hogy ha már csak 1 lap maradt a kutatáskártyákból, akkor az eldobott kártyákat megkeverjük és egyet húzunk, de akkor is -2 oxigén! Kapkodunk a levegőért. 

Győzünk, abban a pillanatban, amikor megvan mind az 5 energiacella. Bukta van, ha elfogy az oxigén, vagy az életerő. A muníció kifogyása sem ideális, de nem instant halál. Apropó! Ha nem említettem volna, akkor most szólok, hogy van egy kiskésünk is, ami 1 sebzést bármikor eszközöl kockadobás helyett a csatákban, és lőszert sem fogyaszt. Megfontolandó. Ééééééés kész! 

Nincs is több infó, sem szabály, amit ki kellene szaszerolni a kedves játékoskedű magányos hősjelölteknek. Azon megy végig a balansz, hogy harc, vagy keresés, illetve melyik fogyó cuccunkat növeljük vagy pótoljuk. Az elején húzott tárgyak bármikor bevethetők, ha úgy látjuk jónak. Érdemes velük is jól kufárkodni. Párszor azért neki kell futni, hogy jobban menjen. Egy tipp: tolni neki, menni, haladni, kutatni, nem megállni tökölni meg harcolni, mert kevés a kártya és az oxigén. Nincs sok lap, hamar körbe ér a pakli. A 180 fokos, forgatós megoldás elsőre teszkógazdaságosnak tűnhet, de szerintem egy klafa ötlet. A grafika nagyon hangulatos, vagy inkább aranyos? Kicsit ilyen gimis magyar könyv hátlapja feeling-je van. Fekete-fehér, egyszerű, de nagyszerű. Tökre nem bonyi, még ha csak angol nyelven is van. Pörgős, a 30 percbe szerintem 2 játék is belefér, ha elég gyorsan megfulladunk egy alien karmai közt. A 12 éves korhatárt én speciel emelném, de ezt ki-ki döntse el. Sajna nagy varia nincs benne. Van "A" nehézségi fokozat és csá. Gyakorlatilag csak a kártyák, 4-5 kocka kell, minimális hely és már kész is. Tehát visszük, ahova akarjuk. Várunk az orvosnál? Simán! Kormányablak? Már nyomjuk is! Otthon egyedül? Még jó!  Vonaton? Hát... ott csak a 4-es üléseknél van elég hely. De visszük! És akarjuk vinni.

A Desolate egy szuper, gyors és egyszerű játék. Ajánlott, mert az előállítási költsége minimális és a befektetésünk jócskán megtérül. Hajrá, tessék megmenekülni!

Itt Ripley, a Nostromo utolsó túlélője. Adás vége. - Ellen Ripley

Típus: Kártya
Játékosok száma: 1
Ajánlott kor: 12+ év
Játékidő: 30 perc
Grafika: 5/5
Komplexitás: 1/5
Újrajátszhatóság: 1/5

Összesen: 4/5

Játszottál már ezzel a játékkal? Mik a tapasztalataid? Írd le kommentben! Ha nem, akkor próbáld ki, és utána írd le, hogy tetszett!

És hogy is néz ki a házi gyártmányú Desolate macska-mentes változatban, Lego jelölőkkel? Így:

Rated (R)

Egy elhagyatott, lepusztult épület már önmagában is lehet hátborzongató. De ha hozzáköltenek valami íjesztő történetet, akkor biztosra vehető a betojás. Vannak történetek, amik igazak, vannak, amik annyira hihetők, hogy a legtöbben igaznak hiszik, és lehet olyan is, ami annyira elképesztően földöntúli, hogy akár igaz is lehet. Ezek régen szájhagyományok voltak, ma már ezek a creepypastak. Vagyis hátborzongató, ijesztő történetek, amik az internetre kikerültek, és szárnyra keltek. Amúgy a név a 'copypasta' szóból származik, kicsi szóviccel csavarva. A creepypasta sztorik általában kitaláltak, de megesik, hogy némelyiknek van valóságalapja is. Ilyenkor még ijesztőbb vagy épp hihetőbb. A cél mindig ugyanaz, hogy beindítsák az emberek elemi félelmeit. Megszámolni sem tudnánk mára hány ilyen történet kering a neten. Lehetnek kevésbé ijesztőek, de vannak nagyon kidolgozottak, sőt elgondolkodtatóak is. A témaválasztásuk természetesen meglehetősen egysíkú: gyilkosság, különös halál, bosszú, kísértetek, titokzatos lények stb. Íme egy mutiba:

Játékbabák

IIllinois déli, vidéki részén egy játékvállalat elkezdett “realisztikus” játékbabákat árusítani várandós anyáknak... de miután az anya megszülte a gyermekét, a játékbaba sírni kezdett. Végül még a ringatás sem nyugtatta meg, és egyáltalán nem lehetett elcsendesíteni. Amikor a baba sírni kezdett, a szülőnek meg kellett ütnie, idővel egyre erősebben, hogy végre elhallgasson. Az egyetlen, amitől teljesen elhallgatott a baba, ha a fejét a falnak csapva tönkretetted a szerkezetet, ami a sírást okozta. A szomszédok több alkalommal rendőrt hívtak gyermekbántalmazás miatt, és amikor azok kiérkeztek, csecsemők véres maradványait találták a falakon és a padlón szétkenve. A legtöbb esetben az anyák nem értették, miért jött ki a rendőrség, hiszen ők csupán, ahogy mondták, “megszabadultak az ostoba babától” miközben egy csecsemő formájú csomagot ringattak a karjaik között.

A Rest In Peace: The Asylum 2018-ban jelent meg. John Kean és Thomas More a két szülőatya. Kiadó nincs, ugyanis ez is egy PnP játék. Vagyis kinyomtat és játszik fajta. Bolti forgalomban ne keressük, csak élvezzük a spórolást és a játékot.

Ha ügyesek voltunk technika órán, akkor +1 esélypontot kapunk a szép, igényes kivágásra és ragasztásra. Eredményként kapunk 1 játéktáblát, 5 pentagon alakú feladat jelölőt, 13 négyzet alakú ereklyét, 1 négyzet alakú kulcslyuk jelölőt, 5 kör alakú nyom tokent és 1 összeorigamizható szabályfüzetet. Kell még pluszban legalább 14 sima, 6 oldalú dobókocka, 1 játékos mipli, 1 szerencse jelölő és 1 szellem mipli. Utóbbi tárgyakat a saját háztartásból szedjük össze.

Az öreg Árvaház romjai a város melletti dombon omladoznak már emberemlékezet óta. De a történetek az ott elkövetett rémségekről tovább élnek. Pár évente valami nagyszájú tinédzser bemászik bátorságtól fűtve a kerítés résein. Azok, akik visszatérnek mind hullafehér arcúak, tágak a pupilláik és nem beszélnek arról, amit láttak. Azt suttogják az emberek, hogy olyan rontó szellemek járják az épületet, melyeket odaköt egy átok. Talán egy nap valakinek lesz mersze és szerencséje is, hogy megtalálja az elátkozott ereklyét, és kivigye az intézet falain kívülre, örök nyugalmat adva ezzel a szellemnek.

Tehát, a feladat megtalálni egy tárgyat, amivel el kell hagynunk a helyszínt, miközben esélyes, hogy egy szellem kerget majd bennünket. 

Tegyük a táblát magunk elé. Rakjuk mellé a megkevert négyzet alakú jelölőket kulcslyukkal felfelé. Eztán válasszunk ki random, és totál-kukucska-mentesen 3-mat a kör alakú tokenből, és rakjuk a nyomoknak fenntartott helyre őket. Ugyanígy járjunk el a pentagon alakú feladatjelölőkkel is, annyi, hogy 2 kell csak. A szellem megtalálása alap feladat. A táblára van vésve. Azt nem lehet megúszni. Tegyük a szerencsénk jelölésére alkalmazott tárgyat a Luck feliratra, ahol még 4 levelű a lóhere. A miplink a kertből indul. A szellem már bent van, csak nem tudjuk hol. A temérdek kockát pedig tegyük a kezünk ügyébe. Nem kell félni, nem egyszerre kell velük dobni. Többsége inkább jelölő lesz. Az első szimpatikus kockával dobjunk is hama-hama. A dobott értéknyit haladjunk be az intézet zordon falai közé. És gondolkodjunk el, vajon nyelvtanilag helyes volt-e az előző mondat? Kétséges... sebaj! Viszont fontos, hogy csak egymással összekötött, szomszédos szobából/ba mehetünk. Egy eset lehet, ami ezt felülírja, ha találunk egy titkos átjárót, amivel levágjuk a távolságot. Ám ehhez 2 darab kell ugyebár, egy bejárat és egy kijárat. De ne rohanjunk előre!

Minden körben az van, hogy megvizsgáljuk az adott szobát. Ezután megyünk tovább. Ezután megy a szellem, mármint ha már előbukkant. Vizsgálat, megyünk, jön. Szóval most valahol az első 6 szoba egyikében leledzünk - mivel az előbb dobtunk egyet a 0-dik körben. A négyzet alakú jelölőkből elvesszük a legelsőt. Azon látunk 3 szimbólumot és 1 számot. A számnak megfelelő mennyiségű kockát veszünk elő a készletből, dobunk velük és a szobára tesszük őket. Max. 3 kocka lehet amúgy. Ha ne adj isten egyből behúztuk a szellemet, akkor magunk mellé rakjuk a szellemmiplit, megfordítjuk a négyzet alakút, hogy a kulcslyukat mutassa (bezártuk a helyiséget) és dobjunk 1 kockával, hogy fussunk, ahogy a pici lábunk bírja. De ne legyen ekkora pechünk, mondjuk, hogy a szellem még nincs meg. Tehát van egy vagy egy pár kocka a szobán. Kiválasztunk egyet, és amennyit a kocka mutat annyit haladhatunk, akármelyik irányba. Kiválasztjuk melyik kocka az és azt jól vissza is tesszük a többi közé. Megérkezünk az új terembe, húzunk egy négyzet alakút és dobunk annyi kockával, amennyit mutat, a kockákat meg lerakjuk. Megint választunk egy kockát, és annyit megyünk és így tovább és így tovább, amíg az összes szobát fel nem fedeztük. A rohangászás közben a pentagon alakú feladatlapkáinkat is figyeljük, mert ha valamelyiket teljesítjük, akkor az alatta ?-lel takart nyomot felfedhetjük. Nyilván a 3-dik nyomot maga a szellem takarja, tehát mindenképp meg kell találni, és meg is fogjuk. Vagy ő minket? HAHAHAHA! khm... Szóval, kiszabadul a szelem a palackból, és útnak indul. Mi folytatjuk a keresgélést, amíg meg nincs mind a 3 nyom. Ha megvannak, akkor csak el kell jutnunk ahhoz az ereklyéhez, amin a 3 felfedett ikon egyszerre látható, felvesszük és angolosan távozunk a kerten át. A szellem meg jön. Amíg nincs nálunk a relikvia, addig csak oda-visszázik a kert és a padlás között, de ha nálunk van a tárgy, akkor már direkt követ minket. Hogyan? Kockával! Mi mással. Hisz a 3-dik dolog minden körben, hogy dobunk 1 kockával a szellemnek. Ő meg megy. Fontos, hogy be lehet zárni termeket azzal, hogy megfordítjuk a négyzet jelölőt az adott szobán és visszarakjuk a kockákat a többihez. Ide nem tudunk többet bemenni, azaz nem állhatunk meg rajta. A szellem de. A Luck-ról is egy szót: Ha ne adj isten szívünknek nem tetsző egy kocka eredménye, akkor újra lehet dobni, ám ilyenkor felhasználjuk a szerencsénket. Vagyis a Luck felirat melletti jelölő egyet halad jobbra, és a lóhere veszít egy levelet. Ezt addig csinálhatjuk, amíg el nem fogynak a levelek. Utána marad a pech. 

Ha kijutunk az ereklyével győztünk! Juhú! Ha a szellem azon a mezőn landol, ahol állunk, akkor támad, és nyer, és elveszítjük az életünket, és a lelkünket és a játékot. 

Az alábbi képen a játékos kollega rendesen szétnyirbálta a darabokat, és bolti minőségre hozta össze a játékot.

Éééééés ennyi! Nem is igazán maradt mit kiszaszerolni ezen kívül, mert hát nem egy bonyi történet. Taktikázni kell, hogy a legpraktikusabban hogyan járjuk be a 13 termet. Mindeközben a 2 feladatunkat is teljesítsük. A szellem persze random bármikor elszabadulhat, aztán kerülgethetjük egymást. Viszont minden taktika mellet a lényeg mégis a mák. Lehetünk bármennyire furmányosak, ha a szellemnek pont annyit dobunk, hogy hozzánk lép, és a Luck is kifogyott, akkor annyi, meg egy bambi. Emiatt nem is lehet rámondani, hogy taktikai. Inkább maki. Angol nyelven letölthető és nyomtatható. Könnyed nyelve érthető, nem lesz para. A grafika kellően creepy. Sőt láthatóan valódi helyiségek képeit látjuk a táblán, ami ad bele kis extrát. A baba meg a szabálykönyvön rendesen nyomasztó. A 10 éves korhatár, hááááát.... megfontolandó. A játékidő igen rövid is lehet egy peches szellemes sorozattal, de kihúzhatjuk jó soká is. Csak rajtunk múlik! Á, csak vicceltem. A szerencsén múlik. A nehézség állítgatására van lehetőség. A szabálykönyv végén 6 fokozatot próbálhatunk ki. Az Epic-et a Dominó nevű hölgyek simán abszolválják majd. *kacsint*

A Rest In Peace: The Asylum egy klafa kis játék, megéri a pénzét, bár a szerencsefaktor kissé beárnyékolja az amúgy sem napfényes termeket, ahol a szellem már ránk feni a fogát. Ki kell próbálni, mi bajunk lehet? Max. oda lesz a lelkünk.

Húúúúúúúúúúúhúhúúhúúúúúú! - ősi szellem mondás

Típus: Horror, kocka
Játékosok száma: 1
Ajánlott kor: 10+ év
Játékidő: 15 perc
Grafika: 4/5
Komplexitás: 1/5
Újrajátszhatóság: 3/5

Összesen: 3/5

Játszottál már ezzel a játékkal? Mik a tapasztalataid? Írd le kommentben! Ha nem, akkor próbáld ki, és utána írd le, hogy tetszett!

A végére a PnP bemutatóknál szokás szerint a "Hogy is néz ki a játék csináld magad verziója" rovat marad a szereposztással. Eképp:

Starring:

Green Bagoly as The Játékos, Kultista mipli as The Szellem, Lukas 2 filléres as The Luck, Kockák as The Kockák.

Itt pedig Marcella Macska sincs meggyőzve arról, hogy pusztán a taktika elég a győzelemhez. Igaza lett.

Most mi van? A "Ki nevet a végén"? Ne már! De! Mitöbb! Miért is ne? Hisz' az is ide való. Sőt, a magyar társasjátékok egyik alapköve. Egyszerű, könnyű, bosszantó. Mi kell még? A nevetés amúgy is boldogság hormonokat szabadít fel, így orvosi rendelvény nélkül is kapható és ajánlott. A "Ki nevet a végén"? Noha már korábban is ismert volt, de a 60-as, 70-es években indult hódító útjára kis hazánkban igazán, és több néven is futott. Nagymamám "Ember, ne mérgelődj!" néven ismerte, de lehet "Ludo", "Ne nevess korán" vagy "Kocog és kidob" is. Az alapvetés, hogy az nevet igazán, aki utoljára nevet, plusz a legszebb öröm a söröm, vagy mi már... na... a káröröm. Az alapjáték indiai eredetű, és parcheesi vagy pachisi néven volt ismert már a VI. században. Ugyanez Koreában Junnori néven futott. Persze, mint minden jó dolog nem maradhatott rejtve a világ elől, így bejárta a bolygót. A szabályok természetesen kőbe vannak vésve. És mégsem. Olyan, mint a kocsma billiárd. Ahány ház, annyi szokás. Van ahol ki-be lépkedhetünk a cél előtt, van van ahol 2 kockával dobálnak, van ahol a start mező védett helynek minősül, még olyan is van, ahol 2 bábú állhat egy mezőn, amiket emiatt nem lehet átugrani. Micsoda??? Biza. A pálya formája is eltérhet. Van plusz jel alakú vagy csillag forma, illetve a léphető mezők száma is változik táblánkén. Utóbbi már csak részletkérdés és a játék hosszát befolyásolja inkább. Akárhogy is van, mindenki ismeri, és nem mindenki szereti - főleg, akik mérgelődnek. Egy társasos-hobbis ember első lépése a komplex játékok felé, úgy, hogy ez a lépés simán átugorható, vagy 6-os dobással elmellőzhető. Ne felejtsük: A nevetés a legjobb orvosság! 

A Ki nevet a végén a VI. században találódott ki, alkotója neve nem maradt fenn az utókornak. Jelenleg leginkább a Piatnik kiadásában kapható különböző változatokban.

A dobozhoz kapunk 1 darab 2 oldalas játéktáblát, 24 darab miplit (6 színben 4-4 darabot), 1 darab 6 oldalú dobókockát és 1 darab játékleírást.

Célunk az összes bábunkkal a célba érni a többiek előtt.Lerakjuk a táblát az asztalra és jó körbeüljük. Mindenki választ egy színt, a hozzá tartozó mipliket magához veszi, és a kiinduló mezőre helyezi. Fejenként 4 bábu áll így rajtra készen. A dobókockát is a kezünk ügyébe rakjuk. És kész is. Jöhet a nevetés!

A kezdő játékos meghatározása nincs szabályba írva. Ránk van bízva, hogyan választunk. Lehet a legnagyobbat dobó, vagy fej vagy írás, vagy teli vagy üres vagy a legkócosabb játékos. 1 akciót hajthat végre mindenki a körében: kockadobást. Mindig dobunk, aztán jön a kövi tag. Ahhoz, hogy elinduljunk a parkolóból 6-ost kell dobni. Ha már úton vagyunk körbe, akkor a 6-os dobás biztosít egy újradobást. Vagyis ameddig 6-osokat dobálunk mi vagyunk soron. Persze, amíg nem dobunk 6-ost, akkor parkolunk, amíg lemegy a nap. Ha már úton vagyunk, akkor bármi szám megfelel, ahhoz, hogy nyomuljunk. Amikor utolérünk valakit, simán átugorhatunk rajta. Ám, ha a dobásunk eredményeként a másik játékos mezőjére érkezünk, akkor kiütjük, és mehet vissza a kezdőmezőre zabot hegyezni. 

Ahogy körbe értünk és a célegyenesben galoppozunk, a feladatunk pontos dobással beérni. Nincs oda-vissza bohóckodás. Vagy pontos vagy kint marad. Ilyenkor kellemetlen, ha más utolér minket és PAKK (kiüt)! Curükk a kezdőre. Akinek mind a 4 miplije biztonságban van, az nyert. Juhú! 

Hát ennyi volna tokkal, vonóval, gyantával. Itt nincs további szabály, amit ki kellene szaszerolni, egyszerű, mint a faék. Persze a klafa házi szabályokat nyugodtan lehet alkalmazni, csak tessék előtte egyeztetni, mert annál nincs rosszabb, amikor ott ülünk és vitatkozunk, hogy nálunk hogy szokás. A grafika nem igazán van túlzásba víve. A dobozon még csak-csak van valami, a többi meg elhanyagolható. Mivel nem bonyi kismókusok is elkezdhetik hamar - őket talán jobban leköti egy második kör is. Az előirányzott 20 perc módosulhat, de őszintén szólva, nem fog senki órákig kinevetezni. Varia nem van. Max, hogy milyen táblán játszunk, de az nem sok. 

A játéknak kismillió változata és újra kiadása jelent már meg, meglovagolva trendeket, vagy van felnőtt verzió, meg gyerek verzió, utazós-mágneses változat vagy bazi nagy táblás és otthon is simán barkácsolhatunk magunknak táblát pár gombbal és egy kockával. Akinek van felesleges 20 perce, és nincs jobb ötlete, akkor hajrá! A vége mindig ugyanaz: valaki jót nevet.

HA! HA! HA! HA! HA! HA! ....ha....ha - a Joker

Típus: Tábla
Játékosok száma: 2-4 vagy 6
Ajánlott kor: 4+ év
Játékidő: 20 perc
Grafika: 1/5
Komplexitás: 1/5
Újrajátszhatóság: 1/5

Összesen: 2/5

Játszottál már ezzel a játékkal? Mik a tapasztalataid? Írd le kommentben! Ha nem, akkor próbáld ki, és utána írd le, hogy tetszett!

Nem lehet minden sorozat elsőre kult klasszikus, mint a GOT vagy a Stranger things. A Gene Roddenberry (1921-1991) által megálmodott sci-fi sorozat, ahol csak a béke fontos, ahol az emberiség már kirajzott az űrbe és gyönyörű Űrszekereken rójja a fényéveket és már nem kell pénz sem az életben, 1966-ban került először a TV képernyőkre. Mára TOS - The Original Series néven különböztetjük meg a művet a többi hasonló nevű alkotástól.  1966 és 1969 között láthatta a közönség az NCC-1701 sorszámú Enterprise űrhajót, ami a XXIII. században járta az űr végtelenjét, fedélzetén a színes összetételű legendás legénységgel. James Tyberius Kirk kapitány, Mr. Spock, Dr. Leonard "Bones" McCoy, Pavel Chekov, Uhura, Hikaru Sulu és Montgomery "Scotty" Scott 3 évadon át kereste az idegen életformákat, amíg le nem vették őket műsorról a vékonyka nézettség miatt. 1973-1974 között egy rajzfilm sorozat formájában visszatértek újabb kalandokra. Az eredeti színészek kölcsönözték a hangjukat a szereplőknek. Kivétel a Chekovot játszó Walter Koenig. Rá már nem volt pénz. Ezután a Űrszekerek álomba szenderült. A következő löketet egy másik film monstrum megjelenése adta. A Star Wars újraélesztette a sci-fi műfajt a mozikban, és ennek a farvízén evezve az eredeti Start Trek legénység újra magára öltötte az egyenruháját, és beszálltak az Enterprise-ba 1979-ben, hogy az első mozifilmben V'ger nyomára bukkanjanak. Ezt még 5 mozifilm követte a Kirk mancsaft 1991-es nyugdíjba vonulásáig. Vicces, hogy minden páros számú film jó és sikeres lett. A háttérben közben megjelent egy új legénység, új színészekkel, egy új Enterprise-on. 1987-től indult el a The Next Generation sorozat, de ők már egy másik (blog)lapra tartoznak, ahogy az összes többi utánuk készült sorozat és film is. Megjegyzendő, hogy amellett, hogy a Star Trek TOS Hugo díjat is kapott, letett egy másik mérföldkövet is azzal, ahogy Uhura és Kirk nyilvánosan csókolózott először az akkor még igencsak konzervatív TV-ben. Ők már tudták, hogy a jövő nem konzervatív.

2016-ban az angol Carl White találta ki a Star Trek: The Dice Game-et. A játéknak nem volt kiadója, ugyanis kizárólag webes verziója van. Nincs doboza, ahogy bolti forgalomba helyezése és ára sem. Csak .pdf file-ok, amiket letöltve, kinyomtatva és összeragasztgatva megkapjuk a játékot. PnP, Print and Play.

Miután lekapargattuk az összes ragasztómaradékot a nem kívánatos helyekről az asztalon, maradnia kell 1 játéktáblának, 4 nehézségi fokozat/év jelölő kártyának (ezeket dupla oldalúra is csinálhatjuk, akkor csak 2 darab lesz),  40 fejlesztéskártyának, 40 eseménykártyának, 24 küldetéskártyának és némi vágott papírhulladéknak.  Szerezzünk még be 10 darab sima, 6 oldalú kockát és kb. 10 apróbb jelölő tokent. Mire jó a Lego vagy a néhány kavics az akváriumból? Ezzel meg is van nagyon saját, házilag barkácsolt játékunk.

A Világűr, a legvégső határ. Ennek végtelenjét járja az Enterprise űrhajó. Feladata az 5 éves küldetése során új, furcsa világok felfedezése, új életformák és civilizációk felkutatása és hogy bátran eljusson oda, ahol még nem járt ember.

Ezen táblát tessenek megsasolni, mert rajta van minden lényeges tudnivaló és erre fogok hivatkozni mindjárt a setup és a játék során.

Célunk tehát az 5 éves küldetéseket végigcsinálni, amik alatt a ránk és hajónkra leselkedő veszélyeket hárítjuk el a legénység megfelelő felhasználásával.

A 6 oldal a kockán jelent 5 legénység fajtát és 1 veszélyt. A legénység minden típusának van különleges képessége, amit használni tudunk. A veszély, ha 1-est dobunk. Ilyenkor a kocka egyből mehet a scannerekhez, és ott is marad, mert valamit észleltünk, ami leköti a figyelmet - és a kockát. A maradék szám a legénységé. A 6-os a parancsnoki szám, felhasználásával 1 másik kockát átfordíthatunk a kívánt értékre. Az 5-ösök a tudományos tisztek. Ők kezelik a pajzsot. Fel és le is húzogathatják. A 4-es az orvosi csapat. A gyengélkedőből szedik ki a legénység gyengélkedő tagjait. A 3-as a gépészet, akik javítják a kasznit. A 2-es pedig a biztonságiak, akik a scanner kockákat szerzik vissza. Mindenkinek van kialakított helye a táblán. De! Vigyázni kell, mert ha a 10 kockával hiába dobunk mondjuk 10 hatost, akkor is csak 2-t használhatunk fel parancsnoknak. A többi, aminek nem maradt hely megy pihenni a kör végéig. Vagyis minden pozícióban limitált hely van. Ld a képen. 

Vegyük magunk elé a játéktáblát, ami az NCC-1701 Enterprise-t ábrázolja. Itt van hely a kártyáknak és a legénységnek is, illetve további információk találhatók rajta, példul a kockák egymással való beváltásának árfolyama (mondjuk 2 gépészből csinálhatunk 1 biztonságit és vica versa, meg estébé). Kiválasztjuk a nehézséget. Mivel kezdők vagyunk és sikerélményeket szeretnénk, ezért a könnyű fokozat kártyát tesszük a táblára. Ez az 5 évet mutatja, mert 1 küldetés 1 év alatt megy le. Ezen a fokozaton az első 3 év nyugisan telik majd, a 4-dik és 5-dikben néz csak be az ördög az popónkba kicsit. Eztán kipakoljuk a jelölő tokenjeinket eképp: beállítjuk a burkolatot maximumra, még sértetlen a hajó. Ez 7-es. A pajzs le van engedve, ez 0-ás. Az első évben vagyunk, ez 1-es. A kör első fázisában vagyunk az első lépésnél, ez az első rublika. A dilithum kristályok (az üzemanyag) még maxon van, a 10-esre mehet a jelölő, mert tele a tank. 1 jelölőt pedig a kezünk ügyében hagyunk az aktuális küldetés státuszát mutatni majd. 3 fejlesztés kártyát felcsapunk és a tábla fölé rakunk, hogy később ezeket megcsinálhassuk. Ide kerül a 3 húzópakli is. A jól megkevert esemény-, fejlesztés és küldetéskártyák. Végül a 10 kockányi legénység a legénységi pihenőkbe kerül. Ez a setup. Engage!

A játék menete a tábla jobb oldalára van írva. Szépen fentről lefele haladunk és megcsináljuk, amit kell. A jelölőt használjuk itt egészséggel, mert nagyon praktikus, plusz a sorrendiség néhány kártyánál és eseménynél kulcsfontosságú. Első fázis a küldetés: 1. lépés 1 egység üzemanyag felhasználása. Ez most skip, mivel még nincs küldetésünk és az űrdokkban héderezünk, így ez csak a második körtől lesz érdekes. 2. lépés a küldetés frissítése, vagyis húzunk egy küldetéskártyát. 3. Az (M) akciók használata. Sok kártyán, például a küldetéseken van (M) ikon. Amit ott ír, megcsináljuk (ez 99%-ban rontó hatású dolog). Második fázis a lehelyezés: 1. dobunk az összes felhasználható kockával. 2. a számok szerint a helyükre tesszük a kockákat a hajón. "Mindenki pozícióba, gyerünk gyerünk!" 3. Aktiválás. Ez tehát, amikor a kockákat felhasználjuk valamire. Rárakjuk a veszélykártyákra, a küldetéshez használjuk vagy fejlesztünk, esetleg a szkennerekbe, betegszobán vagy máshol beragadt kockáinkat applikáljuk ki. Gazdálkodunk okosan velük. Ha ez megvan jön a takarítási fázis. 1. kockák, vagyis a legénység visszatér a körleteibe. 2. Ha megcsináltunk küldetést, akkor eldobjuk a kártyáját és eggyel továbbmegy az év jelölő. 3. Eldobjuk a megcsinált eseményket. 4. Megkapjuk az elkészült fejlesztéseinket. És ennyi egy kör! Eztán a jelölő visszamegy a sor tetejére és újra indul. Tehát -1 üzemanyag, új küldetés (már ha megcsináltuk az előzőt), az (M) power beüt, kockázunk, lehelyezünk, aktiválunk éééééésígytovább. Az apróbb flikk-flakkokat tessék kiszaszerolni azért majd.

Ha 5 küldetést megcsinálunk sikeresen, akkor nyertünk. Juhú! Ha 2 küldetést bukunk, akkor nem. Ha felrobban a hajó, vagyis a kaszni értéke 0 alá menne, akkor nyekk van. Szerencsére a pajzsok nyelik be a támadásokat először (hacsak egy kártya máshogy nem rendelkezik). Ha elfogy a kraft és nincs több dilithium, akkor véget ér a küldetés és jöhet az új.

Eme kép, ímhol bizonyítandó szolgálja, hogy a házilag mívelt Űrszekerek is klafa tud lenni Lego jelölőkkel, még silány fényviszonyok mellett es.

Persze a kutya, vagy a klingon a részletekben, azaz a kártyákon lévő szövegekben van elásva. Oda kell figyelni melyik, hogyan nehezíti meg az éltünket, mert van, aminek nem csak egyszeri a hatása, hanem körről körre osztja áldását. A játék nem is titkolja, hogy a Deep Space D-6 koppintása, vagyis inkább tovább fejlesztése. És milyen jól sikerült koppintás és tovább fejlesztés is lett! Ezt a mechanikát pont a Star Trek-re találták ki. Az események, a küldetések és a fejlesztések is nagyon jól adják a feelinget. Amikor a hajó egy küldetés során a űrdokkban áll, leengedett pajzzsal, mert 2 helyről ereszt a burkolat, és ránk ront egy Klingon Battle Cruiser, akkor igencsak fel kell kötni a gatyánkat! Persze a szerencse nagy faktor, hisz, ha csak 1-eseket dobálunk (ahol, ha betelik a 4 számukra fenntartott hely, húzni kell egy eseményt, ami leginkább nem egy jó dolog), akkor hamar vége lesz a küldetéseknek és a hajónak. A többi a taktikázás. Ide? Hova? Átváltsam? A küldetést toljam? Vagy inkább egy veszélyt hárítsak el? De be van szorulva 1 kocka amoda. Nem jó. Inkább oda. Lehet törni a buksit. Nos, a grafika az nuku. Igényes meg minden, de anti-pompom, vagyis igazán semmilyen. A tábla van oszt csá. Nem baj. A játékidő meglehetős. A 30 perc, ami alsó hangnak van nagyon optimista. Kb. ha semmi nem jön össze, akkor annyi. Inkább a 90 perc felé konvergálunk. És leköt végig! Biza! A kor besorolás rugalmas lehet, kismókusok is beledudálhatnak simán. A nyelv angol, de nem akadémikus szintű. Aki igazán lelkes, az kiegészítők és egyéb módosítások hadát töltheti le és alkalmazhatja, Varia a 4 nehézségi fokozatban van, ahol is a 4-dik az a Kobayashi Maru. AZ a Kobayashi Maru. Igen. AZ. 

A nyomtatáshoz még, annyit, hogy javasolnám a papír minőségén nem spórolni és a szokásos A4 nyomtatópapír helyett kicsit vastagabb és fényes lapokra nyomtatni, vagy nyomtattatni vagy nyomtattattatni. Megéri, mert szép eredményt kapunk, igazi bolti minőséget. És szánjuk rá a megfelelő időt is, mert a 108 dupla kártyalapon átvágni magunkat nem egy rövid móka. 

A Star Trek: The Dice Game nagyon ott van! Ennél nem is kell több. Tessék kipróbálni!

Úristen, Jim! Ez az ember halott - Dr. Leonard "Bones" McCoy (egy hatalmas lukkal a hasán fekvő pirosruhás mellett)

Típus: tematikus, legénység lehelyező
Játékosok száma: 1
Ajánlott kor: 12+ év
Játékidő: 30-90 perc
Grafika: 1/5
Komplexitás: 2/5
Újrajátszhatóság: 4/5

Összesen: 5/5

Játszottál már ezzel a játékkal? Mik a tapasztalataid? Írd le kommentben! Ha nem, akkor próbáld ki, és utána írd le, hogy tetszett!

Macska Marcella nem tudta megállni (ülni), hogy ne próbálja ki a játékot. Itt épp a kockáit rendezgeti a küldetés 4-dik évében. Nem szereti, ha zavarják, na.

A világűr, a legvégső határ és réges-régen, egy messzi-messzi galaxisban. Ésatöbbi, ésatöbbi. Még a Monty Python dala a világűrről is ide passzol. Jelenlegi tudásunk szerint végtelen, de legalábbis konvergál hozzá. Végtelen. Vég-te-len. Próbáljuk meg elképzelni mennyi is az! Majd miután kiakadt az elménk, és visszanyertük a tudatunkat olvassunk tovább. Az égitestek közötti légüres tér a hivatalos megnevezése az űrnek. Elindulunk felfelé és kb. 80km után már asztronautának hívhatjuk magunkat. Az űr közelebb van, mint Szolnok Pesthez. Kocsival alig több, mint egy óra, ha tempósan csapatjuk. Szlalomozva kikerüljük az űrszemetet, amit már ott hagyott Föld körüli pályán az emberiség. Szépen tovább vezetünk az ISS és a Hold mellett módszeresen haladva kifele a Naprendszerből. Ha az újra-bolygó Plútót is elhagytuk bejutunk a Csillagközi térbe, noha még mindig a Tejútrendszerben vagyunk helyileg. Na itt kell sokat vezetni mire azt elhagyjuk és kiérünk az Intergalaktikus térbe. Itt már minden irányból galaxisok vesznek körül minket. Ide már a madár sem jár. Arról lehet vitatkozni, hogy innen hozzánk jönnek-e látogatók, de erről maximum Pataki Attila tudna mesélni. A világűr ezen része már olyan, mint a szomszéd szombati brassóija és annak az illata a lépcsőházban. Tudjuk, hogy ott van, érzékeljük, de nem tudjuk megnézni, tesztelni, csak sóvárgunk. És miért is ne kóstolhatnánk bele a világűr messzi brassóijába egyszer majd? Talán nem holnap vagy ezen a héten. De majd!

A Deep Space D-6 egy szóló játék, ami 2015-ben jelent meg. Tony Go az ötletgazda és a Tau Leader Games a kiadó.

Sajnos kis hazánk ezen játék szemszögéből a Tejútrendszer határán van, mert hozzánk nem jutott el még az illata sem nagyon. Bolti forgalomban nem észlelték a radarok, maximum használtan lehet hozzájutni. Persze, aki akarja külhonból megrendelheti, csak bibi, hogy a posta ára dupla/tripla, mint maga a játék. De nincs veszve semmi! Van megoldás: a PnP. A Print and Play. Erről már volt szó, úgyhogy mehetünk tovább a játékra.

Ha megvan a nyomtatás és a vagdosás, akkor a következő elemeket kellett, hogy megkapjuk: 1 játéktábla (űrhajómintás), 36 fenyegetéskártya és 6 Don't panic kártya. Szükségünk lesz még 6 darab standard 6 oldalú kockára is - 5 darab szimbolizálja majd a legénységet és 1 veszélyeket. Javaslat a ragasztáshoz: mivel gyárilag csak egy oldalasak a kártyák, ragasszunk rájuk hátlapot, amivel dupla vastagok lesznek. Sokkal praktikusabb. Nochdazu szerencsés helyzetben vagyunk, mert az űrhajó lapon minden a szánkba van rágva. Rajta van a szabályok kivonata is, plusz mivel az eredeti játékban speciális 6 oldalú kockák vannak, (itt nekünk ugye csak a sima), ezért ráírták az átváltó kódot, melyik szám, melyik ikont jelenti. Pompás dolog! 

Az RPTR osztályú USS Crypsis csillaghajó kapitányaként az Auborne rendszerben járőrözöl legénységeddel, amikor segélyhívást fogtok. Miután visszaálltok hyper sebességből rájöttök, hogy csapdába csaltak! Ki kell tartanotok a legénységgel, amíg megjön a segítség, azaz amíg az egész flotta ide nem ér. Minden tudásodra  és kapitányi képességedre szükséged lesz, mert a legénység csak benned bízik. Harcra fel!

Tehát a cél nem kevesebb, mint a túlélés. A legénységet a megfelelő pozíciókba helyezni, a hajót megjavítani és legyőzni a ránk törő ellenséget. Amiből jó pár előkerül. Biza. Kezdjünk is hozzá!

Az űrhajót magunk elé helyezzük. Jól megkeverjük a fenyegetéskártyákat és a kiválasztott nehézségi fokozatnak megfelelő mennyiségű Ne pánikolj kártyával dúsítjuk. Minél több, annál könnyebb. A pajzsot és a páncélzatot maximumra húzzuk. Házi tokenekkel jelölhetjük őket, példul 1x1-es lego kockákkal, kavicsokkal, esetleg a Mars terraformálásából lopott átlátszó minikockákkal - utábbit ne felejtsük el visszalopni! A dobókockákat a kezünk ügyébe rakjuk és indul a mandula, vagyis az űrhajó megvédése!

Kezdésnek csapjunk fel 2 fenyegetéskártyát. A fenyegetéskártyáknak 2 fajtáját ismeri a tudomány. Külső-, és belső fenyegetés. Ha külső, akkor az űrhajó jobb oldalára kerül, ahol van egy 1-től 4-ig terjedő skála. A támadó szintje, azaz HP-ja is 1-től 4-ig terjedhet. Amellé a szám mellé rakjuk az űrhajólapnál, amennyit a fenyegtéskártya jelöl. Ennyi találat kell ahhoz, hogy elpusztítsuk. Ahogy lőjük és fogy az életereje, úgy halad lefele az 1-es irányába, amíg meg nem semmisül. A belső fenyegetéseket a bal oldalra helyezzük. Ezek olyan események, amik többnyire lefoglalnak legénységet, amiket nem használhatunk egy darabig. Vagyis ennyivel kevesebb kockával dobunk. Szóval a 2 felhúzott kártya a helyére kerül. Az első dolog minden körben, hogy dobunk 6 kockával. Az eredmények a legénység tagjai, akiket típusok szerint (parancsnok, orvos, gépész, stb.) felhasználhatunk. Hogy kit mire, azt tessék kiszaszerolni, rá van írva a hajóra is és a nem-túl-hosszú szabály is taglalja. Miután ez megtörtént jön a gonoszok hada. Húzunk egy fenyegetéskártyát és a megfelelő helyre rakjuk. Ezután dobunk a fenyegetéskockávak. Megnézzük, hogy a kapott szám valamelyik fenyegetéskártyán rajta van-e? Ha igen, akkor érvényesítjük annak hatását. Ha nem, nem. Fontos, hogy a páncélon csak akkor esik sérülés, ha már nincs pajzsunk (hacsak egy kártya máshogy nem rendelkezik). Ha ez mind megvolt összegyűjtjük a kockákat, rendet rakunk és indulhat az új kör.

Mindez addig megy, amíg vagy el nem fogy minden fenyegetéskártya vagy meg nem semmisül az űrhajó. Tyú! Tyú! Bumm!!!!

Így néz ki hát a játék. Egyáltalán nem bonyi. Lehet kapitánykodni. Beosztani a szűkösen rendelkezésre álló erőforrásokat, és kihúzni a végéig. A fenyegetéskártyák szövegeit figyelni kell, mert vannak trükkösek. Csak a példa kedvéért, nekem az első játék meglepő módon egy szinte-diadalmenet volt. 3 híján minden fenyegetést és ellenségeket elimináltam, a veszélyeket elhárítottam, a pajzs és páncél ki volt maxolva végig. Sima liba. Vagy mégsem? A fennmaradt pár fenyegetéskártyák akkora sérüléseket okoztak a hajón, hogy a célegyenesben füstölt el minden. Óriási volt. De hát ilyen ez a rock'n'roll szakma. Grafika? Az nincs igazán. A kártyákra ráférne, helye lenne. De nincs. A 30 perc játékidő tartható, és simán kikaphatunk hamarabb is egy rossz osztás és gyenge kockadobás kombója miatt. Kismókusok is játszhatnak vele, mert minimális olvasást igényel. Igaz, a játék csak angolul elérhető. Egy dolog hiányzik csak, az pedig az űrhajó választék. A dobozos verzióban kb. féltucatot lehet röptetni, itt csak egy van. Szóval, vagy az, vagy megyünk gyalog. De legyen ez a legkisebb gond. Varia van a játékban, mert lehet a nehézségi fokot állítani, és még könnyűn sem mindig könnyű. Teljesen portábilis és teljesen szóló. Teljesen jó.

Én ugyebár, prózai okokból PnP verziózok a Deep Space D-6-tal, mert hát nem kapni. Mivel régi álmom volt hozzájutni ez nem tántorított el. Elfogult vagyok. Ezt a játékot csak ajánlani lehet! Pajzsokat fel, és irány az Auborne rendszer!

A világon két dolog végtelen: a világegyetem és az emberi hülyeség. Bár az elsőben nem vagyok biztos. - Albert Einstein

Típus: Kártya, munkás lehelyezés
Játékosok száma: 1
Ajánlott kor: 10+ év
Játékidő: 30 perc
Grafika: 1/5
Komplexitás: 1/5
Újrajátszhatóság: 4/5

Összesen: 5/5

Játszottál már ezzel a játékkal? Mik a tapasztalataid? Írd le kommentben! Ha nem, akkor próbáld ki, és utána írd le, hogy tetszett!

Záró akkordnak íme egy kép a csináld magad verzióról, ami addig készült amíg Marcella Macska a mosdóba szaladt játék közben. Szerintem simán klafa. Pompásan elvan a szokásos Arkham Horror alátéten a fakockákkal és a Zöld Manó lego rakétáival.

Utazzunk vissza a múltba és keressük meg a Dark Lady-t, azaz a Sötét Hölgyet. Előtte viszont William Shakespeare-t kell megtalálnunk. Tehát 1564 és 1616 között kell legyünk, Angliában, Londonban. "Avon édes hattyúja" megannyi írása közül a szonettjeiben kerül elő a Sötét Hölgy. Haja fekete, a bőre barna tónusú.  A hölgy a kor konzervatív normáitól messze eltér, nyíltan szexuális és megbotránkoztató. Van aki egyenesen bosszantónak nevezi és mint elrettentő példát mutatja be az ifjúságnak. Valós személye a mai napig kérdés. Ki volt ő? Görögország, Spanyolország, Olaszország esetleg Dél-Franciaország mediterrán nőtípusa sejlik fel benne. Mitöbb, bizonyos tudósok szerint afrikai származású volt, és Black Luce-nak hívták. Biztosan már nem tudni, de annyi igaz, hogy valódi személy volt. Karaktere a mai napig elő-elő kerül a populáris kultúra darabjaiban. Legutóbb például egy Dr. Who epizódban bukkant fel. Az 1599-ben játszódó epizódban a 10-dik Doktor segítőjét Martha Jones-t bűvöli el egy Fekete Nőszemély. Az epizód végén, amikor kiderült hőseinkről, hogy időutazók "sötét hölgynek" nevezik és a 18-as Szonátából idéznek neki. Lucy Negro vagy Black Luce, akárhogy is hívták élt, és a köztudatban él. Ő a Sötét Hölgy.

A Black Sonata játék 2017-ben jelent meg és John Kean a feltalálója. A játékot a Side Room Games adta ki.

Mit kapunk a dobozban? Áááááácsi! Hóóóóóha! Itt álljunk meg egy szóra, tanár úr! Szót kell ejteni valamiről, amit úgy hívnak PnP.

PnP, avagy Print and Play. Nyomtasd ki és játssz, alliterálva. Nyomtass és nyátssz. Vagy inkább nyomtass és nyomasd? Akárhogy is a lényeg ugyanaz. "Nincs hely a játékoknak! Túl drágák! Nem veszünk többet! Mindent ellepnek a társasok!" Megesik az ilyen. De van megoldás! Azoknak van ez kitalálva, akik már hallották az alábbi mondatokat, vagy ezek szinonímáit. Nem kell hozzá más, csak egy file és egy nyomtató. Végülis minek megvenni a játékokat, elég, ha kinyomtatjuk őket és összeragasztgatjuk? Aztán jöhet a mehet! Oké, persze kicsit sufni-tunning, mint a faszpoiler a Ladán (mondjuk annál sokkal jobb), és nyilván nem a bolti darabokat kapjuk. Viszont spórolunk. Plusz be tudunk szerezni olyan játékokat, amik kis hazánkban nem, vagy csak nehezen kaphatók. Az eredmény pedig a mi kezünk munkáját dícséri, ha szép lesz, ha nem. Tehát most az a Black Sonata jön, ahol nem volt doboz, csak egy .pdf file.

Mit sikerülhet összebarkácsolni? 1 játéktáblát, 1 leírást, 12 Dark Lady kártyát, 1 nyom(el)takaró kártyát, 32 rejtőzködés kártyát, 11 helyszín kulcskártyát, 10 köd kártyát, 1 visszaszámláló kártyát, 1 player aid kártyát és 6 tokent. Otthonról kapjunk elő még 1 miplit és 4 jelölő tokent. Utóbbi kétféle holminak szinte bármily' tárgy megfelel.

A játék célja a Sötét Hölgyet üldözni, nyomokat gyűjteni, és amikor úgy érezzük, hogy birtokunkban van minden információ, akkor tippelni és leleplezni. Minden Lady kártyáján 3 ikon, azaz tulajdonság van arról, hogy ő milyen egyéniség. Író, vagy anyuka, esetleg királyi sarj netán más. Na, ezt a 3 ikont kell takkra eltalálni.

Előkészületek: olló és ragasztó. Ha ez megvan jöhet a játék! A játéktáblát kitesszük középre, és a játékos miplinket valamelyik általunk választott városrészre helyezzük. Onnan indul a hajsza majd. Közben random kiválasztunk 1 Dark Lady kártyát, akit üldözzük, így jól nem nézzük meg ki is az. Lerakjuk a tábla szélén a neki kijelölt helyre a kártyát. A hölgyek kártyáinak hátán különböző ikonok láthatók - pl. rózsa vagy makk vagy stb. - így tudjuk őket megkülönböztetni, miközben a neves íróköltő mosolyog ránk a kártyákról. Minden ilyen ikonos lapból kettő darab van. Így azt a lapot a párosból, aki nem került kiválasztásra félretesszük. A többi hölgy lapjára ráhelyezzük a nyom(el)takaró kártyát. Tilos lesegetni hisz ők adják majd a nyomokat. Megkeverjük a köd kártyákat és azokat is a kezünk ügyébe helyezzük. A rejtőzködés kártyák már kicsit bonyibbak. Az egyik oldalon piktogramok vannak, a másikon alul is és fölül is betűk, 4-4 darab. Kiválasztjuk a sorban hanyadik betűvel játszunk, illetve, hogy a fentivel vagy a lentivel, mert aszerint kell majd összerakni a paklit. Ha a felső sort vesszük, akkor a Lady minden körben mozog, míg az alsónál nem. Előbbi talán könnyebb és a példa kedvéért azt vesszük. Szóval a 4 fenti betűből kiválasztjuk melyik szimpatikus. Legyen mondjuk az első a négyből. ABC sorrendbe rakjuk az összes kártyát úgy, hogy a fenti első betűket nézve sorrendben legyenek és eképp egymásra rakjuk őket. A-ra a B-t. B-re a C-t, és így tovább. Lesz egy jó kis húzópaklink, aminek a piktogrammos oldalát (nem a betűset) nézhetjük. Fontos, hogy ezt a paklit ne keverjük meg! Emelni lehet, amolyan vegas-osan párszor, de ne keverjünk! Már nincs sok hátra, kitartás! Van 1 kártya, ami a visszaszámlálást, azaz a hátralévő időnket/köröket méri. Ezt tegyük az előbb kialakított paki aljára úgy, hogy a 2-es szám legyen mifelénk. Ahányszor körbe ér a húzópakli, és ránk kacsint ez a lap, úgy fordítjuk, hogy a következő eggyel kisebb szám legyen felénk, ergo hátra van az 1-es és a 0-ás, ami így összesen 3 kört jelent. A helyszín kártyákat tegyük a nem használt Lady lapjára. Onnan húzunk majd belőlük. És meg is volnánk. Megjegyzendő, hogy érdemes a segítség kártyát, amit összeraktunk az elején a technocol rapiddal egészséggel és bátran használni. Kezdjünk hozzá akkor!

Minden körben 2 dolog történik. 1) Mozog a Lady, de mindig maximum 1 városrésznyit. 2) Mi vagy mozgunk, vagy nyomozunk, vagy gyanúsítunk, vagy passzolunk. Ezekből 1 lehet. Na akkor, hogyan is mozog ez a botrányos Lady? Kezünkben van a kialakított rejtőzködéspakli. Látjuk az első piktogrammot. Ezt a lapot levesszük, és a pakli aljára rakjuk. Újabb piktogram kerül elő. Ezek az ikonok a városrészeken mind megtalálhatók. Az összes olyan városrészre, amin az újonnan felfedett kártyán található ikon van (pl. sörös korsó, temető, stb.) rakunk egy jelölőt. Ugyebár ezek a saját kis tokenjeink. Így jelöljük, hogy ezeken a helyeken lehet a Hölgy. Csak, hát melyiken? Az itt a kérdés. Akkor nemesbb-e a lélek... na jó. Vissza! Szóval jöhet a Mi mozgunk. 1-et lehet menni bármelyik kövi helységbe. Ilyenkor megkapjuk az adott helyszínkártyát. Amikor a hölgy olyan városrészbe ér, ahol épp mi is állunk, akkor nyomozhatunk. Ez úgy történik, hogy fogunk egy köd kártyát és a rejtőzködés pakli legfelső lapja alá rakjuk köddel felfelé azért, hogy ne lássuk a kövi lapot. A legfelső lapot meg leemeljük és az adott helyszínkártya tetejére tesszük. Na most, ha jól vagdostunk, akkor minden helyszínkártyán van egy lik, ráadásul megfelelő helyen. Így, ha az alábbi lap párost megfordítjuk bekukucskálhatunk egy kulcslyukon. Ha nem látszik semmi, akkor pechünk van. De ha felsejlik a Dark hölgy ikon, akkor szuper. Nyomon vagyunk. Kihúzzuk az első Lady kártyát a nyom(el)takarókártya alól. A lapon megkeressük melyik ikon épp a mi Lady-nk. Mondjuk a rózsa. A kártyán a rózsa ikon mellett infót találunk arról, hogy keresett személy milyen tulajdonságokkal bír a 3ból. Egy ilyen, egy olyan, semmilyen. Ez segít kizárni a többi ikont. Ha nyomot találtunk, akkor a hölgy menekül. Tehát lapozunk a kövi ikonig a rejtőzködés paklin, ééééés oda menekül (kis tokenjeinkkel jelöljük folyamatosan épp merre van). Majd lapozunk megint egyet, mert ő jön az új kör elején. Ahogy haladunk előre egyre több nyomkártyánk lesz. Meneküléskor annyit szalad, ahány ilyen kártyánk van, de sosem mehet lépésenként 1-nél több városrészt. Amikor körbeér a pakli előbukkannak a ködkártyák is apránként. Ezeket is felfedhetjük akcióként. A hátlapjukon néha segítő, néha gátló feladat van. Vigyázni kell velük, de akár meg is érheti. Vagy mégsem? Vagy mégis? 

Ha jól állítottuk be a rejtőzködés húzópaklit, akkor a hölgy egy minta szerint halad. Ezt kifigyelve elé vághatunk, és leleplezhetjük. Csak szólok, hogy elsőre nem biztos, hogy sikerül nyerni. Figyelni kell és taktikázni, mert ha elfogynak a ködlapok vesztettünk, ahogy akkor is, ha a visszaszámláló nullára ér. Da da daaaaam. 

Ennyi volna a játék. Talán kicsit bonyi itt-ott, de megéri kiszaszerolni. Sajna csak angolul tölthető le, de nem vészesen sok oldal. Lehet vele kézimunkázni. Ahogy mondtam korábban a sikerélmény nem garantált. Sokszor neki kell futni, mert ha elbízzuk magunkat simán lukra futunk. A nyomokra nagyon kell figyelni, hogy melyik tulajdonságokat zárjuk ki, melyiket nem. Illetve ha nagyjából megvan merre halad a hölgy, akkor elé vághatunk, különben csak a cherchez la femme lesz. Klafa a sok korhű idézet és szöveg a lapokon, ami aztán tényleg nem alapfokú angolt igényel. A grafika is találó, nem túlzó, pont jó. Ha egyszer ráérzünk, akkor lehet tolni így a 30 perc is csak javallott. A játék szigorúan szóló, de ha besegít valaki logikázni, az jó lehet. Mivel SK csináljuk, csak magunkat okolhatjuk, ha elgombázzuk a kivágást. Én eléggé sokat adjusztáltam a lapok széleit, hogy passzoljanak. Szoszó sikerült. Egy tipp: a lapokat és hátlapjaikat külön vágjuk ki és ragasszuk össze, ne egyben az A4-es lapot. Mivel egy bugyiban elfér simán hordozható. A varia? Na az nagyon is van benne! Ugyebár a random választott betűk alapján összerakott pakli már ott lehet, másrészt a haszn.út.mut. is tartalmaz egy rakat változatot a könnyűtől a nehézig. El lehet vele szórakozni vala.

A Black Sonata egy okos, jól kitalált játék, sok ismétlési lehetőséggel és kezelhetően hosszú játékidővel. Így, hogy PnP verzióban is elérhető rá lehet és kell is csapni. Rómeó is simán ezt játszotta volna, csak hát tudjuk mire adta a fejét.

A szerelem?... Hogy gyenge? Nincs erősebb!
És nincs vadabb! Úgy szúr, akár a tüske! - William Shakespeare

Típus: Kártya, logika
Játékosok száma: 1
Ajánlott kor: 12+ év
Játékidő: 30 perc
Grafika: 4/5
Komplexitás: 2/5
Újrajátszhatóság: 5/5

Összesen: 4/5

Játszottál már ezzel a játékkal? Mik a tapasztalataid? Írd le kommentben! Ha nem, akkor próbáld ki, és utána írd le, hogy tetszett!

Így néz ki a házilag barkácsolt vezió, egy Arkham Horror-os alátéten. Egy kultistával kergetem az indiai rúpiákkal jelölt hölgyet eddig nem sok sikerrel. Bár most épp nyomkártya kerül felfedésre. Szurk szurk hajrá!

Arborétum. Látogatása iskolás osztálykirándulások kötelező eleme a múzeumok mellett. Idősebb fejjel már önként és dalolva megy az ember a múzeumok mellett. Fák és cserjék, zöld és madarak. Előzékenyen kiírják a növények fajtáját latinul is, így kapunk extra tudást is a botanikus kertekben, amit laikusként simán el is felejtünk 5 perc múlva. Látjuk a Chamaedorea Metallicát és jót mosolygunk, ahogy felidézzük a Nothing Else Matters refrénjét. Ha a tanulás része nem is jön mindig össze, a kikapcsolódás teljesen sikerülhet. Jól eső érzéssel tölthet el, hogy veszélyeztetett és ritka fajok között szippantunk mélyet a levegőből. Minden ország a maga éghajlati viszonyainak megfelelő növényeket mutatja be a számukra kialakított területeken, ráadásul a rendszertani sorrendet is követik. Így bizonyos rokon fajok egymás közelében találhatóak. Persze a csoportosítás a kertészek és botanikusok szája íze szerint változhat, attól függően mit szeretnének tanítani és bemutatni vele. De akárhogy is van, amire mindig számíthatunk az a béke, nyugalom, harapható levegő és gyönyörű növények illata és látványa.

Az Arboretum jelenlegi formájában 2015-ben jelent meg. Korábban sötétzöld dobozban lehetett kapni, amik mára gyüjtői darabok, és szinte hozzáférhetetlenek. Dan Cassar a tervező és a Renegade Games Studios a kiadó. 

A vásárlásért a jutalunk 80 darab kártya (10 fajta fa szor 8 lap fánkként), 1 darab leírás és 1 darab pontozótömb (bazi sok oldallal, nem kell félni, hogy elfogy).

Az élénk cseresznyevirág, az illatos som és a tekintélyes tölgy mind-mind helyet kapnak ezen a békés helyen. Ám a harmonikus légkör mögött egy igazi versengésre ösztönző játék rejtezik. A játékban egy sétautat építünk saját arborétumunkban, ahol egyszerre kell ügyesen gyűjtögetnünk a varázslatosan szép fákat, lehelyezni okosan és taktikusan, miközben ügyelnünk kell arra is, hogy a játék végére mit tartunk meg a kezünkben.

A kérdés kié lesz a legjobb, azaz legtöbb pontot érő argométum? Mókás, hogy a szabályok alapjában véve szuper egyszerűek. A kutya a számolásban van elásva - nem az artomélumban! Kezdjünk hozzá a kertészkedéshez! A feladat és célunk minél több sétaútvonalat építeni, minél több fa fajta felhasználásával.

10 fajta fa áll rendelkezésünkre. Minden fa-sorozat meg van számozva és 1-től 8-ig terjednek a számok. A képek az adott fáról mindig ugyanazok. A kártyák sarkaiban kis ikonok is segítenek a megkülönböztetésben. Az előkészületnél attól függően, hogy hányan játszunk kiválasztjuk a gyűjteni szándékolt fákat a 80 lapból. 4 játékosnál az összes jön, 3-nál kihagyunk 2 fajt, 2 főnél 4-et. Tisztességesen megkeverjük a paklit, és osztunk mindekinek 7-7 lapot. A maradék lesz a húzópakli az asztal közepén.

Az a játékos kezd, aki legutóbb locsolt meg virágot. Miután kiderült, hogy senki nem emlékszik mikor öntözött utóljára, más módon döntjük el a kezdőjátékos személyét. Minden játékos köre kottára ugyanúgy zajlik: 2 lapot húzni, 1 lapot kijátszani, 1 lapot eldobni. A dobásnál képpel felfelé tesszük le a lapot, mert húzni lehet: a húzópakliból, a saját dobópaklinkból és mások dobópaklijából is - innen-onnan, kombinálva is akár! Az óramutató járásával egyezően haladunk a húzás/kijátszás/dobás trióval.

Mindenki a maga pecsenyéjét sütögeti, nem piszkáljuk mások andorégumát! Amikor kijátszunk egy lapot, azt magunk elé rakjuk, ez lesz az artomélun első fája. Fontos, hogy a lapokat egymáshoz képest csak jobbra/balra/fel/le tehetjük, nincs srévizavé. Min ügyeskedjünk? Úgy rakosgatni az adott fa fajtákat, hogy azok kártyára írt számai emelkedő sorrendben kerüljenek elénk. A sorozatnak nem kell folyamatosnak lennie ÉS lehet köztük más fajta fa is. A lényeg, hogy az adott fa fajta legalacsonyabb és legmagasabb sorszámú tagját össze tudjuk kötni egy láthatatlan, megszakítatlan vonallal, és mégcsak nem is kell egyenesnek lennie a vonalnak. Csak jussunk el a legalacsonyabb számú fától a legmagasabbig. Ezek valójában a sétaútvonalak. Erre a leporello szabálylapka pompás példákat mutat, ami mind-mind segít. Ne felejtsük, hogy több útvonalat össze lehet hozni, így ne álljunk meg az elsőnél, bátran multitaskoljunk az andromédumban!

Az utcsó ember, akinél elfogyott a húzópakli még kijátssza a 2 lapot (1-et lerak, 1-et eldob), és ezzel vége a játéknak. Jöhet a pontozás. Ekkorra mindenkinek már van ilyen-olyan sétaútja a fákból, és még mindig 7 lap a kezében. A pontozólapka előkerül, hogy végigmenjünk a fák listáján. Az első fa fajta a Kéklucfenyő. Az első kérdés, hogy kinek hány ilyen falap maradt a kezében? Annak a játékosnak a sétaútját számítjuk be, akinél a legtöbb pont van az adott fából - összeadjuk a kártyák értékét. Trükk jön! Ha valakinél ott a 8-as, de egy másik botanikusnál az 1-es, akkor a 8-as 0-át ér! Szorrrrrri. Tehát, ha megvan kié a legtöbb pont kiszámoljuk az adott fa sétaút-értékét. 1 pont a sétaút minden fája után. +1 extra pont minden kártya utána az úton, ha CSAK az adott fából áll. +1 extra pont, ha 1-essel kezdődik, és +2 extra pont, ha 8-ra végződik a sorozat.  Megjegyzendő, hogy simán lehet olyané a legmagasabb fapont a kezében lévő kártyákon, akinek nincs ilyen faútja lepakolva. Az 0 pontot ér, de legalább más sem kap. Kis gonoszkodási lehetőség. Egy fát nem csak egy útban lehet számolni. Tehát, ha végig számoltuk az összes fát és utat, kapunk egy győztest. Juhú! Gratula neki! Övé a legjobb artomélum! Fa-sza!

Hát így néz ki a játék. Tényleg nem bonyi - 2-t húzni valahonnan, 1-et letenni, 1-et eldobni. Kész-passz. A taktikázás, okoskodás a lényeg, mert kellene maradjon is a kezünkben jó és magas lap, hogy érjen valamit a sétautunk, de azért minél több fajtát építsünk az antolémumban. Ha lehet az 1-es és 8-as is ott legyen, csak akkor szívás, ha mégis másé ér többet. Bele lehet jönni és pár nekifutás után rááll az ember agya - hacsak nem fafejű az illető. A leírás rövid, de velős. Szerencsére magyarul kapható, így nem kell gúgltrenszlétet használni. Illatos som. A kártyák alján ott a fák neve. Lehet tanulgatni és majd felismerni. És a fák! A grafika! Óh, na, az megette a rendszert. Gyönyörűek! Igaz más grafikai elem nem igen van. Azaz nincs. De ez kárpótol. KlaFa a pontozólaptömb, praktikus. Mondjuk, ha visszük a játékot, de épp nincs nálunk, sem áll meg az élet. A doboz pont akkora, amekkora kell. Se nem kicsi, se nem nagy, épp a lapoknak való vagy. Legyünk azonban annyira őszinték, hogy lássuk be, varia nincs benne sok, max, hogy hányan játszunk. Viszont mobil és hordozható a pakk. Kismókusok is simán játszhatják, mert olvasni nem kell tudni. A játék előirányzott ideje a játékosszámmal változhat, de max egy órát fogjuk tolni a fá-zást.

Egy békés, nyugodt játék. Nincs hőbörgés, pörgés és más zavaró fasság. Beizzítjuk a természet hangjai jucsúb videót és egy jót játszhatunk is zen békében. Mondjuk artolémumba ne vigyük magunkkal, mert ott vannak az eredeti fák és inkább gyönyörködjünk azokban. De a városokban elővehetjük az Arborétumot és játszhatunk a fák alatt.

Favilla, fakanál, Fa Nándor - Boncz Géza

Típus: Kártya
Játékosok száma: 2-4
Ajánlott kor: 8+ év
Játékidő: 30 perc
Grafika: 5/5
Komplexitás: 1/5
Újrajátszhatóság: 2/5

Összesen: 3/5

Játszottál már ezzel a játékkal? Mik a tapasztalataid? Írd le kommentben! Ha nem, akkor próbáld ki, és utána írd le, hogy tetszett!

Stílusosan  2019. május 11-én került megrendezésre a XI-dik, de hopp! Ácsi! Mielőtt belekezdek, egy disclaimer:

Jelen írás célja az újra és újra megrendezésre kerülő rendezvény és a társasjátékozás hobbi népszerűsítése. Azaz nem fizetett promóció. Ez egy élménybeszámoló.

Szóval, stílusosan  2019. május 11-én került megrendezésre a XI-dik, Gémklubos Társasjáték Fieszta. A helyszínt a az újpesti Csokonai Művelődési Központ szolgáltatta. Kapunyitás 10-kor, zárás 18 órakor volt. Erről a kapuról van szó:

Az 500 HUF-os, levásárolható beugró inkább jelképes volt. Meg kell jegyezzem, hogy a pénztáros néni jófejsége külön pluszpontot ért! *kacsint* 

Beérve az a látvány fogadott, ami minden társasos gémer álma: bazi sok ember és mind társasozik. A háttérben talán a "Halleluja" egy angyali kórus előadásban is hallható volt egy pillanatra. De ez nem biztos. Itt látható, hogy délutánra, amikoris ez a kép készült, sem hagyott nagyon alább a játékkedv. De miért is hagyott volna? Majd' 100 játék várta a lelkeseket kipróbálásra!

Ha valaki meg úgy gondolta, hogy "Hínnyedemegtetszettezajáték!", az simán megvehette. A kínálat bőséges és gazdag volt. Mi is így gondoltuk, hogy hínnye. Csak hát, itt futottunk bele a rendezvény egyetlen bibijébe (vagy a sajátunkba?), miszerint nem lehetett kártyával fizetni. Persze készpénz van az embernél, hogy ne pisiljék körbe a kutyák, de ha mondjuk a képen látható Star Wars: Lázadást akartam volna megvenni - amiről már a méretén is látszik, hogy nem 2 Forint - , sajna hoppon maradtam volna. Tanulság: informálódni előre, hogy lehet-e, és ha nem készülni kessel. Jaaaj, és ott a Fesztáv is. Az is rajta van a listán...

Mivel ott ki lehetett próbálni, igazolást is nyert, hogy klafa játék. A kipróbálható játékok hadáról még kép, amin rajta van a játékokat kipróbálók hada is.

Maximális elfogultságtól vezérelve megjegyzem, hogy egy másik izgalmas játék is ott volt, ami csak jobban felcsigázott. A (szinte)nyerhetetlen Pandemic sorozat tavalyi tagja, a Róma bukása. Remélem előbb-utóbb az is górcső alá kerül a blogban minálunk. *megintkacsint*

Aki úgy döntött, hogy szívna egy kis friss újpesti levegőt, az kimehetett hátra az udvarra. És ott mi fogadta? Hát persze! Még több játék! Szép napos időn és levegőn, roppant helyes módon. Asztalok, mellettük padok, az asztalon játékok. Ezen az asztalon példul a Kódfejtő játék volt. *halkanmondja* Szintén listás. 

Ott a Skull. Az játsszon vele, aki jól tud kamuzni! És legalább 4-en van.

Aki a nagy játékban megéhezett vagy megszomjazott innen is elérte a büfét és falatozhatott. Erről most nincs kép. De büfét már mindenki látott. Remélem. Ha mégsem, akkor hagyj kommentet és legközelebb arról is lesz fotó! No para!

Viszont itt már meg kell említeni a siserehadat! Vagyis a Gémklub kivezényelt segítőit, a Játékmestereket. Egyenpólós fiatalok kedvesen mosolyogva, és nagyon-nagyon segítőkészen járták az asztalokat, hogy segítsenek a játszani vágyóknak. Rajtunk is látták, hogy tanácstalanok vagyunk, mint egy kisközség, ahogy egy szabálykönyvet böngésztem (mikro betűkkel volt írva) így hát odajött egy szimpatikus legény, aki bevezetett minket a The Mind világába. A többi már történelem. Szóval hála és köszönet nekik!

Még egy rakat játék képe. Pl a Bumm cica. 

Igen, igen. A Welcome to.... (azaz a Köszöntünk...) játékot is itt láttam meg. Dehogy tetszett meg! Utttyan kérem! Itt nincs semmi bejegyzés róla! A-a.

Visszatérrve a nagyterembe, majd azon elegánsan átvonulva egy kisteremben találtuk magunkat. Ahol - el sem hinné senki - még több társasjáték volt! Biza! Nahát, hogy megint a Róma bukása. Ezt lassan jelnek veszem.

Sikerült megismerkedni Társas Központ Egyesület klub egyik szervező tagjával. Tőle megtudtuk, hogy a klub minden szerdán látogatható, a játékok kipróbálhatók, a hangulat klafa, a tagsági díj szinte jelképes, viszont lehet érte kölcsönözni a - figyelj! - több, mint 1000 játékból. A hölgy elmesélte, hogy Május 1-én úgy ünnepelték meg a munkát, hogy worker placement játékokat toltak kifulladásig, amik amúgy sem rövid hangvételűek. Újpest Városháza Pince, István út 14. Mi tuti megyünk! És ti?

Még pár kép csak úgy:

A rendezvényen meghívott vendég is volt jelen. Szerencsére sikerült Győri Zoltánt lencsevégre paparazzóznom. Ő ugyebár a mit játsszunk blog és júcsúb csatorna műsorvezetője, főszereplője kéz a kézben párjával Rékával. Tessék ide kattintani és körülnézni! --> http://www.mitjatsszunkblog.hu/

Igen? Demennyirehogy! Mármint a nemrég megjelent kommunikációs társasjáték, az Igen?. A játék szintén a magyar palettát színesíti, hisz Győri úr az eszmei atyja, aki a helyszínen mutatta be a csínyját és bínyját, illetve beszélgetett a közönséggel. Mivel az ő videoblogjuk is közrejátszott a társasjáték hobbi megszeretésében, így nem lehet nem megemlíteni. Az Igen?-t meg tessék kipróbálni! Igen. Képeken dokumentálva az iménti rész:

Kedves naplóm, zárom soraimat. Mivel a nap végéhez közeledve kissé elfáradoztunk - a nagy gémer izgalom és túlpörgés miatt is - haza vettük az irányt egy nagy adag jól eső érzéssel, tapasztalattal és élménnyel.

Remélem a következő ilyen és ehhez hasonló rendezvényen is ott lehetünk és beszámolhatunk róla.

Addigis mindenkinek jó játékot!

- xoxoxkapitany

A Régi Köztársaság után jött az Új, melynek hanyatlásából született az Első Galaktikus Birodalom. A naboo-i kereskedelmi vita, blokád és támadás volt a casus belli, ami meggyújtotta a háború lángját Galaxis szerte. Kezdetét vette a Klón Háború. A Köztársaság által rendelt klón hadsereg a Szenátus irányításával harcolt a Kereskedelmi Szövetség és a mögöttük álló Sithek ellen. A Sithek bábuként irányították a Kereskedelmi Szövetséget, ezzel a háborút. A hosszú háború lassan a végéhez közeledett, amikor a Szenátus élére megválasztott Sheev Palpatine szenátor, aki titokban Darth Sidious, sötét Sith nagyúr volt, kiadta a 66-os parancsot. Az engedelmességre kondicionált klónok azonnal a Jedik ellen fordultak és egyesével ölték meg őket. Anakin Skywalker szerelme védelmében elvakulva átfordult a sötét oldalra és Sidious nagyúr mellé állt Darth Vader néven újjászületve. Amikor a Köztársaság elbukott az új rend az Első Galaktius Birodalom lett. Élén a Sith Sötét nagyurával és jobb kezével. A Szenátus ezután már a Birodalmi Szenátus néven működött tovább, ám valójában hatalmat már nem képviselt. A valós hatalom a Moffok-, és Nagy Moffok kezében összpontosult, akik az Uralkodó kezének meghosszabbításai voltak. Tarkin Kormányzó, aki az Első Halálcsillag élén állt egyike volt a szervezetnek. Az Uralkodó védelmére új Őrök kerültek. Vörös egyenruhájukkal jól meg lehetett őket különböztetni másoktól. Félelmet gerjesztettek, ahogy a Birodalmi armada is a megannyi Csillagrombolóval. Azt a félelmet, ami majd összetartja a rendszert. A klónokból rohamosztagosok váltak, akik seregeinek emberigényét és éhségét a Birodalom fennhatósága alá tartozó bolygók lakói táplálták. Idő kérdése volt csak, hogy a Lázadó söpredéket végleg eltöröljék. Csatlakozzunk a Birodalomhoz!

A Star Wars: Imperial Assault 2014-ben jelent meg a Fantasy Flight Games gondozásában. Kitalálói a Justin Kemppainen, Corey Konieczka és Jonathan Ying trió. 

A doboz nem kicsi. És meg van paklova. 4 szabálykönyv (!), 34 műanyag figura (6 hős, 22 birodalmi, 6 zsoldos), 6 hős lap, 59 dupla oldalú tereplap, 11 egyéni kocka, 60 matrica (a figurák csoportosításához), 88 nagymértetű kártya, 201 kismértetű kártya, 169 jelölő token. Plusz! Luke Skywalker csomag, amiben van 1 szabály, 1 Luke figura, 3 nagyméretű kártya, 7 kismértetű kártya. Plusz! Darth Vader csomag, ami tartalmaz 1 szabályt, 1 Darth Vader figurát, 5 nagyméretű kártyát, 6 kisméretű kártyát. Huh... És ez most nem egy agyonrészletezett felsorolás!

A Galaktikus polgárháború javában dúl a Felkelők szövetsége és a Galaktikus Birodalom között. A Halálcsillag elpusztult a Yavin 4 csatájában. Most a két erő még jobban egymásnak feszül. A játékban lehetőségünk van akár a jók, akár a gonoszok oldalán játszani és megmérkőzni. Lehetőségünk van akár kampányokban küldetésről küldetésre haladni, vagy egyéni (skirmish) küldetéseket végrehajtani. A Birodalom oldalán tapasztalhatjuk a ki-nem-fogyó erőforrásokat, amivel a Lázadó söpredéket felmorzsolhatjuk. Míg a Lázadók oldalán elit harcosokat vezethetünk győzelemre, hogy odacsapjunk, ahol a legjobban fáj a Birodalomnak. A lehetőség adott. Harcra fel!

Ácsi! Általában innen jönnek a szabályok, ahogy most is. De! Előre szólok, ez csak zanza, kivonat, általános leírás, hogy kb. képet kapjon a kedves olvasó arról, hogy mire számíthat. Oké? Oké!

Vegyük elő a Learn to play könyvecskét. A Star Wars: Imperial Assault szabályait úgy magyarázzák, hogy az első küldetést, mint egy tutorialt csináljuk végig. Fogják a kis kezünket. Kikeresgetjük a megfelelő talajdarabokat (a megadott számok alapján), majd összerakjuk a képen mutatott módon. Felkerülnek az egységek az előre megadott helyekre (pro és kontra) és a tereptárgyak szintén. Ezek lehetnek ajtók, ládák vagy akár konzolok, amiket aktiválni lehet. Kiosztásra kerülnek a karakterekhez tartozó kártyák. Ezek lehetnek felszerelések, fegyverek illetve különböző képességek, amiket a csatákban használhatunk majd. Kap mindenki Aktivációs tokent, ami jelzi majd, hogy ki volt már soron a csapatból. Kipakoljuk a leírtaknak megfelelően a maradék kártyákat, amikből majd húzhatunk. Végül a kockákat is a kezünk ügyébe helyezzük. Azt, hogy melyiket és mennyit, a karakterlapokon látjuk. Ez nagyjából az általános előkészület, ami minden csatát megelőz. Ennek részletei küldetésenként módosulnak. Szerencsére a leírások segítenek tényleg.

Két dolog történik minden körben, azaz két akciót kell végrehajtanunk. 1) Karakterek aktiválása, vagyis kijelöljük, hogy melyik figura fog csinálni valamit (pl. halad vagy támad vagy mást). Eztán végre is hajtja a választott akcióit. 2) Státusz fázis. Gyakorlatilag rendet rakunk a körünk végén. Eltakarítjuk, ami nem kell már. Ugyebár itt az aktiválás a trükkös dolog. Abban van minden akció, amit végrehajthatunk. Haladás, csatározás, kapcsolgatás, doboznyitogatás, pihenés/regenerálódás, esetleges különleges képességek beizzítása vagy akár ajtónyitás/zárás. Miből mennyit és hogyan? A szabálykönyv szépen és ügyesen leírja, illetve a karakterlapokon minden fel van tüntetve, így nem kell semmit megjegyezünk, sem találgatni, hogy "jaj Csubakka akkor most mit tud?". De ezt tényleg tessék kiszaszerolni, mert napestig gépelhetném itt, mert van doszt belőle.

A lényeg, hogy a csapatok felváltva jönnek és akcióznak. Fontos, hogy minden küldetésnek célja van, amihez tartani kell magunkat és ami felé haladnunk kell. A Birodalom is eképp jár el, akkor is ha senki nem irányítja a direkt módon a csapatot, vagyis amikor a "gép" ellen játszunk. Amúgy a Birodalommal már azért is jó lenni, mert, bár a karakterek (pl. a rohamosztagosok) csenevészebbek, de tényleg van utánpótlásuk egy darabig. Illetve a karakterek is kellően változatosak és erősek is. Hát ki ne akarna Darth Vaderrel harákolva lélegezve rohangálni? Na ugye! 

Még egy valami: az App. Merthogy kellhet az is. Ha arra adjuk a fejünket - és miért is ne? -, hogy egyedül próbáljuk legyőzni a Birodalmat, mint a néhai Dak Ralter, a hósikló pilóta, akkor kell az App. Simán ingyen letölthető. Install, bekapcs, belállítjuk melyik szetteket birtokoljuk és uccu. Kiválasztjuk a szimpatikus karaktereinket, akiket csatába viszünk, a felszerelésüket és a küldetést. A gép pedig legenerálja a helyszínt és irányítja az ellent, illetve nekünk is segít, ha kell. 

Jaj! Hát itt nem lehet minden apró részletet leírni, pedig de jó lenne! Szerencsére a Learn to play kiolvasása elég tudást biztosít ahhoz, hogy nekifussunk az első komoly küldetésnek a könyvben. A Rules and reference guide segít, ha egy-egy kérdés felmerül. Ez a módszer már bevált más FFG játékoknál is. A másik két könyvecske már a küldetéseket írja le. De tényleg nincs túlbonyolítva. Kisebb nehézség, hogy angolosok előnyben. Ez sincs még magyarul. A grafika nagyon tetszetős. A klasszikus karakterekből is kapunk jó párat. Lehet tobzódni. A miniatűrök oltáriak! Az AT-ST lépegető méretarányosan mindig a pálya fölé tornyosul. Aki igazán kreatív, még ki is festheti őket. Láttam erről egy-két videót, hogy miket lehet kihozni és... huh... aki ért hozzá, annak nagyon megéri. Az alkatrészek amúgy (mint példul a tereplapok) tök jó minőségűek, nem fogunk azzal szívni, hogy nem illenek össze. A körszámláló cuccmák is praktikus, jó ötlet. A karakterek képességei, ereje és fegyverei jól össze vannak rakva. A Ribillió tagjai, azaz a főhősök ismeretlen személyek (Han, Leia, Chewie meg a törpiek csak mint segítők jelennek meg), a Birodalom pedig a jól ismert arzenált sorakoztatja fel - rohamosztagosok, elit katonák, tisztek, kutasztdroidok, császári őrök, fejvadászok, ágyús scout katonák és még sokan mások (mint a filmek végén). Ez külön klafa egy rajongónak! A kiegészítők, majd külön bejegyzést kapnak, de tudjunk róla, hogy el vagyunk látva mind figurákkal, mind kampányokkal. Tényleg nem spóroltak. Csak bírjuk pénzzel! Plusz! Már miért ne lenne ebből is világbajnokság? Aki lelkes és kellő időt belefeccöl a gyakorlásba, az simán kijuthat megmérkőzni a nagyokkal. GL! *kacsint*

Na de, jöjjön egy kis ejnye-bejnye, amit a szóló mód váltott ki. Az app alapjában jó (a Mansions of Madness-nek ugyanez az engine-je, ami láthatóan itt is működik). Ami nem annyira tetszett (itt sem), hogy az app nem követi a valós eseményeket, hanem bízik abban, hogy mi jól csináljuk és kábéra viszonyít. "Támad X egység. Talált? Nem? Akkor megy tovább. Támad. Talált? Megint nem? Akkor tovább!" - valahogy így. Nekem jobban tetszene, ha nem találgatnánk. De ez már ilyen. Menteni lehet, de pont emiatt, ha nem fotózzuk le, hogy ki hol állt, az életben nem rakjuk fel újra a táblát ahogy volt. A másik bibim, a nehézség. Oké, ez kicsit olyan, hogy aki elmegy Felkelőnek, ne lepődjön meg, ha lelövik. Na de a Birodalom utánpótlásai tényleg iszonyat sok borsot törnek az orrunk alá, ha nem haladunk. A rohamosztagosokat könnyű irtani. De a kutatdroidok, a császár őrei vagy Darth Vader már combosabb ellenfelek. Fusson ki merre lát, mert támadnak, az életünk fogy, és a fentebb leírt módon újra és újra és újra támadnak. Energizer Birodalom. Nyilván ezek élő ellenfelekkel nem, vagy nem így fordulnak elő, de az app nem kegyelmez. Ahogy a Mansions-nél, úgy itt is bazi sok időt visz el a játéktér összeszerelése. Én még nem jöttem rá, hogyan lehetne a legjobban szortírozni a tereplapokat, amik ráadásul dupla oldalúak. Így kezdeti izgalmunkat kissé lehűti a dobozban való turkálás. "Ez az? Ehh, nem. Várjá, egy kicsi kell. A5-ös. Ez? Neeeem!" Erre készüljünk fel.

És még így is dafke! Összességében egy nagyon jó játék a Star Wars: Imperial Assault! A játék helyigénye nagy, ahogy a doboz is (az ára is). Ezzel nem rohangálunk csak úgy az utcán, hogy leülünk, ahol épp kedvünk van és tolunk egy kört. Rá kell készülni. De nagyon adja az élményt!

Rajongók, ha összegyűlnek, akkor az előirányzott 1-2 órát simán túltolhatják. Csak a kártyákat kell jól kijátszani és jóóóól odacsapni a Birodalomnak. Vagy éppen a Rebellis söpredéknek. Az erő velünk van, mindvégig!

Nem az a fontos hogy ki vagyok, hanem az, amit üzenek. - Darth Revan

Típus: tematikus, harc, stratégia
Játékosok száma: 1-5
Ajánlott kor: 14+ év
Játékidő: 60-120 perc
Grafika: 4/5
Komplexitás: 3.5/5
Újrajátszhatóság: 5/5

Összesen: 4/5

Játszottál már ezzel a játékkal? Mik a tapasztalataid? Írd le kommentben! Ha nem, akkor próbáld ki, és utána írd le, hogy tetszett!

Mi van?! Már megint Cthulhu? Igen. És nem. Most a szokásos általánosan célirányos informatív intro helyett a gyártó cégről és termékeiről lesz szó. Looney Labs. Magyarul a flúgos, zizi, bolondos, dinka, dinnye, dilis laboratóriumok. Az alapítói Andy Looney és Kristin Looney. Előbbi tényleg úgy is néz ki, mint egy dilis professzor. Ők feltalálták a Fluxx játékot. Ennek már csaknem 20 éve, mert 1997-ben jött ki az első. Azóta félig ennek a farvizén evez a cég. Spin-off spin-off után. A Fluxx egy olyan játék, amit ex-NASA tudósok fejlesztettek ki, így nem is csoda, hogy "más" lett. Lássuk milyen termékek születtek a Fluxx családban. Fontos megemlíteni, hogy egy rakat jogot is megszereztek ismert brand-ekhez. Szóval volt 1998 óta sok újranyomás és újra kiadás az alapjátékból. Emellett 2005-ben az Eco verzió, ami a környezettudatosságra hívta fel a figyelmet, 2007-ben Zombi változat, 2008-ban Monty Python (Juhú!), 2009-ben Marslakós, 2011-es a Kalózok, ugyanebben az évben jött a Csillag néven jegyzett pakk, 2012-es az Óz változat, 2012-es a Cthulhu, 2013-ban jött a Szörny, a Regular Show 2014-es, még 2014-ben a Cartoon Network kiadás, és még egy abban az évben, ami a Nyaralás címet kapta, 2015-ös az Adventure Time (Kalandra fel!), ráduplázás az adott évben a Batmannel, 2016-os a Firefly kiadás, a Dr Who 2017-ben jött ki, ahogy a Matekos változat is, majd 2018-ban két darab Űrszekerek játék is megjelent - az Eredeti sorozat és a Következő Generáció -, és a végére 2018-ban megjelent a Tündérmese darab is. Előkészülőben van egy Marvel és egy Jumanji szett is. Huh... Nem restelltek újabb és újabb bőrt lehúzni. Persze emellett más játékokat is kiadtak, de Fluxx a zászlóshajó. Ím hát a Cthulhu darab a két flúgos feltaláló képe után!

A Looney Labs 2012-ben jelentette meg egy sikerszéria új darabjaként a Cthulhu Fluxx-ot. Andy Looney Keith Bakerrel működött együtt, akit a Gloom játékok szerzőjeként ismerhetünk. Cthulhu szakértő az úr.

Egy kis doboz kártya, szám szerint 100 lappal és 1 leírással. A kártyák megoszlása: 28 Cél, 18 Akció, 4 Öngól, 3 Meglepi, 17 Új szabály, 2 Különleges szabály, 8 Creeper és 20 Keeper. Ez pont 100 darab.

A célunk? Nyerni. A hogyan? Nos... az változó. Egymás ellen küzdünk, kard ki kard, vagyis kártya ki kártya. De, ha valami biztos a játékról, az a bizonytalanság és káosz. "Egy kártyajáték, ami megőrjít majd!"

Az előkészületek: Kikeressük az "Alapszabály kártyát". Az asztalra helyezzük. Ezen kártya azt mondja, hogy húzz 1 lapot, játsz ki 1 lapot. A többi kártyát istenesen megkeverjük, és mindenki kap 3-3 lapot kezdésnek. És innentől az van, amit a kijátszott kártyák mondanak. Tehát először 1-et húzni, 1-et kijátszani. Ezzel kezdődhet az első kör és jöhet a káosz!

Minden körben ugyanaz a 3 dolog történik. 1) Annyi lapot húzni, amennyit az adott szabály előír. 2) Kijátszani annyi lapot, amennyit megkövetel az épp aktuális szabály. 3) És eldobni annyi lapot, amennyit előír az aktuell szabály, hogy a kezünkben annyi lap legyen amennyi lehet. Igen, láthatóan kardinális dolog az "aktuális szabály". Mert az is! A játékosok változtatják a kijátszott lapokkal.

Apropó lapok! Fajtáikat tekintve lehetnek Keeperek (de jó, de jó), Creeperek (ójaj), Akció lapok, Célok (célok) és Szabályok (módosító tényezők). A Keeper kártya a barátunk, azokat gyűjtjük magunk előtt. A Creeper nem a barátunk, de azok jönnek automatikus kijátszással. Mert az Akció-, Keeper- és Célkártyák kijátszása beleszámít az akciókba. Viszont, ha Creepert húzunk, azt azonnal le kell tenni soron kívül. Az Öngól olyan, mint a Célkártya csak szívás, a Meglepi lap bármikor kijátszható - ettől meglepi, duh... -, és a Meta szabály lap a szabálykártyák elvén működik. Az egyéb ikonok kiszaszerolását már meghagyom a kedves játékoskedvű játékosoknak. Éééééééés nagyjából ennyi.

Ki nyer? Aki az épp aktuális Célt teljesíti. Ami ugye feszt változik. De nem lehetetlen a küldetés!

Én annyira, de annyira szeretnék még több szabályt leírni. Ám annyira, de annyira felesleges, mert a kártyákon van minden tudomány, ami folyamatosan változtatja a játékot. Az összes kártyát nem fogom most felsorolni már mégsem, na. Ez azért van, mert a Fluxx tényleg teljesen más, mint az átlag. Manapság dívik azt mondani, hogy a változás az egyetlen állandó dolog. Na ez itt kummuláltan igaz. Rá kell kapni az ízére. Sajnos angol a játék nyelve, a leírással egyetemben, és a kártyákon nem fukarkodtak a nyomtatott karakterekkel. Olvasni kötelező! Aki könnyedén veszi, vagy lusta, az kimarad és lemarad. Grafikailag azt mondhatom, hogy aranyos. H.P. Lovecraft is tiszteletét teszi, ahogy néhány Ősi istenség a mítoszból. Amúgy igazán semmi maradandó, mert hát ott a sok szöveg, ami kiszorítja a képeket legtöbbször. Az előirányzott idő 5-30 perc. Aki 5 perc alatt végez, annak valami iszonyat turbó osztása kell legyen. Inkább a másik véghez konvergál. 8 éves kortól ajánlott. Meh... talán kicsit később jobban ráéreznének a kismókusok, de próbálkozni lehet. Ha már 2-en vagyunk az jó, de még jobb, ha már 4-en toljuk. Kicsi, nagyon-nagyon-nagyon kicsi doboz. Hozható, vihető. 100 lap nem sok. Varia, az nagyon van viszont!

A Cthulhu Fluxx egy klafa kis játék, főleg ha valakit nem zavar a káosz és a bizonytalanság.

To Create Fun! - Looney Labs

Típus: Kártya
Játékosok száma: 2-6
Ajánlott kor: 8+ év
Játékidő: 5-30 perc
Grafika: 2/5
Komplexitás: 2/5
Újrajátszhatóság: 5/5

Összesen: 4/5

Játszottál már ezzel a játékkal? Mik a tapasztalataid? Írd le kommentben! Ha nem, akkor próbáld ki, és utána írd le, hogy tetszett!