Minden Kedves Olvasónak, jelenlegi és jövőbeli Társasosnak klafa társasjátékokban gazdag, Boldog Új Évet kívánunk Macska Marcellával!

- xoxoxkapitany

Tanuljunk külföldiül! A legegyszerűbb szó lehet az igen. Hiszen fontos egyetérteni külföldön is. Nézzük hát meg, a világ többi nyelvén hogyan is kell bólogatni! Közben azért arra figyeljünk, hogy a fejünkkel akkor mozogjunk le és fel, ha korábban már meggyőződünk arról, hogy az adott kultúrában nem a fejrázás, vagy valami más gesztus jelenti a konszenzust. Nos? Igen? Szuper! Íme sok nyelv és az igenek:

Abház: ааи (āāi), аиеи (āiei), Afrikaans: ja, Albán: po, Alsószorb: jo, Angol: yes, aye, Óangol: gēa, Arab: نَعَم‏‎ (naʿam) (náʕam), Aromán: ie, Asztúriai: sí, Azeri: bəli (az), Baskír: эйе (eye), Baszk: bai (eu), Belarusz: так (tak), да (da), Bengáli: জি (ji) (formális), হ্যাঁ (hêñ) (informális), Bolár: да (da), Burmai: ဟုတ်ကဲ့ (hutkai.), အင်း (my), Csecsen: хӏаъ (haʾ), Cseroki: ᎥᎥ (vv) (vv), Cigány: ava, ova, Cseh: ano, jo, Dán: ja, Eszperantó: jes, Észt: jah, Feröeri: ja, Finn: kyllä, Francia: oui, Fríz: ja, Galiciai: si, Ganda: yee, Görög: ναι (nai) Ógörög: ναί (naí), Grúz: დიახ (diax), კი (ḳi), ჰო (ho), ხო (xo), Grönlandi: aap, Héber: כֵּן‏‎ (ken), Hindi: हाँ (hā̃) (hā̃), जी (jī), जी हाँ (jī hā̃), Holland: ja, Ido: yes, Indonéz: ya, Izlandi: já, Japán: はい (hai), ええ (ja) (ē), うん (un), Jiddis: יאָ‏‎ (yo), Kannada: ಹೌದು (haudu), Katalán: sí, Kazah: иә (ïä), Kecsua: ari, Khmer: ច៎ា (jaa), បាទ (baat), អើ (’aə), អឺ (’əɨ), Kínai: 是 (shì), 對, 对 (duì), 啊 (zh) (à), Kirgiz: ооба (ooba), макул (makul), Koreai: 네(ne), 예 (ye), Korzikai: iè, sì, Korni: iè, sì, Kurd: belê, Lao: ແມ່ນ (mëën), ແມ່ນແລ້ວ (mëën-lëëw), Latin: ita, Lengyel: tak, no, Lett: jā, Litván: taip, Macedón: да (da), Maláj: ya, ha'ah, Malajálam: ശരി (śari), Máltai: iva, Maori: āe, Mongol: тийм (tijm), Náhuatl: quēmah, Navahó: aooʼ, Nápolyi: eine, sine, Német: ja, Norvéd: ja, Novial: yes, Okisztán: òc, Olasz: si, Orosz: да(da), так (tak), Oszét: о, Örmény: այո (ayo) (ayo), հա (ha), Pastu: هو‏‎ (ho), Perzsa: بله‏‎ (fa) (bale), آره‏‎ (fa) (âre), Portugál: sim, Pandzsábi: ਹਾਂ f (hā̃), Román: da, Romans: gea, gie, ea, schi, hei, hai, Skót: aye, Spanyol: sí, Svéd: ja, Szamoai: ioe, Szanszkrit: एवं (evam), आं (ām), Szárd: ei, Szerbhorvát: да (da), Szicíliai: sè, Szingaléz: ඔවු (ovu), Szlovák: áno, hej, no, Szlovén: dà, ja (sl), Szomáli: haa, Szuahéli: ndiyo, Tagalog: oo, opo, Tádzsik: ҳа (ha), бале (bale), ори (ori), Tamil: ஆமாம் (ta) (āmām), Tatár: әйе (tt) (äye), Telugu: అవును (te) (avunu), ఔను (te) (aunu), Tok piszin: ya, yes, yesa, Thai: ใช่  (châi), ครับ (kráp), ค่ะ (kâ), ถูก (tòok), ถูกต้อง (tòok dtông), อืม (eum), Tongai: io, Török: evet, Türkmén: hawa, Udmurt: бен (ben), Ukrán: так (uk) (tak), да (da), Urdu: ہاں‏‎ (hā̃), جی‏‎ (jī), جی ہاں‏‎ (jī hā̃), Ujgur: ھەئە‏‎ (he'e), Üzbég: ha, bo'pti, Vietnámi: vâng (vi), được (vi), có (vi), có chứ, ờ (vi), , phải (vi), rồi (vi), ờ (vi), ừ, Volapük: si (vo), Vallon: oyi (wa), awè (wa), åy (wa), Zazaki: belê.

Huh... van egy pár! Csak győzzük mind megtanulni. A képen amúgy a Yes nevű zenekar látható kortárs ábrázolásban, akik eléggé áttétesen kapcsolódnak ide. Azaz semennyire sem, a nevüket leszámítva, de háttérzenének király lehet a játékhoz.

Az Igen? és... nevű társas 2019-ban jelent meg a boltokban. Az eszmei atyja ismét Győri Zoltán Gábor és a Gém Klub kiadásában jelent meg. Made in Hungary, kérem! Biza!

A kis doboz tartalma a következő: 6 darab fekete dobókocka, 220 darab dupla oldalú kérdéskártya, 48 darab pontozójelző (18 darab 5-ös-, és 30 darab 1-es értékű), 24 darab játékoskártya (6 színben, 2 IGEN-, és 2 NEM kártya) és 1 darab játékszabály.

A leírás eképpen szól hozzánk: A játék célja: A játékosok érdekes kérdésekre "IGEN" vagy "NEM" válaszokat adnak titkosan, majd tippelnek a többiek válaszaira.

Így már nem kérdéses, mit is fogunk csinálni a játékban. Válaszolni és tippelni és egymást jobban megismerni. Sima liba. Az igenek és a nemek harca ez, úgy, hogy harc nix!

Készüljünk hát elő! Mindenki választ egy szíííííínpatikus színt és a hozzá tartozó 4 darab kártyát is megkapja. A kérdéskártyák combos pakliját jóóóóóóóóól összekeverjük és mindenki számára elérhető helyre tesszük. Érdemes, a paklit kisebb etapokban kevergetni. Megkutyulni 220 lapot nem egy egyszerű feladat, hacsak nem Vegasban végeztük tanulmányainkat croupier OKJ-n. Itt meg kell jegyezni, hogy a vásárolt paklik egyik pakliának lapjai nyakkendős grafikával bírnak. Ezek a 18+ kategóriás kérdéseket tartalmazzák, amiket nyugodtan kihagyhatunk, ha kismókusokkal játszunk. Ha 3-nál több személy játszik, akkor a dobókockákat is vegyük kézbe és kapjon mindenki 1-et-1-et. Ezután jöhet a mehet!

4 akció van minden körben. 1) kérdés kiválasztása, 2) válaszolás, 3) tippelés 4) csekkolni ki volt ügyes. Az itt felsorolt események, azért magukért beszélnek, így nem talán is kell őket  túlmagyarázni. Fontos, hogy kérdezzünk jól hallhatóan, rakjuk a saját válaszunkat magunk elé (nagggyon titkosan), majd tipplejük meg a többiek válaszait, bízva abban, hogy jól ismerjük a társakat. Eztán, a  kör végén csekkoljuk, hogy kiknek lett igaza.

Ha több, mint 3 fő játszik, akkor van ici-pici varia. Lehet "saccolni" és lehet "személyesen" tippelni. Nem gond, mert egyáltalán nem bonyi! Saccolás esetén fogjuk a dobókockánkat és titokban arra az értékre állítjuk, ahányan szerintünk (beleértve magunkat is)  IGEN választ adtak egy adott kérdésre. Még csak dobni sem kell, semmi mák faktor nincsen kérem, csak emberismeret. Ha úgy gondoljuk nincs IGEN válasz akkor a megynyilatkozáskor a kockánkat eldugjuk, jelezve, hogy a mi számunk a 0. Nem kizárt az ilyen. Ám amikor a személyes tippelésre megyünk rá, úgy csináljuk, hogy a megmaradt 3 igen-nem kártyánk egyikét rakjuk valamelyik mellettünk csücsülő társunk elé, lefordítva. Lehet, hogy valaki előtt több kártya is sorakozik majd, de nem, mert mindenki őt szereti, és olyan is lehet hogy egy sem lesz. Aki így jár se legyen szomorú. A kövi körben majd rá is tippelnek, nyugi. Két játékos esetén ez egyszerűbb, mert csak személyes tipp van. Lerakjuk, hogy szerintünk a másik mit hisz magáról, azaz igen vagy nem a válasza. Kiderül hama-hama.

Ééééés, amikor mindez megvan, akkor mind-mind felfordítjuk az összes tippet/lapot/kockát és kiértékeljük kinek lett igaza. Pontozás jön! Három, vagy annál több játékos esetén a saccolásnál, aki jól tippelt 2-2 pontot kap a helyes kockák után. A személyes verzióban 1 pont per helyes tipp, 3 pont, ha már két kártya helyes. Mármint, ha pontra játszunk egyáltalán! Ha nem, akkor büszkék vagyunk magunkra és a társainkra. A felhasznált kérdést a kör végén elpakoljuk, ebben a játékban már nem kerül elő. Kivéve, ha vissza nem csempésszük a pakliba. De inkább ne csaljunk.

A játék akkor ér véget, ha vagy megunjuk, vagy - ha pontra játszunk -, amikor valaki 20 pontot ér el. 

Éééééééés ennyi! Semmi durvulat, semmi túlkomplikálás. Kész-passz.

Az élelmes, vissztérő olvasó felfedezhette, hogy a fentebbi leírás ismerős valahonnan. Nos, az Igen? játék leírásának ikertestvére. Az eszmei atya, Győri Zoltán, saját maga is úgy aposztrofálta a játékot, hogy nem egy kiegészítő, hanem önmagában is játszható társas, valójában ikertestvére az eredetinek. Tehát, ez a bemutató is egy iker lett. Az Igen? és... alapvető célja egymás megismerése. Móka és kacagás. Parti játék. Egyfajta beszélgetés indító. Azért vadidegenekkel talán nehézkesebb, hisz' ott csak a vakszerencsében bízhatunk. Max halvány lila gőzünk lehet, milyen ember is az új ismeretlen ismerős az asztal másik végén. De ne aggódjunk, a válaszaiból úgyis kiderül. Ám, a már meglévő ismerőseinket is megismerhetjük mééééég jobban. Vicces érdekesség, hogy nem kis meglepetést is okozhat, ha valaki magáról mindenféle illúziókban él. Példul azt hiszi magáról, hogy a türelem Buddha szobra, ám a társak simán rámondják, hogy "A-a, de nem ám". Lehet pislogni. Klafa kis önismereti program. A grafika aranyos, rajzos, ugyanaz a stílus mint az eredeti játékban, csak mások a figurák. A doboz oldalán található infók (játékosszám, játékidő és korhatár) olvasásához - még mindig - elő kellett vennem a gukkerem, ugyanis bolhafül méretű nekem.  Már 9 éves kortól ajánlott, de szerintem simán lehet fiatalabbakkal is tolni. A 30 perces játékidő meg nagyon-nagyon képlékeny. Irányadónak persze jó. Na itt kell megemlíteni, egy apróságot. Akkor ez, ugye, nem egy kiegészítő. Önmagában is játszható doboz, akár 6 főre. Viszont, ha mégis megvan az eredeti, akkor a két doboz tartalma együtt már akár 12 játékoshoz is elég. Gyakorlatilag egy rakat új kérdést kapunk. Ezek itt-ott mások, mint az oridzsi. Persze, ennyi erővel megvehetnénk az első játékot is 2x, és akkor is tudnánk 12-en nyomulni. De így legalább új kérdéseket is kapunk. Dobozban. zinte kiegészítőként. De mégsem az. Szóval, nem... az... mégsem... és...na szóval! Az új 220 dupla oldalú kártya bőséges egy-két estéhez, csak győzzünk keverni. Ha sikerül 12 mukit összetrombitálni, akkor egy óra alatt jó, ha 10 kérdésen átmegyünk, belekalkulálva a vihorászást, és csevegést. A 20 pont, nem mérvadó szerintem. Ezt ki-ki döntse el. Az hogy pontozunk, vagy nem egy jó ötlet arra, hogy időkeretet adjunk a játéknak, ha mégsem lennénk tucatnyian. Legyen a 20 pont inkább irányadó. Megesik, hogy a 35-40 pont is belefér, máskor a 10 is sok. Nem kell mindig mindent kőbe vésni. Érezzük jól magunkat ez a lényeg! És hogy verihepi. Az is jó, hogy a kérdéseket sem kell kötelezően feltenni, ha ki is húztuk őket. Mégsem tetszik? Sebaj! Megfordítjuk! Az se jó? Húzzunk újat! 880-ból (2 doboz) már lehetünk finnyásak. A varia faktor a saccolás és személyes tippelés illetve a pontok számolását vagy nem számolását jelenti. Ami jó, hogy helyigénye minimálisnak mondható. Távolsági busz, uncsizás, gardenparti, tütüke, vagy egy Csillagromboló fedélzete, mindegy, mert szinte bárhol lehet játszani. Ha nem akarjuk, akkor a dobozt se vigyük magunkkal, csak a lapokat. Úgyis kapunk egy rakat műanyag zacsit pakolni.

Az Igen? és... egy korábbi klafa ötlet ikertestvére, folytatása(?), kiegészítése(?). Akkor szerezzük be, ha A) nincs még meg az eredeti. B) több, mint 6-an akarjuk játszani, de akkor kell amaz a doboz is. Persze akár kis cuki buli elejére ismeretlenekkel is jó lehet, ahogy közeli rokonainkkal, barátainkkal vagy üzletfeleinkkel is játszhatjuk az ismeretségünk közös mélyítése céljából. Mehet? Igen? Igen! És?

Oh, ja! - Dolly Buster

Típus: Party, kártya
Játékosok száma: 2-6
Ajánlott kor: 9+ év
Játékidő: 30 perc
Grafika: 3/5
Komplexitás: 1/5
Újrajátszhatóság: 2/5

Összesen: 4/5

Játszottál már ezzel a játékkal? Mik a tapasztalataid? Írd le kommentben! Ha nem, akkor próbáld ki, és utána írd le, hogy tetszett!

Tényleg ikrek.

Ez meg zsákba Marcella Macska.

*zenei intro* Tatam-tam-tatam. Tatam-tam-tatam. Terminator, a Halálosztó. Ám mielőtt belefogunk felhívnám a szíves figyelmet, hogy spoilerek és szörnyen szubjektív vélemények várhatók. Naná, hogy szubjektív, mert sikerült belemártani magam a témaba már évekkel ezelőtt. Szóval, aki ezeket a poén-lelövésket ki akarja hagyni, ugorjon a blogbejegyzés első kép alatti részéhez. Persze, aki a filmek megjelenései után ennyi idő elteltével sem látta őket, az feltételezhetően nem is érdekelt a témaban annyira. Az ízig-vérig rajongók meg úgyis túl vannak rajtuk. Szóval: SPOILEREK! 1984-ben elkészült egy B kategóriás film. Ránézünk és látható: kisebb költségvetés, relatív ismeretlen színészek. Mégis kimagaslott a többi közül. Volt benne valami. Valami más, érdekes. Amúgy a történet pompás kis időparadoxon eset. A jövő poszt-apokaliptikus világából a jelenbe küldenek egy gyilkos robotot, hogy megölje a majdani ellenállás vezérének anyját, mielőtt ő életet ad az emberek vezérének. Nyilván az emberek is résen vannak, és egy védelmező katonát küldenek, szintén vissza a jelenbe. A gép és ember csatája veszi kezdetét, egy üldözéses akciófilmben. A könyörtelen gép és menekülő párocska, akik szépen összecsiszolódnak. Szegény Sarah Connor helyzete teljesen érthető. Mi se hinnénk el, ha egy csöves kinézetű férfi rángatna minket, hogy menjünk vele, ha élni akarunk. A karakterek izgalmas jellemfejlődésen mennek át, ahol a felszolgálónőből az ellenállás vezetőjének egyre keményebb anyja válik. És hogy még jobb legyen a paradoxon, a visszaküldött katona lesz az apa. Úúúúúúha! Tényleg óriási. A csata kimenetele egyértelmű. Vagy mégsem? Ezzel a fimmel el is indult a Terminator franchise, azaz egymást követték a filmek és egyéb alkotások - képregények, könyvek, játékok, stb. 1991-ben jött a folytatás. Itt meg kell említsük, hogy igazából 3 filmnek sikerült rávernie az első részekre. Ezek: az Alien, a Terminator és a Star Wars (eredeti trilógia). Oké, oké. Voltak még jó film folytatások, nem vitás. A második részben már gép küzd géppel és emberrel. A gyilkos Halálosztó itt egy újabb, fejlettebb modell, és hőseink is jócskán felnőttek, fejlődtek. Még több izgalom! Az eltelt majd' 30 év alatt szemmel láthatóan jól öregedett a film. A használt technika a mai napig megállja a helyét. Nem véletlen az Oscar szobrocska érte. Majd jött a 3-dik rész. Jaj. Neeeeeem volt annyira szörnyű rossz. Deeeeee nem lett jó sem. Semmilyen lett. Megint újabb Terminator modell, megint visszaküldött védelmező gép harcol az emberek oldalán. Ötlettelen és felejtős. Aztán egy érdekesebb nekifutás volt a Terminator: Megváltás. Ez már a jövőben játszódott. Önmagában egy örvendetes, új megközelítés. Végre! Akkor mi volt a bibi? Egyrészt az előzetesek sikeresen lelőtték a csavart a filmben. *taps* Illetve kiderül, hogy John Connor, az emberek hős vezére, valójában valami ellenállás bizottság bábuja, és közel sem ő a nagy főnök. Hogyan??? Mint valami nagyvállalat vezetőségének kis fogdmegje. Egy a sok közül. Schwarzenegger ezidőben kormányzói teendőit látta el, így nem vett részt a filmben. Egy CGI modellje, megfiatalítva viszont igen. Ez a film egy jó ötlet elpuskázott kivitelezése lett. És jött a Genisys, dzsenájszisz, dzseniszüsz, vagy a fene tudja, hogy kéne ejteni. Persze, ez csak dafke kekeckedés részemről. Mert a film.... nos... szörnyű volt. Az eredeti filmbe maszatolt bele, de dulván, egy olyan sztorival és végkifejlettel, hogy az ember haja az égnek állt. Itt szintén sikerült a filmet idejekorán elspoilerezni - elég a plakátokat megnézni. "Óóóóóh, az a csavar? Komolyan? Óóóóóóh, ki hinné, hm hm hm." Ez már a lejtmenet volt bőven. A sorozat (eddigi) utolsó filmje idén jött ki. Sötét végzet volt a címe. Nagyon sötét. Ha belegondolok mennyi reményt fűzött minden rajongó hozzá. Végre James Cameron - az egész Terminator cucc szülőatyja - is részt vett a gyártásban. Csak jó lehet, nem? Huh, apám. De mennyire nem lett az. *fogja a fejét* Azt mondták ez a film a 2-dik rész közvetlen folytatása. Ez amúgy jó ötlet, mert a többi film halovány és gyengusz és felejtős. Aztán elkezdődött a marketing, és a hype, és a beharangozás. És a csalódás. A film előzeteseit megnézve elmondhathjuk, hogy láttuk a lényeget. Az előzetes a filmen megy végig, szépen sorban, minden érdekes akciójelenetet bemutatva. Az egyetlen "csavar" a film első 10 percében történik, amit látva elmondhatjuk, hogy sikerült az első 2 filmet, és mindent, amiért a szereplők akkor küzdöttek és áldozatokat hoztak a kukába dobni. *állva tapsol* Amikor az első két filmet megnéztük eszünkbe se jutottak olyan alapvető kérdések, amikkel simán aláaknázhatnánk a sztorit - például, hogy miért nem küld egyből vagy 20 Terminatort vissza Skynet? A filmek voltak annyira jók, hogy ezek az apróságok senkit ne érdekeljenek. Itt viszont már szinte az első perctől ilyen és ehhez hasonló kérdésekkel bombáznánk az írókat (vagy 5 ember amúgy). Ennyire nehéz lenne egy jó folytatást csinálni? Nem lenne érdemes megnézni, megkérdezni, utánajárni mi is érdekli a rajongókat? Plusz! A kiegészítő irodalmon és egyéb médiumok pompás ötleteket tartalmaznak. Lehetne onnan lopni. Vagy... Talán tényleg hagyni kéne az egészet egy kicsit, és nem erőltetni? Mert nem megy. Legalábbis nem úgy, ahogy a rajongók várják. És mégis, olyan jó lenne látni egy igazán combos, jó folytatást. Ha valakinek a most zajló Star Wars jelenség ugrik be, az nem véletlen. Miért sikeres a Mandalorian sorozat, és miért bukta a sok mozifilm? Talán... ha azoknak csinálnák a filmeket, akik a célközönség, akik a rajongók? Ők veszik majd meg a játékokat, DVD-ket, ruhákat meg mismi minden hülyeséget, ahogy eddig is. De említhetjük a Szellemírtók 2016-os fiaskóját. Minden jóérzésű rajongó elszörnyedt. Hangsúly: rajongó. A reménysugár, hogy várhatóan 2020-ban egy új film, egy folytatása jelenik meg az eredeti Ghostbusters-nek, aminek már az előzetese is ígéretes. Csak el ne rontsák, mint a Terminatorokat. Viszont! Ha nem is látta senki a Halálosztó filmeket, amik alapján a játék készült, sem gond. Sőt! A játék messze felülmúlja az újabb filmeket. Hagyjuk is őket. Inkább játszunk!

2018-ban jelent meg a kickstarteres Terminator Genisys: Rise of the Resistance. A kigondolói trió: Josh Derksen, Thomas M. Gofton és Aron Murch. A kiadó a River Horse Ltd. Már egyedül is játszható, de ha 4-en vagyunk sem baj. Kooperatív, lövöldözős.

A dobozban a következő alkatrészeket találhatjuk: 22 darab kocka, 104 darab kártya, 17 darab tereptábla, 112 token, 38 figura, 1 darab szabálykönyv és 1 darab küldetésleírás gyűjtemény. Van cucc bőven.

A játék eképp tüzel fel minket: A Terminator Genisys: Rise of the Resistance egy kooperativ játék 1-4 főig, ami a 2029-es év poszt-apokaluptikus jövőjében játszódik. Az emberiség megmaradt hőseiként küzdünk, a - szinte megállíthatatlan - Skynet seregeivel egy 7 küldetéses, narratív kampányban. John Connor történetét kíséjük végig, amiben Kyle Reese-t a múltba akarja küldeni. Mindent meg kell tennünk kezdve, a behatoló egységekkel való csatázással, a foglyok kiszabadításán át, az utánpótlás megszerzésén keresztül, a Skynet titkos fegyvere, az Időgép elleni végső összecsapásig. Csatlakozz az ellenálláshoz és harcolj az emberiség jövőjéért!

Mi is a cél a játékban? Hajtsunk végre egymásra épülő küldetéseket, és győzzünk az ellenség erőivel szemben. Masírozzunk kis figurákkal a felállított terepen (kockadobások segítségével) miközben az újra és újra fel-felbukkanó Halálosztókat lőjjük. Ők meg minket. Szóval végre kell hajtani az adott küldetést. 

Fontos infók:

Minden pályadarab (nagy, közepes és kicsi) felülete 6 szögletű hexagonokból áll. Ezeken lépkedünk, így számoljuk mennyi az annyi. Egymás mellé pakoljuk őket (a leírás szerint) és lehet hancúrozni. Minden, ami piros vonal egy falat reprezentál. Tehát meg kell kerülni. Nem lehet átmenni, nem lehet átlőni. Ami sárga, az nehezített terep, 2 lépésből lehet 1 hexen átjutni. Ezek a sárga tárgyak egyben fedezékek is, ha megállunk rajtuk. Mindegyiken látható egy szám, ami felfogja a lövéseket, ha fedezékként használjuk. Tehát, ha mondjuk egy 2-es számú sárga tárgyon megállunk, akkor, amikor ránk lőnek az első 2 találatot a fedezék nyeli be. Apropó lépés! A társainkon átléphetünk, mintha sárga hexek lennének, de ellenségen nem. Illetve a lövéseknél nem akadályoznak, ahogy a sárga ojjjjjektumok sem. Ez vica versa igaz a Terminatorokra is. Vannak még tárgyak, amik egyéb használatra valók. Lehet utánpótlás doboz, ami mellett állva a tartalmát megkaphatjuk. Lehet számítógép konzol, amit babrálhatunk és pl. ajtókat nyitogathatunk. Ezek működéséről mindig az aktuális küldetésben írnak. Referenciakártyák!

Még fontos: karaterkártyák. 4 hőssel hupákolhatunk. Szabad a vásár, hogy kivel megyünk. Minden hős 3 találatot bír ki, amíg össze nem esik, és húzza magát a földön. Mind 1 fegyvert, 1 eszközt és plusz 1 fegyvert vagy eszközt tud vinni. Azaz 3 hely áll rendelkezésre tárgyaknak. Az első küldetésen 1 fegyver és 1 eszköz, ami indulásképp a rendelkezésünkre áll. Ezeket cserélhetjük egymás között, vagy jobbra válthatjuk, ahogy haladunk előre a köüldetésekben. Minden karakternek van 3 különleges képessége - a kártyákra vannak írva. Ezeket kukucskáljuk jól meg, mert segítenek majd. Példul Kyle Reese a nehezeített terepen is csak 1 lépésből jut át, nem 2-ből. Roppant fürge. A fegyvereknek és eszközöknek is extra képessége. Tehát akkor:

Készüljünk elő! Általában ilyenkor részletesen leírom, hogy mit hova kell rakni. Ez most kimarad. Az ok: minden küldetés más előkészületet igényel. A terep máshogy néz ki, máshol vannak az utánpótlások, máshol találunk fedezéket, lehetnek ajtók és más a cél is. Ezeket a "Missions" könyvecske gyönyörűen leírja. Nézzük a képet és reprodukáljuk. Kezdjük az első küldetéssel, bemelegítésnek. Lerakjuk a terepet, összeszedjük a csapatot, azok felszerelését, kiválogatjuk és bekészítjük az ellenség seregeit és kész. Fontos tudni, ahogy haladunk előre a kampányban és a küldetésekben, a már megszerzett tárgyakat vihetjük magunkkal. Azaz erősödünk. Minden játékos egy színt kell válasszon. Ehhez kapja a passzoló tokeneket és a dobókockákat. Összerakjuk a Terminator hadakat aszerint, hogy a leírás melyik színhez milyen segeret mutat. Kultúráltan sorban álló Halálosztókat kapunk. Mind arra vár, hogy az életünkre törhessen. Amikor a gonosztevők jönnek majd a köreikben fontos, hogy az ő színükkel ellátottakat meg tudjuk különböztetni - használjuk a jelölőket. Tehát így a felállított sorrendben fognak érkezni, ha rájuk kerül a sor. És fog. Biza. Bár, legalább nem ér minket meglepetés. Amikor az egyik egységet kilőjjük, az a várakozó sor végére áll, és várja, hogy újra rá kerüljön a sor. Szóval, elő a küldetésleírást! Tessék azt követni! Ki, hányan, hova, mennyit, ésatöbbi.

Hogy is néz ki egy kör a játékban? Mondanom sem kell, hogy az apró nüanszokat a szabálykönyv szépen taglalja. Itt most egy nagyvonalas átnézést nyomunk. Tehát miután felfegyvereztük hőseinket az első dolog, amit tennünk kell, hogy eldöntjük melyik játékos kezd. Step #1. Ez monnyuk feleslegesnek tűnhet. "Nem mindegy? Kezd, aki kezd." És nagyon nem mindegy! Megeshet, hogy olyan karakterrel akarunk mozogni, aki messze van a csatától, és azt szeretnénk, hogy gyorsan a terep egy fontos pontjához érjen, ezzel teljesítve a küldetést. Az is előfordulhat, hogy olyan karakterrel kell lépni, aki az előbb volt, de körülvették a Terminatorok kegyetlen csapatai, és a saját testi épsége miatt neki kell következnie, hogy mentse az irháját. Még akkor is, ha az előző körben ő volt az utcsó, aki lépett. Ha ez megvan, akkor jöhet az ellenállás játékosainak első akcióval dúsított fázisa. Step #2. Dobunk a mi színünk - 4 darab sima, 6 oldalú - kockáival. A kockák értékét egyesével - mindegy milyen sorrendben - hozzárendeljük akciókhoz (mindjárt látjuk mik lehetnek). Ezeket egyesével végrehajtjuk. Nem muszáj mind a 4 kockát használni, de érdemes. Mik tehát az akcióink? 1) Lépni. Ahányat dobunk, annyit lépünk, arra, amerre jól esik. Hexről hexre. A kockát a "Move" négyzetbe rakjuk jelezve, hogy az a terv és lépünk. Fontos, ha egy kékkel elválasztott szekcióhoz érünk, ahol "Waypoint" nevű token van (? van rajtuk, és Alfától Echoig megy az elnevezésük), akkor a tokent azonnal fel kell fedni - akár lépés közben -, és végrehajtani amit a leírás rendel. Utána a maradék lépést leléphetjük. Ha valami másért megszakítjuk a lépésünket - például lövöldözni -, akkor utána már nem léphetjük le a differenciát. 2.) Harcolni. Amennyiben az ellen lőtávon belül van és tiszta rálátásunk (line of sight) van rá (vagyis nincs akadály az útban), akkor a kocká(ka)t az "Attack" négyzetbe tehetjük. A fegyverünk típusa mutatja hány támadókockát használhatunk ehhez. Minden csillag találatot ér. Az ököl és koponya szimbólumok különleges képességeket jelentenek, minden dobásnál csekkoljuk a kártyákat, hogy mi is a hatásuk. Ha a találataink száma annyi, vagy nagyobb, mint az ellen védelem értéke, akkor instant halál éri őtet. Ha kevesebb, akkor pechünk van. 3) Interakció, vagyis tárgyak használata. Ha egy olyan tereptárgy mellett állunk, amit lehet babrálni, akkor választhatjuk, hogy az egyik kockánkkal hozzányúlunk. Bekapcsoljuk, megnézzük, kifosztjuk, ilyesmi. 4) Pihenés, gyógyulás és gyógyítás. Egy kockát arra szánunk, hogy gyógyuljunk. A pihenéssel 1 sebzést vehetünk le magunkról. A másik dolog, hogy földön felvő, vagy sérült bajtársankat gyógyíthatjuk. Ezek voltak tehát a rendelkezésünkre álló akciók. Ha az adott karakter végzett velük, jöhet a Skynet.

Step #3. Az ellenség körének fázisai eképp alakulnak - ez csak azokat az ellenségeket jelenti, akik a mi színünkben pompáznak: 1) Új ellenségek érkezése. Dobunk az előre meghatározott számú kockával. 1 vagy 2 darab. A pálya bizonyos részein ajtók vannak, amiken beszivároghatnak a Halálosztók. Az ajókon dobókocka számok. Ha ezeket a számokat dobjuk megjelenik a soron következő gonosztevő. 2) Az ellenségek mozognak. A Terminatorok kártyáin rajta van mennyit tudnak lépni. Ezt - ha lehet - mindig lelépik. A célpont mindig a legközelebbi hős. Ilyenkor az összes adott színű Terminátor halad. 3) Támad az ellen! A Terminatorok kártyáin rajta van hány kockával támadnak, ha lőtávon belül vannak és ha tiszta a rálátásuk a célra. Csak a koponya dobás számít sebzésnek, ellentétben az emberek dobásaival. Minden koponya 1 találat. 4) Boss/Főellenség támad. Ugyanúgy, mint a többi ellenség támad minket. Annyi a különbség, hogy ők minden körben mozognak, támadnak. Nekik külön kis kártyájuk van, amit néznünk kell, mert ők más logika szerint mennek. 5) Lebénult, mozgásképtelen ellenségek újra aktiválódnak. Megesik, hogy lebénítunk egy gonosztevőt - mondjuk EMP gránáttal -, ebben a fázisban újra mozgásképesek lesznek. És megint jőnek, kopogtatnak.

Mi van, ha egy karakterünk benyeli a 4-dik sebzést, azaz találatot? Megsérül. Lesérül. Elfekszik. Nem hal meg, nem esik ki, de kifekszik. Ekkor is tud haladni és harcolni, de minden dobása 1-esnek minősul. Tehát csak húzza magát. Ami jó hír, hogy ilyenkor a Terminatorok ignorálják őket és a többi ellenség felé indulnak, illetve a társak meg tudják őket gyógyítani. Amint a körben mindezt megtettük kész is, talpra állhatnak és harcolhatnak tovább. Majd kezdődhet egy új kör.

Éééééééés tehát ennyi! Ez az az alapvető tudás, ami ahhoz kell, hogy nekifussunk a játéknak és képbe kerüljünk, mire is számítsunk. A maradékot tessék kiszaszerolni a 23 oldalas leírásból.

A Terminator Genisys: Rise of the Resistance játékkal nekem egy bajom van. Miért pont az egyik legbénább film alapján készült? Hát kinek jut eszébe ez a srác Kyle Reese szerepében, mikor meglátja? John Connorrol nem is beszélve. Meg ott van Dr. Who is, aki a filmben ráadásul pont, hogy beépített ügynököt játszott. Argh! Persze, nyilván a licensz, meg szerzői jog, meg örüljünk, hogy legalább ez van. Oké, lépjünk ezeken át! Szóóóóóóóóóóóóóóóóóval! Új az ötlet? Nem. Láttunk már ilyet? Persze! Ami viszont nekem nagyon tetszik, hogy a Terminator Genisys: Rise of the Resistance egy letisztult, egyszerű játék. Nincs az a sok-sok kártya, amiket folyton kukkolni kell, hogy most melyiket is használjam? Max 2 fegyver és 1 eszköz, semmi több. Emlékszünk még a régi PC játékokra, ahol a karakter nettó 66543 fegyvert vitt magával? Kispisztoly, puska, az anyja kiskése és egy atom bomba, biztos, ami biztos. Na ez nincs. A mázli faktor nagyon nagy szerepet játszik. Akciókban épp annyira, mint a Terminatorok újra termelésében. Ha jókat dobunk, akkor egy kellemetlen helyzetet ép bőrrel megúszunk és egy új ellenséget sem rakunk a pályára. Ha pechünk van, akkor nem. Random-faktor. Tök klafa, hogy már egyedül is lehet játszani, csak annyi, hogy több karaktert kell irányítani. Először, amikor elkenték a kicsi számat a gépek azt gondoltam, hogy ha többen vagyunk, akkor nagyobb a siker esélye. Ami relatív igaz, de mégsem. Mert ugyebár minden körben újratermeljük a Terminatorokat. Szal a játékosok számának emelkedésével egyenesen arányos az az ellenfelek megjelenésének esélye. Nem baj. Minél több, annál jobb. A terep lepakolása továbbra is meglehetősen időigényes folyamat, de annyira nem gáz, mert nincs túl sok a duplaoldalas kartonlapból. Apróság, hogy praktikusabb lenne, ha össze lehetne őket passzintani fixre, akkor nem mozognának el folyton egy béna, kapkodó mozdulattól. Sajna csak 4 szereplő van, akiből választhatunk. Még fért volna szerintem. Amit még hiányoltam, az a minifugurákhoz valami képes leírás, hogy ki kicsoda. Nem biztos, hogy mindeki tudja hogy néz ki egy lángszórós T-800-as endoskeleton. Apropó minifigurák. Nagggggggyon jók. Főleg, ha valaki lelkes és még ki is festi őket. Állat. A grafika pont olyan, amilyennek lennie köll. Csúnya, randa Terminatorok vicsorognak. Fegyverekből és eszközökből nincs hiány. Ahogy a játék nehézségét is lehet fokozni. A 7 küldetés kapmányban klafa. Itt megint annyi, hogy fért volna még pár. Mondjuk, nem könnyűek. Bele kell jönni, így ne lepődjünk meg, ha minden karakter a földön húzza magát egy rakat Terminator gyűrűjében a küldetés felére. Sajna csak angolul kapható - egyelőre -, és sajna nem is olcsó darab, mert nagyocska. Nem veszélyes, de kell hozzá kis tudás a konyhanyelven túl. Egy-egy pálya jó másfél, két óra is lehet. Persze, ha lehentelnek minket ripsz-ropsz, akkor nem. A leírás amúgy elrettentően hosszúnak tűnik. Ne ijedjünk meg. Olvassuk át módszeresen. A végén még extra infók vannak kilistázva a kártyákról és akciókról. Kapunk player aid kártyákat, amiket jó, ha a kis kezünk ügyében tartunk. Helyigénye? Konyhaasztal. Minimum. Szánjuk rá az időt és helyet. Kicsit zavaró, hogy miután szétkaptam a karton darabokat - tokenek, tereplapok -, nem fértek vissza a dobozba rendesen. Egy pár centi híjja van. De ez a legkevesebb.

A Terminator Genisys: Rise of the Resistance egy kiforrott, letisztult jó kis játék. Könnyen elsajátítható mechanizmussal és folyamatos izgalmakkal. Hagyd az új filmeket a francba! Inkább ez a játék! Nem csak rajongóknak! Nyomjuk be Brad Fiedel zenéjét és irány a harcmező!

I'll be back! - T-800

Játékosok száma: 1-4
Ajánlott kor: 14+ év
Játékidő: 90-120 perc
Grafika: 4/5
Komplexitás: 2.5/5
Újrajátszhatóság: 4/5
Helyigény: nagy
Nyelv: angol

Összesen: 84%

Játszottál már ezzel a játékkal? Mik a tapasztalataid? Írd le kommentben! Ha nem, akkor próbáld ki, és utána írd le, hogy tetszett!

Mutiban itt van pár figura a hozzájuk tartozó szakirodalom előtt.

És hogy a szokásos "így néz ki a játék játék közben" kép is meglegyen. Ezúttal egy finom kamilla teával, Macska Marcella nélkül. Íme:

Nyomzzunk! Vegyük fel Sherlock Holmes trade mark sapiját, kerítsük elő a hosszúnyelű nagyítónkat és kukucskáljuk a nyomokat. Hümmögjünk és rakjuk össze a nagy kép darabjait. Mielőtt lassan belemerülünk a játékba nézzük meg a múlt egyik komoly gonosztevőjét, aki a közvéleményt épp annyira megmozgatta, mint a hatóságokat. Sőt a mai napig egy nagy kérdőjel a személye. Irány a XIX. század Londonja, azon belül is az East End. Az idő 1888 és 1889. Az olajlámpák által megvilágított utcák hideg kövén egy nő fekszik. Látványa nem a hétköznapi emberek lelki világának való. A rendőség helyszínel, és találgat és főleg: tehetetlen. A tettes mocskos brutalitással végzett a nővel. Ahogy a következő 4 másik áldozattal is. A nőkkel meglehetősen nagy kézügyességgel végzett. A rendőrség több levelet is kapott feltételezett tettesektől, de ezek segítségével sem jutott közelebb a gyilkoshoz. A tettesnek a Hasfelmetsző Jack nevet adták. A tettes pontosan tudta mit tesz és hogyan. Sebészi pontossággal. Durva. A rendőrség járta az utcákat, járőrözött, nyomozott, kereste a nyomokat, kikérdezett. Mindhiába. A kor eszközei nem bizonyultak elégségesnek ahhoz, hogy felfedjék a tettes kilétét. Tekintettel az elkövetés precizitására gyanusított volt minden hentes, mészáros, orvos és sebész. A kihallgatások során több, mint 70, ezekben a munkakörökben dolgozó egyént vizsgáltak meg és vallattak ki. Nézzük mit mondott a rendőségi orvos: "Mind az öt gyilkosságot kétségtelenül ugyanaz a kéz követte el. Az első négy áldozatnál a torkot balról jobbra vágták el, az utolsó esetnél a többszörös csonkítás miatt lehetetlen megmondani a halált okozó vágás irányát, de artériás vér nyomait találtak a falra fröccsenve ott, ahol a nő feje feküdhetett. A gyilkosságok minden körülménye arra a véleményre vezet, hogy a nők feküdtek, amikor meggyilkolták őket és minden esetben a torkukat vágták el legelőször” – Thomas Bond. Aucs. Most belemehetnénk a gyanusítottak listájába, ám tudván, hogy valójában senkire nem sikerült ráhúzni a vizes lepedőt, bármley név csupán találgatás volna. Persze ő csak egy a megannyi fel nem derített gyilkosságok tettesei közül. Ott van példul a Zodiákus gyilkos a '70-es évekből, hogy csak egy ismeretlen ismerőst említsünk. Ő is eltűnt az éterben. Jelen játékban viszont jó esélyekkel indulunk felgönygölíteni a gyilkosságokat, amik Arkhamban történtek a XX. század elején.

Az Arkham Noir: Case #2 – Called Forth By Thunder 2018-ban jelent meg. Az Arkham Noir sorozat második darabja. Kitalálója Yves Tourigny volt, aki egyben a grafikákért is felelős. A kiadó a Ludonova, de összeségében ez a játék a jó Yves keze munkáját dícséri.

A kis fekete doboz tartalma a következő: 50 darab nyomkártya, 6 darab áldozatkártya, 4 darab referenciakártya, 1 darab személyes kapcsolatkártya, 4 darab viharkártya, 1 darab formulakártya, 3 darab player aid kártya és 1 darab leírás.

A leírás nem cicózik, egyből a lecsóba csap:

Randolph Carter az asztaloddal szemben ült. "A rendőség komolyan a lelkemre kötötte, hogy maradjak távol ettől a vidéktől." Egyik társa halott, kettő eltűnt, valószínű halottak; Carter egy régre visszanyúló gazdag család sarja volt, ami megmagyarázta miért is nincs még börtönben. "Aham." ez minden lelkesedés, amit kijött belőled. Eképp folytatta: "A helyiekre leselkedő halált próbáltuk kilesni. Szegény feltörekvők voltak, a Holland földfoglalók leszármazottai. Az egyik komára ráálltam, most meg nem találni, persze. A dolgok szépen elszabadultak, és most az a kérdés, maga befejezné-e őket nekem?" Persze, régi gazdagok, akiknek nincs pénzük, amikor fizetni kellene. Aztán annyit mondtál neki, hogy Catskills-be mész és körbe érdeklődsz. "Hozzon ernyőt. Sok a vihar arrafele."

Hát ez a volna a bevezető a játékhoz. Akkor miről is van szó? Gyilkosságok után kell nyomoznunk. Van egy jó pár áldozat és vannak nyomok. Ezeket kell használjuk a célért. Tehát, kártyákat kell vetnünk, hogy megtaláljuk mit is mutat az a bizonyos "nagy kép".

Szerintem fontos, hogy a győzelmi feltételeket átbeszéljük, mielőtt nekiesünk a játéknak. 3 dolog történehet. 1) lesz 5 darab puzzle ikonos kártyánk a "nagy kép" helyükön. Ekkor nyertünk. Juhú! 2) A (mentális) stabilitásunk sorában 5, vagy annál több lap van. Vesztettünk. Az eszünk. El. Jaj. 3) Nincs több áldozatkártya, amit húzhatznánk. Ismét vesztettünk. Ismét jaj. Hát ennyi. És most készüljünk elő!

A leírásban találunk egy nagyon jó kis képet arról, hogyan is kell kinéznie a játéktérnek. Ezt használjuk. A lentebbi kép is segít. A referenciakártyák a jó barátaink! Beszédesebbek, mint egy besúgó. Majd a dobozban található kártyákat szedjük szét típus szerint. A nyomkártyákat, a viharkártyákat és az áldozatkártyákat külön-külön keverjük jóóóól össze. A 4 referenciakártyát a leírásban mutattak szerint helyezzük az asztalra. Ezek fontosak, mert ezekhez viszonyítva tesszük le a többi lapot. Ezzel be is töltik a szerepüket, hisz a nyilacskák és szöveg segít mi hova kerül. Az áldozatkártyákból 2-t tegyünk a megfelelő helyre, 1-et meg (látatlanban) tegyünk vissza a dobozba, az nem kell. A lerakott áldozatlapok lesznek a nyitott ügyeink, a gyilkosságok, amiket meg kell oldjunk. Melléjük kerül madj a sok-sok nyomkártya. A nyomkártyákból 3 darabot vagyünk a kezünkbe, ez lesz a "kezünk". 5-öt meg tegyünk a húzópakli mellé, képpel felfele - ahogy szintén a képen látjuk. Ez lesz a nyomozási sorunk. Vagyis a lapok, amiket felhasználva nyomozunk majd. Az áldozatok kártyái mellé tegyük a formula-, és a profi kapcsolat kártyákat képpel fel (bal oldalra). A viharkártyákat is tegyük le képpel lefele a helyükre. Ha a leírásban található ábrát követtük, akkor készen is állunk a játékra. Egyeztessünk a képen látottal. Nem lesz hiba, annyira nem bonyi. És szép üres még a terep. Kezdhetünk nyomozni! 

Tehát a kezünkben 3 darab nyomkártya van. Ennél több nem lehet sosem egy kör végére. Ha több van, akkor el kell dobjunk annyit, hogy 3 maradjon. Ha a kártya jobb alsó sarkában egy kék homokórát látunk, akkor azt az idő büntetés pakliba kell tegyük. Ezt az egyik referenciakártya mutatja hova. Amúgy megy a dobópakliba - szintén mutatja egy másik referenciakártya. Erre mindig figyeljünk! Csak 3 lap lehet, nem több. Kevesebb lehet, persze. Na akkor, minden körben 2 dolog kell történjen. 1) Akció fázis. 2) Karbantartási fázis.

Lássuk mit csinálhatunk, ha akciózunk. Szerencsére sok mindent. Ám, ami fontos, hogy mindig a nyomozási sorunk első lapja, az amit fel kell használjunk, vagyis fel kell vegyünk. A nyomkártyák tetején 7 fajta ikon lehet, és 4 fajta ikon az oldalaikon. Ezekre figyeljünk. Kiderül mindjárt miért. Szóhóhóhóval mi is lehet ezzel a nyom lappal? a) a kezünkbe vesszük. Ekkor a 3 lapos szabályt figyelemben tartva cselekedjünk. b) kijátszuk egy nyitott ügyhöz. Vagyis fogjuk a lapot és letesszük egy ügy már meglévő lapja mellé úgy, hogy a lent lévő lap jobb oldalán lévő (minimum egyik) ikon megegyezik a nyomkártya bal oldalán lévő (legalább egyik) ikonnal. Tehát, ha mondjuk könyv ikon van minkét kártya megfelelő oldalán, akkor pikk-pakk lerakjuk. Ha nincs egyező ikon, akkor mást kell kitaláljunk. Itt fontos megjegyezzük, hogy vannak a lakatok bizonyos kártyák tetején. Lakatos kártyát akkor tehetünk le, ha már vana sorban olyan lap, amin kulcs látható. Nyitnikék! Amint lekerül egy nyomkártya végre kell hajtsuk a kártya alján lévő extra ackiót. Ha fekete, akkor kötelező, ha barna, akkor opcionális. Talán mondani se kell, hogy a barna általában a jó dolog. Vannak még speciális ikonok! Beszélnünk kell róluk, mivel megesik, hogy valami érdekes ikon van egy kártya tetején. Ha 3-as szám van, az azt jelenti, hogy legalább 3 lap kell legyen az adott sorban. Ha villám ikon, akkor már vihar kártyának lent kell lennie. Figyeljünk ezekre! Éspluszmég! Ha a 3-dik olyan kártyát rakjuk le, aminek az alján homokóra van, akkor viharkártyát kell kijátszunk a sorba, ahogy a rajta szereplő akciót is végre kell hajtsuk. Itt még beszéljünk picinyt H.P. Lovecraft-ról (az egész Cthulhu mítosz atyjáról), illetve arról a kártyáról, amin az arcképe van: a formulakártya. Ezt ugye oldalra letettük. Van 4 darab olyan lap, amikre kékkel egy furi szimbólum fele van rajzolva. Mivel az összes kártya fekete-fehér, így ezek a lapok üde színfoltok. El sem lehet őket téveszteni. Ha vagy egymás mellé kerülnek ezek a lapok sorban, és kiadják "a" szimbólumot, vagy a megoldott ügybe belekerül két passzoló fél, akkor megkapjuk a neves író kártyáját. A kártya jótékony tulajdonságait nyomkártyaként játszhatjuk ki a kezünkből. Ugye figyelünk a 3 lapos szabályra? Nnnna, és még: c) Eldobjuk a lapot a sorból (dobószabály!) és a kezünkből játszunk ki egy lapot a bűnügyhöz. d) Eldobjuk a lapot a sorból (dobószabály!) és lezárunk egy ügyet. Mi kell ahhoz, hogy lezárjuk? 5 darab különböző ikon az adott ügyhöz lerakott nyomkártyák tetején. Ha ez megvan, akkor összecsomagolhatjuk a lapokat. Ami fontos, hogy ha van köztük olyan, amin puzzle darab van, akkor azt vegyük külön, és a "nagy kép" nevű paksamétába pakoljuk. Itt viszont, arra figyeljünk, hogy az 5 darab különböző ikonba nem számítanak bele a puzzle darabos kártyák. Ha így is megvan az 5 ikon, akkor: Tha daaaam. Ügy lezárva. Megesik, nem ritkán, hogy a nyitott ügyek mellé pakolt lapjaink számossága eléri a 7-et. Ha így történik, akkor nyomnunk kell egy (mentális) stabilitás próbát. Ez azt jelenti, hogy húzunk egy lapot a húzópakliból, és amennyiben az alján egy kis kalapos, sunyi karakter ikont látunk, akkor azt a lapot az erre kihagyott helyre kell tegyük. Ezt ismét a leírásban látjuk hova. Ez a fent említett (mentális) stabilitás sor. Ha nincs íly' ikon, akkor simán eldobjuk a lapot (dobási szabályok!). Hasonló tesztet kell csináljunk akkor is, ha az erre utaló jelet egy kártya alján látjuk, vagyis kötelező akcióként hajtjuk végre a próbát. e) Húzunk egy lapot, de egyből el is dobjuk anélkül, hogy túlkomplikálnánk, vagy bármit tennénk vele. Szóóóóóóóval, akkor bezártunk egy ügyet. Good job!!! Hiszen a feladat az összeset bezárni, és 5 puzzle ikonos kártyát gyűjteni. Az első fázis ezzel lezárult. Jön a takarítási fázis. A profi kapcsolatkártyánk még mindig ott figyel ahol hagytuk. Szerencsére ezt soron kívül, bármikor kijátszhatjuk. Jó segítséget nyújt bármely oldalát használjuk is fel, sajna csak 1-szer.

2-es fáááázis jön! Számoljunk! Van-e 5 darab puzzle ikonos kártyánk a "nagy képben"? Ha igen, akkor nyertünk. Ha nincs, megy tovább a játék. Van-e 5, vagy annál több kártya a (mentális) stabilitás sorban? Ha van, vesztettünk. Ha nincs, megy tovább a játék. Van-e 5 kártya az idő büntetés pakliban? Ha van, akkor új ügyet kell nyitnunk, mert túl lassan haladunk, és újabb áldozatot szedett a gyilkos. Ha nincs, megy tovább a játék. A nyomozási sor lapjait toljuk szépen balrább, és töltsük fel lapokkal a húzópakliból. Így ismét lesz egy "első" lap.

Ha megvagyunk, jöhet az akció fázis ismét!

A fenntieket addig ismételjük, amíg vagy elfogynak a lapok és áldozatok, vagy meg nem szerezzük az 5 darab puzzle ikonos lapot (győzelmi feltételek teljesülnek). Ééééééééééés ennyi! Huh... Emmándöfi!

Na, ez a leírás jó zizinek tűnhet. Mentségül szóljon, hogy az Arkham Noir egy egyrészt könnyű-, másrészt nehéz játék. Könnyű, mert annyi a feladatunk, hogy ikonokat párosítsunk a lerakott lapokkal. Vagy van, vagy nincs. De! Mégis nehéz, mert nagyon sok apró szabályka van, amit folyamatosan figyelni kell. És ez az igazán izgalmas, az a sok csip-csup részlet, az apró szabályok. Van homokóra ikon? Hány darab van? Kell akkor vihar kártya? Ha igen, akkor mi a hatása? Lerakhatom a lakat ikonos kártyát? Van már kulcs lent? Az H.P. Lovecroft kártya nyitja a koponyás és a sima lakatot is. Naná, hogy minden kör végén körbe kell nézzünk mizu, hogy állunk. Ki kell ezt szaszerolni. Nagyon szépen, rendezve le van írva a kis szabályban minden. Szóval nehéz? Igen. És nem. És igen. És nem. És... Na jó lesz most már! Szóóóóval! Ez egy szóló játék. Egyedül a nyomozás sodrásában. A grafika nagyon jó. Házi gyártmány. A játékot kitaláló Yves Tourgny keze munkáját dícséri. Nekem tetszik, passzol a játékhoz. Az, hogy maga Lovecroft is része a paklinak külön klafa. Itt most a sorozat 2-dik darabját vettük górcső alá, ami már komplexebb, mint az első. De ezzel együtt jobb is annyival. Ha ez megy, akkor az #1 is menni fog. Itt kell megemlítsem, hogy ez a játék sajnos nem kapható csak "úgy" kereskedelmi forgalomban. Ellenberger rendelésre házhoz jön. Majd' 3 hónapig is eltarthat ez a folyamat. Ha alkalomra szeretnénk, akkor jóóóó előre készüljünk rá. De megérte! Szüttyögtem vele, de jó! A játék nagyon adja az Arkham feelinget, még akkor is, ha valójában csak ikonokat egyeztetünk, és gyakran átsiklunk a képek felett. A 30 perc tuti kevés lesz. Számoljunk 45-60 perccel. Ott ülünk majd és hezitálunk, hogy melyik megoldás a jobb a két rosszból. Ne keseredjünk el, ha elsőre nem leszünk Arkham Columboi. Lassan, szépen, okosan. Takitikázni kell. A nyelve angol, nincs (még) magyarul. Varia van benne doszt, mert a nehézség is növelhető, plusz a random faktor is ott van. Egy rosszabb osztásnál hosszú körökön át bámuljuk a lapokat, amik közül egy se lesz jó. Óh, bár lenne olyan akció, hogy "minden lapot lecserél a sorban". De nincs. Sebaj.  A player aid kártyák nagyon praktikusak. Illetve a referenciakártyák tele vannak fontos információval, ahogy a piktogramok is királyak. Fontos infó, hogy az egyik player aid kártya mutatja melyik fajta lapból - és azonon ikonból - hány darab van. Tessék őket használni! A doboz kicsi, hordozható. Kipakolva viszont már bőven foglal helyet. Ahogy időt is. Szánjuk rá mindkettőt. Nyerhető? Hááááát....nem könnyen. Ki-ki döntse el.

Az Arkham Noir: Case #2 – Called Forth By Thunder egy nagyon okos kis taktikai játék, ahol a győzelemhez sokszor neki kell futni, és egyre jobban belemerülni a taktikázásba. Apró szabályok, oda kell figyelni nagyon. Az egyetlen baja, hogy nehéz hozzájutni. Ajánlom? Még szép! Nagyon is! Gatyát felkötni! Nyomozás indul!

- Poirot - mondtam - gondolkodtam.
- Egy dícséretes tett, barátom. Folytassa, kérem.

                                                     - Agatha Christie

Játékosok száma: 1
Ajánlott kor: 14+ év
Játékidő: 30 perc
Grafika: 4/5
Komplexitás: 3/5
Újrajátszhatóság: 3/5
Helyigény: közepes
Nyelv: angol

Összesen: 72%

Játszottál már ezzel a játékkal? Mik a tapasztalataid? Írd le kommentben! Ha nem, akkor próbáld ki, és utána írd le, hogy tetszett!

Hát így néz ki kiterítve egy horrorisztikus vörös itallal. Macska Marcella most sehol.

A rajzolás, a kreatívitás, az önmegvalósítás, a művészet. Csodálatos dolog. Egy szabadkezes művészeti vagy akár mérnöki alkotás. A most megismerésre váró játék a ma és a holnap társasjátéka. Mielőtt nekifogunk üljünk be a Delorean-be, röffentsük be a fluxuskondenzátort, csapjuk fel a szakirodalmat és utazzunk vissza a múltba, egy jó 40000 évvel előre. Vigyázzunk a kardfogú tigriskekkel, és ha esetleg találkozunk a Flintstone családdal köszönjünk nekik. Sétáljunk be egy barlangba és csodáljuk meg a világ első művészét, amit a falra festi alkotását. Vigyázzunk! Ne ijesszük meg, mert félős szegény. Jobb, ha megvárjuk, míg távozik. Szerencsénkre a család/törzs többi tagjától nem kell tartani, mert nem abban a barlangban laktak, ahova rajzoltak. Nagy kérdés, hogy miért is készültek ezek a művek. Meg is oszlanak a vélemények. A vadászatra való felkészüléshez kellettek? Büszkeségből megörökítették a nagy vadak legyőzését? A sámán a rajzok előtt kommunikált az istenekkel, hogy azokat segítségül hívják a vadászatokhoz? Tanították velük a következő generációt, tehát egyfajta tankönyvek voltak? Azért is nehéz ezekre a kérdésekre válaszolni, mert a rajzok időbelisége is jócskán eltér. A korábban említett negyvenezer év csak irányadó, hisz találtak már 35400, 30000 és 7000 éves rajzokat is Spanyolország és Franciaország területén egyaránt. Persze szerte a világban fellehetők.  Érdekes, ahogy a rajzok - a technikák és az ábrázolások - is fejlődésen mentek keresztül, változtak és javultak. Az első "iskola" szerint először (kb. 32000 éve) az ősemberek az agyagos talajba rajzolták vázlataikat, majd ezeket festették a falakra. Olykor a kezeik lenyomatát is ott hagyták fekete vagy vörös festékkel. Aláírták a képeket. A következő "iskolát" alkalmazó őseink (kb. 17000 évvel ezelőtt) már nem csak kontúrokat rajzoltak, hanem ki is színezték az állatokat, próbáltak részletesebben ábrázolni és a térben is igyekeztek elhelyezni a képek szereplőit. Ezek már kész kompozíciók voltak. A kb. 10000 évvel ezelőtti alkotók ismét váltottak és átálltak a stilizáltabb formákra, elhagyva a részleteket. Csak a fontos és lényeges dolgokat örökítették meg. Ez a szimbólikus rajztechnika már a képírás előfutára volt. És a fejlődés megállíthatatlan úthengere ezzel dübörögve tovahaladt. Aki kíváncsi ilyen rajzokra, az hazánkban a Tatár-árki-barlangban keressen és talál. Nos, az alábbi játékban a stilizált barlangrajzok metodikáját fogjuk tudni használni.

A Pictionary Air 2019 nyara körül jelent meg a Mattel kiadásában, még friss és ropogós. Sajnos nem derül ki ki is az eszmei atyja és a designer-e. De hát a nagy cegeknél ez már csak így van.

A sárga doboz tartalma: 112 darab  kétoldalas kártya (2x5 szó/kártya), 1 darab Pictionary Air toll, 1 darab leírás(ka) és 1 darab AA, ceruza elem.

Eképp tüzel fel a gyártó cég: Bemutatkozik a Pictionary Air™, a klasszikus családi rajzolós játék fantasztikus új verziója! A klasszikus rajzolós játék izgalmas új változatában a képernyőn figyelhetitek a levegőbe rajzolt feladványt. A kezdéshez töltsétek le a Pictionary Air™ alkalmazást okostelefonotokra vagy táblagépetekre. Irányítsátok az alkalmazás kameráját a rajzolóra, ő pedig – művével együtt – megjelenik az okoseszköz képernyőjén. A tévére kivetítve garantált a nevetés!

Minden világos! Azaz a játék továbbra is a klasszikus pictionary vonalat vezeti. Vannak csapatok, akik egymásnak feszülnek a győzelem reményében. A fegyvernem a rajzolás. Az egyik csapattag rajzol, a törpiek meg megpróbálják kitalálni mi is az.

Készüljünk hát elő! Pakoljuk az AA elemet a tollba. Ehhez egy kisebb csillagfejű csavarhúzóra lesz szükségünk. Eközben valaki töltse le az appot egy telefonra vagy tabletre. Az installálás bagatel. A kártyákat jóóóóóól keverjük össze. Alakítsuk ki a két csapatot. Próbáljunk meg ne részre hajlani. "Én nem akarok a mittoménkivel lenni." Na, kerüljük el az ilyet, ha lehet. Indítsuk el az app-ot és kukucskáljuk meg az intro filmet. Gyakorlatilag a szabályokat summázza nekünk. Alig pár perc és nagyon felhasználóbarát. Eztán beállítjuk hány körös legyen a parti, hány perc egy mutogatási kör és akarunk-e videót róla (akarjunk). Minden készen áll!

Kiválasztjuk ki kezd. Bátrak előre! Úgysem lehet megúszni. * kacsint*

A kiválasztott húz egy kártyát. A saját színe szerinti oldalt megsasolja (sárga vagy kék) és végiggondolja melyik szavakat szeretné és tudná jól lerajzolni. Ha ez megvan, akkor jelt ad, hogy készen áll, s a készüléket tartó személy rányom a startra és jöhet a mehet. Mindenki a kijelzőre mered.

A toll vége alapjáraton pirosan világít, ha be van kapcsolva. A végén lévő ki gombot megnyomva zöldre vált, ekkor lehet rajzolni. Érzékel a rá irányított kamera. Tehát nyomjuk a gombot és hadonászunk. Amikor nem akarjuk, hogy "fogjon", elengedjük a gombot. Megeshet, hogy belezavarodunk. Ilyenkor nyugodtan szóljunk a többieknek, hogy törlést kérünk, mint a jó sebész, és az okos kütyüt tartó egyén a radír ikont megnyomva kitörli a képernyőről az eddigi kriksz-krakszokat, így újra nekifuthat a piktor játékos, tiszta - virtuális - lappal. A csapat figyeli a kialakuló képeketet és közben találgat. Ha eltalálják, akkor ezt jelzi a rajzoló, rányomnak a csillag ikonra, és jöhet a kövi szó. + 1 pont. Mindez addig megy, amíg vagy elfogy a köridő, vagy megvan minden szó a kártyáról. ...vagy elfogy a köridő. Aztán csere, másik csapat, másik kártya.

Addig tart a játék, amíg vége a beállított köröknek. Ekkor a gép összegez. Döntetlen esetén rájátszás van, amíg győztes lesz. A legtöbb szót eltaláló csapat győz. Majd röhöghetünk a videókon.

Ééééééééés ennyi! Bár minden játék ilyen egyszerű lenne.

Welcome to the future! Vagyis Isten hozott a jövőben! Ez már, kérem, a játékok következő generációjának előfutára. Az applikáció vezérelt társasok egy ideje már ismeretek a játékos közösségben, de ez a játék rátesz egy lapáttal. Külön vicces nehezítés, hogy maga a rajzoló nem látja saját alkotását a kreatív folyamat közben. Jól oda kell képzelnie a művét. Klafa, hogy abban a hitben varázsolunk képet herripotter mozgással, hogy épp Picasso, Da Vinci vagy Van Gogh legújabb művét rittyentjük a levegőbe, miközben a többiek meg hunyorogva bármulnak, hogy mi az ördög az a mázolmány? Itt meg kell jegyezni két apróságot. Az egyik, hogy a szavak bazi nehezek tudnak lenni. Nem ám csak ágy, asztal, TV. Simán vannak elvontabb fogalmak. Na, azokat tessék felmázolni látatlanban! A kártyák utolsó szavai többnyire ilyen szavak. A másik, hogy a tollal nem igazán lehet finom apróságokkal megtoldani a rajzot. A pont, pont, vesszőcske nem műxik. Inkább bátor, határozott és nagy vonalakkal kell operálni. Ahogy a toll ki és bekapcsolásánal is figyelni kell, hogy jókor nyomjuk meg, mert nagy lelkesedésünkben hadonászunk, az meg nem fog. Ezt a két dolgot leszámítva hibátlan a játék. A 8 éves ajánlott kor csak a komplexebb szavak miatt fontos, de lehet kisebb mókusokkal is játszani, csak magyarázzuk el nekik mi is az adott szó. Játékosszámot nem erőltet ránk a gyártó. Lényeg, hogy 2 csapat legyen. Ketten kissé nehézkes, mert ki kivel is van? De amúgy már 3 fővel megoldható a dolog. Nagyon jó, hogy a leírásban nem szórakoztak azzal, hogy túlmagyarázzák - az amúgy is egyszerű - szabályokat. Arra ott az app. Ingyenes, szemléletes, egyszerű, nincs gond. Itt annyit tennék hozzá, hogy telefonon nem állnék neki. Inkább tableten. Azon jobban látható szerintem. Nyilván csak kamerás, okos telefonok jöhetnek szóba, így a nagyapi 3110-es erre nem lesz alkalmas, bármennyire is atombiztos készülék. Elvileg TV-re is ki lehet vetíteni, technikus beállítottságúak ezt a funkciót is beüzemelhetik. Videózni ajánlott. Jókat lehet majd röhögni. Az is tetszett, hogy bár az alapdoboz nagyobbacska, mégis kapunk külön egy kisebb, teljesen szállítható méretű dobozt. Semmi flanc. Felkapjuk és visszük. Helyigény, annyi, hogy beleférjünk a kamera képébe és kicsit tudjunk hadonászni, de kb. bárhol játszható. Grafikája nincs a játéknak, hacsak a magyarázó videót nem vesszük annak. A kártyákon szavak. A kártyák színesek. Ennyi. Szerencsére kapható magyarul is, bár a lelkesebbek angolul vagy más nyelven is beszerezhetik. Igény függő.  Plusz kedves gesztus, hogy 1 elemet adnak hozzá alapból. A 112 dupla kártya elégséges mókát biztosít, de ha elfogynának... hát kitalálunk saját szavakat! Határ a csillagos ég!

A Pictionary Air egy új generációs partijáték, ami a családnak épp annyira lehet szórakoztató, mint egy céges, vagy házibuliban. Nehéz megállni, hogy ne darájuk végig az össze kártyát elsőre. A macskák imádják a színes, hadonászó fényeket.

Vingardio leviosza - Herminone Granger

Játékosok száma: 2 csapat (legalább 3, de ne legyen több, mint 12 fő)
Ajánlott kor: 8+ év
Játékidő: 15-60 perc
Grafika: 1/5
Komplexitás: 1/5
Újrajátszhatóság: 3/5
Helyigény: kicsi
Nyelv: magyar

Összesen: 90%

Játszottál már ezzel a játékkal? Mik a tapasztalataid? Írd le kommentben! Ha nem, akkor próbáld ki, és utána írd le, hogy tetszett!

Marcella Macska nem tudott játszani, mert csak a színes fények érdekelték.

És tényleg! A nyakunkon van idén is!

Az ünnep, aminek a dátumát úgy kell kiszámolni, hogy hányat kell még aludni. És most már, biza keveset. Azért egy pillanatra álljunk meg, mielőtt újra tele lesz a hócipőnk a plázák karácsonyi dalaival, a dögmeleggel nagykabátban, a lásztkriszmösszel, a már októberben kapható díszekkel, a tömeggel, a "francba már csak 1 nap van, mit vegyek neki?!"-vel. Tehátakkor! Miért karácsony a kari? Honnan jött ez az ünnep? Fa, ajándékok, vacsi, család, mennybőlazangyal. Az stimmt, hogy Jézus Krisztus születésének ünnepe december 25-e. Bár a kutatók többsége egyetért abban, hogy ez nem a valós dátum - inkább valamikor tavasszal van -, de már így maradt. A Biblia szerint a várandós Máriát és férjét senki nem fogadta be, így egy istállóban kellett szegénynek életet adnia fiának. Ebbe az istállóba jött a 3 napkeleti bölcs ajándékokkal a kisdednek, akik egy fényes csillagot követve találták meg a Messiást. Lássuk mit mond a szakirodalom a szó eredetéről, meg úgy általában a kariról! A karácsony szó elvileg szláv eredetű, és a bolgár nyelvjárások kracsun szavából származik. Ez a (téli-nyári) napfordulót jelenti. Ám mivel nincs egzakt álláspont erről, szóba került még a Kassai kódexben (1556) található kerecsen/kerecseny szó is, ami a karácsony idején tartott sólyomröptetésre utal. Ez azonban kétes eredet. Vitatott. Szóba került még még a latin incarnatio szó is, ami megtestesülést jelent. Vagyis Isten testben való megjelenése. Külön érdekes, hogy amikor énekeljük a "Kiskarácsony, nagykarácsony" kezdetű dalt nem is gondolunk bele, hogy ez a két szó két külön ünnepet takar. Nagykarácsony december 25-e, míg kiskarácsony január 1-e, vagyis újév. Az ókori rómaik már a kereszténység előtt ünnepeltek december 25-én. Ünnepelték a fényt, a sötétség halálát, az újjászületést és a reményt. A germán pogányok is ekkor tartották jul ünnepét. Népszerű időpont volt. Mivel a kerszténységen belül némi vitát okozott Jézus születésének napja, meg hogy mikor is ünnepeljék azt, dönteni kellett. December 25-én láthatóan több más vallás is ünnepelt így ez jó lehetőséget nyújtott ellensúlyozni azokat. Amúgy szóba jött május 20., április 18. és 19., november 25. és január 6. is. Mégis december 25-e lett Sol Salutis, az Üdvösség Napja. Ezáltal a pogány ünnepeket is könnyebben töltötték meg új tartalommal. A karácsonyi ünneplés sokáig a templomok elsődleges helye volt, majdan a XVI. századtól, ahogy a Biblia is beköltözött a házakba, lett egyre inkább az emberek otthonának is az ünnepe. Ezzel elindultak a különböző karácsonyi szokások kialakulásai is. A németek példul a XVIII. századtól már szinte mindehol karácsonyfát állítottak, amely szokás idővel, szépen körbement a bolygón. Nálunk a XX. század közepének szocializmusa nem tett jót az ünnepnek, sőt át is keresztelték fenyőünnepnek, hogy ne legyen nagyobb ideológiai galiba a kelleténél. Mikulás helyett meg Télapó jött (gyevnaróz, ha még emlékszik valaki). Kis hazánkban amúgy az a szokás járja, hogy 24-én éjfélkor az éjféli misén vesznek részt a hívők. Lehetőség szerint ne fogyasszon senki csirkét vacsira, mert a madár elkaparja a szerencséjét a kövi évre. Mitöbb, a jó háziasszony fel se álljon az asztaltól vacsora közben, hogy jól tojó tyúkjai legyenek. Ezt tuti ki kell próbálnunk idén. Klasszul mutatnak majd a jól tojó tyúkok az erkélyen. Magyarországon a nagy kari vacsora 24-én történik, és nem másnap, ahogy az Nyugat-Európában szokás. És amíg Angliában 26-án van "boxing day", vagyis a dobozok kinyitogatása, nálunk az is megtörténik 24-én. Legalább nem kell várni és körmöt rágni. Akárhogy is van, a lényeg a szeretet, az együttlét, az összetartozás és a család. A dobozok és azok tartalma másodlagos, amúgy is a szándék, nem a fontos. És persze a társasjátékok!

Jelen blogjegyezés abban szeretne segítséget nyújtani és ötleteket adni, hogy hogyan is fussunk neki a társasjáték ajándékozásnak karácsony szent ünnepén - vagy akár bármikor, például "csak úgy" napon. Nagyon fontos alkalom az is! A két kulcsszó itt a segtség és ötletek. Ez nem egy egzakt tudomány. Aki arra vár, hogy egy játék neve lesz a végén, hogy az a piros hetes, ami mindent visz, az csalódni fog. (Vagy mégsem?) Ha ez egy bulvár blog és média lenne akkor valahogy úgy hangozna a bevezető, hogy "X.Y. aznap reggel még nem tudta milyen társasjátékot vegyen, ám ez hamarosan megváltozott. Jó estét, xoxoxkapitány vagyok, ez pedig a fókuszminusz-társasjátékok blogja." De ez nem bulvár-bla-bla-bla. 

Egy dolgot mindenképp megemlítenék az elején: csak azért ne vegyünk társast, mert nincs jobb ötletünk. "Maaaaajd jó lesz az neki!" Ezek azok az ajándékok, amik egy szekrényben kötnek ki évekre, és ha elő is veszik őket nincs benne öröm. Persze, ne misztifikáljuk túl ezt a hobbit, hisz ez nem olyan felelősség, mint kis kutyát vagy kis cicát örökbe fogadni, de annál kevés szomorúbb dolog lehet, mint egy játék, ami nem ér célt, csak a szekrény alját. Pénzkidobás és kamumosoly. 

Aki jó kérdéseket tesz fel, jó válaszokat fog kapni. Tegyünk hát fel pár kérdést!

Hol keressek játékokat?

Ha bemegyünk egy átlag hiper-szupermarketbe, akkor a játékrészleg tele lesz mindenféle társassal (sok minden más játék mellett). Előnye, hogy relatív széles a spektrum. A gyermekek ügyességi játékaitól kezdve, a magyar/francia kártyán át a komolyabb játékokig szinte bármibe belebotolhatunk. Hátrány, hogy a kutya nem fog segíteni, ha kérdésünk van és szezonálsi a kínálat, azaz csak ami épp menő, az kapható. Plusz többnyire ezek azok a vásárlások, ahol az a vége, hogy "Jó van vegyük má' meg azt a sz*rt és haladjunk, mindegy anyjuk, jó lesz." Ld. szekrény alja. Nem ideális, csak végszükség esetén tegyünk így, és akkor sem igazán.

Bemehetünk játékboltba is. Itt már legalább nem kell kerülgetni a zellerszárakkal téblábolókat. Előnye, hogy még nagyobb a választék és - ami fontos - itt már van segítség, ha elakadunk. Van, bár limitált. Nyilván akkora árukészletnél nem várhatjuk az eladóktól, hogy minden játékot töviről hegyire ismerjenek. De kérdezni ingyen van. Hátrány itt is, hogy inkább a jelenleg futó, népszerű játékok vannak túlnyomó részben. Ha régebbi, vagy furcsa, vagy ritka, vagy külhoni játékokat keresünk, akkor valószínű, hogy csak pislogni fognak ránk.

És vannak a társasjáték boltok. Előnyük, hogy teljesen célirányos a dolog. Ott tényleg nincsenek hülye kérdések, max azt mondják majd, hogy még/már nem kapható a keresett termék. Viszont adnak ötelet hol találhatunk olyat, ha nincs készleten. A kínálat széles. Nagyon. Nagyon-nagyon. Simán benne van a pakliban, hogy nem is azt a játékot vesszük majd meg, amiért mentünk, mert "Jéééé ilyen van? Meg ilyen is? Huha! Inkább ezt szeretném. És egyet magamnak is." Mindig kérjük ki az eladók véleményét. Ők tuti ismerik a játékokat behatóan. Itthon a Reflexshop és a Szellemlovas a két említésre méltó bolt. (Ez most ingyen reklám nekik.) Hátrányuk, hogy ha nem konkrét elképzeléssel megyünk, akkor soká tart majd, hogy megtaláljuk az ideális játékot. Bazi sok a varia. Megeshet, hogy kétszer fordulunk. És lassan odaszokunk.

Vehetünk a neten is. Rendelhetünk online boltokból, vagy maguktól a gyártóktól is, ha nem kapható kis-, vagy nagykereskedésekben a keresett termék. Ilyenkor számoljuk hozzá a szállítási időt és költséget. Néha többe kerül a leves, mint a hús. Legyünk figyelmesek! Egy pakli kártya költsége a tengerentúlról drágább lehet, mint egy nagyobb dobozos társas itthon. Persze lehet használtan is venni. Van, hogy annyira ritka, régi vagy különleges a darab, hogy csak használtan jutunk hozzá. Nincs abban semmi rossz. Nekem is jó pár használtan beszerzett társasom van, amiket Magyarországon nem tudtam volna megvenni boltban. Arra figyeljünk, hogy hiánytalan legyen. Gáz, ha kiderül a boldogságos bontás után, hogy egy fontos figura vagy lap vagy bármi hiányzik. Ha kell kérdezzünk direktbe rá az eladónál, hogy megvan-e minden. Hasznos még megnézni, hogy az adott eladó milyen értékeléseket kapott a többi vevőtől. Nehogy valami kókler legyen.

Apropó rendelés! Azt is érdemes megnézni - akárhonnan is vesszük a játékot -, hogy milyen nyelvű a kiadás, vagy hogy akinek lesz, az beszéli-e az adott nyelvet. Nehogy belefussunk mondjuk egy király játék olasz kiadásába, amikor közel s távol senki nem beszél taljánul. Megtörtént eset sajna.

Mi van akkor, ha kreatívak vagyunk? Az a legszuperebb! Nem kell vásárolni semmit. Megcsinálhatjuk a saját társasjátékunkat, Kigondoljuk, megrajzoljuk, kivágjuk, kirpóbáljuk és a végén bedobozoljuk. Ennél nem is lehetne személyesebb ajándékot csinálni! Plusz, ha tényleg szipi-szupi, akkor megkísérelhetjük kiadatni. Én szurkolok, és ha tényleg úgy van, akkor írok is róla. Hajrá!

Fontos kérdés még, hogy hány évesnek lesz? Ha kismókus az illető, mondjuk 4-5 alatti, akkor is érdemes családi játékokban gondolkodni. Egy durván komplex munkáslehelyezős társas talán nem a legjobb ötlet, hacsak nem a szülőknek lesz mégis titokban. Amúgy legyen memória, készségfejlesztő, tili-toli, mindenféle alakzatok pakolászása, képek és formák vagy akár komolyabb játékok junior változatai. Ezzel a kölykök megtanulnak együtt játszani, megtapasztalják a győzelem örömét és alkalmasint a vereség keserű, fanyar ízét is - ami szintén fontos, nehogy hisztitündér felnőttek legyenek. Láttunk már olyat is. Megesik, hogy hopp és az is, hogy kopp. Ha kooperatv a játék, akkor az együttműködést mutatja meg nekik. Szintén tök jó dolog. 

Ha már tini az illető, akkor lehet olyan játék is, ami már megkívánja, hogy elolvassa a lapok tartalmát, logikázzon és előre gondolkodjon. Persze jó lehet a hátáról csomagokat lerúgó csacsis játék is, de jobban járunk, ha mondjuk a kortárs hullámokat meglovagoló társasokat keressük. Példul manapság melyik tini ne ismerné és szeretné a szuperhősöket? Hát tele az ilyen játékokkal a padlás. Attól, hogy (már megint a) Pókember, még lehet móka a család más tagjainak is.

Ha meg már felnőtt az a szerencsés valaki, akit társassal lepünk meg, akkor még bővebb a lehetőségeink tárháza. Gyakorlatilag bármi szóba kerülhet. Itt nincs más dolgunk, mint ismerni az illetőt, mit is szeret. Vagy megkérdezni valakit, aki nálunk jobban ismeri. Trónok harca fan? Sci-fik? Logikai játékok? Kártyás? Szokott házibulikat tartani? Van már neki valamilyen társasa, amit elő-elővesz? Informálódjunk! Még a végén kiderül, hogy nem is szeretne játszani és akkor megint a szekrény alján köt ki a doboz.

Mennyit szánunk rá? Nyilván minél közelebbi valaki, annál többet áldozunk az ajándékra. Ha a büdzsénk bírja, akár 50.000 Forintért is vehetünk társast, de azt szerintem tényleg csak rajongóknak adjuk. Az olcsó viszont nem feltétlenül gagyi. Ott vannak például az olyan egyszerű kártyajátékok, mint a szabadulószoba típusúak, amik 3-5 ezer Forintért beszerezhetők, és nagyon jó móka mind. Ahogy kidobhatunk akár 10 ezret is valamire, ami nem ér célt, mert semmilyen se az adott játék.  Vagyis, csak drága. Szóval találjuk ki mennyit szánunk rá, és ennek tükrében informálódjunk, mit érdemes.

És ha nem akarunk szinte semmit sem fizetni egy társasért? Nem kell félni, van megoldás! Ott a print and play! Mit is jelent ez? Kinyomtathatós társas. Rákeresünk a neten erre a szakkifejezésre, hogy print n play. Majd böngészünk és böngészünk, és elolvassuk, és kiválasztjuk, melyik szimpatikus, eztán nyomtatunk és kivágdossuk ollóval meg ragacsolunk is, ha kell. Nyugalom, nagyon sok van, bőven lesz miből választani. Kinyomtatjuk egy jóóóóó vastag papírra (minimum 200-asra), kivágjuk, mellékeljük a szabályokat, adunk hozzá kockákat meg egyéb tokeneket (pl. Legoból), ha szükséges, eztán bedobozoljuk és jöhet a mehet! Szinte semmi extra kellékre nem lesz szükségünk. Az a pár dobókocka jó, ha 70 Forintos darabáron már kapható, a többi költség a nyomtatás lehet. Előnye: a saját kezünk gyümölcse. Simán alakíthatjuk és szépíthetjük olyanra, hogy még jobb legyen. Hátránya: szerintem igazán nincs neki. Ez olyan, ami tényleg személyes, és nagyon jó játékokat találhatunk amivek meglephetjük társasos szerettünket.

Abban a ritka esetben, ha társasmániákus az illető, akinek vásárolunk, akkor a legegyszerűbb megkérdezni direktben, hogy mi is a szíve vágya. Esetleg figyelni egész évben merre kacsingat, mik az elejtett mondatai. Na jó, de komolyra fordítva! Ne találgassunk, mert vagy duplikáció lesz a játék, vagy olyat veszünk, amivel lukra futunk. Finnyásak. Tehát nehéz esetek.

Éééééééééés ennyi!

Tehát, foglaljuk össze! Ha tudjuk kinek, mit, mennyiért és honnan, akkor már sínen is vagyunk. Juhééééé! Mert informálódtunk!

Direkt nem említettem és ajánlottam konkrét játékokat. Hiába, no, ez egy nagyon szubjektív dolog. A blogot érdemes olvasgatni, hogy további ötleteket gyűjtsünk, videókat nézegetni, beszélgetni másokkal ésatöbbi. Ettől függetlenül remélem sikerült segíteni. *kacsint*

Hanamikoji!

Mivel még nincs karácsony, kicsit azért ráérünk kapkodni.

Addig is jó játékot kívánunk mindenkinek Marcella Macskával!

                                                                     - xoxoxkapitany

 A képen Marcella Macska épp ül és csendben, kultúráltan szórakozik.

1977. Egy új világ nyílt meg. Punktum. Olyan lett, ami még nem volt. Volt hasonló, volt ilyen meg olyan. Ám ez valami új volt. A látvány, a világ, a szereplők, a kaland, a zene, az érzés. Látott-e a világ már hasonlót? Igen. Hasonlót. Ott volt Kurosawa 7 szamurájának története - amiből George Lucas is merített -, ott volt egy rakat sci-fi korábbról. És mégis. Ez más volt. Az emberek újra és újra látni akarták és átélni az élményt. Vilgászerte. Meg lehetett volna próbálni eldugni a "virágzó" szocializmus nézője elől. Ám túl nagy volt és befolyt a réseken. Így elérte a legvidámabb barakkot is. Kis késéssel persze, de itt volt. Jobb híjján a komminukációval kellett megpróbálni formálni a nézőket és a közvéleményt, esetleg meggyőzni őket, hogy a látottak nem is olyan klafa dolgok. Csak a kapitalisták hülyesége. "Jön Gnom Yoda, a nagy fülű, rémisztő robot!" Óriási! Ezzel az alcímmel indította cikkét a Pajtás újság 1980-ban, mely a Stars War sikersorozat újabb filmjéről jelentetett meg különkiadást. "Jégbolygón, lézerpisztolyokkal". A cikk önmagáért beszél (ld. itt lentebb, vagy ha mégsem jól olvasható, akkor a neten fellelhető itt-ott), érdemes végignyálazni. Mai szemmel elég blőd dolgokat ír. Példul ott van a Chewbacca-majom, Yoda, a robot és a szereplőgárda felsorolásában is van egy kakukktojás: Leia, Han, Mark, Vader és Chewbacca. Esküszöm, minél jobban hunyorgok, és olvasom, annál inkább Peter Mayhem-nek látom szegény néhai Peter Mayhew nevét. Biztos a pixeles kép miatt van. Amúgy a kor újságírója nem lehetett könnyű helyzetben. Hivatalosan nem tetszhetett ez az imperialista szörnyemény senkinek, ám elmenni mellette nem lehetett. Két tűz között találta magát, hát lavírozott. Miközben rábeszelélt mégis lebeszélt. Elismerte a művet és annak anyagi és rajongói sikerét, de lehúzzta banalitása miatt. Érthető módon a filmek marketingje sem lett csúcsra járatva. Emiatt kellően érdekes/mókás/össze-vissza képi alkotások születtek, amiken a filmet vélt vagy valós elemekkel zanzásította egy-egy alkotó. Ezeken a plakátokon a minden hájjal megkent Darth Vadernek nincs kétszer ugyanolyan sisakja, Luke néha túlszteroidozott bodybuilder testű, és ott van a sosem látott űrhajók és lények bábeli zűrzavarja, amikből egy önálló filmet már össze lehett volna hozni. Ezek többsége ma is megtalálható a neten a rajongók szórakoztatására és nosztalgiára. Egy bohócpontért érdemes végignézni őket. Mondjuk nem csak a Stars War-ra igaz ez, hanem más filmekre is, mint példul a Terminátor, a Robotzsaru vagy a Vissza a jövőbe, aminek a hungaró plakátján látható autó minden csak nem Delorean. Én sem átallottam az egyik Stars War-osat ide beilleszteni, csak úgy mutiba. Hisz, hol volt akkor még a Boros-Szikszai páros? Vágjunk is bele!

Az azóta már jobblétre szenderült Novoplast valamikor 1986-1987 körül adta ki a Star Wars: Csillagok Háborúja társasjátékot. Az eszmei atyjáról semmit nem tudunk, legyen hát George Lucas a - mai szóval élve - influencer.

A viharvert dobozban találunk 1 darab játéktáblát, 9 darab felkelő harcost, 9 db császári karaktert, 12 darab műanyag figuratartót, 6 darab robbanószert, 2 darab dobókockát és 1 darab szabálykönyvet.

A szabálykönyv eképp tüzel fel minket:

Más idő, más galaktika.
A mesebeli Régi Köztársaság hatalmasabb volt, mint az idő, mint a távolság. Fölösleges tehát arról beszélni, hogy hol volt vagy miből lett, elég annyit tudni, hogy - az volt a Köztársaság. Valaha a szenátus bölcs uralma és a Jedi-lovagok oltalma alatt a Köztársaság virágzott és gyarapodott. De mint máskor is gyakran megesik, ha a gazdagság és a hatalom, túllép egy bizonyos küszöböt, s a dicsőségből félelmetesbe csap át, most is megjelentek a színen sötét erők, amelyeknek a gonoszsága csak mohóságukkal vetekszik. Tündöklése tetőfokán a Köztársaságot is utolérte végzete. Akár a leghatalmasabb faóriás, mely képes szembeszegülni bármilyen külső támadással, a Köztársaság is belülről kezdett rothadni, noha az emésztő kór kívülről láthatatlan maradt. Miután csalással és árulással sikerült kipusztítaniuk a Jedi-lovagokat, akik ebben a galaktikában az igazság védelmezői voltak, a császári kormányzók és hivatalnokok hozzáfoghattak, hogy megszervezzék rémuralmukat a galaktika csüggedt világai fölött. Számtalan kis zsarnok használta fel a császári katonaságot, és az egyre jobban elszigetelődő császár nevét arra, hogy saját személyes ambíciói előtt egyengesse az utat.Az újabb gyalázatos gaztettek hírére azonban néhány bolygórendszer fellázadt. Az Új Rend ellenségének nyilvánították magukat és megkezdték hatalmas harcukat a Régi Köztársaság visszaállításáért. Kezdettől fogva nyomasztó hátrányban voltak azokkal a rendszerekkel szemben, amelyeket a császárnak sikerült igája alá hajtania. Azokban az első időkben szinte bizonyosnak látszott, hogy az ellenállás fennen ragyogó lángját elfojtják, még mielőtt az új igazság fénye bevilágíthatná a Galaktikát...

Tehát mi is a cél? A csapatok egymásnak feszülve próbálják véghezvinni eltérő küldetéseiket. A felkelők némileg komplexebb feladat előtt állnak, hisz nekik ki kell szabadítani a hercegnőt, kikapcsolni a vonósugarat, felrobbantani a birodalmi bázis egy részét, Obi-Wannal legyőzni Vadert és elmenekülni. A birodalmiak az előbbieket próbálják megakadályozni, Obi-Want megölni, a Falcont meg felrobbantani.

A blogban ilyenkor szokott jönni a "hogyan készüljünk elő" és a "hogyan is megy ez a játék" rész. Nos... Hosszas morfondírozás után úgy döntöttem, hogy nem akarom megfosztani a kedves olvasót az eredeti leírás szépségeitől. Majd utána summázzuk, hogy miről is van nagyban szó. Íme hát az orodzsi szabályzat: 

Résztvevők:
Felkelők:
Luke Skywalker
Leia Organa
Han Solo
Obi-Wan Kenobi
Csubakka
Thripio
Artu Detu
2 felkelő harcos

Császáriak:
Darth Vader
8 Császári katona

Szerepmegoszlások a játékosok száma szerint:
2 fő: Az egyik játékos vezeti a felkelőket, a másik a császáriakat.
3 fő: Két fő vezeti a felkelőket. Az egyik Leiát, Luke-ot és a két robotot, a másik a többi felkelőt. A harmadik játékos vezeti a császáriakat.
4 fő: Két fő vezeti a felkelőket (mint fenn). Két fő vezeti a császáriakat. Az egyik Darth Vader-t, három katonával,
a másik a többi katonát.
5 fő: Három fő vezeti a felkelőket: az egyik Leiát, Luke-ot, Artu Detut, a másik Han Solot, Csubakkát, Thripiót, a harmadik Obi-Wan Kenobit és a két harcost. Két fő vezeti a császáriakat (mint fenn)
6 fő: Három fő vezeti a felkelőket (mint fenn) Három fő vezeti a császáriakat; az egyik Darth Vadert, a másik kettő
négy-négy császári katonát.

A csapatok felváltva lépnek. A játékosok csapaton belül megbeszélhetik taktikájukat, de mindig a soron lévő játékos szava a döntő. Ha valaki minden bábuját elvesztette, de a játék még folyik, úgy csapaton belül újra feloszthatják a megmaradt bábukat, vagy közösen játszanak tovább.

A felkelők részére:

kiszabadítani Leia hercegnőt és a győzelmi feltételeket teljesítve elszállni vele.

A császáriak részére:

ennek megakadályozása, illetve az űrhajó felrobbantása.

A felkelők közül Leia Organát tegyük a terepasztal közepén álló börtönblokk cellájába, a dinamitkötegeket pedig a szomszéd cellába. A felkelők az űrhajót jelképező területen, a császáriak a laktanyában kezdik a játékot. Lépni előre, hátra és oldalirányban lehet csak merőlegesen, átlósan lépni tilos! Átugrani bábut nem lehet, ha nem tudjuk kikerülni, meg kell küzdeni vele. Ajátékosok amikor sorra kerülnek, szabadon dönthetnek arról, hogy az előrehaladás érdekében két kockával vagy egy kockával dobnak. Két kockával történő dobás esetén a következő lépéslehetőségek közül választhat a dobó játékos:
– egy bábuval lépheti le a két kocka pontszámának összegét,
– tetszés szerint bármilyen arányban megoszthatja legfeljebb két bábu között a pontszámokat, és így lépheti le,
– ha a két kocka azonos pontszámot mutat, akkor ezt lézerfegyverként használhatja, vagy az előbbi két lehetőség szerint lépheti le a dobást
– megpróbálja kinyitni a számzárat, ha nem sikerül, akkor a fentiek szerint lépheti le a dobást,
– feltétlenül két kockával kell dobni a szemétzúzó területén, Ha egy figura benn van a szemétzúzóban, akkor csak azzal lehet lépni, amíg ki nem jut onnét.

Egy kockával történő. dobás esetén a következő lehetőségek közül választhat a dobó játékos:
– egy bábuval, megosztás nélkül lelépheti a dobott pontszámot,
– egy bábuval kiütheti ellenfelét,
– Csak egy kockával lehet dobni, ha dinamitot cipelő figurával akarunk lépni, hiszen annak óvatosan kell haladnia.

Harcolni kétféle módon lehet:
– Kiütés: ha közelharc alakul ki, vagyis az ellenfél hat játékmezőn belül egyvonalban van, akkor egy kocka dobásával megkísérelhetjük kiütni őt. Kiütni az egyvonalban lévő bábuk közül csak a legközelebb esőt lehet pontos dobással. Ebben az esetben a kiütő játékos a kiütött helyére lép, a kiütöttet pedig tetszése szerint valamelyik üres, a tereplap szélén elhelyezkedő börtöncellába teszi. Ha olyan játékost ütnek ki, akinél dinamit van,
úgy az végleg kiesik a játékból.

– Lézerezés: Két kockával történő dobás esetén lézerezni lehet bármilyen távolságra, ha a két kocka azonos pontszámot mutat, függetlenül azok összegétől. Lézerrel ártalmatlanná lehet tenni azt az ellenséges harcost, aki a lézerező valamelyik bábujával egyvonalban van. Falon, szakadékon, egyéb más tereptárgyon keresztül nem lehet lézerezni. A lézer csak akkor hat, ha a két bábu között nincs semmi. Több bábu esetén lelőni csak a legközelebbi bábut lehet. A lelőtt harcost a lézerező valamelyik szabad börtöncellába teszi, tetszése szerint. Ő maga azonban helyben marad. Ha valakit akkor ér lézertalálat, amikor dinamit van nála, úgy végleg kiesik a játékból. Nem lehet lézerezni a különböző objektumok, űrhajó, laktanya, szemétzúzó kijáratai, a távkapcsoló- és a vonósugár-terem belsejében, ill. színnel jelzett környezetében. Ezeken a mezőkön álló harcosokat erőtér védi a lézersugarakkal szemben. Itt csak közelharcban lehet legyőzni az ellenfelet.

A terepasztalon található egyéb jelek:
Computer-csatlakozók. Artu Detu ráállításával a szemétzúzó működése megállítható. Más bábu ezen a mezőn nem képes megállítani a szemétzúzót.
Pont: a vonósugár helye. A vonósugár megsemmisíthető, ha a felkelők bejuttatnak egy dinamitot a vonósugár helyére, és az ott felrobban.
T – távkapcsoló helye: A távkapcsoló akkor lép működésbe, ha valamelyik császári katona rááll. A felkelők űrhajójába bejuttatott dinamit csak távkapcsolóval robbantható fel.
Hosszú sárga mezők: gyorsító mezők, a játékos kétszeres sebességgel halad ezeken a mezőkön.
Számok: minden ajtó számzárral van ellátva. Akkor nyílnak ki, valaki pontosan azt a számot dobja a kockával.

A terepasztalon található tereptárgyak jelentősége és azok működése:
Ajtónyitás: A bábunak, aki az ajtót ki akarja nyitni, az ajtó előtti számra kell állnia. Az ajtó kinyílik, ha a játékos azt a számot dobja, amelyiken áll. Az ajtókon mindig csak merőleges irányban lehet átmenni.
Börtöncellaajtó: Ha a megfelelő értéket dobtuk, úgy ezt a fogoly és a kiszabadító között tetszés szerint meg kell osztani.
Távkapcsoló, vonósugár-ajtók: ha megfelelő értéket dobtunk, úgy beléphetünk a terembe, és ott a dobás nagyságának megfelelően léphetünk.
Börtönblokk: a szemétzúzó előtt van. Ennek cellájában raboskodik Leia hercegnő. Kiszabadítására egy bábunak meg kell állnia a cella bejárata előtt, majd a következő játékkörben a dobott értéket megosztva vezethető ki a hercegnő a cellából. A dinamit kihozatala a raktárból ugyanígy történik: egy bábu megáll a raktár előtt, a következő játékkörben pedig a bábutartóba téve egy dinamitot, tovább lép. A raktár előtt várakozni nem lehet, a megállást követő játékkörben azonnal tovább kell haladni. Mint már említettük, a dinamittal óvatosan kell közlekedni, ezért a szemétzúzó kivételével, csak egy kockával dobva lehet előre haladni. A börtönblokkból csak a szemétzúzón keresztül lehet kijutni. A szemétzúzó 12 számozott mezőből áll. A szemétzúzóban két kockával dobva kell előrehaladni. Ha valaki azt a számot dobja, amelyiken áll, úgy a szemétzúzó összenyomja és kiesik a játékból. Ha más számot dob, akkor azt meg kell lépnie. Amíg a bábu a szemétzúzóban tartózkodik, csak ezzel lehet lépni. A szemétzúzó működése leállítható Artu Detunak a computer-csatlakozóra történő ráállításával. Ilyen esetben a szemétzúzó a császáriakra nézve is hatástalan.
Vonósugár: a vonósugarat hatástalanítani kell ahhoz, hogy az űrhajó a felkelőkkel fel tudjon szállni. A felkelők valamelyike be kell, hogy juttasson egy dinamitot a vonósugár helyére, majd azt lerakva kijöjjön onnán. Ha a császáriak az ezt követő játékkörben nem tudják kihozni á dinamitot (belép-felveszi-kilép), akkor a vonósugár felrobban.
Felkelők űrhajója: a felkelők bázisa. A császáriak célja megsemmisíteni az űrhajót. Ez úgy történik, hogy bejuttatnak egy dinamitot az űrhajóba. Ha valaki már áll a távkapcsolón, úgy a dinamit a következő játékkörben – ha azt a felkelők nem tudják kihozni az űrhajóból – felrobban. Az űrhajóban lévő mezők szintén lépésmezőnek számítanak.
Távkapcsoló: Az űrhajó felrobbantása – ha a dinamit már benn van, – csak akkor történik meg, ha valamelyik császári katona a távkapcsolón áll. A távkapcsoló-teremben szintén lehetőség van közelharcra.
Laktanya: császáriak bázisa. Ha a felkelők dinamitot juttatnak be a laktanya területére, és azt a császáriak a következő játékkörben nem tudják onnan kihozni, úgy az felrobban, és a laktanyában tartózkodó katonák megsemmisülnek. A laktanyában lévő mezők szintén lépésmezőnek számítanak. A vonósugár-terem, a felkelők űrhajója, a távkapcsoló-terem és a laktanya területén csak közelharcot lehet folytatni, lézerezni nem lehet.

Az egyes szereplők feladatai, mozgási, cselekvési feltételei:
Felkelők:
Luke Skywalker: a börtönblokkból ki kell, hogy szabadítsa Leia Organa hercegnőt, segítenie kell, hogy eljusson az űrhajóra. Vállalkozhat dinamit szállítására is. Ha menet közben lelövik, és valamelyik börtöncellába kerül vagy kiesik a játékból más felkelő helyettesítheti.
Leia Organa: a börtönblokkból kiszabadulva el kell hogy érje az űrhajót és el kell repülnie vele.
Han Solo: kötetlenül mozoghat, szállíthat dinamitot is. Konkrét feladata nincs
Csubakka: kötetlenül mozoghat, szállíthat dinamitot is. Konkrét feladata nincs.
Obi-Wan Kenobi: elsődleges feladata, hogy megküzdjön Darth Vaderrel. Addig sebezhetetlen, de ő sem harcolhat senkivel, dinamitot szállíthat. Ha a párviadalban ő nyer, Darth Vader végleg elpusztul. Ezután Obi-Wan Kenobi kötetlenül mozoghat.
Artu Detu: egyedül ő képes becsatlakozni a computer-aljzatba, és megállítani a szemétzúzót. Lézerezni nem tud, csak közelharcban képes kiütni valakit. Dinamitot nem szállíthat.
Thripio: konkrét feladata nincs. A computert nem tudja kezelni. Minden más feltétel azonos Artu Detuéval.
Felkelő harcosok: konkrét feladatuk nincs, bárhol segíthetnek. Teljes értékű harcosok.
Császáriak:
Darth Vader: elsődleges feladata, hogy megküzdjön tanítómesterével, Obi- Wan Kenobival. Addig sebezhetetlen, de ő sem harcolhat senkivel, dinamitot nem szállíthat. Ha a párviadalban nyer, Obi-Wan Kenobi meghal és kiesik a játékból. Ezután Darth Vader kötetlenül mozoghat.
Császári katonák: konkrét feladatuk nincs, bármelyik tevékenység végrehajtására alkalmasak.

Győzelmi feltételek:
A felkelők nyernek, ha
– Leia hercegnőt kiszabadítják, hatástalanítják a vonósugarat, Obi-Wan Kenobi megküzdött Darth Vaderrel, és elrepülnek
A császáriak nyernek, ha
– felrobbantották az űrhajót
– ha Leia hercegnő végleg kiesik a játékból
– ha a felkelők nem tudják hatástalanítani a vonósugarat, és így nem tudnak felszállni.

Felmerülő vitás kérdések esetében: minden szabad, ami nincs megtiltva. A fent leírt játékszabályt a játékosok könnyíthetik, vagy nehezíthetik felkészültségüknek, játékkedvüknek megfelelően.

Itt kell szóljak, hogy az iménti szövegben bármi nyelvtani hiba, fogalmazásbeli zizi és társai nem az én copy-paste képességem hiánya miatt keletkeztek. Ez, ami olvasható volt, kérem, így van leírva és kőbe vésve.

Nem is hinném, hogy ennél többre lenne szükségünk a játék tökéletes megértéséhez illetve elsajátításához. No, meg a végén ott a főokosság, vagyis "csináljuk, ahogy jól esik", ha szabály máshogy nem rendelkezik. Így nincs más hátra, mint:

Éééééééééééééés ennyi!

A Novoplast Star Wars: Csillagok Háborújra társasjátéka igazi retró gyöngyszem. Tény. De! Temérdek és még egy kérdést vet fel és bőven bizonyítja korának hozzá nem értését, mind játék mechanizmusok, mind a Stars War, oppradon, a Star Wars világával kapcsolatban. Nézzünk meg csak úgy párat, csak úgy, csak random. A táblát terepasztalnak aposztrofálni cukin túlzó, és ez a legkevesebb. A felek célkitűzései terén a helyzet a legkevésbbé sem kiegyensúlyozott. Szerencsétlen felkelők a filmekben is alapból nehezebb helyzetben vannak, mint a birodalom, na de ennyire? Kiszabadít, robbant, kikapcsol, megküzd, elmenekül? Lázadó legyen a talpán, aki ezeken végigmegy sikeresen. Gondolom nem csak engem préselt össze a szemétzúzó többszörösen. Vigyázat vezércsel jön! A birodalom, vagyis a császari erők egyetlen dolga, hogy álljanak be a kritikus pontokra és várják az ellent. Sok lúd. Tiszta sor. Az, hogy hányan játszunk már önmagában zavaros. Más játékokkal ellentétben itt minél többen vagyunk, annál bonyibb. A legjobb, ha ketten nyomjuk, mert akkor nincs zavar az erőben, vagyis szignifikánsan kevesebb. A birodalmi erők feladata és a karakterek érthetőek. Darth Vader lenyírja Obi-Want, robbantanak egyet, a rohamosztagosok meg lövöldöznek. És a lázadók? Közel sem ilyen ajtó-ablak. C-3PO létjogosultsága és értelme a játékban a nulláéval egyenlő. Szerencsétlen R2 is csak egy funkcióra alkalmas, amivel pont egy fényévet ver fontosságban aranyszínű komájára. Luke kell kiszabadítsa Leiát. De ha nem sikerül, akkor bárki más jó lesz. Akkor miért csak ő? Han is, meg Chewie is ott voltak - elvileg. Lézerezés? A '80-as években ez talán okés kifejezés volt, de ma? Az orvostudományban csinálnak olyat kb. A nevek egy másik érdekesség. Csubakka. Thripio. Jaj. És van egy... laktanya? De... hát... a Halálcsillag egy bazi nagy laktanya, többek között. Kezdéskor inkább lennének random helyeken a stormtrooperek, mint járőröző, meg "csak úgy" lófráló katonák. És miért robbantják fel a lázadók azt a laktanyát a Halálcsillagon belül? Ez a kitérő mennyiben segíti vajon a felkelést? Apropó robbantás! Dinamit? Dinamit?! Komolyan? Amit egy központi depóból lehet elvenni?  Mint valami spagetti westernben. Lehet, valami másik játékból maradtak a készletek? Ki tudja. A kockadobálás is külön szép. Hol egy, hol kettő kockát vetünk, aztán vagy ennek adjuk a pontot vagy annak. Ahogy jól esik. Az utolsó mondat a szabályban arról, hogy ami nincs leírva, azt szabad, igazi jogi kiskaput nyit. És itt jön képbe a háziszabályok intézménye. Nálunk az volt, hogy a pálya egy bizonyos pontján ki lehetett lépni a tábláról és elbújni. Utólag persze badarság, de a szabály az szabály, még ha házi is. Óh, és a pálya! Huhuhuhú! Mint egy freskó. Sok mindenre hasonlít a sci-fik világából, csak a Star Wars-ra nem. Az egy szem dolog egy Falcon a tábla egyik szélén, de amúgy... van itt minden, mint a búcsúban. Én anno felismertem a papírsárkányt, az épületet a Szárnyas fejvadászból meg a Z'zi űrbázis robotjait a karmos csápokkal. A bazi nagy fura űrlényre továbbra sincs megfejtésem. Az, aki az egyik sarokban figyel. Valaki esetleg tudja mi vagy ki az? Mondjuk ez beleillik a korhű ábrázolásába, amikor minimális matéria állt rendelkezésre, amiről kopírozni lehetett. "Jó lesz az Ferikém, szkifi , oszt kész." Dinamit??? 

Oké, ez így eléggé savazós volt. Akkor miért kerestem már rég óta ezt a játékot, és miért szereztem be? A válasz: a nosztalgia faktor és a SW rajongóság, kérem. A retró és sztárvórsz, a SW és az elmékek. És igenis van jó oldala is ennek az őskövületnek. Kevés, de van. Az már eleve díjjazandó, hogy a játék követni akarja az első mozifilm cselekményének egy részét. Leia kiszabadítása, R2 szerelme a computerrel, C-3PO feleslegessége, Obi-Wan és Vader csatája. Nochdazu, ha nyer az öreg Jedi, akkor azon melegében át is írjuk a filmet meg az egész SW történelmet. A figurák is tetszenek. Főleg a rohamosztagosok. Azok mindig keménynek tűntek. Persze, itt-ott van csúsztatás az ábrázolásokban, de láttunk már rosszabbat is. Inkább a 2 felkelő harcos - "mit is keresnek ott?" - ruházata, ami kilóg. Szóval lehet a pro és kontra oldalakon lovagolni. Az is egyértelmű, hogy a megállíthatatlan nyugati szelet lovagolta meg a játék, és a lehetőségek szerint próbálták a legértelmesebbet megvalósítani a gonosz tőke beharácsolása végett a rajongók lelkesedését kihasználva. Kicsit sárgább, kicsit savanyúbb. Meg kell említeni azt is, hogy varia az nix. A játék pont annyi, amennyit itt láttunk. A doboz méretes, tehát szállítgatni csak kivételesen indokolt esetben érdemes. Ahogy a tábla mérete miatt is készüljünk a helyigény kielégítésére. A játékidőt nem kötötték az orrunkra. Tart, ameddig tart. Amúgy egy jó fél órával érdemes számolni, ha még kezdők vagyunk és a korábban említett vezércselt nem vágjuk. Az ajánlott kor 9-99 évesig van. Ilyenkor mindig sajnálom szegény 8 és 100 éveseket. Ők is ismán nyomhatják., mert nem bonyi.

A Star Wars: Csillagok Háborúja a mai mércékkel mérve elhasal. Sőt, a maga korában sem volt egy élvezetes játék, amibe hosszú órákat öltünk. Egyet nyomtunk oszt jó' van. Na, de a Star Wars! Na, de az retró! Ezek miatt megeszi a rendszert! Gyűjtői darab, aminek ott kell virítani a polcokon a modern társasok mellett. A cellux majd összetartja. Csodát ne várjunk, annál inkább emlékeket. Dinamit?????

"Darth Vader: Régóta várok rád, Obi-Wan! Most végre bezárul a kör. Tanítványodként hagytalak ott, s most én vagyok a mester!

Obi-Wan Kenobi: Csak a gonosznak lehetsz mestere, Darth!"

Játékosok száma: 2-6
Ajánlott kor: 9-99+ év
Játékidő: ?? perc
Grafika: 2/5
Komplexitás: 2/5
Újrajátszhatóság: 1/5
Helyigény: nagy
Nyelv: magyar

Összesen: 60%

Játszottál már ezzel a játékkal? Mik a tapasztalataid? Írd le kommentben! Ha nem, akkor próbáld ki, és utána írd le, hogy tetszett!

Marcella Macska a társasozás helyett most a movember jegyében pózolt egyet a kedves olvasóknak, felhívva a figyelmet a férfiúi betegségekre.

Mi mással kezdhetnénk a blogot a jubileumi kiadás után mint magával Cthulhuval? Hát persze! H.P. Lovecraft szüleménye, a mélyben alvó istenség, akinek a hívó szavát kell meghalljuk. Ph'nglui mglw'nafh Cthulhu R'lyeh wgah'nagl fhtagn. Cthulhu R'ley-ben, a házában alszik. H.P. Lovecraft ezzel lerakta a modern horror műfaj alapjait. Vannak művek, amik akaratlanul követik, és vannak, amik készakarva hasonlítanak. Legfrissebb mozi hírek szerint a Lovecraft-féle világnak a megfilmesített változata már készülőben van. Kíváncsian várjuk. De ha már szó volt a horrorról, mit is takar ez a műfaj? A horror szó a latinból ered. Jelentése rémület, iszonyat. Ez már önmagában beszédes. Ha utánajárunk sok érdekes dolgot találunk. Példul, hogy nem összekeverendő a katasztrófák szörnyűségeivel, legyen az természeti vagy háború. Az más tészta, még akkor is ha nem kevésbbé szörnyűségesek. Horrorisztikus történetek már rég óta léteznek. Írtak már ilyet az ókori görögök is. Halál, túlvilág, gonosz, démonok és mindenféle hiedelmek. Az idő előre haladtával sorra jöttek a további képzelt szörnyűségek megéneklései. Vámírok, gólemek, vérfarkasok, démonok, boszorkák, szellemek, csupakabrák vagy banshee-k. És még sokan mások. Annyi, hogy akkor még nem hívták horrornak. Maga a horror, mint műfaj egy nem túl régi találmány. A XVIII. sázadban jelent meg először hála az angol gótikus regényeknek, a német Schauer regényeknek és a francia noir-nak. Frankenstein (ez a doktor neve, nem a szörnyé), Drakula, a fej nélküli lovas, meg Edgar Allen Poe. A XX. század még jobban ontotta magából a horrort. Ott van mondjuk Stephen King, Hanibal Lechter, Hitchcock, Mesék a kriptából vagy Hasfelmetsző Jack XIX. századi, ködös történetének újra ás újra feldolgozásai. A lista hosszú. Ami érdekes, hogy a klasszikus vonalvezetéssel ellentétben a horroban hősünk noha győz, mégsincs mindig megnyugtató lezárás, nincs hepiend. Többnyire cliffhanger-rel (függőben maradt) zárul, azaz bár a jó az adott helyzetben győz, a gonosz mégis az utolsó képen újra ránk mosolyog. Gondoljunk csak a Rémálom az Elm utcában sorozatra, ahol Freddy újra és újra előkerül, hiába is az eseti triumfálás. Benéz a kamerába és bennünk marad a szorongó érzés. A horror nem a pusztítás és rombolás vonalán hozza a borzalmakat. A pszichénkre akar hatni, a lelkünket terrorizálja. Néha nem is kell fizikai eseménynek történnie ahhoz, hogy szorongjunk, hogy a cselekmény és a mögötte megbújó rémségek hassanak ránk. Tehát a művek nem is kötelezően a látványos cselekény miatt lesznek nyomasztóak és jók, hanem, mert a lelkünkre hatnak. Rosszul esnek, na. Brrrrr.

A Cthulhu: Rise of the Cults, azaz Cthulhu: a szekták felemelkedése 2017-ben jelent meg Kickstarteres kezdeményezésból. Kiagyalója Krzysztof Woliczki, a kiadója pedig a Redimp Games.

A doboz nem kicsi. Sőt! A közepesél nagyobb, vastagabb és nehezebb. De rendesen meg is van tömve. Lássuk mivel! 1 darab tábla (5 részből kell összerakni, mint egy puzzle-t), 4 darab takaró lap, rituálé jelölő (4 színben 5 darab), 4 színben 4 darab szekta jelölő koponyás token, 4 színben 8 darab befolyás jelölő ököl token, 8 darab épelméjűség jelölő agy token, 34 darab szektatag jelölő (piros), 34 darab szektatag jelölő (kék), 16 darab szektatag jelölő (zöld), 1 darab első játékos jelölő Cthulhu, 1 darab terv tábla, 166 darab szektakártya, 15 darab városkártya, 4 darab kezdeti felállításkártya, 8 darab feladatkártya (szóló játékhoz), 6 darab NPC kártya (szóló játékhoz), 4 darab terv jelölő 4 színben, 1 darab körjelölő, 16 darab nyomozó token, 10 darab elérhetetlenség jelölő, 5 toborzás dobókocka, 2 darab NPC kocka (szóló játékhoz) és 1 darab szabálykönyv. Uhh.... tömény, tömény...

A leírás azzal buzdít minket, hogy a játék során a Nagy Öregek szektáinak vezetői vagyunk, akik egymással küzdenek, hogy bizonyítsák rátermettségüket, és hogy az ő szektáik legyenek a legjobbak, akik megidézhetik az istenségeket. Emellett egy klafa történetet is leír, ami Henry Anderson, a Miskatonic Egyetem tanárának eltűnését is bemutatja. Tessék lelkesen olvasni az extra matériát!

Tehát mit is akarunk? Arkham 4 részre osztott városában szektavezetőként igyekszünk rituálékat végrehajtani a Nagy Öregek megidézéséhez, miközben a többi kultista vezető felett próbálunk győzedelmeskedni. A játék egyben pakliépítős és munkáslehelyezős is. Ezen mechanizmusokat érdemes picit ismerni hozzá.

Itt most meg kell álljunk. A blogban általában az adott játék úgy kerül bemutatásra, hogy az előkészületektől, a játékmenet szabályain át, a győzelmet jelentő kritériumokig kivesézzük a dolgokat. Na ezt itt most nem teszem meg. Legalábbis nem olyan mélységben, ahogy a szabálykönyv adja. Mert bazira vastag, és részletes, és ez már egy komplexebb játék. Vagyis szűrni kell. Ettől függetlenül, ahogy mindig, most is nézzük hogyan készüljünk elő!

A táblát rakjuk össze. Szép nagy karikát kapunk. Jelöljuk ki a kezdő játékost. Mindegy ki az, erre nincs szabály. Legyen, aki szimpatikus, vagy aki már kicsit jobban ért a játékhoz, hogy tudjunk tőle puskázni. A városkártyákat keverjük jóóóóóóól össze és rakjuk a tábla mellé. Kapjon mindeki a választott színéből 1 takaró lapot, 5 rituálé jelölőt, 4 szekta jelölőt, 8 befolyás jelölőt, 4 terv tokent és a 12 szektakártyát, amiket szintén megkeverünk, és magunk mellé teszünk. Ez lesz mindekinek a saját kis alappaklija. Minden kerületbe kártyákat kell telepíteni, amiket megvásárolva a játék során combosíthatjuk a paklinkat. Ehhez a kártyákat szedjük szét kis paklikra úgy, hogy csak egy fajta kép szerepeljen egy adott pakliban. Ezeket random helyezzük el a kerületekben. 2x2 pakli jut mindenhova. Véletlenszerűen válasszunk ki egy kezdeti felállítás kártyát, ami megadja, hogy milyen értékű épelméjűség jelölőket kell lehelyezni. A kultista tokeneket és dobókockákat rakjuk a kis kezeink ügyébe a tábla mellé valahova. Végül minden játékos rakjon le egy szektajelölő koponyát a megfelelő helyre a szívének kedves kerületbe. Csak nyugalom, a leírás segít a részletekben, hogy pontosan mi hova kerül.

Akkor hogy is megy a játék? 6 körből áll egy menet. Ezt a szürke körjelölővel indikáljuk a terv lapon. Minden kör 5 fázisból áll. 1) Város fázis, 2) Szekta fázis, 3) Tervezés fázis, 4) Akció fázis és 5) Rejtőzködés fázis. Fontos, hogy az első körben nincs 1) fázis és az utolsóban nincs 5) fázis. Bontsuk akkor ki ezeket! 1) Város fázis. Ugyebár van egy pakli városkártyánk. Ebből húzunk egy lapot, felolvassuk hangosan és aképp járunk el, ahogy a kártya utasít. Sima liba. 2) Szekta fázis. Ez két részből áll. Az első részben húzunk 6 lapot a saját paklinkból. A másodikban dobunk az 5 darab toborzás kockával. A kockák eredménye lehet piros, kék, zöld vagy semmi. Amilyen és amennyi színűt dobunk, annyi szektatag tokent kell magunkhoz venni. Szerencsére 2x van lehetőségünk javítani, vagyis újra dobni annyi kockával, amennyivel jól esik. A megszerzett korongokat (jelölőket) tegyük a takarófalunk mögé. Titkolózzunk! 3) Tervezési fázis. Mindenkinek van 4 darab fakorongja a saját színében. Az első játékos lerakja a táblán bármelyik általa szimpatikusnak ítélt kerületbe az elsőt. Utána a tőle balra ülő is így tesz, majd a következő és körbe addig, amíg el nem fogynak a korongok. Bátran tegyük a másik játékos korongjára a saját tervjelölő korongunkat. Ez azért is fontos, mert a legtetején lévő korong (terv) kezd. Ha ne adj' isten a kezdő játékos korongja nincs a stóc tetején, akkor ő malmozik, mert nem ő jön, hiába is kezdő. Ám ha az ő korongja van felül, akkor ő élvez előnyt, ő jön.  4) Akció fázis. A tervek kivitelezése. 4 fajta tervet lehet végrehajtani - ezekről később. 5) Rejtőzködési fázis. Ez gyakorlatilag az elpakolás, rendrakási fázis. Mindenki eldobja az összes lapját, és csak 5 szektatag jelölő tokent tarthat meg. Ezzel vége a körnek. Az első játékos jelölő megy a bal oldali következő kollegához. És indul a verkli újra.

Mik tehát a tervek? Ez a sava és a borsa a játéknak. 4 féle tervből lehet választani. 1) Növekedés. A feltétel, hogy már legyen vagy szekta jelölőnk vagy rituálénk folyamatban a kerületben. Ha ezek bármelyike adott, akkor vásárolhatunk akár 2 kártyát is a kerületből. Persze ki kell fizetni az árukat. Az ár a kártyára írt érték (kék tokennel vagy kék ikonos kártyával fizethető) + a nyomozók száma a kerületben. Fontos, hogy 2 ugyanolyan kártyát nem vehetünk meg egyszerre. Emelett lehetőségünk van a dobópaklink egyik lapját megsemmisíteni. De csak, ha úri kedvünk úgy tartja, vagy, ha fontosnak érezzük. 2) Előkészítési terv. Ezzel a szektáinkat és a rituálékat tudjuk az adott kerületben előkészíteni. Bárhogy is teszünk az első dolog, hogy egy nyomozót helyezünk a kerületbe. Utána eldöntjük, hogy szektát létesítünk, vagy rituálét nyomunk. A szekta előfeltétele, hogy még ne legyen ott. 5 pénzért (+ ahány nyomozó van jelen ott) lerakhatunk egy jelölő koponyát. Vagy lehet rituálé. Itt kell megjegyezzük, hogy 3 szintje van a rituáléknak. I, II vagy III, ami a max. Szóval, a rituálé elkezdésének előfeltétele, hogy legyen szektánk a kerületben. Ekkor annyi pénzért, ahanyas szintű a rituálé lerakhatjuk a jelölőt. Az árba természetesen megint belekalkuláljuk az ott jelenlévő nyomozók számát. 3) Befolyás terv. Ezzel átmozgathatjuk egyik rituálénkat másik kerületbe és növelhetjük a szintjét is ott. Vagy, ha mozgatni nem is akarunk, attól még húzhaztunk egy lapot a paklinkból vagy megsemmisíthetünk egyet a dobópaklinkból. Miért akarnánk megsemmisíteni lapot? Hát nem pakliépítés? Most már megsemmisítés? Nos, ez azért kell, mert bizonyos kártyák hatására olyan lapok kerülhetnek a paklinkba, amik hátráltatnak. Tehát hiába van 6 lap a kezünkben, egy vagy több közülük haszontalan. Na ezeket kellene kiselejtezni. A legkomplexebb terv, amibe belefoghatunk a 4) Uralkodás. Ez az, amivel az egyes kerületekből kipendíthetjük az ellenlábasokat és a befolyásunkat a kerületben növelhetjük. A feltétel, hogy már legyen rituálénk az adott kerületben. 2 része van a tervnek. 1) A konfrontáció. A játékostársak dönthetnek, hogy odamozgatják az egyik rituálé jelölőjüket a miénk mellé - már ha van még hely. Ha mindneki ott van, aki részt akar venni a csatában jöhet a bunyó! Aki bemondta a kofrontációt az kezd. Itt a piros ikonok számossága a fontos. Annyi olyan kártyát vesz elő, ahányat akar, amin piros ikonok vannak. Ezeket képpel lefelé tartja maga előtt, hogy a többiek is lássák a lapok számosságát. Plusz annyi (piros) token korongot markol fel, amennyi szerinte elég a győzelemhez. Ezeket a markában tartja, nem mutatva mennyi az annyi. A többiek is így tesznek, a seregek felállnak. Ha mindeki, aki részt vesz megvan, akkor összesítére kerül a piros ikonok száma. Amennyi a lapokon van, ahány piros token van és a jelen lévő rituálénk szintje adja ki az össztámadóerőnket. Akié a legnagyobb, a legtöbb az nyer. A vesztesek a részt vett rituálé jelölőt bebukják. Na most miért fontos, hogy ne mutassuk a lapokat és markunkat? Mert lehet, kérem, blöffölni. Biza. Megeshet, hogy senki nem akar velünk csatázni, vagy nincs is senki a kerületben. Ekkor egyből ugorjuk ezt a lépést. Ha a konfrontáción túl vagyunk, akkor jöhet a második rész: a terror. A győztes hajthatja végre csak. Megszámolja hány darab zöld ikon van a lapjain és/vagy hány ilyen tokenje van, és ha szám nagyobb, mint a kerület épelméjűség szintje + a nyomozók száma, akkor lerakhat egy befolyás jelölőt. Összesen 3 lehet egy kerületben, ezért fontos a terjeszkedés. Megeshet, hogy mind a 3 hely foglalt, ám ekkor van lehetőség arra, hogy lecseréljük valaki jelölőjét a sajátunkra. Nem lehet hátradőlni. Van még egy fajta terv, amit igénybe vehetünk. Az az úgy nevezett blöff. Vagyis az alap tervek közül egyet sem akarunk megvalósítani. Ilyenkor 2 tokent kaphatunk a közösből. Amelyik 2 szimpatikus nekünk pont azt. Ez azért jó, mert ezzel tudunk erősödni kicsit. A tervek kivitelezéséhez felhasznált tokeneket/lapokat el kell dobjuk - pl. a blöffnél ezért is fontos hány lappal vagánykodunk. A tokenek a központi tartalékba kerülnek, a lapjaink a dobópaklinkba. Érdekes, hogy az adot körben megszerzett lapokat egyből a kezünkbe vesszük, hogy a kör során fel is használjuk őket, ha van rá lehetőség.

A játék a 6-dik kör után ér véget. Ekkor gyors matekot kell nyomni. Ki nyert ma? Játék és Cthulhu 2 percben. 1 pont minden befolyás/ököl tokenért, 1 pont minden szekta jelölőért (de csak ha van hozzá legalább 1 rituálé a kerületben), a legtöbb rituálé jelölő (a szintjeik nem fontosak).

Éééééééééééééééééés ennyi! Ó bakker... Tudom, tudom, ez így sűrű volt, még így nagy vonalakban is, ráadásul ennél még van több olyan apró szabály, amit ki kell szaszerolni mielőtt nekifutunk.

A Cthulhu: Rise of the Cults egy nagyon-nagyon jó játék. Pont. Bonyi. Tény és való. De nem annyira! Át kell magát az embernek rágni a szabályokon nagy odafigyeléssel, viszont utána már gördülékeny. Persze, hogy bonyibb, hisz több mechanizmus is jelen van, ahogy fentebb is írtam. Maga a leírás is combos, igyekszik mindenre kitérni, és nem sikerül neki mindenhol. Volt olyan rész, amit többször át kellett nyálazni és a neten utána olvasni, hogy kiderüljön (pl. a vásárlás, amibe itt most bele se mentem részletesen). Kicsit olyan "sokat akar fogni, de keveset sikerül" érzése volt. A jó szándékú részletességben elveszett az egyszerű józan ész és magyarázás. Furcsa, hogy a leírásban található leltárból hiányoznak elemek, amik később előkerülnek. Ami tök jó, hogy extra sztori is van a könyvben, érdemes elolvasni. A grafika isteni. Nagyon jól kitalált és kidolgozott képi világa van a játéknak. aki ismeri a mítosz világát korábbról, annak lesznek ismerős elemek. Apropó: a piktogrammok sokat segítenek a játék során haladni. Ezeket, és az alkatrészeket nézve valamiért a Robinson Crusoe jutott eszembe. Mondjuk egy player-aid jó lett volna, de ez csak apróság. Időigényes. 2 órával simán számoljunk. Csak angolul kapható (egyelőre), és kell hozzá némi tudomány, a konyhanyelv nem elég. Helyigény? Na az van! Csak a tábla összerakva betakar egy átlagos étkezőasztalt. Plusz az apraja. Készüljünk fel rá! Így ne is számítsunk arra, hogy az orvosi rendelőben várakozás közben nyomjuk. Hacsak nem valami komoly vizsgálatra várunk, amire kb. fél évvel későbbre kaptunk időpontot. Meg kell említsem még a miniatűröket. Fantasztikus jól néznek ki, nagyon részletgazdagok. Ilyenkor sajnálom, hogy nem tudom szépen kifesteni őket, de aki ért hozzá, az mindenképp szánjon rá időt és energiát. Tuti megéri. A taktikzás rész - a tervezés és kivitelezés a körökben -, talán még nem fog jól menni az első játék során, de ahogy belejövünk egyre inkább beindul a spekuláció, a terv jelölők lepakolása, a rituálék és csaták beindítása. És mivel tényleg ez a csínyja és bínyja is a játéknak adjunk neki időt, hogy belejöjjünk. Kismókusoknak még annyira nem ajánlanám, de ezt ki-ki döntse el. Varia van benne, hisz attól függően, hogy hányan toljuk már más az élmény, illetve a kezdést meghatározó kártya is variálódik, plusz a lapok, amikből a paklinkat építhetjük is mindig más és más. Örültem, hogy van szóló üzemmód is.

Összességében egy nagyon jó játék a Cthulhu: Rise of the Cults. Talán kissé alulértékelt, ritka darab és ismeretlen kishazánkban, de aki hozzájut és szereti az ilyesmit, az tuti élvezni fogja. Irány a rituálé!

“The end is near. I hear a noise at the door, as of some immense slippery body lumbering against it. It shall not find me. God, that hand! The window! The window!” - H.P. Lovecraft 

Játékosok száma: 1-4
Ajánlott kor: 14+ év
Játékidő: 90-120 perc
Grafika: 5/5
Komplexitás: 3/5
Újrajátszhatóság: 3/5
Helyigény: nagy
Nyelv: angol

Összesen: 89%

Játszottál már ezzel a játékkal? Mik a tapasztalataid? Írd le kommentben! Ha nem, akkor próbáld ki, és utána írd le, hogy tetszett!

Hát így néz ki egy konyhaasztalon szétterítve.

U.I.: A bejegyzés végi értékelést kicsit megvariáltam, remélve, hogy így beszédesebbek a számok.

*dobpergés*

Éééééééééééééééééééééés

Itt a teljesen-fullos-totálisan jubileumi kiadás! 100 blog bejegyzés! Remélem jól számoltam. *kacsint* Huh... azért ez fagyi gombócból sem lenne kevés. Mielőtt belecsapnánk a jubileumi különkiadás lecsójába, szeretném megköszönni mindenkinek, aki olvasta, olvassa és fogja olvasni a bejegyzéseket. Remélem sikerült egy pár tényleg klafa játékot ajánlani, vagy ne adj' isten lebeszélni valakit bizonyos játékokról, mert... hát, na.... megesik az is. Mi is a jubileum? Fontos, nevezetes, kerek évfordulókon rendezett ünnep, buli vagy akár tánc. 25, 50, 100 vagy 1000, vagy hasonlók esetén. A tánc részét csak a gép előtt tudom végrehajtani, de tessék elhinni roptam. Sajna ki kell ábrándítanom azon olvasókat, akik szerint egy párkapcsolat mondjuk 3 hónap, 5 nap, 10 óra és 12 perces fordulója nem igazán minősül valódi jubileumnak. A szó eredete amúgy a latin jubiliumból jön, ami örömrivalgást jelent, az ioú a végén meg a görög kiáltás hangutánzó szava. Szóval party! Vúúúúúúú! Ha visszaolvassuk a blogbejegyzéseket akkor  99 írást találunk + ezt. Leltár szerint: 1 darab beköszönést, 1 darab 50-dikes, félfordulós bejegyzést, 1 társasjáték kiállítás és vásár beszámolót és 96 társasjáték bemutatót.

A blog ahogy eddig is, ezután is a társasok bemutatását és népszerűsítését célozza. Amikor indult felmerült bennem a kérdés, hogy milyen mélységig kell vagy érdemes belemerülni a magyarázásba. Eszembe jut róla a vicc, amikor megkérdezik az illetőt milyen autójuk van, és azt feleli piros. Valahogy ez is olyan. Nem mindeki szakértő, és nem is kell annak lennie. Sőt! Nyilván lehetne a köbcentikbe, a nyomatékokba és a hengerfejekbe belemerülni, de ha egy laikus, lelkes olvasó fejjével nézem, akkor a kutyát nem érdekli a sallang, ahogy nem is segít, ha azzal hirdetnek egy játékot, hogy asszimetrikus, tematikus vagy a 4X vonalán megy. A kérdés az, hogy jó, vagy nem? Könnyű vagy nehéz elsajátítani? Szórakoztató vagy nem? Parti játék vagy nem? És főleg, megvegyem vagy ne? Szerintem ennyi pont elég. De, hogy ne érje szó a ház elejét, a jubileumi kiadást felhasználom arra, hogy belemenjek picit-nagyon a társasok múltjába, jelenébe és potenciális jövőjébe, mélyebbségébe és fajtáiba is.

Töri óra. Jöhet egy nem titok? A társasozás már évezredek óta velünk van. Biza! Uncsiztak őseink, és kitaláltak mindenféle unaloműzőket, amiket vagy szólóban, egyedül nyomtak, vagy baráti köreikben, közösen. Mennyire izgalmas lehet(ett), amikor a régészek nem vázákat meg múmiákat találtak, hanem társasokat? És azokhoz nem lehet csak úgy a netről letölteni a szabálykönyvet .pdf-ben. Ilyen lehetett, amikor megtalálták a szenet nevű játékot kb. i.e. 3500-ből, amit az ősök Egyiptomban pörgettek. Az első igazi táblajáték a sorban, amiről említéseket is találtak. A szabályokat sajna nem örökítette meg senki, így azokat csak találgatni lehet. De az kiderült, hogy tutira dobópálcával játszották, ami a mai dobókockák elődje volt. Mintha 2 oldalú kocka lett volna a lapos pálca. Eldobták és valamelyik oldalára esése után leolvasták az eredményt. Egyik vagy másik. A szenetben 4 ilyet használtak. Akinek felkettete az érdeklődését az nyugodtan klikkeljen, vagy olvasson utána pluszban a világhálón, hátha sikerül kitalálni a pontos szabályokat a jelenleg vélt és elfogadott 2 verzió mellé. I.e. 3000-2500 környékéről még több játék került elő. Egyiptomból és a Közel-Keletről egyaránt. A Backgammon, azaz az Ostábla is innen van, amit Irán területéről bányásztak elő. Kicsit későbbről, i.e. 500 körülről származik a Ki nevet a végén őse, amit Mahábhratában találtak meg. A Go első említése i.e. 400 körülből van, és ezt még maga Konfúciusz is említi írásaiban. Biza, "az" a Konfúciusz. Ezután játékok jöttek és mentek és az idő haladt. Mondjuk a sötét középokor nem volt épp egy termékeny időszak a játszadozni vágyók számára, de ez érthető is. Örültek, hogy éltek. Majd a XVIII. századtól újra némi fellendülés mutatkozott a játékok piacán. A Parcheesi (Ki nevet a végén) újabb válztozata is megjelent, majd azóta is tartó diadalútjára indult. A XX. századra pedig igazi bummmmmm következett. A teljesség igénye nélkül olyan játékok ütötték fel a fejüket, mint a Monopoly, a Scrabble, a Torpedó, a Rizikó, a D&D, a Scotland Yard vagy épp a Gazdálkodj okosan kis hazánkban. A fejlődés és a bővülés halad és nem lehet megállítani. A modern játékok pedig 1000-rel jelennek meg. A 2000-es évektől a társasjátékok arany korszakát éljük. Újabb, újabb, újabb és még újabb játékok jelennek meg folyamatosan. Íme pár adat, csak a viszonyítás végett. Évente kb. 3500 új játék jelenik meg. Ez havonta kb. 300 játékot jelent. Hoppáré! Ötletekből nincs hiány mondhatni. Persze töredékük sem lesz siker, és főleg nem kult játék. De a tény tény marad, hogy a gyártók ontják a társasokat. Íme egy statisztika a játékok mechanikáinak fajtáinak gyakoriságáról, csak úgy, mert a statisztika mutatós, profi kinézetű dolog:

A témaválasztás tekintetében a trivia (alapműveltséget igénylő) játékok a legnépszerűbbek, őket követik a fantasy (csiribí-csiribá varázslók), majd a gazdálkodós és a pop kultúra témájú társasok jönnek. Állatos, sportos, sci-fi meg harcos és a többi fajta csak eztán jön. Na meg a többi. A koreai háborúról szóló játékok zárják a sort. Ha azt nézzük mi a legnépszerűbb játék, akkor a toplista tetején megtaláljuk a Catan-t. Még nem volt róla bejegyzés itt. Nem is értem. Majd pótlom. Ezt követi a Carcassone, a Pandemic, a Dominion és a 7 csoda. És még sokan mások, ahogy a régi filmek végén írta a stáblista. A kiegészítők listájáról meg ne is beszéljünk. A fejőstehenek és a lehúzott extra bőrök száma végestelen véges. Csak a Dixit, a Carcassone, a Bang és a Pandemic annyi kiegészítővel bír, hogy a gatyánk is rámenne, ha mind meg akarnánk venni. Persze aki teheti, az szerezze be őket (is).

Szódoga! Ahogy az utolsó bejegyzésben ígértem itt a röp-szódoga. Hogy mondják, hogy igen urdu, görög és maláj nyelven?

Milyen társast ajánlanál? - hangozott el a kérdés már többször. És annyira, de annyira, de annyira benne lenne az emberben, hogy valami igazi szakbarbár válasszal/kérdéssel jöjjön vissza. Példul: "munkáslehelyezős játék érdekel? vagy inkább "push your luck fajta" vagy más? De neeeem. A helyes kérdések inkább az olyasmik, mint a "hány évesnek lenne?", meg a "parti játékra gondoltál inkább vagy valami hosszabbra vagy gondolkodósabbra?". De azért most kicsit szakbarbárkodjunk! A társasok fajtáit vegyük górcső alá, de csak nagy vonalakban, nehogy megártson.

Milyen fajták lehetnek? Tábla játékok - pl. Monopoly vagy Catan telepesei. Van egy jóóóóó vastag karton tábla, rápakoljuk a mipliket és nyomulunk a célunk felé. Kártyajátékok - pl. a francia vagy magyar kártyával játszott játékok, vagy akár az Uno vagy a Robbanó cicák. Kapunk lapokat a kis kezünkbe és a szabályoknak megfelelően kijátszuk őket a saját érdekeinket előtérbe helyezve. Hadi játékok - pl. Rizikó. Elővesszük stratéga énünket és seregeinket győzelemre próbáljuk vinni. Gyerekjátékok - pl. Ki nevet a végén vagy a Rhino hero. Egyszerű szabályok, semmi komolykodás, felnőttek hamar megunják. Absztrakt játékok - pl. a sakk vagy a backgammon. Ebben a fajtában a játékosok szigorú sorrendben következnek egymás után betartva a szintén szigorú szabályokat, semmi véletlenszerűség nincs. A szabályok általában egyszerűek és nagyszerűek. Parti játékok - pl. Activity, Dixit vagy az Igen?. Nomen est omen. Összejövünk, tütükézünk, dumálunk, csipszet meg pizzát majszolunk, nevetgélünk és a végén még ne adj' isten jobban meg is ismerjük egymást és magunkat. Kvíz, trivia, műveltségi játékok - pl. a Honfoglaló vagy a Trivial persuit. Gyakorlatilag a ki mit tud otthoni verziója. Vágó István opcionálisan vesz részt a játékokban. Kockajátékok - pl. Kockapóker vagy a Zombie dice. Van egy marék kockánk és a szabályoknak megfelelően nyerészkedünk a dobásaink tükrében, miközben szurkolunk, hogy végre dobjuk már ki azt a nyomorult várva-várt eredményt. Ügyességi játékok - pl. a Jenga meg a Mikádó. Itt 100%-ban rajtunk múlik minden. Ha ügyik vagyunk jók az esélyeink. Ha remeg a kezünk, csapjunk be egy kis szíverősítő célzóvizet. Terepasztalos játékok - pl. Warhammer 40K. Na itt kezdődik a helyigény meg az anyagi befektetés. A játék típusa ismét beszédes, nem igényel túlmagyarázást, max a témák váltakoznak.

Ássunk még mélyebbre! Mik azok a mechanizmusok, amikkel találkozhatunk? A mechanizmus, az ami viszi előre a játékot, a gerinc, ami mindig előkerül, csak más-más köntösben. Nézzünk meg párat! Mozgok-ütök - pl. a sakk. Ahogy a neve adja, lépés és ütés a feladat. Pakliépítős - pl. a Legendary sorozat vagy a Dominion. A lényeg, hogy a játék elején kevés kártyalapunk van, ám azok meglehetősen csesznyék. Majd ahogy haladunk előre úgy erősítjük a paklinkat újabb és újabb lapokkal. Ha ügyesek vagyunk a végére egy iszonyat turbó, izom paklink lesz, amivel kentrebe verünk mindent és mindenkit. Munkáslehelyezős - pl. a Stone age, a Robinson Crusoe vagy az Anacrony. A lényeg, hogy a rendelkezésre álló "munkás" mipliket úgy helyezzük le, hogy körről-körre több és több energiaforrást gyűjtsenek nekünk vagy eseti feladatokat oldjanak meg, amivel gyarapodhatunk és ezáltal a győzelemhez is közelebb kerülünk. Ez csak egy pár volt a létező fontosabb mechanizmusokból ízelítőnek.

Egyedül vagy többen? Együtt vagy egymás ellen? A játék neve társas, ami feltételez egy adag kispajtást, akik velünk játaszanak. De ez nem mindig van így. Vagy azért mert nincs idő, vagy mert nincs kedv vagy bármi más okból, de egyedül fogunk nekiveselkedni a játszásnak. Vagyis szólóban (nem Han) játszunk. Erre lehet külön, csak egyszemélyesre kidolgozott játékkal szórakozni, mint pl. a Friday, vagy olyan társassal, ami bír a szólózás lehetőségével, mint mondjuk a Tiny Epic sorozat. Így vagy úgy, de ez is lehet épp annyira szórakoztató, mint többedmagunkkal körbe ülni egy asztalt. Ám ha mégis összejött a csipet-csapat, akkor megszavazhatjuk, hogy kooperatívan vagy versengve szeretnénk játszani. Előbbi lényege az együttműködés, pl. T.I.M.E Stories, ahol a győzelem csak együtt érhető el. Csapatban kell gondolkodni. Megjegyzés, hogy céges csapatépítésre is pompásan alkalmazhatók ezek, mondjuk a The Mind. Viszont, ha nem akarunk közösködni, akkor versenghetünk is. Saját kis pecsenyénket sütögetve, másokon virtuálisan végig taposva hajhászhatjuk a győzelmet, mint mondjuk a Miaui-ban, vagy a Fánkfaló fenevadakban. Vae victis! Persze a lényeg akkor is a szórakozás, szóval ne tessék túlizélni a dolgot. Ez csak játék!

Van itt még egy apróság, amiről a mélybe ásás során említést kell tenni. Az euro-, vagy az amerikai típusú játékok a jobbak? Jogos a kedves olvasóban felmerülő kérdés, hogy "egyáltalán van ilyen és van különbség?" Hát igen. Ewing vs Barnes, Star wars vs Star trek, Coca cola vs Pepsi, McDonald's vs Burger king vagy Mormogi vs Bolhás. Ez egy nagy ellenlábaskodás, kérem. Na, de melyik a jobb? Ennek eldöntéséhez meg kell tudjuk melyik mit is takar. A Euro (vagy más néven német)  játékokban a mechanika és a játékmenet a fő szempont. A játék legyen gördülékeny, gyors, nem kell a flancos képi világ és a téma is másodlagos. Az amerikai ezzel ellentétben a hatásvadász megjelenést, a random-, és mázli faktort, egymás kiejtését, az ütős témát és csilli-villi képi világot helyezi előtérbe. Tehát hogy melyik a jobb? Én személy szerint nem is értem, miért kell egyáltalán ebből ügyet csinálni? Ki pisil magasabbra a falon? *cicceg* Szerény véleményem szerint a két verzió egyszerre is működőképes. Na, de ki-ki döntse el kell-e a sok hűhó a semmiért. 

Ez volt tehát a társasok mélye, múltja és jelene. Aki bele akar merülni, azt megnyugtathatom: a nyúl ürege ennél sokkal mélyebb. Hajrá! És a jövő? A félfordulós blogbejegyzésben már volt szó erről. Ami fix, hogy lesznek társasok. A történelem során már többször bebizonyosodott, hogy a digitalizálás ellenére sem szűnik meg a fizikailag kézzel fogható tárgyak világa. Megjelentek az e-könyvek, de a boltokban ugyanúgy kapható a nyomtatott verzió. Vannak már mobil applikációban játékok, letölthetők és bárhol pötyöghetők. Magam is beszereztem párat időkitöltőnek - Onirim, Carcassone, Pandemic, Onitama Tokaido, vagy Friday. Olyan, mint az eredeti? Persze, hogy nem. Rosszabb? Hááát, azt sem mondanám. Csak más. Más érzés. De élvezhető és szórakoztató. Ezért kevesebb dobozos játékot veszek? Tuti nem. Aki rákeres talál olyan oldalakat is a neten, amik egyfajta gyűjtő-, és olvasztótégelyei az online formában megjelent társasjátékoknak. Előnyei: 0-24 órában elérhetők, olyanokkal játszhatunk, akikkel az életben nem találkoznánk amúgy a világ bármely pontjáról és az alapjáték ingyenes. Ki kell próbálni ezt is. Más: ahogy a digitalizáció megy tovább nyilván becsordogál a társasok világába is. Ott vannak az applickáció vezérelt játékok, amik feltételezik, hogy van minimum egy okostelefonunk, jobb esetben egy tabletünk. Enélkül nem is megy a játék. Példának okáért a Fantasy Flight Games több ilyen app alapú játékot is csinált már, mint a Mansions of madness, az Xcom,vagy a Star Wars: Imperial assault. Az Escape room VR változata pedig egyenesen 2 ilyen okos szerkezetet igényel. Ez a trend egyrészt tök jó, mert kibővíti a játékélményt hangokkkal és képpekel is, plusz egy fajta mesélő is lesz a ketyere. Másrészt - bár már eléggé elterjedtek ezek az elektronikai cuccok - mégis egyfajta korlátai lesznek a játéknak. Amíg nem folyik a csapból internet és borsos egy jó fajta kütyü ára, addig ez limitálja a lehetőségeket. Térjünk erre vissza 2 év múlva,  hogy lássuk merre ment a világ! Érdekesség: a minap láttam egy videót egy olyan társasról, ami félig dobozos alkatrészekből áll, félig pedig egy applikáció - eddig ez még nem vasziszdasz -, viszont nem 1 konkrét játék, hanem, mint anno a Nintendo cserélhető játékok vannak benne, és a kiválasztott játéknak megfelelően építjük fel a táblát. Plusz a játék projektál (kivetít) képeket a táblára, ami segít a variálásban. Ez még most gyerekcipőben van, de én nagyon szurkolok, hogy megvalósuljon.

Kérdés még, hogy megvenni vagy kölcsönözni? Is-is. Ahhoz, hogy jó döntést hozzunk járjunk utána és ha van rá mód kölcsönözzük ki vagy próbáljuk ki valahol. Ha megtetszik lehet lehet beruházni. Erre szerencsére már sok lehetőség van - klubok példul.

Top listázzunk! Okoska törp újra lecsap. Kik a legjobb társras dizájner, kitaláló, megálmodó, eszmei atyák? Fontos! Ez csak egy amolyan "Best of" válogatás. Az említett urak sokkal több játékot jegyeznek.

10. Michael Kiesling - Vikings, Azul
9. Wolfgang Kramer - El grande, Tikal Maharaja
8. Martin Wallace - Brass, Steam, Automobile
7. Eric Lang - Blood rage, Rising sun, Star Wars: A kartyajatek
6. Vlaada Chvatil - Fedőnevek, Mage knight, Dungeon lords
5. Stefan Fled - Trajan, Bora bora
4. Bruno Cathala - 7 csoda párbaj, 5 törzs
3. Reiner Knizia - Samurai, Lost cities, Ra
2. Uwe Rosenberg - Patchwork, Caverna, Le Havre, Agricola
1. Corey Konieczka - Star Wars: Rebellion, Star Wars: Imperial Assault, Rex

És vajon mely cégek legnagyobbak? Lássuk! Fontos! Ez nem azt jelenti, hogy a legjobb játékokat ontják magukból, hanem a árbevételt nézve:

8. Rio Grande Games - Dominion, Carcassone, Alhambra
7. Mayfair - Patchwork, Steam, Bang!
6. Days of Wonder - Ticket to ride, Corinth, Smallworld, Memoir '44, Five tribes,
5. Fantasy Flight Games - Star Wars: The Card Game, Arkham horror, Mansions of Madness
4. Games Workshop - Space hulk, HeroQuest, Blood bowl
3. Ravensburger - Scotland Yard, Riversi,
2. Hasbro - Monopoly, Taboo, Risiko
1. Mattel - Uno, Pictionary

Érdemes még megemlíteni a következő cégeket: 

Asmodee (Hanabi, Jaipur), Kosmos (Exit, Lost cities), Cool Mini Or Not - CMON (Munchkin, Rising sun, Grizzled). Magyar vonalon a Reflex Shop és Gémklub akik említésre méltók + a magyarosítás miatt is. Természetesen a fenti lista is csak egy kivonat az ismertebb társasokból, az említett cégek a felsorolt játékok többszörösét gyártják.

Merre nézzünk utána a játékoknak? Ha komolyan vesszük a vásárlást, és nem akarunk himi-humi hülyeséget venni, akkor Informálódjunk vásárlás előtt! Kár lenne kidobni pénzt az ablakon egy gagyi játékra. Két jó irány van. Ha a youtube-on indulunk kereső útra, akkor a Dice Tower nevű csatornát mindeképp keressük fel. Ontják a játék bemutatókat. De tényleg. Napi fél tucat játék tuti előkerül. A csatorna nyelve angol. Ha az internetet hívjuk segítségül, akkor a Boardgamegeek.com oldalt ajánlom jó szívvel. Ha a keresett játék ott nincs, akkor minden bizonnyal nem is létezik. Magyar vonalon az Igen? nevű játék szülőatyjának, Győri Zoltán Gábornak a blogját ajánlom, ami mind olvasható, mind videón megnézhető formátumban elérhető a kíváncsi szemek számára. Még egy blog van, amit mindenképp nézzünk meg: íme.

Személyeskedjünk is picit már, ha itt vagyunk. Elkerülhetetlen, hogy az ember valamelyik játékhoz ne húzzon. Nyilván a döntés annál nehezebb, minél több játékot próbál ki valaki. Így nekem is megvannak a kedvenceim, amiket leveszek a polcról, ha játszhatnékom van, vagy legalábbis ezeket javaslom, aztán vagy igen vagy nem. Íme a top 5+1.

+1. Remény hadművelet - fantasztikus játék! Egyszerű és szép. Sajna a kissé szomorú témája miatt nem egy népszerű darab a bulikban.

5. Legendary sorozat - nem tudok dönteni melyik a legjobb. Mind. Dictum factum.
4. X-wing miniatures - 1st edition - isteni érzés a kis sztárvórz űrhajókat röptetni körbe-körbe.
3. Mars terraformálása - kiegészítőkkel még jobb, így van hova fokozni. Megunhatatlan.
1. Arkham horror LCG - holtverseny. Időigényes, de minden percét megéri. Aztán jöhetnek a kiegészítő küldetések. Kell. 
1. Hanamikoji - ez a másik holtversenyes. Nincs mese. Alap utitárs minden hova. Top, top, top.

Meg kell említsem még a The Mind és a Robbanó cicák játékokat. A parti játékok közül ez a kettő toronymagasan viszi a prímet népszerűségben.

Itt még pár olyan játékot szeretnék előhozni, ami jelenleg (még) nem áll rendelkezésemre, de aaaaaaaaaaaaaaaannyira jó lenne kipróbálni őket. Az UBoot játék egy 1-4 fős szimulátor, ahol is egy 2. Világháborús tengeralattjárót kell irányítani egy app segítségével. Feszültség, izgalom és móka. A bibi, hogy - noha 1 fő is játszhatja - legjobb, ha 4-en játszuk a feladatok megfelelő megosztása miatt. Nagy falat. Klafa lenne. Itt van még a Captain Sonar nevű játék, ami szintén egy Világháborús tengeralattjárós móka. Ha az UBoot-nál a 4 fő volt a nehézség, akkor itt ez kummuláltan igaz, mert a legjobb, ha 8-an vagyunk hozzá. Végül az Xcom, ami egy a Földet megtámadó idegenekes játék. Combos darab, szintén app vezérelt fajta és bár egyedül is tolható, jobb ha sokan vagyunk. Hát ezeket szeretném még nagyon-nagyon. De majd! Ami késik, az a vonat.

Éééééééééés ennyi!

Kedves olvasó, zárom a jubileumi bejegyzés sorait, köszönöm ismét az eddigi és ezutáni olvasást. Remélem érdekes és hasznos volt ez a bejegyzés is, ahogy az ezt követőek is azok lesznek.

Jó játékot kívánok!

                                                                                              - xoxoxkapitany

U.I.: A 4X játék: eXplore, azaz felfedezni, eXpand, vagyis terjeszkedni, eXploit, ami a területek fel-, és kihasználása és eXterminate, vagyis az ellenségek likvidálása.

U.U.I.: Itt Macska Marcelléval mosolygunk a közös szelfinken, csak neki nem vili ezt most mééééééért kell.

Tanuljunk nyelveket! A legegyszerűbb szó lehet az igen. Hiszen fontos egyetérteni külföldön is. Nézzük hát meg, a világ többi nyelvén hogyan is kell ezt tenni! Közben azért arra figyeljünk, hogy csak akkor bólintsunk a buksinkkal, ha előzőleg meggyőződünk arról, hogy az adott kultúrában nem a fejrázás, vagy valami más gesztus jelenti a konszenzust. Jöhet? Igen?

Abház: ааи (āāi), аиеи (āiei), Afrikaans: ja, Albán: po, Alsószorb: jo, Angol: yes, aye, Óangol: gēa, Arab: نَعَم‏‎ (naʿam) (náʕam), Aromán: ie, Asztúriai: sí, Azeri: bəli (az), Baskír: эйе (eye), Baszk: bai (eu), Belarusz: так (tak), да (da), Bengáli: জি (ji) (formális), হ্যাঁ (hêñ) (informális), Bolár: да (da), Burmai: ဟုတ်ကဲ့ (hutkai.), အင်း (my), Csecsen: хӏаъ (haʾ), Cseroki: ᎥᎥ (vv) (vv), Cigány: ava, ova, Cseh: ano, jo, Dán: ja, Eszperantó: jes, Észt: jah, Feröeri: ja, Finn: kyllä, Francia: oui, Fríz: ja, Galiciai: si, Ganda: yee, Görög: ναι (nai) Ógörög: ναί (naí), Grúz: დიახ (diax), კი (ḳi), ჰო (ho), ხო (xo), Grönlandi: aap, Héber: כֵּן‏‎ (ken), Hindi: हाँ (hā̃) (hā̃), जी (jī), जी हाँ (jī hā̃), Holland: ja, Ido: yes, Indonéz: ya, Izlandi: já, Japán: はい (hai), ええ (ja) (ē), うん (un), Jiddis: יאָ‏‎ (yo), Kannada: ಹೌದು (haudu), Katalán: sí, Kazah: иә (ïä), Kecsua: ari, Khmer: ច៎ា (jaa), បាទ (baat), អើ (’aə), អឺ (’əɨ), Kínai: 是 (shì), 對, 对 (duì), 啊 (zh) (à), Kirgiz: ооба (ooba), макул (makul), Koreai: 네(ne), 예 (ye), Korzikai: iè, sì, Korni: iè, sì, Kurd: belê, Lao: ແມ່ນ (mëën), ແມ່ນແລ້ວ (mëën-lëëw), Latin: ita, Lengyel: tak, no, Lett: jā, Litván: taip, Macedón: да (da), Maláj: ya, ha'ah, Malajálam: ശരി (śari), Máltai: iva, Maori: āe, Mongol: тийм (tijm), Náhuatl: quēmah, Navahó: aooʼ, Nápolyi: eine, sine, Német: ja, Norvéd: ja, Novial: yes, Okisztán: òc, Olasz: si, Orosz: да(da), так (tak), Oszét: о, Örmény: այո (ayo) (ayo), հա (ha), Pastu: هو‏‎ (ho), Perzsa: بله‏‎ (fa) (bale), آره‏‎ (fa) (âre), Portugál: sim, Pandzsábi: ਹਾਂ f (hā̃), Román: da, Romans: gea, gie, ea, schi, hei, hai, Skót: aye, Spanyol: sí, Svéd: ja, Szamoai: ioe, Szanszkrit: एवं (evam), आं (ām), Szárd: ei, Szerbhorvát: да (da), Szicíliai: sè, Szingaléz: ඔවු (ovu), Szlovák: áno, hej, no, Szlovén: dà, ja (sl), Szomáli: haa, Szuahéli: ndiyo, Tagalog: oo, opo, Tádzsik: ҳа (ha), бале (bale), ори (ori), Tamil: ஆமாம் (ta) (āmām), Tatár: әйе (tt) (äye), Telugu: అవును (te) (avunu), ఔను (te) (aunu), Tok piszin: ya, yes, yesa, Thai: ใช่  (châi), ครับ (kráp), ค่ะ (kâ), ถูก (tòok), ถูกต้อง (tòok dtông), อืม (eum), Tongai: io, Török: evet, Türkmén: hawa, Udmurt: бен (ben), Ukrán: так (uk) (tak), да (da), Urdu: ہاں‏‎ (hā̃), جی‏‎ (jī), جی ہاں‏‎ (jī hā̃), Ujgur: ھەئە‏‎ (he'e), Üzbég: ha, bo'pti, Vietnámi: vâng (vi), được (vi), có (vi), có chứ, ờ (vi), , phải (vi), rồi (vi), ờ (vi), ừ, Volapük: si (vo), Vallon: oyi (wa), awè (wa), åy (wa), Zazaki: belê.

Huh... nem kevés! Csak gyűzzük mind megjegyezni. Következő órán szódoga! A képen amúgy a Yes nevű zenekar látható napjainkban, akik csak nagyon áttétesen kapcsolódnak ide. Kb. semennyire a nevüket leszámítva, de háttérzenének pompás a játékhoz.

Az Igen? nevű játék 2018-ban jelent meg a kereskedések polcain. Az eszmei atyja Győri Zoltán Gábor és a Gém Klub gondozásában jelent meg. Made in Hungary kérem!

A fehér doboz tartalma a következő: 6 darab fekete dobókocka, 220 darab dupla oldalú kérdéskártya, 48 darab pontozójelző (18 darab 5-ös-, és 30 darab 1-es értékű), 24 darab játékoskártya (6 színben, 2 IGEN-, és 2 NEM kártya) és 1 darab játékszabály.

A leírás már az elején útba igazít és az elvárásainkat is helyre teszi eképpen: A játék célja: A játékosok érdekes kérdésekre "IGEN" vagy "NEM" válaszokat adnak titkosan, majd tippelnek a többiek válaszaira.

Így világos is, hogy mit fogunk csinálni a játék során. Válaszolni és tippelni és egymást megismerni. Könnyű, mint az egyszeregy. Az igenek és a nemek harca ez, úgy hogy harc nincs is!

Készüljünk hát elő a kérdés áradatra! Mindenki válasszon egy színt és a hozzá tartozó 4 darab kártyát vegye magához. A kérdéskártyák meglehetős pakliját jóóóóól keverjük össze és tegyük mindenki számára elérhető helyre. Szerintem jobban járunk, ha a paklit kisebb etapokban kevergetjük. Kutyulni 220 lapot nem egy egyszerű feladat, hacsak nem Vegasban végeztük tanulmányainkat croupier szakon. Itt meg kell jegyezni, hogy a rendelkezésre álló paklik egyik pakliának lapjai nyakkendős grafikával bírnak. Ez a 18+ kategóriás kérdéseket tartalmazza, amit nyugodtan kihagyhatunk, ha kismókusokkal játszunk. Ha 3-nál több személy játszik, akkor a dobókockákat is izzítsuk be és vegyen mindenki 1-et magához. Ha ezeket is kis kezünk ügyébe helyeztük jöhet a mehet!

4 dolog fog történni minden körben. 1) kérdés választás, 2) válaszolás, 3) tipp-hopp és 4) megnézzni ki talált. Szerencsére a felsorolt események magukért beszélnek, így nem is kell őket  túlkomplikálni. Kérdezünk jól hallhatóan, lerakjuk a saját válaszunkat magunk elé (szigorúan titkosan, lefordított lappal), majd megtipplejük a többiek válaszát, bízva abban, hogy jól ismerjük őket, majd a végén csekkoljuk, hogy kinek lett igaza.

Ha több, mint 3 fő tolja a game-et, akkor van pici varia. Lehet "saccolni" és lehet "személyesen" tippelni. Nyugalom! Nem bonyi! Saccolás esetén fogjuk a dobókockánkat és titkosan arra a számra állítjuk, ahányan szerintünk (beleértve magunkat is)  IGEN választ adtak az adott kérdésre. Még csak dobni sem kell, semmi mák faktor nincs itten. Ha úgy gondoljuk nincs IGEN válasz akkor a megynyilatkozáskor a kockánkat elvesszük az asztalról, jelezve, hogy 0 a tippelt számunk. Megesik az ilyen. Ha viszont a személyes tippelésre megyünk rá, azt úgy csináljuk, hogy a megmaradt 3 igen-nem kártyánkat rakjuk valamelyik szimpatikus társunk elé, lefordítva. Lehet, hogy valaki előtt több kártya is sorakozik majd, de olyan is lehet hogy egy sem. Aki így jár se érezze magát kitaszítva. Majd a kövi körben rá is tippelnek, nem kell aggódni. Két játékos esetén ez egyszerűbb, mert csak személyes tipp van. Lerakjuk, hogy szerintünk a másik mit hisz magáról: igen vagy nem a válasza.

Ha mindez megvan, akkor egyszerre felfordítjuk az összes tippet/lapot/kockát és kiértékeljük kinek lett igaza. Három, vagy annál több játékos esetén a saccolásnál, aki jól tippelt 2-2 pontot a helyes kockák után. A személyes verzióban 1 pont per helyes tipp, 3 pont, ha két kártya is helyes. Mármint, ha pontra játszunk egyáltalán! Ha nem, akkor megveregetjük egymás vállát. A felhasznált kérdés a kör végén mehet a levesbe, ebben a körben már az a kérdés nem kerül elő, max a másik oldala. Kivéve, ha vissza nem csempésszük a pakliba.

A játék akkor ér véget, ha vagy megunjuk, vagy - ha mégis pontra játszunk - akkor, amikor 20 pontot elér valaki. Éééééééés ennyi! Semmi durvulat, semmi túlkomplikálás.

Az Igen? célja nem a versengés, hanem egymás megismerése. Parti játék, az okosabb fajtából. Beszélgetés indító, ahogy a szerző nevezi. Mondjuk vadidegenekkel kissé nehézkesebb, mert ott csak a vakszerencse vezérelhet minket, hisz halvány lila gőzünk van milyen ember is az ismeretlen új ismerős. De sebaj, a válaszaiból úgyis kiderül. Viszont a már meglévő ismerőseinket is megismerhetjük még jobban. Plusz! Néha nem kis meglepetést is okoz, ha valaki magáról mindenféle illúziókban leledzik. Példul azt hiszi magáról, hogy a türelem Buddha szobra, ám a törpiek simán rámondják, hogy nem az. Aztán van kamillázás. Klafa kis önismereti szakkör. A grafika aranyos, rajzos. A doboz oldalán található infók (játékosszám, játékidő és korhatár) elolvasásához elő kellett vennem a gukkerem mert bolhafül méretű nekem.  Már 9 éves kortól ajánlott, de szerintem simán mehet fiatalabbakkal is. A 30 perces játékidő meg nagyon-nagyon képlékeny. Irányadónak persze jó. A 220 dupla oldalú kártya bőséges egy-két estéhez, csak győzzünk keverni. Apró izé, hogy reméltem, hogy a 18+ fajta lapok tényleg felnőttesebbek, akár a "kacsint-kacsint" irányba is elmennek. De nem igazán. Nyilván a kiskorúak nehezen válaszolnak egy olyan kérdésre, hogy jó vezetők-e? Értem én, értem. Deeeee ez annyira nem extra 18+. Hátha lesz egy igazán kacsintós kiegészítő egyszer. Bőven beleférne, főleg a megfelelő mennyiségű "tütüke" után a buliban lehetne jókat röhögni. Az hogy pontozunk, vagy nem egy jó ötlet arra, hogy időkeretet adjunk a játéknak. Mi mondjuk a 20 pontot csak irányadónak vettük. Néha a 35-40 is belefér, máskor a 10 is elég. Szerintem ennyi rugalmasság simán van benne, nem kell mindig mindent kőbe vésni. Érezzük jól magunkat az a fonti, meg hogy verihepi. Az is jó, hogy a kérdéseket sem kell kötelezően feltenni. Nem tetszik? Megfordítjuk! Az se? Újat húzunk! 440-ből lehet válogatni. A varia faktor az a saccolás és személyes tippelés illetve a pontok számolását vagy nem számolását foglalja magába. Helyigénye minimálisnak mondható. Vonat, várakozás, piknik, kocsma vagy a Millenium falcon fedélzete, mindegy, mert szinte bárhol lehet nyomni. Ha spórolni akarunk a hellyel, akkor a dobozt nem is visszük magunkkal, csak a lapokat.

Az Igen? egy jó ötlet jó megvalósítása. Egy kis konszolidált buli elejére ismeretlenekkel is jó lehet, ahogy közeli rokonainkkal, barátainkkal vagy üzletfeleinkkel is nyomhatjuk az ismeretségünk közös mélyítése céljából. Mehet? Igen? Igen!

Oh, igen! - Johnny Sins

Típus: Party, kártya
Játékosok száma: 2-6
Ajánlott kor: 9+ év
Játékidő: 30 perc
Grafika: 3/5
Komplexitás: 1/5
Újrajátszhatóság: 2/5

Összesen: 4/5

Játszottál már ezzel a játékkal? Mik a tapasztalataid? Írd le kommentben! Ha nem, akkor próbáld ki, és utána írd le, hogy tetszett!